Sasuke:

A kirakós darabkái egy pillanatra összeálltak, de csupán ez nagyon pici része lehet annak a tervnek amit kifundált az a rohadék.Itachi kérdően meredt rám én pedig gúnyosan elvigyorodtam...

-Itachi, egy olyan rész mellett siklottunk el amely egyértelmű, egy olyan jel mellett mentünk el amely kulcsfontosságú.-Ekkor az íróasztalom fiókját kihúzva, három lapot vettem elő, három értékes információval rendelkező lapot.

-Ezek azok a papírok amelyeken az eltűntek önéletrajzuk, és ismertetőjegyük szerepel, eltérő emberek, eltérő hátérrel, azonban! Mindegyikünkben van valami közös ahogy a mostani elrabolt, a vállalkozó lánya, mind tehetséges lovasok, mind esélyesek a versenyre, sőt valaki az előzőt meg is nyerte, az a középkorú férfi...- Itachi szemeiben is láttam a komor igazságnak fényét, de mindhiába ez az a nyom ha már halottak.

-Sasuke valamelyikük két éve tűnt el, szerinted még élnek? Talán még a lány él, azonban erre sincsen semmi garancia. De! Talán megelőzhetjük a további ember rablásokat.-Mondta maga elé meredve, Itachi mindig is aggódott az elrabolt emberek miatt, mindig is fontosak voltak számára az emberi életek, azonban vele ellentétben nem sajnáltam kioltani azokat. Nem vagyok pszichopata, de egy ember aki embereket öl életében, az nem több a szemétnél...

A további órákban egyeztettünk, igaz nem jutottunk sokra de megbeszéltük, holnap kezdetét veszi a nyomozás!

A fátyol felhős éjszakai égbolt most is gyönyörű volt, azonban ez nem sok jót sejtet ha fátyol felhők takarják a csillagokat, apánk megtanította nekünk hogyan kell a csillagokból tájékozódni, ami néha jól is jött ha eltévedtünk. Hazafelé sétálva sok pár bolyongott kézen fogva, sok bányász, asszony is kóborgott az utcán. Mindenki a saját otthona felé tartott, velem ellentétben, Itachi háza nem a saját otthonom, ahogyan már a szülői ház sem.

"Lassan komolyan el kellesz költöznöm onan, utálok zavaró tényező lenni..."

A másnap reggelt frissen indulva kezdtem, megfürödve, teljesen öltözékben indultam le a konyhába, szokásosan Izumi, készített reggelit mindannyiunk számára, a fiatal nő profikat megszégyenítő módon művelte a konyhaművészetet.

-Jó reggelt Sasuke-kun.-Mosolyodott el a nő miközben a tükör tojást készített.

-Viszont Izumi, remélem majd elbúcsúzol ettől a nagyra nőtt gyerektől mert a múltkor is egészen három napig ott duzzogott, miközben a bankrabló majdnem kicsúszott az ujjaink közül, mert a szerelmes bátyám nem kapott "búcsú puszit".-Az utolsó két szót direkt kihangsúlyoztam, a bátyám pedig csak "ezért megöllek" szemekkel pásztázott, Izumi meg csak kacagva ment oda Itachihoz és egy jó nagy csókot adott a homlokára.

-Az idősebbik serif túlon túl sértődékeny, nem igaz Sasuke-kun?-Mondta majd én megveregettem a bátyám vállát és megszólaltam.

-Nézd el neki, anyám szerint, apánk fejre ejtette mikor kicsi volt.-Izumi kacagása még hangosabb ami szinte az egész házban hallatszott.

-Drága öcsém, nem is tudom kit verte magát fejbe egy gereblyével, miközben istállót takarítottunk.

-Akkor még csak kilenc éves voltam!

-Viszont több mint két éve, ezt ne áruld el senkinek Izumi, majdnem szerenádot adott a kisboltos lányának kissé ittas állapotban, szerencsére zafír okosabb volt mint a gazdája így inkább hazahozta Sasukét. És ebből s ki lehet következtetni hogy Sasuke miért szingli még.-Mondta a röhögését visszafojtva mire én csak elvörösödött fejjel, a kalapomat az arcomra húzva, próbáltam magam összehúzni.-Az volt a legszebb a dologban, hogy a maga módján tepert az én szerencsétlen kisöcsém a lán yután akit azt hiszem Kanaonak hívták. Azonban a lány kissé beképzelt volt, így rá sem hederített, inkább hozzá ment a jegyző fiához.

