Sakura

A legnagyobb bandita e vidéken. Ismertebb nevén Uzumaki Naruto. Soha nem sikerült elkapniuk mindig meglógott a serifek elõl.

Bár lógni sem igazán jó rajta. Remélem hogy mihamarabb letesz, hogy két lábon a találjon legyek s ne lebegjek.

Halk nyikorgás zavarta meg fülem csendjét. A fejem felkapva körbe pásztázom a területet. Bár is amit látok. Régi és lepukkant épületek. Ablakai betörve vagy nincs is.

Az egész hely mint egy szellem lakta város.

A nyikorgó hangra a lovak hangos nyerítésbe kezdtek, s talajverésbe. Azon a lovon amin én is voltam nagyobbat nyerített mind a többi. Két lábra ágaskodva ledobott magáról. Amennyire tudtam védekeztem, bár nem igazán lehet megkötött kézzel. A porban kötöttem ki. A gazdák igyekeztek lovaikat nyugtatni, de beletelt pár percbe míg sikerült minden lovat lenyugtatni.

Körülöttem a lovak mint felverték a port. Kezem a számhoz akartam rakni, de nem bírtam, így rengeteg port szívtam be amitõl köhögni kezdtem. De a köhögésem egy hatalmas lónyerítés zavarta meg. Lágyan de lehetett érezni a föld remegését. A földre pillantottam s az apró kavicsok is rázkódtak.

- Miért most kell h jöjjenek? - hallok meg egy ideges hangot.

- Mit csináljunk fõnök? - kérdi egy másik.

- A lányt vigyétek innen. Nem lenne jó ha elõbb meghalna mint kellene!

Majd mellém lép két csizma.

- Na gyere szépsége - nyúl a derekam alá s feladob vállára mint egy krumplis zsákot.

Fejem koccant hátával ami jó kemény is volt. A fejem feljebb emelem,s akkor látok a távolban hatalmas port kavar valami. Gyorsan leszûrtem, hogy lovak lehetnek mert újabb nyerítést hallottam.

A döbbenetbõl gyorsan helyre ráztak, mert hatalmasat pottyantam a fenekemre, ami sajgott is a fájdalomtól.

- Hé nem lehetett volna kényelmesebben lerakni? - vonom kérdõre cipelõmet.

- Örülj hogy a fenekedre doptalak s nem a fejedre - borzolja össze a haja - de te most itt maradsz, ha szökni próbálsz meghalsz. - guggol le elém s úgy mondja. Feláll majd távozik is az ajtón ahol behozott.

Tekintetem körbevezetem, hogy hol is vagyok. Roskadozó falak, tipikus állott szag terjengett a levegõben. Néhány régi bútor volt a helyiségben, a holdfénye átsütött a törött üvegen és árnyékot vetett szobára ami kapóra jött nekem.

Nehézkesen feltápászkodtam a földrõl, s a törött ablakhoz léptem. Hogy megnézhessem mi folyik odakint.

Az elrablóm elõtt egy másik embert ált, fekete haja mint egy bilifrizura, nagy bozontos szemöldök és nagy golyó szemek. Öltözéke nem a legjobb volt. Egy zöld egész testes pizsama lett volna rajta ami természetesen fû zöld volt, míg a nyakánál egy narancssárga kendõ lett volna kötve. Természetesen egy szintén narancssárga övet viselt mely szorosan oda volt rögzítve a pisztoly.

Jól tudom ki ez a személy. Rock Lee vagy más néven a zöld villám! Õ és Naruto a legnagyobb banditák e vidéken, bár Lee nem ér fel Narutohoz. Sok csatát vívtak már ezek ketten. S ahogy látom most is azt akarnak.

- Naruto - szólítsa meg a lóról a bilifrizurás. - miért van az hogy mindig a határt feszegeted? Miért? - kérdezi dühösen.

- Ugyan már drága Bilifej - teszi mindkét kezét a tarkójához s úgy mondja tovább - én soha nem feszegetem - szemei dühössé válnak - ez a mi területünk s nem a tiétek.

