Nem tudom, hogy végül hogyan kötöttem ki Josh bátyjának házában. Talán maga Hilary rángatott oda, vagy éppen Josh, de a ház csodálatos látványát sosem tudnám elfelejteni. Az egyik leggyönyörűbb hely, ahol valaha jártam. Az épületet ellepték a részeg egyetemisták és az olcsó techno zene. Már alig vártam a pillanatot, hogy a szemedbe nézve szidjam azt a retket, de te még nem érkeztél meg.

- Ó, ott van Dan. Gyere, menjünk! -ragadta meg a karom Hilary, és egészen a bárpultig vonszolt, ahol egy apró puszit nyomva a szerelme orcájára megtorpant. – Szia!

- Helló csajok, mi a helyzet? – vigyorgott Dan, akinek az arca már piroslott az alkohol hatására.

- Körül nézek, jó? – hadarta Hilary, a tömegbe bambulva.

- Menj csak, én és Cukino jól megleszünk – intett a barátnője felé, és én ferde szemekkel néztem rá, meg a hatalmas termetére. – Mi az? – nevetett felém. – Talán egy srác nem nézhet animéket?

- Nem tudtam, hogy szereted őket – szemeztem vele kételkedve, de ettől csak még jobban nevetett.

- Hilary egyszer bekapcsolta, tudod, hogy jobban megértsünk téged, de végül elaludt rajta, nekem meg megtetszett. Mondjuk kinek ne jönnének be azok a giga hosszú lábak – kortyolt az italába, és én elmosolyodtam. Kezdtem megérteni, hogy Hilary mit eszik rajta. – Ne de mit iszol, kislány?

- Ó, semmi durvát. Nem bírom jól az alkoholt.

- Tényleg?