Az este egy része kissé homályos maradt meg. Emlékszem még arra, ahogy az egész szobát felnyalom, hála az én rendetlen szobatársamnak, aki még arra sem méltatott engem, hogy elmondja a nevét. Nem mintha annyira érdekelne, csak hát az ember szereti a másikat a saját nevén szólítani, ha esetleg valamit kérdez tőle. 

Bár az általam alkotott beceneve sem rossz; Fürtös.

A haja hosszú és göndör, mi által apró kis csigák képződnek tincseiben. Na nem mintha bámultam volna, egyszerűen csak szembetűnt. 

Érzem, hogy reggel van. A nap tompa fénye átvilágít az ablakon, ezzel sértve éppen kinyílni készülő szemeim. Nagyot ásítok, miközben elgémberedett végtagjaim kinyújtom. Igazából a kellemes meleg zuhany után egyből az ágyban kötöttem ki, minek eredménye az lett, hogy még egy pólót is elfelejtettem felvenni. Fáradt szemeimet lassan végig vezetem a szobán, majd mit sem sejtve fordulok oldalra a másik ágy felé. 

Méregzöld szemeim által, mintha már telejen elmúlt volna a fáradtságom és kitisztult volna a fejem. S Ő csak bámul. Ott ül az ágyán egy fekete-fehér csíkos ingben, loknis haját most felkötötte egy kontyba, mi kifejezetten jól áll neki. Legalább is azt hiszem..

Ám, hogy őszinte legyek egyre jobban frusztrál. Csak bámul és bámul, mint aki egy kísértet lát. 

- Jó reggelt, Louis.- szólal meg végül mély hangján, mire csak kérdően nézek rá. Nem emlékszem, hogy elmondtam volna neki a nevem. Akkor meg mégis, honnan tudja?

- Öhm, neked is.- ülök fel zavartan, közben ujjaimat tincseim közzé vezetem, ezzel elsimítva azokat szememből.- Ne haragudj, de mégis honnan tudod a nevem? Nem rémlik, hogy a tegnapi nap folyamán kezet rázva és kedves mosollyal az arcunkon bemutatkoztunk volna egymásnak.

Egy pillanatra lehunyja szemeit, s erélyesen fújja ki a bent tartott levegőt. 

- Megnéztem a bőröndödön lévő cédulát.- ránt vállat semmit mondóan, majd felállva ágyáról az ablakhoz sétál. Zsebében kezd turkálni, s kivesz belőle egy dobozt, felnyitva azt pedig egy méreg szálat vesz hosszú ujjai közé és emeli ajkához. Meggyújtja és mélyen szívni kezdi, ezzel károsítva az egész szervezetét. 

- Tudod, a nikotin igen káros a szerveidre. Akárcsak a kátrány, ami a tüdőbe kerül minden egyes beleszívással.- mutogatok az égő cigarettára, közben kényesen kikászálódok az ágyból. 

- Ne tedd tökre az egyetlen élvezetemet az életben, légyszíves.- fordul ismét felém, ám most tekintete jobban elidőzik rajtam a kelleténél. 

Szemöldökömet felvonva nézek rá, még végül én is végig nézek saját magamon és csak ekkor realizálom azt, hogy egy száll alsóban vagyok. Táskámhoz lépve kezdem előkeresni a királykék színű köntösöm, mit megtalálva egyből testem köré tekerek.  

- Abba hagynád a bámulásom?- kérdezem tőle ingerülten.

- Milyen kis szégyenlősek vagyunk.- kacag fel halkan, majd elnyomja cigijét, mi szinte már teljesen elégett. 

Dühtől vezérelve tépem fel a fürdő ajtót, s kezdem magam összeszedni. Alig pár perce ébredtem fel, ám Ő már is az idegeimen táncolni. Képtelen vagyok még kiigazodni rajta. Tegnap még, mint egy dühös bika úgy tombolt, most meg mint egy szelídített oroszlán, mászkál a szobában. Zavar. Zavar, a jelenléte. A nézése, amivel teljesen összezavar. De nem menekülhetek el...

Nagyot sóhajtva lépek ki az ajtón, s mit sem törődve vele kezdek felöltözni. Csizmájával a padlón dobol, közben egy agymosással teli újságot olvas. 

