Nyugodj békében Felicite, s vigyázzatok együtt Jayel angyal formájában Louisra, ki nem érdemli meg e sorstól kapott csapásokat. Stay Strong, Louis!❤

___________

A nap gyér sugarai törnek utat maguknak a redőny redői között, még én a Göndör hercegemmel ízlelem meg a reggeli levegőt. Testünk egybe olvadva, hanyagul terül el az egy személyre szabott ágyon, min ott éktelenkednek még a tegnap este történtek nyomai. Kékjeimmel végig mérem gyönyörű, markáns arcát, mire lomhán omlanak rá hosszú, barna tincsei, míg Ő elnyílt ajkakkal jár máshol, az álmok világa földjén. Szebb látvány se fogadhatna e reggelen, így gondolom én, amint fejem mellkasán pihentetem tovább és hallgatom lehunyt szemekkel szíve csodás ritmusát, mi a tegnapi nap folyamán felszabadult lelkével együtt és lett erősebb, akár a törhetetlen acél. Megmutatta hát nekem, ki is Ő valójában, ahogy én is megmutattam neki a szívembe férkőzött múltbeli töviseket, miket szavaival távolított el belőlem és mutatta meg, mi is a mennyország, honnan Ő hűen hiszi, hogy érkeztem. Életem legszebb estéje volt a tegnapi, szebbet sem kívánhattam volna elmém legmélyén, s őrzöm minden pillanatát memóriámban. Hallom amint lustán csámcsog párat, ujjaimmal körkörösen simogatom hasfalát, szememmel nézem végig, ahogy a pihék felfelé meredeznek, s válik libabőrőssé bőre felszíne. Hatalmas tenyerét érzem meg tincseim között, miket apránként kezd tekergetni finom mozdulatokkal, levegőjét mélyen szívja be, ahogy fürge tagjaim ágyéka felé igyekeznek. Hirtelen ragadja meg karom, mégsem erőszakosan, s emeli ajkaihoz, hogy csókokkal jutalmazza ujjperceim.

A kék és a zöld pedig összetalálkozik, a fény adja nekik a csillogást, akárcsak a szívükben rejtőzött gyönyört, tiszta érzelmeket, mikkel érintjük egymást. Arcunkra mosoly kerül, torkunkból kuncogás szakad fel, mi a vidámságunk jele. Úgy von magához, mintha csillapítani tudnám torka szárazságát csókom erejével, és nyelvünk ritmikás, forró táncával. Fel kell, hogy nyögjek az érzésre, amit átáraszt belém, ismét a vágy önti el testünket, megakadályozhatatlan emóciók ezek, mik körbelengik létünket és csábítanak el minket, amikor csak tudnak. Érintései most nem kapkodóak, nyugalommal von uralma alá, miután sejtjeim sóvárognak a kezdetektől kezdve. Figyelemmel szenteli testem centijeit, nem okoz nekem fájdalmat, hiába mozog már bennem ismét két ujja, én többet akarok. Érezni akarom őt, a létét, a lelkének sötét mélyét, mibe én hozok fényt, mikor testünk egyessül és lépjük át csupasz lábainkkal a felhők birodalmát. Meglepődik, mikor távolabb húzódom tőle és alattam találja magát kiterülve, tincsei akár egy koszorúból kilógó virágszálak terülnek szét a párna huzatán, miközben én csípőjén helyezkedek és igyekszem annyit befogadni belőle, amennyit csak testem enged. Ijedten néz rám, fél attól, hogy kínt okozok magamnak, ám téved; ez nekem már mind az élmény része. Hagyok időt magunknak, heves légzésünk jelzi testünk akaratát és terheltségét, mihelyst sikerült magamba fogadnom egész lényét. Kényelmes tempóval kezdem mozgatni csípőm, az őrületbe kergetem már csak a látványommal is, mire nyögéseim szabadon szállnak a szobában, amint bőr bőrön csattan, s hanyatlik hátrébb testem, ezzel még több ingert biztosítva nekünk. Csúf játék ez a vágy hegyén, honnan bármikor lehullhatunk, akár egy elbarnult falevél. Ám nem hagyja, hogy e hegyet egyedül másszam meg, ülő pózba tornázza magát, úgy kezd Ő is bele egy észveszejtő tempóba és ostromol engem, míg józan eszem elvesztem. Úgy kapaszkodom belé, akár az életemet megmentő kötélbe, bőrömet csókjaival halmozza el, majd agyunk köré felhők gyülekeznek, de ezek nem sötétek és élettelenek. Ezek mind élnek, élénk színűk csak jót hoz életünkbe és mi felszállva rájuk lépünk át ismét a mámor ózon rétégén.