-Itachi elég lesz!-Motyogom inderülten mire a gerlepár még jobban elkezdett nevetni, bezzeg ha én megszólalnék egyszer miközben el vannak foglalva a másik szobában, csupán gyilkos pillantásokat kapnék egész nap.

-Elég lesz Itachi-kun-Mondta kissé komolyabb hangon majd a vállamra tette a kezét, és egy tőle megszokott mosollyal kezdet bele a mondandójába.

-Majd egyszer Sasuke-kun is megtalálja az igazit, és fogadjunk hogy a főnyeremény lesz a lány!-Mondta mire Itachi is elmosolyodott.

-Majd remélem rendbe szedi az én makacs kis öcsémet!-Erre már én is elmosolyodtam, majd a kalapomat a fejemre téve próbáltam, megkomolyodni.

-Közel három napra fogunk elmenni néhány környező városba, addig mint mindig apánk fog beugrani az irodába. Írtam neki egy levelet, még tegnap este szóval nem kell ugranunk szólni neki.- Mondtam színtelen hangon mire ITachi csak felsóhajtva bólintva jelezte hogy megértette.

Ezután megreggeliztünk, Itachi pedig gyorsan rendbe szedve magát indultunk el nyergelni, Zafírral ellentétben, Itachi lova korom fekete volt és csődör, szerencsére mindkettő külön bokszban volt, elkerülve a véletlenszerű csikókat. A csődör az Kuro nevet viselte, egy nagyon erős állat, szinte már félelmetes, azonban elég jámbor lélek.

Nyergelés után, már indultunk, Itachi drámaian elbúcsúzott a kedvesétől, majd ezután következett a három napos semmi. Ezt nem kell nagyon részletezni elmentünk, jöttünk, láttunk, és most ismét itt ülünk újra az irodában.

-A kurva életbe!-Csapott idegesen az asztalra, ám mikor mielőtt az én számból is ki repült volna egy két "kurva anyád" berontott egy vörös hajú pojáca.

-Maguk a helyi serifek?

-Igen miért?

-A Haruno család barátja vagyok, ezt Haruno-santól hoztam közel egy napja érkezett!

-Az a faszkalap rohadék!

Sakura:

Az erős fejfájás ami hatalmába kerített, kiállhatatlan volt, ami megzavarta nyugodt pihenésemet. S ekkor villant be, hogy miket is beszélek.

" Nyugodt pihenés? Miken gondolkozol Sakura!" - baszom le saját magamat, s nyúltam a fejemhez jobb kézzel, hogy bere túrjak kusza loboncomba.

A látásom nem épp volt tiszta, foltokban láttam, s valami nagyon is bántotta a retinám " Azt hiszem, jó nagyot kaphattam a fejemre" ejtem magam mellé a kezem, ami egy kicsit vissza ugrott " Mi a fene" - tornázom fel magam.

A hátamon feküdtem, valami kemény, de mégis valami puhán. Kezeimmel lassan feltoltam magam, hogy ne vízszintesbe feküdjek végig. A látásom nagyon nehezen akart tisztulni, pedig már egy ideje ébren voltam. Ahogy sikerült feltoltam magam, s ahogy a szög változott a fejemnek, úgy a látásom is tisztúlt.

Ahogy felültem, rájöttem mi is bántja az én szemem. Felettem egy régi lámpa világított eléggé rossz szögben. Ahogy körbe pillantottam egy nem kedves fintor jelent meg arcomon. Balra mellettem kisebb vagonok helyeszkedtek el a síneken. Jobbról ásók, csákányok és ki tudja még milyen eszközök. Előttem egy bedeszkázott alagút kezdete, míg a másik irányban egy kis apró fény.

Szuper ezek szerint egy bányában vagyok! - jegyzem meg magamnak, de ugrottam is egy nagyot, mert hirtelen szólalt meg valaki.

