Sakura:

A nap még nem kelt fel de már nagy porfelhőt kavar maga után Haru az én kicsikém. A következő versenyre készülünk.  Nagyon jól teljesített az elmúlt versenyeken. Remélem továbbra is így fog.
A napunk a megszokottból szokott állni. Reggel  kiengedem Haru a karámba had futkosson örömére. Ilyenkor az egyik legszebb látvány a drágám. Ahogy a kora nap fénye, megcsillan a tiszta fekete hátán egyszerűen gyönyörű.  Majd ahogy telik az idő úgy kezdünk bele a napba.
Reggel ötkor kiengedem, s hétig had futkosson. Addig én a bokszát  takarítom ki.   A Sok ló között egyedül a bokszának ajtaján ékeskedik a családom címere. Számomra ez a címer a végtelenséget jelképezi, a fehér szín pedig a megújulást. A boksz takarítás folyamata közé tartozik ugyebár a trágyázás... Hát mit ne mondjak nem a kedvenc részem de ezt is meg kell csinálni. Az istálló fiúkban pedig nem bízom annyira. Két órámba telt mire patyolat tiszta lett a helység.  Majd hétkor elindultam  az én kicsikémért, hogy felnyergelhessen. Az angol nyereg még rosszabb mint az itteni. Babrássabb a felrakása, és a nyereget sem tudom annyira kiülni.  Bár egyikünk sem szereti a nyerget. Jobban szeretek Haru  puha szőrén ülni, mint abban a kényelmetlen nyeregben, de hát nincs mit tenni a szabályok megkövetelik.
A zablát pedig egyenesen utálja...
A kicsikém beviszem, s felnyergelem, majd a közeli hegyen kicsit tréningezünk. A táj nagyon szép, de telis tele van nehéz emelkedőkkel és részekkel. S minél többször jártunk erre annál könnyebb. S a következő derbink is könnyebb! Bár is én így érzem.
Délelőtt megszoktuk járni az útszakaszt fel és vissza. A hegyen a kilátás mesébe illő volt. A préri végtelen pusztasága a szemünk elé terült fentről.  A tűző napfénye néha-néha megakart kecsegtetni néhány délibábbal, de nem sikerült neki a megtévesztés. Látszott a tanya, ahogy az egyik fiú az állatokat eteti minden. Ha egyszer meghalok a poraimat itt szórják széjjel hadd nyugodjál eme ismerős gyönyörű tájon. És ez még nem is a legteteje.
Vagyis csak jártuk volna.
A legtetejére értünk fel majdnem mikor lövöldözésre leszek figyelmes. A puska elsülésének hangja betöltötte az egész hegyet.  Haru a lövöldözésre megijedt és fel is ágaskodott. Hiába próbáltam rajta maradni nem sikerült. A szívem hevesen vert, hiába minden erőfeszítésem   ledobott a hátáról.
Megértem szegényt, nagyon megijedt bár nem csak ő! Én is nagyon megijedtem. Hangos patadobogások zaja és lovak nyerítése a távolból. A földről igyekeztem minél előbb felkelni, hogy eltűnjünk onnan. De mire sikerült megnyugtatni Harut már körbevettek minket. Szájukat fekete kendő takarta.
Lám, lám kit fogtunk. - szólal meg egy idegen hang. Én csak Haru mellett álltam, s figyeltem. - Nem félsz tőlünk kislány? - két ló hátrébb lépett, s akkor láttam meg ki szólt hozzám.
Mit akartok? - kérdeztem.
Téged! - majd egy erős ütést éreztem a tarkómon.
Mégis mikor kerültek mögém, s mégis mit akarnak? Nem tudom meddig lehettem kiütve, de nagyon fájt az ütés helye. De nem csak az fájt. Olyan nagyon kényelmetlenül éreztem magam. A végtagjaim nem éreztem, s eléggé szédültem is. A szemeim lassan nyitottam ki. S ahogy ki nyitottam a szemem észhez is tértem, mert valami nagyon rossz helyt volt. Hogy pontosítsak, a combomon felfele kuszott egy nagyon nem odaillő dolog! A legmagasabbra érbe, belemarkolt és megjegyzést is fűzött hozzá.
Hogy lehet ennek a csajnak ilyen jó segge! - majd jó erősen rámarkolt.
Vesz.... - de csak hümmögés jött ki a számon. Ezek a nyavalyások bekötötték a szám. És ez még nem volt elég? A kezeim nem éreztem, s a lábaim is össze voltak kötve, s egy ló hátsó felére vagyok rá dobva mint egy krumpliszsák! És még nem volt elég ennyi. Kellett nekem ma ilyen rövid blúzt felvennem? Nem tudom, hogyan sikeredett, de a melleim majd kiestek a blúzomból, ezzel felkeltve pár férfi figyelmét.
Hallom felébredtél! - szólal meg ugyanaz a hang, mikor Haruval voltam! Tényleg ő hol van?
Hmmm! - szólalnék meg, de újra nem tudok!
Édesem hallgass már,  vagy kapsz megint! - fordul hátra a lovasom! Felemelem a fejem, s akkor látom, hogy ki is az! Édes drága jóságos ég! Miért őt?Az ütő megállt bennem. Még, hogy meg állt? Rettegtem. Mégis mit akarnak tőlem? Mit akar ő tőlem?
Jól érzed magad? - kérdezi, de alig hallom a félelemtől.
A lovak folyamatosan vágtáznak. Inkább az erdőt pásztázom csak rá ne kelljen figyelnem.
A hírhedt bandita. Aki ezen a vidéken a leghíresebb. Szőke hajkoronájába ujjaid belevezetnéd hajába, ékkék szemei rabul ejtenek, annyira figyel hogy már úgy érzed levetköztet. S inkább kívánnád csak, hogy ne szenvedj tovább.
Fönök! - jön közelebb az egyik csicskája ezzel megszólítva őt.
Hmm? - válaszol a főnök.
Mi lesz a kiscsajjal? - kérdezi meg. Mivel nem látom így fogalmam sincs hogy ki is az.
Lehet eljátszafozok vele! - majd erősen bele markol fenekembe.
Mmmmm - mondanám hogy veszed onnan a kezed, de továbbra se tudok megszólalni. Majd egy csattanást érzek s, hogy zsibog a seggem.
Videlkedj vagy kapsz mégegyet. - mondja.
Én csak fejem lehajtom s nem mondok semmit. Mi értelme lenne. Elraboltak. Mi lesz szegény Haruval remélem jól van.

Az út nagyon hosszú volt. Nem tudom, hogy sikeredett, de bealudtam útközben. S legközelebb akkor ébredtem fel mikor kapnak le a lóról. Szemeim kipattantak. Nem tudtam hol vagyunk, csak annyit a hogy a nap már félig eltünve a horizonton majd kisüti a szemem.
Ácsi megy le a nap. Kapom fel a fejem, s kezdek ez ficánkolni. Bár lehet nem kellett volna, mert újra meg éreztem a csípős érést.
Nyughass vagy mást is kapsz! - mondja majd dob egyet rajtam. Én nem tetszésemnek csak morogtam, de újra dobott egyet rajtam.
Hát mit ne mondjak fasza. Miért kellett így alakulni?

Sasuke:
Ugyanolyan  ördögszekér szántotta fel a síkság kopár talaját. Ugyan az a nap van fent az égen és ugyan azok a kósza bárány felhők tarkítják mint mindig. A város most békés, sehol egy bandita sehol egy rablás a szülővárosom tiszta a bűnözéstől. Nem akarok kérkedni de ez főleg a bátyám és az én érdemem. Mint serifek mi tartjuk fent a békét a városon belül és lassan azon is túl. Az előző Serif az apám volt, de ő már nyugdíjba vonult egy éve. Így mi fiatalok álltunk be, mint békefenntartók. Sokszor mocskolta be kezemet vér, de mind bandita vére volt. Hisz a rablások, lopások sokszor ártatlanok vére száradt a kezeiken és fegyvereiken. De a sors egyszer mindenkin leveri az adósságát én pedig vállalkoztam a behajtó szerepére. A legtöbbjük utolsó emléke az volt mikor a revolverem  csövével néztek farkas szemet utoljára.
Nagyjából így zajlott az életem egészen fél évvel ezelőttiig. Késő este estem be a házunk ajtaján de az olaj lámpák még égtek és egyenesen apám vas szigor tekintetével néztem farkas szemet.  Anyám pedig egy boldog mosoly kíséretében állt fel és tessékelt be a házba. Jó háziasszony szokásához híven azonnal hozott nekem egy pohár vizet és egy kis harapnivalót.
-Mikoto ne etesd meg rögtön, hadd halja a hírt.-Ekkor kérdő tekintettel meredtem apámra aki csak az asztalon heverő levélre meredt a sötét barna faragott asztalon.  Csupán csak a borítékot láttam és a rajta szereplő nevet.
A tekintetemet ismét apámra szegeztem aki csak karba tett kezekkel meredt rám, majd megszólalt.
-Tudod fiam már bőven abban a korban vagy  mikor már családot kellene alapítanod. Én például tizennyolc éves koromban vettem el anyádat.-sejtem miről van szó és már nem tetszik a további folytatás sem... De a szúrós pillantásommal mit sem foglalkozva folytatta tovább.-Egyedül te és Itachi viszitek tovább az Uchiha nevet.  De szerintem tudod hogy a Serif minden nap farkas szemet néz a halállal. Bármikor meghalhatsz Sasuke, és család nélkül halsz meg. Feleség és gyerekek nélkül. Ma jött egy levél egy tehetős vállalkozó szeretné ha elvennéd a lányát. Én pedig mint családfő belementem.-És itt szakadt el nálam a cérna. Szaggatottan kifújtam a levegőt majd farkas szemet nézve apámmal rácsaptam az asztalra.
-Mégis hogy gondoltad ezt? Huszonegy éves felnőtt férfi vagyok aki nemmellesleg a város egyik serifje. Nincs szükségem egy úri cafkára. Nincs szükségem családra és nőre sem.-Mondtam egyre ingerültebben mire apám csak lehunyta a szemét.
-Ezt nem te döntöd el! Míg az én házamban iszol eszek és térsz nyugovóra addig azt csinálod amit én mondok, világos ?vagy szimplán csak nem jutott el a tudatódig amit mondtam?
-Te nem értesz meg! Elkergetted itthonról Itachit is, nem értesz meg pár dolgot apám.
Nem vagyunk a bábjaid, sem pedig a kutyáid! Nem erőltetheted ránk az ideáljaidat. Anyánkat sikerült megtörnöd de minket nem fogsz azt garantálom! Ha ebben a házban te vagy az úr, majd a sajátoméban én leszek!-frusztráltan álltam és a csizmámat felkapva csapta be magam után az ajtót.
-Még hogy az apám, maximum az aki a saját fegyveremet fogja a fejemhez.-Elindultam az istállóba az én fehér szépségem ott pihent a bokszában. Hiába volt éjszaka a szőre még a sötétben is ragyogott.  Nem véletlenül a neve Zafír. Gyönyörű kanca. Sokban hasonlítunk ő is magányos farkas mint én. És ő sem hajol meg senki akaratának. Gyorsan ráraktam a nyerget és kantárt és már vágtattam volna is pusztába. De anyám törékeny alakját láttam kirajzolódni a holdfényben.
-Ne menj, kérlek.-Kezdte remegő hangon, éreztem hogy a szívemre mázsás súly nehezedik egy pillanat alatt. Utáltam mikor sírt, sokkal szebb mikor mosoly ül az arcán.
-Tudod hogy nincs helyem már itt. Tényleg felnőttem anya és a saját utamat kell járnom.-Ekkor leszálltam a lóról. Anyám pedig azonnal szoros ölelésbe vont.
Mit tehettem volna? Egy anyának az egyik legfájdalmasabb élmény mikor a gyermekei elhagyják a szülői házat. Láttam mikor Itachi is elment hetekig össze volt törve hiába csak pár utcával arrébb költözött. 
-Ne menj Sasuke kérlek. Beszélek apáddal csak ne menj.
-Apám makacs ember te is tudod, ezt az egy dolgot tőle örököltem. Gyakran meglátogatlak úgy hogy ne sírj.-Még szorosabban megölelt. Megvártam míg megnyugszik, majd szép lassan elengedett a könnyeit törölgetve nyújtotta át a levelet amely ott hevert az asztalon.
-Csak olvasd el utána szettépheted vagy elégetheted.-Mondta majd egy halvány mosolyra húzta az ajkait.
-Vigyázz magadra Sasuke.
-Te is anya.-Gyorsan megöleltem majd ismét felpattantam zafírra és már száguldottam is. Itachi bent lakott a városban, a szülői ház pedig a város közeli kisebb tanya volt.  Nos nem a városba mentem. A közelben volt egy kisebb domb ahova sok gyerekkori emlék köt. Itt tanított meg minket apánk lőni és itt játszottunk sokat Itachival. Az éjszakai lát kép gyönyörű volt a csillagok fel voltak festve a sötét végtelennek tűnő vászonra, míg a hold pedig ólomsúlyosan pihent ott fent. Telihold volt, néha préri kutyák hangja töltötte be a teret. Legszívesebben most bemennék a legközelebbi kocsmába és leinnám magam. De ezt sajnos nem tehetem mint Serif mindig ébernek kell lennem hisz bármelyik pillanatban megtámadhat valaki valahol. Nincs üldözési mániás de így van. 
Talán még két óráig ültem azon a dombon míg el nem indultam Itachihoz, bizonyára már alszik de remélem nem fog haragudni a lakhatási kérelmek miatt vagy...kitudja.
És így élek lassan egy fél éve a bátyámnál még mindig agglegényként. Nem mondom főzés terén nem jeleskedünk de mosni megtanultunk és takarítani. Talán egy hónapja jár át egy Izumi nevű lány hozzánk ebédet főzni
„Jó barátként" persze.-Azért én se vagyok vak.- Néha egy két kéz fogást észreveszek lassan ebből a házból is elmegyek hisz nem akarok zavarni, és terhükre lenni. Apám néha még mindig a nyakára jár az irodámba de azon felül nem beszélünk. Anyámmal pedig napi szinten tartom a kapcsolatot. Szóval az élet zajlik akar akarom akár nem.
Most is az irodámba csücsülök és az újságot olvasom.
A címlapokon ugyan az a róka vigyorú bandita szerepel.
-Kétszer nem sikerült elkapnom eddig.-de harmadjára nem menekül azt garantálom! A gondolat menetemet a kivágódó ajtó törte meg és Itachi komoly arc kifejezése.
-Ismét elrabolt valakit.-És már revolveremet felkapta indultam a bátyám után.
„Harmadszori találkozásunkkor nem menekült a törvény keze elől azt garantálom
Uzumaki Naruto!"

/Újjabb történet új helyszínnel új cselekmény szálakkal. Külön köszönöm ebben a sztori fő mozgatórugójának: Yumi-Yung -nak a hatalmas segítséget és azt hogy dolgozhatok vele ebben a projektben. Ígyekszem majd tartani a lépést véleményeket pedig szívesen fogadunk!  Remélem tetszeni fog!
Sakura szemszög írója: Yumi-Senpai
Sasuke szemszög írója: pedig jó magam lennék!
QwQ még egyszer köszönöm❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
By:Hanae /