Angela:
Miután ezt kinyögtem egyikünk se szólt semmit. Amikor kiértünk Derek-ék már ott voltak:
-Mi legyen? Itt hagyjuk a kocsikat és motorokat?-Kérdezte.
-Igen!-Vágta rá Scott gondolkozás nélkül.

Még csak hat óra volt és világos, de már elindultunk, mindenki más irányba, de Danny, Mason és Stiles nem mentek egyedül, pedig akartak, csak mi nem engedtük nekik. Én egyedül elindultam, de egy darabig Theo követett, majd, amikor feltűnt neki, hogy rájöttem, hogy követ elment.

***

Már vagy négy órája bolyongtunk, de semmi. Hiába az egész, amikor kaptunk egy igen aggasztó üzenetet Theo-tól: Itt vannak! A Város felé mennek! A Nemeton-nál találkoztam az egyikkel, szerintem
Itt vége szakadt az üzenetnek, ezért elmentünk a Nemeton-hoz, amit csak Farkas szemmel tudtunk megtalálni, de Theo eltűnt. Csak vérszag volt.
-Mi történt?-Kérdezte Malia.
-Theo! Theo....-Kezdett bele Hayden, de nem tudta befejezni, mert kicsordult egy könny csepje.
-Hayden! Kicsim!-Kezdte Liam.-Mi történt?
-Megharapták! Meghalt! Theo meghalt!
-De ennek semmi értelme! Hol a test?-Kérdezte Stiles.
-Kit érdekel? Eggyel kevesebb probléma?!-Vágtam rá.
-Angela! Theo ma megmentett!-Mondta nekem Scott, mintha egy kisgyereket szidna le.
-Persze! Egyszer titeket is megmentett, aztán meg akart ölni titeket! Ja várjunk csak Scott Téged meg is ölt! Anyukád hozott vissza az életbe!-Mondtam és annyira dühös lettem, hogy legszívesebben sikítottam és üvöltöttem volna.
-De már megváltozott! Ma mentett meg azoktól a férgektől!
-Miért mi történt?-Kérdezték aggódón a családom tagjai.
-Semmi fontos!-Válaszoltam nekik.-Érdekel hol van Theo? Jó keressétek meg! Engem nem érdekel! Sosem bírtam, nem is bíztam benne! De megharapták, vagyis halott vagy meg fog halni! Kereshetitek, de én nem hagyom, hogy az, ami Theo-t megölt az ártatlanokat öljön a városban! Theo nem volt ártatlan! Engedjétek el! Én elmentem!-Ott hagyva Őket a Nemeton-nál, beszaladtam a városba. Kinek kell az a féreg!?

Egész éjjel a nyomába voltam annak a Vámpírnak nevezett lélektelen valaminek, de nem tudtam utol érni. Túl gyors volt. Majd rátámadt egy ártatlanra és sikerült elkapnom, de ez már hajnalban volt és kezdett világosodni így a Vámpír fogta magát lelökött magáról fogta az ártatlant és visszaszaladt az erdőbe, ahonnan még mindig hallottam, ahogy barátaim és családtagjaim Theo után üvöltöznek.
Miután egész hajnalban kinn voltunk, hazamentünk és rendbe hoztuk magunkat, átöltöztünk és bementünk az év utolsó előtti napjára, majd ezt éjjel is újra játszottuk, csak épp most Hál Istennek nem halt meg egyikőnk se. És eljött az utolsó nap is és, mintha minden rendben lenne bementünk, de nem szóltunk igazán egymáshoz, a többieket megviselte Thoe halála, végül Malia törte meg a csendet:
-Mért nem lepődtél meg?-Kérdezte Tőlem.
-Mert tudtam.
-Hallottad?
-Igen.
-De mért nem szóltál?
-Mert Theo egy utolsó szemétláda volt, aki senkinek nem fog hiányozni és nem volt fontos.
-De Angela, Theo is a falka tagja volt.-Mondta Scott.
-Igen! A Ti Falkátoké! De én nem tartozom sehova!
-Ezt verd ki a fejedből! Jó?-Szóltak rám mindannyian.
-Már Te is a Falka tagja vagy!
-Jó! Sajnálom!-Mondtam és elsétáltam.
-Hova mész?-Szólt utánam Isaac.
-Az erdőbe lövök párat, úgysem csinálunk semmit.

Egy hétig nem is beszéltünk. Csak Ők próbálkoztak. Én minden nap kimentem az erdőbe lőni, edzeni és megnyugodni, mert minden nap eltűnt egy ártatlan és hiába voltunk kinn semmit nem értünk vele, én mindig elkerültem a barátaimat és volt, hogy sírva ébredtem éjszaka Theo ágyába, amit ugyanúgy hagytam, ahogy Ő megcsinálta nekem, mert bár halott és gyűlölöm tiszta szívemből, attól még befogadott. Scott kitálalt az apjának. Ezt is csak onnan tudom, hogy egyik nap Derek eljött, mint jó báty, miután Maliát, Corát, Apát és a barátaimat leráztam és megpróbált visszavinni közéjük, de én mondtam, hogy még időre van szükségem és elküldte, pedig jól esett, hogy eljöttek értem.

Egy hét után viszont felelőtlen voltam és kinn maradtam az erdőben éjjel, úgy, hogy azt beszéltük, hogy aznap nem leszünk kinn és pihenünk, mert már egy hete nem aludtunk rendesen és én még annál is kevesebbet. Amikor kinn voltam valami megmozdult mögöttem és azt gondoltam, hogy egy Vámpír, így elkezdtem üvölteni:
-Mit akarsz még? Hány ártatlan ember életét akarjátok még elvenni? Mért vagytok egyáltalán itt? Mi francért jöttetek ide? Mért nem kezdetek egy veletek egy szinten lévő emberrel?
És ekkor az a valami, ami mögöttem állt elindult felém. Azt hittem megöl, vagy rám támad és akkor megölhetném. De az a valami közel jött hozzám, ajkait a nyakamra tette és már elhittem, hogy lép valamit, amikor megemelte fejét az ajkát a fülemhez érintette és csak annyit mondott:
-Hiányoztam Kis szívem?-Forró leheletétől libabőrös lettem, féltem megfordulni, így inkább nem mozdultam, ekkor a hang megint megszólalt.-A boldogságtól mozdulni sem bírsz Kis szívem?