A félelem átjárva minden egyes porcikám, bőröm alá, mintha éles tűk vájnának utat maguknak, ezzel zsibbadásra kényszerítve végtagjaim. A merev fémből készült lépcsőfokok, miket máskor egy pillanatok alatt szedtem, most kínzóak számomra, ahogy tekintettel végig pásztázom a napsugarai által körbe ívelt alakját. Haja kócosan meredezik az ég felé, még a fény apró táncot jár barna tincsein, s nekem csak az jár elmémben; milyen gyönyörű is Ő.

Sosem imádkoztam Istenhez, nem gondoltam arra, hogy ő irányítaná életem minden momentumát és cselekedeteim egy láthatatlan madzag kíséretével, azonban most úgy érzem, Ő küldte nekem e földre szállt angyalt, ki egy spontán helyzetben is képes magával ragadni és tündökölni; még ha Ő ezt nem is tudja. Bántam tetteim, amiért oly' rút módon hagytam magára kételyeivel és viharoztam el érzéseim elől. Elakarom neki mondani, tudatni akarom vele, milyen csodálatos is Ő, s milyen fontos is lett szívemnek ezalatt a pár hét alatt vagy talán már abban a pillanatban, mikor belépett holmijait szorongatva kezében az ajtón. Akarom, hogy tudja, csak miatta kell fel reggel a nap és árasztja el fénnyel e komor helyet, míg éjszaka a csillagok csak is neki járnak táncot és ragyognak, hogy a világ mosolyogni lássa őt és életet adjon minden halottnak hitt dolognak. 

Gondolataimba mélyedve tettem meg az utat, mi elvezett hozzá és mire már észbe kapnék, ott állok mellette, a kilátó székeinél. Vontatott mozdulattal vezeti végig rajtam kristály kék szemeit, mire rejtve nyel egyet, majd megtalálja smaragdjaim, ajkai akaratlanul is nyílnak el egymástól, ám hangját nem engedi szabadjára. Pedig tudom mondaná szívének fájdalmát, s talán egy pofonnal is megajándékozná arcom bal felületét, de nem tesz semmit, csak mered rám némán és árad belőle a kétségbeesés. Egyet előre lépve, huppanok le az egyik székbe, mi közvetlen mellette van, térdeink egy másodpercre érnek össze, de még ebbe is beleremegünk. Gyomrom liftezik, próbálok lazának tűnni, ám semmit nem érek vele, görcsöm most túl nő rajtam, ahogy feszengve fészkelődünk mindketten a másik jelenléte miatt. Hibáztathatnám most Liam ostoba ötletét, hogy így hozta a helyzetet, de nem teszem, hiszen ezt mind, csak is mi ketten alakítottuk így, s most itt az ideje, hogy helyre hozzuk. 

- Szia..- suttogjuk szinte egyszerre a másiknak, mire halk kacaj hagyja el szánk és szégyenlősen tekintgetünk más-más irányba. 

A kínos csend ismét beállni készül, ám most én akadályozom ezt meg következő szavammal, mi olyan sok mindent foglal magába, akár egy olvasatlan könyv. 

- Sajnálom..- formálom meg lassan a betűket, íriszeit egyből visszakapja rám, még ajkait harapdálja idegesen, pedig tudja jól; első helyzetünket is ez a tette határozta meg, most még sem figyelmeztetném semmi pénzért, hisz túlságosan hiányzott léte. 

- Nem, én sajnálom.- cáfol meg, fejét nemlegesen kezdi rázni, szemeit sötétségbe zárja előlem.- Túlzásba estem és valami olyat próbáltam rád erőltetni, amit te nem akartál..

- Tévedsz, Louis.- vágok szavába határozottan.- Megint tévedsz. Ha kérhetem ne áltasd magad hamis szavakkal, mik az én számból egyszer sem szöktek ki.- felhorkanok, nem akarom, hogy helyettem hozza meg a döntést. 

- Akkor oszd meg velem szavaid, miket a szíved pumpáló ritmusa diktál ajkaidra, mert e némaságból már én sem értek semmit, bármennyire is igyekszem megfejteni téged..- temeti arcát kezei közé, láttam, amint a könnynek kezdik égetni szemét, s én ezt nem hagyhatom. 

Nem taszítom őt még egyszer a tudatlanság burkába, mindent megfogok vele osztani és majd Ő mérlegel, mennyire is akar velem maradni. Ám a helyszín most nem alkalmas erre, így mással kell előrukkolnom. Hosszú karjaimmal fedem el testét és érzem, amint ölelésembe olvad, arcát felemeli, szorosan taszítja azt mellkasomnak és mélyeket lélegezve szippantja be illatom, mire szívem kihagy egy ütemet, mit talán Ő is hallhat. Erősen markolja ingem anyagát, mintha attól félne, bármely pillanatban elszublimálok innen mellőle, ám sosem hagynám itt. Többet nem. Halkan szipog, felzaklatta magát, egyben meg is könnyebbült törékeny lelke érintésem által. Felemelem fejét, megtört tekintete mindent felfed előttem, homlokára egy apró csókot hintek, füléhez hajolva súgom lelkem titkát oda; Mindent megkaphatsz ma, Te csoda. 

