Jungkook's POV

- Suga.. Suga.. - Ráncigáltam és gyorsan eloldoztam megkötötött karjait és lábait is. Biztos próbált szabadulni, teljesen vörös volt a csuklója, szinte szétvágta a kötél. A rendőröktől kapott pléddel takartam be azonnal meztelen testét és magamhoz öleltem. Végül teljesen az anyagba burkolva vittem ki karjaimban ahol a mentősök át is vették tőlem. Rettenetesen féltettem, még ott sem akartam magára hagyni, igy vele mentem a kórházba.

A doki azt mondta hazavihetem, valamennyire magához tért, viszont ne lepődjek meg ha össze-vissza beszél. Saját kabátom ráadva, továbbra is a pléddel betakarva vittem ki a kocsihoz. Hazáig karjaimban fogtam erőtlen testét. Mikor megérkezzünk, amint kifizettem a fuvart, kézben vittem be.

- M-monst hívtak minket.. h-hogy van? - Érdeklődtek mivel ők is aggódtak érte. Mindannyian féltettük őt. - Nem vakami jól.. inkább beviszem pihenni.., a cica? - Suga szobájában van ő is, és oké. - Bólintottak.

Az ágyra fektettem és zavarodottságom félretéve öltöztettem fel rendesen, majd a cicát mellé fektettem. Elmosolyodtam, hisz tudtam, annyi biztos, mostmár jó kezekben van. Bújtam hozzá én is. - Hyung.. - Finoman fejét simogatva ébresztgettem. - K-Kook.. tényleg te vagy az? - Motyogva kérdezte és szorosan átölelt. - Igen, mostmár jó helyen vagy. Senki sem árthat neked! H-hogy érzed magad..? - Kérdeztem meg ahogy már kicsit feleszmélt. - Ah-az a négy.. azok.. engem.. elvették a ruháim is.. de nem ez a legnagyobb bajom.. a-azok.. - Sosem láttam ezelőtt sírni, most viszont gátat nem szabva könnyeinek, sírt karjaimban. - É-értem.. - Felfogtam mit tettek vele. Nem kellett magyaráznia senkinek. Egyértelmű volt. - Valamit adtak miután berántottak a kocsiba.. onnastól nem emlékeztem semmire.. arra keltem, hogy a ruháim sehol ő-ők meg.. - Már szinte zokogva bújt közelebb. - Suga.. Suga hyung.. nem kell beszélned róla, értem. Ne zaklasd fel magad újra! - Csókoltam homlokon, szinte lángolt teste, amit ekkor észleltem. El sem hittem, kezem saját majd az ő homlokára tapasztottam. - Hyung.. hozok gyógyszert.. - Látszott, hogy esélyem sincs, karjait körbefonva testemen tartott magánál. - Jóhh akkor.. srácok, hozzatok lázcsillapítót! - Kiabáltam nekik mire Suga felült. - Ne ordíts, fáj a fejem.. - Láttam rajta, hogy nincsen jól. - Hyung, feküdj vissza..! - Próbáltam rávenni, egy kis pihenésre, de hiába. - Nem, Kook.. - Hajolt közelebb, tartva a szemkontaktust. Átkarolva derekam húzott picit magához. - Suga.. - Elpirulva motyogtam nevét, nagy levegőt vettem, majd arcára simítottam kezemet. Lecsukva szemem, tapadtam forró ajkaira. Óvatosan, de azonnal viszonozta derekam simogatva, tovább könnyezve.

Rap Monster's POV

A gyógyszerrel kezemben nyitottam be, de az ajtó mellett megtorpantam attól a látványtól ami benn fogadott. Zokogva csókolóztak, egymást ölelve.. el sem hittem amit látok. Akkor ők tényleg.. uram.. ez de édes.. Végül halkan az ágyra tettem a lázcsillapítót és hangtalanul kilmentem. Nem volt szívem megzavarni őket.

- Srácok! - Néztem körül. - Igen? - Jöttek közelebb. - Figyeljetek, kérlek ne menjetek be Sugához. Majd beszéltek vele ha kijön! Ne zavarjátok. - De.. ez nem ér.. Kook benn van.. - Csitulj el Hope! Nem azét mert alszikvvagy valami ijesmi, had beszéljenek, vagy.. - Némultam el picit. - Azt hiszem jelenleg az az egyetlen dolog ami segít rajta, hogy a kis maknaevel van. Tényleg, most hagyjátok.. - Végül mind bólintottak, majd percek múlva már mentek is dolgukra.