Elgyengülve hullunk vissza a tollpihés párnák közzé, csókkal jutalmazzuk egymást, még tüdőnk küzd ez ellen, s nyer most az egyszer.

- Mindig így szeretnék ébredni.- suttogja párnácskáimra egy puszi kíséretében, karjaimmal gyengén ölelem hát csupasz vállait.

- Én pedig mindig melletted szeretnék álomba zuhanni.- válaszolom, egymást ölelve isszuk a másik édességgel megáldott szavait, hogy aztán kacaghassunk jövőnk képein, miket elménkben már megélünk és tervezünk.

De talán az idő burka utat ad nekünk, s nem engedi e összefűzött ujjakat elengedni egymástól, még a világ egész és szívünk dallamai felcsendülnek, akárhányszor egymás színekkel teli íriszeibe nézünk és ragyog fel felettünk a hajnal csillag, mi ha el is tévednünk, utat mutat majd nekünk egymás magányosan álló lüktető szervéhez.

*

4 évvel később...

A kulcs csörgő zaja tör utat magának a bejárati ajtón keresztül, én feszengve rakosgatom a jelentéktelen tárgyakat ide-oda, hogy minden tökéletes legyen. A zár nyílik, a kilincs fémes szerkezete lenyomódik, léptei már a padlón koppannak, mint cipőjét lebirkózza lábairól és teszi azokat gondosan helyére. Közös otthonunk szele csapja meg orrát, aprókat szimatol a levegőbe és érzi meg a gyümölcs leves édeskés illatát, mi terjeng, s mit érkezésére készítettem. Ajkaira mosoly kúszik, gödröcskéit megvillantja felém, amint egy üdvözlő csókban részesít a nappalinkban állva, kipréselve belőlem a szuszt is. Miatta képes lennék megfulladni is, ha ez kell ahhoz, hogy ily' boldognak lássam őt mindig.

Az évek elszálltak, mi ugyan azok maradtuk mégis, én rezidensként végzem munkám a nem messzi kórházban, még Ő elsajátította a lelkében férkőzött apró mozzanatokat is a vásznon. Néhány alkotása körbe vesz minket, ahogy azok a szobák falain lógnak felaggatva, csak úgy, mint néhány idegen helyen is világszerte. Így lett hát teljes Ő és Én, gyűrűsujjainkon az ékszerek meg-meg csillannak, s emelkednek ki eggyé válva a hold sugarai között. Hamarosan barátaink is e két ékszert viselik majd ujjaikon szerelmük jeléül, tűkön ülve várjuk a napot, hogy ott lehessünk azon a szent eseményen, akárcsak anno ők a miénken.

Mert a kalitkába zárt madár nem hallatja hangját, ám a mi madarunk már régen szabadon száll és dalolja szívünk szélben forgó énekét, minek sorai ugyan azok; Egymás által lettünk szabadok.

- Vége -

Sziasztok!

Eljött a pillanat, ez a könyvem végleg lezárul, ám előtte szeretnék pár szót szólni és megosztani veletek.

Ez volt életem első Larrys könyve, s tudnotok kell azt is, többször gondolkodtam e könyv letörlésén. Végül azonban, mint láthatjátok nem tettem, ezeket a sorokat pedig egy kisebb gombóccal a torkomban fogom leírni. Néhány sornak e könyvben igen sok jelentése van, megmutatja egy-egy gondolatomat a világról és magába foglal néhány olyan érzést, amit pár nehezebb pillanatban éltem át, mikor is valahol a szakadék peremén táncoltam hónapokon keresztül, s éreztem úgy: nincs már a lábam alatt talaj.

De az életet becsülni kell, erősnek kell maradni még, ha nehéznek is bizonyul a feladat. Egy életünk van, mit úgy kell élni, ahogy mi szeretnénk.

Ezúton pedig szeretnék nektek mindenért köszönetet mondani. A csodálatos szavaitokért, a sok kedves szóért és támogatásért, miket tőletek kaptam és ezáltal nem adtam fel. Köszönöm, hogy ilyen elképesztőek vagyok és nagyon nagyon szeretlek titeket!💞 Mindannyian értékesek vagytok, ezt sose felejtsétek el!🌈

S most leírva e utolsó sorokat, zárom le nyáron kezdett könyvem, mivel minden elindult.

Luv ya, guys!💗 Legyen csodás napotok és utolsó sorban, mint ígértem nektek, valami új kezdődik el. A mai nappal hivatalosan is kikerült új Larrys könyvem; When night comes címmel, mit remélem szeretettel fogadtok és tetszeni fog nektek.:)

Louisnak pedig hatalmas kitartást kívánok és remélem, ő is erős marad és nem adja fel. Te vagy a mi Angyalunk!❤