Miután a recepciónál útbaigazítottak, halkan lépdeltem a szoba elé. Rettegtem.. be sem mertem nyitni.. Sosem féltem még ennyire. Nagyon nehezen szántam el magam végül. - Kicsim.. - Léptem be, azt hittem rosszra számítottam, de tévedtem. A feje be volt kötve, a karjai is, és valami gép lélegeztette. Azt mondták azért kell ez, mert jelenleg nem tud önállóan lélegezni.

Szinte összeroppantam a hír hallatán. Nem érdekelt már semmi.. csak egy.. most, de azonnal ő legyen teljesen jól! Ez az egyetlen vágyam.. - Kérlek.. istenem.. semmit sem akarok mást.. sosem kérek semmit.. csak most ezt az egyet.. - Ültem az ágya szélére és megfogtam kezeit. - Egyet.. Kookie.. a kicsikém.. legyen jól.. ő egy jó ember.. sokkal jobb nálam.. Ha valaki akkor én legyek az aki itt van.. ne ő.. Ő megvédett volna.. nem úgy mint én őt.. - Szipogtam. - Kérlek.. Kicsim.. minden rendben lesz.. kérlek.. ébredj fel.. - Csókoltam meg csukott szemeit. Csak bámultam rá, könnyeim arcára hullottak. - Itt vagyok.. ugye tudod? Vigyázok rád.. ezentúl mindig.. - Simogattam kezeit. - Ugye érzed? Szeretlek és itt vagyok.. mindig.. megölom.. azt.. Bántott.. ezt én.. sosem bocsáton meg magamnak.. Ez nem lehet igaz.. bárcsak felébrednék.. ez csak egy rémálom lehet.. ez.. istenem.. - Törölgettem könnyeimet. - Ha komolyabb bajod van.. én.. én belehalok a bűntudatba..

Minyon~

Comment&Vote