- Szerintem menjünk fel... - Mondta halkan és kezébe vett. - Oké.. - Motyogtam.

Suga's POV

Lefektettem az ágyra, biztosan fáradt volt, hiszen karjaimban aludt el. - Szeretlek! - Pusziltam meg óvatosan, majd taplát kezdtem nézegetni. Még vérzett, így úgy döntöttem bekötözöm.

Kicsit később lementem a partra egyedül virágért, amit szerencsére gyorsan találtam is. Éppen vissza indultam a szobába. - Hyungie.. - Kook.. - Bicegett felém. - Te miért nem alszol? - Nélküled nem jó... - Hahh.. Kookie... Viszont ha már itt vagy. Ez itt a tiéd! - Mosolyogva adtam át neki a szál rózsát. - Kicsit melege van.. - Néztem a picit lekonyult virágot. - Nézd el nekem kicsim.. kérlek.. - Hyung.. te egyre kevesebb vagy velem.. én meg csak... - Vagy nekem! Ez épp elég! Nekem az elég, ha látom, hogy boldog vagy.. - Öleltem át. - Köszönöm.. és mit kellene elnéznem? Ha saras lenne is vagy valami.. te adtad!!! - Csókolt meg mosolyogva. - Hyungie.. most hívtál így először.. - Hogy?? - Értetlenkedtem direkt. - Kicsimnek... Ez olyan aranyos.. ahh hyungie.. imádlaaak!!! - Ölelgetett. - Én is kicsikém.. bár mindenhogy nagyobb vagy.. - Kuncogtam huncutul. - Hyung.., viszont korban nem.. - Igen? Tudom azért mondtam.. - Ne már... - Oké oké.. - Vigyorigtam. - Jobb már a talpad? - Ühüm, köszi. - Akkor jó, látod mondtam, hogy jobb ha bekötjük! - Igen, igazad volt hyung.. mint mindig.. - Ölelgetett.

Végül hátamon vittem fel a szobába. Az ágyra ültettem és szembe ültem vele. Aranyosan grimaszolva néztem szemeibe. - Tudod Kookie.. gyönyörű szemeid vannak.. és nagyon aranyos vagy.. hahh hiába szeretném.. nem tudom felsirolni.. mimindent szeretek benned... Ahh.. mindent.. komolyan megbolondítasz.. mindent megtennék érted.. mindent.. belehalnék ha nem lennél velem... Ha bármi történne.. elvetted az eszem.. elraboltad a szívem... Szerinted még normális vagyok? - Hyung.. aki nekem ilyeneket mondd tuti nem az.. - Nézett rám könnyes szemekkel. - Pedig én mindig ezt fogom tenni, akkor hivatalosan sem vagyok ép eszű! - Yoongie.. - Szipogva ölelgetett. - N-nem tudok mit mondani.. én ezt meg sem érdemlem.. - Nézett fel rá, mire arcára simítottam tenyerem. Megcsókoltam, majd összeérinttem homlokunkat. Forró volt, kicsit kezdtem megijedni. - Kook.. te lázas vagy? - A szerelemtől biztosan.. - Kicsit erőtlenül vigyorgott rám. - Kicsim... komolyan.. forró a homlokod... - Nem is.. - De.. adok gyógyszert.. - Keltem fel. - Nem kell gyó... - Nem tudta végig mondani, amint felállt ő is, összeesett. Még éppen elkaptam, így karjaimban tartva mozdulatlan testét, azt sem tudtam mit tegyek.

Minyon~

Comment&Vote