Bal kezét elkapva tarkóját nyúl bal oldalán lévõ fegyveréhez ami a nadrágszíjjához van csatolva. Ki kapva a tokból már el is süti a drágaságját. Három lövést ad le, de a golyók a lovak elõtt pattannak fel. Hangos nyerítés és ordibálás lengte be a kihalt várost. De ellensége sem maradt tétlen õk is támadásba kezdtek.

Kihasználva az alkalmat és hogy nem engem figyelnek szökési terv rajzolódott ki a fejembe. Nem rég láttam egy törött üveget. A szememmel a törött üveget kerestem, meg is találtam nem messze tõlem a padlón hevert. Oda ugráltam érte. Térdre ereszkedve, hogy kezem lejjebb legyen vettem fel az üveget és kezdtem el vágni el a fránya kötelet. Kezemen lévõ kötéltõl és lábamon lévõ kötéltõl is megszabadulva már hagytam is el ezt a szellem telepet. A hideg is kiráz tõle. Hátra felé vettem az irányt biztos van hátsó ajtó is. Egy ajtón belépve egy nagy helység tárult elém.

- Hmm lehet ez volt a raktár. - báris amit láttam, mert elég sötét volt - De nincs idõ bámészkodni. - szemem összeszûkítettem, hogy jobban lássak, s mihamarabb megszokja a sötétet. Körbe pillantva megláttam egy ajtót. Így arra vettem az irányt.

Az ajtóhoz érve elég kopott és régi volt már. Nem nagyon törõdtem vele. Az ajtót megrugtam s úgy dõlt össze mint egy kártyavár. Kilépve az ajtón egy lágy huzatot éreztem meg. A fejem mellett szállt el egy golyó egyenest bele a falba. A golyótól lefagytam. De nem csak én. Velem szembe állt Rock Lee s tõle távolabb Naruto. Lee rám kapta tekintetét, s ahogy végig mért valami megváltozott a tekintetében. A tekintetétõl a hideg is kirázott. A lábaim maguktól keltek életre s Naruto felé vették az irányt. De mire oda értem volna õt hátulról leütik, majd engem ismét felkapva mint egy krumpliszsák visznek magukkal.

Sasuke:

Két órája ülünk céltalanul az irodámban és két órája zakatol céltalanul az agyam. Uzumaki Naruto egy fiatal gengszter, bandita az emberiség legalja megint akciózik. Ma érkezett egy gyorsított levél egy bizonyos Haruno cégvezetõtõl hogy a lányát elrabolták... De hogy miért kellhet egy banditának egy friss iparos lánya? Az elsõ gondolatra mindenkinek a pénz ugrik be, de a kedves Uzumaki csak úgy úszkál az aranyban és még Haruno úr zsaroló levelet sem kapott.

Idegesen doboltam az ujjaimmal a juharfából készült asztallapon, Itachi pedig egy szivarra gyújtva próbált gondolkodni, de mindhiába sehogy sem tudta megfejteni a szõke gondolkodását.

- Itachi ez így nem lesz jó két év alatt ez a harmadik eset hogy elrabolt valakit... De valahogy sehogy sincs összefüggés az elraboltak között. Se egy zsarolás se semmi, csupán eltûntek.

- És minden bizonnyal halottak.-Mondta komoly hangom a bátyám majd a füstöt ki fújva karba tett kezekkel meredt a helység sarkába. Elõször egy fiatal lányt raboltak el, másodjára pedig egy középkorú férfit most pedig megint egy fiatal lányt...

- Kell lenni valami összefüggésnek!-Álltam fel idegesen majd a bátyámhoz sétálva kivettem egy bronz kis dobozt a zsebébõl ebben a kis dobozban tartja mindig a szivarokat.

- Adj tüzet Itachi.

- Nem szoktál dohányozni Sasuke. Utoljára akkor gyújtottál rá mikor hozzám költöztél!- Az elkomorult tekintetemet észre véve egy nagy sóhaj keretébe vette elõ az öngyújtóját majd ideadva nekem ismét megszólalt.

- Beszéltél azóta apánkkal?