Suga's POV

Nem érdekelt semmi, egyedül az, hogy most vele legyek. El ne engedjen. Szükségem van rá.. nem értem a saját szívem, de nekem ő egyedül aki segíteni tud és azt érzem velem kell legyen.. Ölébe kucorodva csókoltam tovább puha remegő ajkait. Végleg egy puszival zártam csókunkat és ránéztem. Láttam, ő sem tudja mit érez, de ugyan azt mint én. Percekig gyönyörködtem szemeiben, alig tudtam levenni róla tekintetem. Nyakába bújva simultam hozzá. - Kook.. amíg ott voltam.. te voltál az akit a legjobban hiányoltam.. - Suttogtam halkan fülébe. - És én voltam az akinek a legjobban hiányoztál! - Mosolygott rám.

Jungkook's POV

- Ahogy tovább öleltem, egyre jobban éreztem milyen forró. Azon agyaltam miért nem hozza már valaki a lázcsillapítót. Hirtelen megláttam a dobozt az ágy szélén. - K-ki.. mikor hozta be..? - Pirultam fülig. - A-az előbb ahogy éppen.. azt hiszem Namjoon.., de csak a szemem sarkából láttam. - Életemben nem voltam ennyire zavarban mint most. - Látta..? - Aggódtam.. - Biztosan, de miért baj ez? - Semmiért, csak.. - Nyugi.. tudom.. - Simogatta vörös arcom. - Öh.. ezt vedd be! - Nyújtottam felé a tablettát zavartan pislogva. Azonnal lenyelte és ujból átölelt. - S-segítesz..? - Már ő is elpirulva nézett rám. - Persze, miben? - L-le kéne fürdenem.. még mindig fázom és ott ruha nélkül... - N-ne mondd, láttam.. én öltöztettelek fel itthon. - T-te? - Halvány pír jelent meg arcán. - Igen. - Kuncogtam fel aranyosan. - Zavarba hozol.. - Motyogta. - Ahh gyere inkább fürdeni. - Karjaimban vittem be, le ültettem a kád szélére. - Amúgy, ezt most hogy? - Vörös fejjel kérdeztem meg, mivel fogalmam sem volt, ő ezt hogyan tervezte. - Hát.. veled..? - Nézett fel rám kölyök kutya szemekkel. - O-oké..

Amíg levetkőzött, én a vizet engedtem ki és habosítottam fel. Ahogy megfordultam azonnal zavarva jöttem. - É-én tudod.. kicsit.. - Ahh értem.. - Picit szédült, láttam léptein, viszont őt ez nem zavarta. Közelebb lépett, átölelt és megcsókolt. - Nyugi.. mégis mitől félsz? Tán tőlem? - Nem, csak szégyenlős vagyok.. no comment miért.. - Szemembe nézett és amilyen lassan csak tudott, vetkőztetett le. - Oh.. azt hiszem értem. - Elpirulva nézett vissza arcomra és szájon puszilt. - Gyere! - Mászott a kádba, majd maga után húzva ültetett ölébe.

- Milyen puha a bőröd.. - Suttogta ahogy hátamra dőlt. Nem láttam az arcát, de éreztem. Hiába a történtek, régen volt ilyen édes. Sosem ilyen kedves senkivel mint velem. - Köszönöm. - Nézett rám. - Mégis mit? - Az, hogy itt vagy, most is, mindig. - Ah-azt ne köszönd. Hisz én csak.. nem tudom.. - Szembe fordultam vele, úgy öleltem tovább. Teljes testemmel hozzá simulva, mellkasára hajtottam fejem. Csak szívét hallgattam. Annyira jól esik a közelsége. Sosem éreztem ilyet eddig..

- Jobban vagy? - Simogattam oldalát, éreztem már lement a láza. - Igen, mintha kicseréltek volna. Jobban mint valaha! - Vigyorogva vett karjaiba, mire elpirultam és egyben meglepődtem. Az ágyhoz vitt és felkuncogott. - Most elkaplak! - Kezdett csiklandozni. Alig tudtam védekezni. Nem igaz, hogy ő nincsen zavarban.. biztos csak nem látszik rajta. Gondolkodtam, majd végül a halk kuncogásom, hangos nevetésbe tört át. - Hyung.. csikis vagyoook! - Mosolyogva nyögtem ki, megpuszilt majd rajram terült el, és rajta a macsek. - Hát ő ki? - Lepődött meg. - A-aznap találtam.. kint.. egyedül a hidegben. - Ültem fel őt ölelve és levettem róla a cicát, közénk tettem le. - Most nézd meg, olyan mint te, olyan szép és cuki. - Játszadoztam a cicával. - Ohh igen? - Kuncogott fel halkan. - Szóval én szép és cuki vagyok. Okés, te pedig gyönyörű és édes! - Bújt hozzám és a takarót is magunkra húzta, a cicát pedig mellénk fektette. - Szép álmokat! - Neked szebbeket! - Kuncogtam fel halkan, s nyakába bújtam. Végül így aludtunk el, hárman össze bújva.

Minyon~

Comment&Vote