"A házasság, kötelesség és nem szerelem, de én mindkettőt megszerzem!"

Daeron szemszög

Aemond amint alkalma volt magával ragadta Aemma-t. Noha mindig ezt csinálta, még is izgalom uralkodott el rajtam. Aemma figyelméért mindig is megkellet küzdenem, hogy engem válasszon Aemond helyett. Ez az eljegyzés semmit sem jelent, nem veszett el a remény. Láttam gyönyörű mélybarna tekintetében az irántam táplált gyengéd szeretetét. Oly sokszor átengedtem Őt neked kedves bátyám, de nem engedem meg neked hogy végleg magadénak tud. A büszkeségem nem engedi, hogy teljesen uralmad alá hajtsd az erős szívét. Oly vicces helyzet, hisz fivérei iránt táplált megvetésed végtelen óceánjába, ugyanakkora, mint érte érte torony magasan lángoló tüzed. Ez a legnagyobb gyengeséged Aemond, de nekem egy hatalmas előny. Mi a legvégéig segít elérni a célom. Targaryen  feleség lesz, a Valyr vér tiszta, erősebb lesz mint valaha. Valóban új korszak köszönt a sárkányok házára, de nem általad testvér. Ezt megígérhetem neked, Aemma nem a te királynőd lesz.

Mesélő szemszög

- Igazán meglepsz bácsikám, nem emlékszem, hogy valaha is beszéltünk volna mióta megszülettem.

Daemon Targaryen, a "szélhámos" herceg öblösen nevetett a gyakorló pálya közepén. Lecsatolta oldaláról Sötét nővért majd egy gyakorló kardot dobott unokaöcsének és maga is felvett egyet.

- Én már rég nem gyakorló kardokkal vívok.

Fakadt ki sértetten a félszemű herceg. Daemon megingatta a fejét és már támadt is. Öt lépés és Aemond már le is volt fegyverezve.

- Érted már unokaöcs? Ezért kell a gyakorló kard.

Intett Aemond-nak, hogy álljon fel és újrakezdik.

- Azt hittem beszélni hívtál bácsi.

- A vívás és a kard olykor őszintébben cseng mint a szavak.

Felelte míg az ifjú mérgelődve nyugtázta, hogy atyja és nagybátya még is csak egy véren osztoznak. Aemond szívebén felhalmozódott düh fékezhetetlen lángolt, de még ennek ereje sem ért fel nagybátya erejéhez. Újra és újra a földön volt. Daemon lerakta a gyakorló kardot és leült egy hordóra.

- Ma, holnap férj leszel taoba (fiú). Talán a következő tavasszal már apa leszel. Nem hagyhatod, hogy a gyermeki haragod megmérgezze a leendő jövőtöket. Aemma szíve sosem szűnt meg irántad dobogni. Becsüld meg őt hercegem.

Aemond felállt a földről és visszatette a kardot a helyére.

- Mond bácsi, mi Targaryen-nek valóban közelebb állunk az istenekhez?

Daemon elnevette magát, majd megveregette Aemond vállát.

- Az egyszerű emberek így vélik. Én úgy hiszem nem a jóslatok, hanem a sárkányok tettek minket naggyá.

Aemma szemszög

Hosszú órákon át forgolódtam. Némán, mezítláb sétáltam Aemond szobája felé. Nem állt őrség, úgy mint Helaena vagy gyermekei szobája előtt. Mikor benyitottam a kandalló előtt állt. Láttam rajta, hogy minden idegszála megfeszült.

- A bölcsesség nem tartozik erényeink közé, igaz unokahúgom.

Nem fordult meg. A csukott ajtónak támaszkodtam és kerestem a szavakat.

- Bocsáss meg neki, nekik. Ha valakire haragudni akarsz, az legyek én. Kepa, én vagyok minden haragod forrása. Miattam vette a szemed, ha valaki...

- Elég!

Aemond megfordult, tekintete vad volt. Akár egy lovas nélküli sárkánynak. Ametiszt írisze ezúttal teljesen engedte látni, hogy mennyi haragot rejt a szíve. Talán hiba volt idejönnöm, hisz rettegést lop a szívembe ez a mindent felemésztő zöld lángokban tomboló veszedelem. A keze kissé remeg és leveszi szemfedőjét, mi bástyaként rejti szeme helyét. Szép szeme helyén egy zafír foglalt helyett és egyetlen dolog a gondolataim uralta, hogy milyen jóképű.