- Miért beszéltem volna? - vonom fel egyik szemöldököm.

- Tudod te azt jól!

Nem válaszoltam neki. Magam elé meredve bámúltam a parkettát. Amióta eljöttem nem sokat beszéltem vele. Ha beszélni is akartam õ mindig csak a fránya levelet emlegette.

Egy ugyanolyan este volt mint a többi, csupán annyi különbséggel hogy a kocsmában ültem egy pohár whyskivel az asztalon a sokadik kör lehetett hisz már nem számoltam hányszor kiabátam a fiatal felszolgáló lánynak hogy jöhet még egy. Az alkohol az elején még marta a torkom de most már vagy nem éreztem vagy nem foglalkoztam vele. Az alkohol mámorától fûtve kivettem a zsebembõl a viasszal lepecsételt levelet, kicsit már gyûrött volt, de nem foglalkozva vele felbontottam. Elegáns kézírás tulajdonosa büszke lehet magára hisz még úgy is eltudtam olvasni az életemet megkeserítõ sorokat, Minden szava, és betûje a fejembe égett. Úgy éreztem nem vagyok még ehhez túl részeg úgy hogy még jó pár kör után jutottam el arra a szintre hogy az alkohol által teremtett eufóriában már azt sem tudtam hol vagyok.

- Elég szánalmas vagyok ha már nekem is az állítólagos jegyesem apja ír nekem. A nagy Uchiha Sasukénak nincs szüksége szerelemre se családra! Az a gyengéknek való!- Nem tudom milyen ittas lehettem de kínomban már felkacagtam. Egyszer udvaroltam egy lánynak de az sem engem választott, hozzáment inkább a jegyzõ fiához. Erõt véve magamon kóvályogva kitámogattam magamat a kocsmából majd a levelet kivéve kezdtem el minél kisebb darabokra széttépni. Majd a kis papír fecnikre jó párszor rátapostam. De hogy ezután mi történt nem igazán tudom elvileg Itachi vitt haza de azt a másnaposságot a levéllel együtt nem felejtem sohasem amíg élek e világban.

Annyira elmerengtem a múlt foszlányaiban, hogy nem figyelve oda a füstöt nem tüdõztem le rendesen. S majd meg fulladtam a füsttõl.

- Azért ne csinálj úgy mint a múltkor tüdõzd le normálisan és ne köhögj utána, úgy mint egy tüdõbajos.

- Tudod hogy utálom. Nem mellesleg nem vagyok olyan láncdohányos mint te.

- Akkor minek szívod most is te nagyon okos?

- Mert...- Ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést próbáltam nem köhögni mikor éreztem hogy a tüdõmben szétterjed a füst a mellkasomban éreztem hogy nem bírtam tovább. Elkezdtem köhögni mire Itachi felnevetett.

- Én mondtam Sasuke hogy ne erõltesd mert csak te jársz rosszul.- Megint igaza van mint mindig...

- Itt van a mérged... Szívd el helyettem.- Nyomtam a kezébe majd mikor látta hogy nem vagyok éppen jókedvemben elvette a szivart majd egy kis gúnyos mosoly keretében fújta ki a szürke füstöt. Én pedig vissza kullogva a helyemre, idegsen az asztal lapra csaptam.

- Basszameg!- Mondtam hangosan majd Itachira néztem és ekkor állt össze a kirakós egy nagyon kicsi darabkája, mely egyenesen hozzád vezet majd te rohadék!

Halisztok! Ide is kellett már rész szegény Yumi-Yung Senpai sokat várt rám hogy megtudjuk írni a részt (utólag is ezerszer is gomene)
De összeszedtem magam és itt lenne!
Remélem Tetszik Senpai ismét csodálatos Sakura szemszöget írt, én pedig ismét Sasuke szerepében alkottam valamit.
Remélem tetszik nektek ez a rész is!😂😂❤️❤️❤️❤️
És ne öljetek meg hogy nem írtam le mi van a levélben!
Kellemes iskola kezdést vagy akik már dolgoznak kellemes szeptembert!

By:Hanae