Arca pírba borul, akár egy gyönyörű rózsaszál, szája szélén mosoly bujkál, ami meg jelenik, mihelyst egy csókkal jutalmazom hűvös arcbőrét.

- Hiányoztál, Angyalom..

- Te is nekem, Hazzy..

A becenév hallatán kérdően vonom fel szemöldököm, de válasz helyett csak egy kisebb puszit hint magányosan álló ajkaimra, pedig tudja jól, ez nekem édes kevés. De nem leszek telhetetlen, várok rá amíg csak kell és minden kívánságát teljesítem, amit csak formás párnácskái közül kiejt sóvárogva. A síp éles hangja térít vissza minket a jelenbe, mit az edző ejt a játékosok felé, jelezvén; elkezdődött az edzés. Idegesen kezd ficánkolni mellettem, mire kezeimmel derekát kezdem átölelni, hogy érezhesse támogatásom és védelmem. Hálás mosolyt enged felém, majd szemeinkkel merően végig pásztázzuk a pályára fellépő játékosok, kik már mezüket viselik. 

Barátainkat szempillantás alatt megtaláljuk a tömegben, ők is minket keresnek és intenek felénk, ahogy megtalálják ölelkező alakjaink. Látom Liam arcára mosoly kúszik, valamit sunyiba súg a mellette lévő szőke fiúnak, kinek felénk nézve egy sejtelmes mimika ül ki arcára. Hangzik el a parancs, bemelegítenek, zöldjeimmel szépségem arckifejezését nézem, hátha sikerült felismernie a gonoszt. Arca eltorzul, félelem árnyéka vetül vonásaira, mi egy perce engem is megijesztenek, ám tudom; most helyette is erősnek kell lennem. Gyengéden cirógatom derekát pólója alá csúsztatva ujjaim, mire egy pillanatra kizökken és szégyenlősen bámul rám, majd vissza a pályára. 

- Mond, kit látsz édesem? Ki volt, ki bántani mert egy angyalt?- suttogom mély tónussal fülébe, megremeg, kezét felemeli, még ujjával tudatosan mutat egy személyre, kit egyből felismerek. 

Fekete hajával és kissé barnább bőrével tökéletesen látom, ki is az, aki a földi ördögöt játssza, s a Zayn Malik néven él e Földön. Kisugárzása minden rosszat magába foglal, megjelenése sem különb, pökhendin viselkedik, mintha Ő foglalná magába az összes rossz természetet. Listámon régóta fent csücsül a neve, nem egyszer keveredtem vele konfliktusba, mit én egy merészebb szóval megoldottam vagy talán egy erősebb taszítással a kemény padló felé, ám Louis erre nem volt képes, ő pedig ezt kihasználta. Bűnhődnie kell és bűnhődni is fog, de nem az én kezem által, majd a sors lesz az, mi megpecsételi összes tettét. 

S úgy látszik, a láthatatlan kezek itt szóltak most közbe, amint a bemelegítésnek vége, ő ismét áldozatra vadászik, gondolván; ki is a leggyengébb jellem? Felénk tekint, ahogy a fűvőn sétál, fejébe megjelennek a képek, miként bánt el e gyöngyszemmel ölembe, arcára elégedett mosoly kúszik, mit egy perc alatt képes lennék letörölni onnan. Testem megfeszül, a düh kezd fortyogni sejtjeimben, ám a kék szemű nem hagyja, hogy bajba sodorjam magam, fejét megrázza, amint rám tekint és finom puszikkal kezdi arcom területét behinteni nyugtatásként, hozzá teszem; hatásosan. Nem is érdekel már, mi is folyik körülöttünk csak a puha ajkaira koncentrálok, amik bőrömet érintik, felcsiholva benne egy apró szikrát, mit most nem hagyhatok, hogy tűzként terjedjen el. 

Valami hirtelen puffan, vissza kapjuk fejünket a pályára, s látjuk; ír barátunk fetreng a földön kínok között. A sötét fiú pedig csak kacag tettén, de rosszul teszi, nem néz bizony háta mögé és egy erős lökéssel ő is a pázsiton terül el Liam kezei által. Rossz emberre tett most szert, nem tudta, hogy Niallnek is van egy védelmezője, ki nem fél megmutatni erejét, ha arra kerül sor. Csont csattan csonton, szitok szavak lengik tele a levegőt, az edző erős kezeivel szedi szét a két fiút, kik pár sérülést így is szereztek, de talán a bűnös még többet. Aggódva nézzük a helyzetet, de megnyugodunk, mihelyst a két szerelmes egy ölelésbe borulnak össze, megnyugtatva ezzel egymást. A másik csak nyalogatja sérüléseit, az arcát ért ütések helyét fogja, még hallgatja a hangos dorgálást az idősebb férfitól. Úgy érzem, elégtételt kaptam, barátom helyettem is megtette azt, amit én akartam volna, s ilyenkor is mutatkozik meg; milyen nagy is a szerelem ereje. 

Nem tervezek ezek után tovább maradni, Louis kezét megfogva állok fel és terelgetem őt kifelé innen, hiszen más meglepetést szántam neki az estére, persze erről ő mit sem tudva jön utánam. 

Ma minden kívánsága teljesülhet felém, s megtudhatja azt is, amit már oly régóta szeretett volna; a legféltettebb titkomat, ki is az a Harry Styles valójában.