- Mikor kezdődik az első órád, Doktor úr?- teszi fel a kérdést, fel sem nézve abból a szennyből. 

- Honnan tudod, ho...

- Hogy milyen karra jársz? Egy madárka csiripelte.- vág szavamba, arcára pedig egy elégedett mosoly kúszik. 

- Örülnék, ha ne kutakodnál utánam. Ha valami érdekel kérdezd meg tőlem.- emelem ki az utolsó szót, mire felhorkant egyet, az eddig kezében tartott újságot pedig az ágyra dobja. 

- Eszem ágában sincs utánad kutakodni, Törpilla.- lép közelebb felém, ám e megszólítására betelt a pohár. 

- Hát nekem nem úgy néz ki. Egy este alatt sikerült kiderítened mindent rólam. Csak nem bejövök neked, Fürtös?- szemeit összeszűkíti, míg testtartása fenyegetővé válik. 

- Hogy neveztél?- köpi felém a szavakat. 

- Nos, én nem tudom a valódi neved. A Fürtös, pedig pont illik hozzád.- jelentem ki egy gúnyos mosollyal arcomon, miközben összeszedem az aznapra szükséges cuccaim. 

- Na figyel..- folytatná, azonban most én vagyok az, ki szavába vág.

- Bájcsevegnék még, de nekem mennem kell.- kapom vállamra táskám, s kikerülve őt nyitom ki az ajtót.- Este találkozunk, Fürtös.- zárom le a beszélgetést, s egy elégedett mosollyal indulok neki a napnak. 

Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez az együtt éléses dolog. Úgy érzem, "jól" kifogunk mi még jönni. 

*****

Szerencsére időben oda értem a kezdődő előadásokra, annak ellenére, hogy a lift most is vánszorogva érkezett fel az emeletre. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az orvos tudományba. Már gyerekkoromban is szerettem az emberi testtel kapcsolatos könyveket olvasni, s belemerülni az anatómia összetett világába. Persze ez csak egy része annak, amit valójában tanulok. 

Kimerülten kezdtem visszafelé sétálni a kollégiumhoz, amikor hirtelen egy ismerős hang ütötte meg fülem. 

- Végre, hogy megálltál Louis. Már azt hitten sosem érlek útól..- támaszkodott a szőke ír manó térdeire, hogy kifújhassa magát. 

- Ne haragudj, kissé elgondolkoztam.- mondtam, mire végre Ő is sikeresen felegyenesedett. 

- Semmi gond. Már amúgy is megakartalak keresni, csak hát edzésem volt.

- Milyen karra jársz?- néztem rá kérdően. 

- Sport szakra, ahogy Liam is. Bár Őt még nem ismered, de egyszer bemutatlak neki. Harry legjobb barátja.- mondja széles mosollyal arcán, ám egy szót sem értek abból amit mond, s ezt Ő is észre veszi. 

- Ki az a Harry?

- Te..te most szórakozol velem, Louis?- vonja fel szemöldökét, arca pedig mintha egy kissé sértett lenne. 

- Már miért tenném?- az érthetetlenség mindkettőnk arcára kiül, s csak nézzük egymás zavarodott arcát. 

- Harry. Harry Styles a szobatársad.- jelenti ki, mire nekem egyből bevillan a Fürtös arca.- Szóval nem mutatkozott be neked..- sóhajt egy nagyot, miközben lemondóan megrázza fejét. 

- Nem, nem igazán. Az én nevemet is a bőröndömről leste le.

- Menthetetlen egy idióta.- morogja magában, mire halkan muszáj felkuncognom. 

- Ezért is neveztem el Fürtösnek.- nevet fel a név hallatán hangosan. 

- Találó név.- törölgeti le könnyeit arcáról, mik a nevetés által buggyantak ki.- Nincs kedven beülni valahova? Nem tudom te hogy vagy vele, de én éhen halok..- mordul fel végszóra gyomra.

- Benne vagyok.- válaszolom nevetve, majd elindulunk egy kisebb gyorsétterem felé.

Bármennyire is akartam, nem tudtam elfelejteni a nevét. A nevét, mi beékelte magát a memóriámba, s csúnya mond kezdett engem zaklatni. 

Harry Styles....