Ahogy mondod - egy mély hang szólal meg a bal oldalamon. A fejem hirtelen kaptam oda, ami nagyon fájt a hirtelen mozdulat miatt.

" Őt, meg hogy nem vettem észre?" - ül ki az arcomra egy ijedtség.

Csak nem megszeppentünk? - jelenik meg előttem, egy hatalmas fekete szemöldök. A hirtelen megjelenésétől a megtámasztott kezemmel lejjebb engedtem magam, hogy ne másszon a képembe.

Nem - találom meg a hangom - s mit akar tőlem? - kérdezem, félelembe a hangomon, mire az előttem álló csak gonosz mosolyra húzta ajkait.

-Tudod drága Sakura! - ejti ki minden egyes szót lassan - Téged, most elraboltalak, s tudod apád gazdag, s mivel én bandita vagyok - mutat magára - elveszem ami megtetszik! Amúgy apád, meg tartozik nekem, mert elvette a földem! - villan meg a szeme - S tudod így könnyebb lesz vissza kapnom ami az enyém, s lehet még többet is! - húzza gonosz mosolyra ajkait, s végigsimít a lábamon.

Az érintésétől ruhán keresztül is végig futott a lábamon a hideg. A nagy keze vádlimon indul felfelé a combom felé, " Nem ezt ne akarom" - ült ki iyetség még jobban az arcomra. A jobb kezem el emelve magam mögül elcsaptam a kezét, ami nem igazán tetszett neki. Szemei azon nyomba elsötétültek, s egy pillanat alatt ragadta meg a hajamat.

Ide figyelj te szajha - szólal meg mély hangon - te egy rab vagy, s neked nincs semmibe sem bele szólásod - kezdte húzni a hajam, kezemmel oda kapok, hogy egy kicsit enyhíthessem a fájdalmat, de nem igazán sikerült - Világos?? - ordít a képembe.

I-Igen - szólalok meg alig hallhatóan.

Helyes.... - halk léptek, a hátam mögül, majd egy idegen lépett be.

Főnök! - szólítsa meg az említettet.

Mivan? - kérdezi ingerülten.

Itt a levél! - lobogtat meg egy papírt.

-Tökéletes! - suttogja, majd a szabad kezével az oldalához nyúl s egy kis bicskát előkap egy szempillantás alatt vágta le a hajam.

Ajkai gúnyos mosolyra húzódott, majd felállt s ott hagytak magamba roskadva.

Az idő csak telt, s a szemem sarkából is folyni kezdett a könny. Mire leesett, hogy ez nem játék amiket a fejemhez vágott, már szó szerint zokogtam. Kezeimmel átöleltem a lábam, amit magamhoz húztam, s arcom elrejtettem, s úgy sírtam magam álomba.

A rákövetkező nap ugyanott keltem, ahol voltam. Szemeimmel körbe pillantottam, de senkit nem láttam. Gondoltam megszökök. Ahogy felálltam a matracról, bilifej lépett be egy ördögi mosollyal.

-Ha szökni próbálnál meghalsz! - elővéve fegyverét, felhúzta s felém tartotta - Így próbálj meg elszökni! - a pisztoly csövével farkasszemet nézve nyeltem egy nagyot, majd vissza ültem a helyemre. - Ügyes - fegyverét elrakva, majd dobott oda nekem valami - edd meg, s igyál, vagy meghalsz! - majd el is ment.

A matracon lévő csomagért nyúltam, kibontottam, s egy tartó víz volt benne s némi élelem. Elfogyasztottam az élelmet, majd beletörődve, hogy innen nem szabadulok egy könnyen újból elaludtam. S ezt játszotuk még pár napot. Enni és inni kaptam, el mehettem, hogy könnyítsek magamon, de gusztustalan kinézetem és szagom volt.

Halihó emberek! Kisebb kihagyás után itt lennénk még egy fejezettel kedves @Yumi-Yung Senpai-jal! Remélem tetzsett a fejezet az én részem (Sasuke) most nem lett valami izgalmas, de majd a továbbiakban alkotok majd én is! Senpai szokásosan kitünő színvonallal hozta a részt! 

Boldog Újévet mindenkinek!

By: Hanae-chan