- Szavakhoz sem jutsz? Ezt tette velem az öcséd! Megcsonkított, minden hölgy kerülte a közelségem, suttogtak és gúnyolódtak!

A szívem a torkomban dobogott. Minden egyes lépése mivel közeledett, ellopta a menekülés lehetőségét. Az ajkaim remegtek, de nem tudtam magamban tartani a szavakat.

- Mikor lett szokásod a mártír szerepét magadra öltened?

Arcának vonalai megfeszültek, keménnyé változtak. Ujjainak mégis finom gyöngéd érintése volt, ahogy cirógatta az arcom.

- Nem egy üres fejű hölgyecske férjura leszel, hanem az enyém.

Hümmögött, míg nagy tenyereivel közre fogta az arcom. Ajkai újra az ajkaim ízlelték. Ujjaim a selymes szőke haját szántották, majd a széles vállaiba kapaszkodtam. Nyelveink incselkedve járták sajátos táncukat, akár a tűz kacér lángjai. Korbácsolta minden rejtett, szunnyadó vágyamat. Remegve csúsztattam a kezem az ing alá. Éreztem a forró bőrét, a szikár izmos mellkasát. Kezei pedig a csuklómon csattantak.

- Lykri.

Oly kemény volt a hangja, de nem tudta elrejteni a vágyat, ami uralkodni készült rajta.

- Ragadj el Aemond.

Kértem, mire egy újabb csók csattan el. Kezei a derekamra és a tarkómra csúsztak, míg ajkai a nyakam vette célba majd a fülembe suttogott.

- Törjelek be akár egy vad sárkányt?

Nem érkeztem válaszolni, arccal máris az ajtóhoz szorított. Kissé érzéketlenül markolva göndör hajkoronámban, mitől kényesen felnyüszítettem. Keze az arcomra csúszott és kicsit maga felé fordított. Szabad keze pedig felfedezte a melleim vonalát, a hasamon át pedig megállapodott nőiességemen és ruhán keresztül betakarta. Ködös volt a tekintettem.

- Az enyém?

A kérdése viszhangzot bennem. Hiába tudtam, hogy anyám rosszallása elkerülhetetlen lesz még is kimondtam.

- Mindenem a tiéd, csak követelj magadénak!

A keze visszacsúszott a derekamra. Mohó csókban birtokolt, majd egyszerűen átölelt.

- Követelni is foglak. Abban a percben hogy az asszonyom leszel bilincsbe verlek az ágyhoz és nem engedlek míg a nem kerekedsz a gyermekemtől.

Kuncogva  fontam köré a karjaim, és mélyen magamba szívtam az illatát. A sárkány illatát.

Mesélő szemszög

Másnap a reggeli harangszó előtt Daeron a mólón várt Aemma társaságára. Mikor megpillantotta szíve kihagyott egy ütemet, ám hamar átvette a keserű fájdalom. Untalan visszhangoztak a hallottak benne.

"Lykri! Ragadj el Aemond! Követelj magadénak! Bilincsbe verlek míg nem hordod a gyermekek."

- Ha más hallott volna benneteket. Az egész udvarban szégyenkezned kellene. Akár csak Rhaenyra-nak.

Daeron kemény szavai ellenére az erős szépség arca sejtelmes maradt. Nem mutatott haragot, bánatot sem megbánást. Halványan elmosolyodott.

- Ne légy ilyen szigorú vagy erkölcsös. Mind ketten tudjuk bácsi, hogy ha hozzád térek meg. Ha téged követelnének meg, akkor nem ítélkeznél a tetteim felet.

Aemma sarkon fordult volna látva, hogy e beszélgetés nem hozhat magával sok jót. A szőke sárkány a kezéért nyúlt és mélyen az éjsötét pillantásba veszett.

- Nem leszel boldog mellette. Aemond megtestesíti a tomboló haragot, mi futótűzként emészt majd el. Sosem fog megbocsátani, hogy mindig Rhaenyra árnyékában élt, sem a sértésekért. A szeme elvesztéséről nem is beszélve.

Az erős szépség felnyúlt közre fogva Daeron arcát, lágyan megcirógatva azt. Ki lehunyta szemeit, mintha tudta volna, hogy ez valami féle búcsú.

- A házasság, kötelesség és nem szerelem, de én mind a kettőt megszerzem magamnak.

Aemma szavai őszintén csengtek, nem volt benne semmi kétes vagy félreérthető. A szíve Aemond-hoz húzta. Daeron szíve sötétjében mégsem adta fel célját.