Rettegve sétáltam vissza a szobába, amit régen a sajátunknak hittünk. Ahogy átléptem a küszöböt, világossá vált, te már nem vagy ott. Nem is leszel soha többé. Üres falak, kipakolt szekrények, csupasz matrac, és egy szomorú báty.

Sam éppen az összepakolt dobozok felett lógatta a lábát, miközben a közös képünket nézegette. Már akkor szakállas volt, és kövér. Folyton csak zabált, és csodáltam is, hogy nem csámcsogott a keretet szorongatva.

Sokszor találkoztunk már azelőtt, hiszen ő volt az egyetlen testvéred, aki itt, New Yorkban élt, és apád megparancsolta neki, hogy figyeljen rád. Nem végzett túl jó munkát, de azért kedveltem. Beszédes volt, és csupaszív. Ugyan Jesse sokkal hangosabb tudott lenni, nekem mégis Sam lett a kedvencem.

Nem mertem megszólalni, csak beljebb osontam, és a szemben lévő ágyra ültem. Sam szeme hamar megtalált, ahogy én benne téged.

- Roxy! Észre sem vettem, hogy itt vagy – tette maga mellé a csomagot, és mellém húzódott. Először csak odasimult, aztán lassan, hátulról átkarolt, majd átölelt, mikor elkezdtem sírni. Mintha előre látta volna, hogy ez lesz. – Nem pityeregj kicsi lány!

- Miért ne? Mindent elrontottam? – nyöszörögtem a mackós testébe kapaszkodva. – És most megkapom az, amit megérdemlek. Én vagyon a legszörnyűbb ember a világon? – szaladtak ki a szavak belőlem. Nem tudtam uralkodni magamon, az érzelmeimen, és a mondataimon sem.

- Ne mondj ilyet, a hülye öcsém egy idióta, amiért így bánt veled. Biztos vagyok benne, hogy oka van annak, amit tettél, és én nem kételkedek benne, ha azt mondod ártatlan vagy. Az a Dan egy fasz. De azt is elhiszem, ha bűnösnek érzed magad. Az egész egy hatalmas félreértés, semmi más – vígasztalt, és tényleg jobban kezdtem érezni magam. – Sajnálom, hogy egyedül maradsz itt.

- Én is elmegyek – suttogtam. – Elegem van ebből a helyből. Bárhol szívesebben lennék. – Sam mélyen, és hangosan sóhajtott, majd a fejemet a vállára hajtotta. Olyan volt, mint egy testvér, akire mindennél jobban vágytam. Mintha szavak nélkül is megértettük volna egymást. Nem kérdezett, nem atyáskodott, nem ítélkezett. Hitelt adott az én rejtegetett igazságomnak is, anélkül, hogy valaha hallotta volna. Bárcsak beletudtam volna szeretni úgy, ahogy beléd.

q