Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

x 4.rész x - Te mit keresel itt?

                                   (Bocsi a sok késésért ... A helyesirásért előre is bocsi)


Ezen a 'randin' sok mindent megtudtam Justinról pedig csak  3 órát beszélgettünk .

Megtudtam róla,hogy a az apja meghalt egy autóbalesetben amikor ő még csak 12 éves volt .Mivel az apja meghalt nem volt megélhetésük  az apja volt az egyetlen aki dolgozott és hozott pénzt a házhoz ,hogy eltarthassa a családját.Ezért abból éltek amit a néhai nagyszülei hagytak rá nem volt sok de elég volt,hogy ne halljanak éhen.Aztán az anyja állapota egyre rosszabodott mellrákja volt ezért az akkor  18.életévet betöltő Justin ugy döntött segit a családján .És elment 'céghez' de mielőtt félrelreértenétek Justin csomó mindent kipróbált de semmi nem hozott akkora keresetett,hogy elég legyen az anyja kezelésére.Ezért úgy döntött elmegy a 'céghez' és felajánlkozott.Sikerült több pénzt keresset illetve keress és az édesanyja is meggyógyult de Justin még mindig ott ragadt az 1 éves szerződése miatt ami nemsokára lejár.Viszont nem csak a 'rossz' gyermokkorát tudtam meg de azt is,hogy szereti a sportot tulajdonképpen mindegyikben jeleskedik sőt még hangszereken is játszani bár nem annyira profi módón mint ő mondta hanem úgy ahogy az anyja tanította őt,és ennek tetejében még énekel is bár még nem hallotam de a belsőm azt súgja ,hogy nagyon is szeretném őt hallani énekelni.Rólam is megtudott mindent amit kellet igen azt is amiért idehivtam őt megértő volt nem vetett meg .

Ezeken a dolgokon gondolkoztam miközben lassan visszasétáltunk a kocsijához ami még mindig ott parkolt a suli előtt.Mikor megérkeztünk rámmolyogot és mielőtt elvesztettem volna az épp eszemet tőle kivedtem a pénztárcámból a pénzt ami a mai napért járt neki.

(iroi megjegyzés : ismét angolul képzeljétek el)

"Ezt nem fogadhattom el ".mondta

"Dehogynem és megis teszed "

"Nem Em komolyan mondom ".-elmosolyodtam becenevemen amit barátnőmön kivül ő is  használ

"Nem viccelek Justin csak vedd el kérlek rosszul érezném magam,ha úgy mennél el,hogy nem fizettem amiért idehivtalak"

"Nem Em".-makacskodott

"Kérlek".-boci szemekkel nézztem rá azt akartam,hogy elvegye a pénzt hisz megérdemelte megtette amit kértem sőt még el is viselt engem

"Elfogadom de van egy feltételem"

"Ne kimélj mi lenne az?"

Kivette farzsebéből  a pénztárcáját majd  a szemembe nézzve válaszolt

"Elfogadom a pénzt de nem az összeset ,20 eu elveszek a többit visszaadom"

"30 "-vitatkoztam

"20"-válaszolt vissza

"Justin"-nyafogtam

"Komolyan Em 20 vagy semmi "

"Jó rendben"-sóhajtottam

"Jó kislány"-paskolta meg a fejem bubjat erre én csak egy morgó hangott adtam ki magamból mire ő felnevetett.Oda adtam neki a pénzt majd elköszöntünk amit úgy képzeljetek el,hogy adtunk egymás arcára egy puszit búcsúzásképp.

Miközben a buszmegállóhoz indultam már éreztem,hogy hiányzik igen tudom , még csak pár perce váltunk el de már is hiányzik .Nagyon megkedveltem talán tulságosan is és ez nem jó a részemről mert ez azt jelenti,hogy megint sérülni fogok.Elhesegettem az effajta gondolataim és már csak a mai csodás napon járt a fejem és semmi rosszon .  így ment egésznap mig elnem aludtam .....Rá gondolva.

*Másnap*

A nap végére már megszoktam,hogy mindeki a tegnapról beszél és azon gondolkodnak ,hogy mégis ki a fene lehetett a srác velem és a legjobb kérdés mi a francért volt  pont velem?Igen pontosan ezek a kérdések.Majd vége lett a napnak elmúlt 2 óra ami azt jelentette  ideje kiszabadulni innen.

Bezártam az iskola ajtaját és amikor felnéztem azt hittem kiiesik a telefonom a kezemből ugyanis pont ellőtem állt élet nagyságban  maga Justin.

(iroi megjegyzés : ismét angolul képzeljétek el)

"Te mit keresel itt?".-kérdeztem tőle meglepve fogalmam sem volt,hogy még fogom őt látni

"Hozzád jöttem".-mosolygott

"Hozzám?Baj van ?Mi történt?".-kérdeztem tőle aggódva nem értettem semmit .

"Nyugi Em nem történt semmi,csak azért jöttem,hogy lássalak"

"Oh".-ennyit tudtam kinyögni de szerintem még ez is sok volt

"Baj,hogy jöttem?Elmennyek?"-mutatott a kocsija felé és már lépett volna vissza de én megfogtam a kezét.

"Dehogyis ,örülök,hogy itt vagy azt hittem már nem foglak soha többé látni"

"Az lehetetlen lett volna,ahhoz túlságosan is megkedveltelek Em ".-pirult el ???? Jól látom én ezt vagy csak már ugy vagyok mint a szerelmes filmekben ,rozsaszinben látnám a világot?Hisz ez lehetetlen 1 napja ismerem nem lehetek belé szerelmes maximum nagyon tetszik .

Ezen a válaszán csak felkuncogtam miközben éreztem,hogy ég az arcom,nemcsak azért amit mondott de az is rátett erre a dologra,hogy még mindig fogtam a kezét mikor észleltem ,próbáltam elvenni onnan de ő nemhagyta .....

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro