Jungkook's POV

- Hyungie.. alszik már? - Kérdeztem halkan, nemsokkal hazaérésünk után. - Ühüm.. - Sétált mellém. - M-mi lesz most vele? - Kérdezte aggódva. - Mondanám.. hogy keressük meg a szüleit.. de az apja.. nem is keresi.. esélytelen.. - É-és az anyja? - Nem is említette.. minden esetre, addig itt marad.. - Néztem páromra. - De.. így.. én veled szeretnék lenni.. meg nem is tudok vele bánni.. - Motyogta..

Több hét eltelt. De a kisfiú továbbra is csak Suga hyunggal állt szóba.. nem értettük miért, de örültünk, hogy legalább vele.. A szülei azóta sem keresik.. pedig mindent megpróbáltunk... Interneten, plakátokkal a TVben.. mindenhol elmondtuk, hogy nálunk van.. de semmi..

- Kookie.. - Ölelt át hátúlról Yoongi. - Kicsim.. - Suttogta nyakamba. - Hiányzol.. hiányzik.. hogy.. - Totyogott be a kicsi a szobába, ezért ellépett tőlem. - Ahh.. nekem ez nem megy.. - Sóhajtott, próbált lenyugodni. Ekkor kopogásra lettünk figyelmesek. Rohantam is ajtót nyitni azonnal. Kicsit megtorpantam a látványtól ami az ajtónál fogadott. Egy asszony állt ott, monoklis, kisírt szemekkel. A kicsi a lábam mellett kimászott és átölelte a nő kezét. - Oh elnézé.. - Kicsikém.. - Kapta fel a fiút és felemelve ölelte. - Te vagy az? Sanmi? Tényleg te vagy az? - Anya.. - Boldog mosollyal ölelte az idegen nőt, én pedig lefagyva bámultam őket. - Maga az anyukája? - Lépett mögém szerelmem, úgy kérdezte, mire a nő hevesen bólogatott. - Jesszus.. jöjjön be.. - Hívta be, amint jobban szemügyre vette.

Elmondtuk, hogy eddig nálunk volt, és nagyon vigyáztunk rá. Ő pedig elmesélte, hogy most tudott még elmenekülni a férje elől.. aki 4 hete elvitte otthonról a fiút, majd őt pedig a házba zárta.. Majd beleőrült, hogy nem tudta hol a kicsi.. ha rá kérdezett pedig válasz helyett, csak egy alapos verést kapott.. ami elmondása szerint még a jobb eset volt..

El sem mertük így engedni.. féltettük őt és Sanmit is attól az állattól.. Egyszer csak Suga megszólalt. - Ha-ha kifizetném.. laknának ezen a környéken? Nem hogyom, hogy visszamenjenek oda.. ahhoz.. - Ne-nem fogadhatom el.. - De.. sosem tettem még ilyet.. de.. kérem.. fogadják el.. - Az asszony félénken bólogatott végül.

- Hyung.. hogy.. hogy? - Nem tudom.. féltem őket.. - Ohh tényleg jó hatással lennék rád? - Az nem is kérdés, ült le velem együtt a földre. - Szeretlek! És imádom azt, amilyen miattad vagyok.. - Ölelt át gyengéden.

Minyon~

Comment&Vote