"Fekete pikkely, zöld fonál a fejedelmi frigy készen áll! Erős kötelék, szenvedélyes tüzet formál, új korszak köszönt ránk! "

Aemma szemszög

Egymással szemben állt a kettészakadt család. Zöldek a feketékkel szemben. Noha egy valaki hiányzott közülük. Aemond és én egymás tekintetében fürödtünk. Ész és érzelem, háború és szerelem. Egy azon érme két oldala, egyik sem létezik a másik nélkül. Ebben a világban, e-játékban az előbbi érvényesül. Érzem magamon Daemon tekintetét. Felé fordulva lila íriszeiben mindent tudó kimondatlan szavak rejtőznek. Magam is hallottam a várban elő halk suttogásokat. Róla és anyámról. A fülemhez hajol és halkan beszél.

- Tala (leány), ne légy meggondolatlan. Mestere vagyok a játéknak, látom a célját. Még csak Taoba (fiú), de ügyesen játszik.

Daemon felé fordulok egy apró mosoly kíséretében.

- Valóban ügyes, de én tőled tanultam játszani.

Gyöngéden megsimogatta a hátam és vártunk. Vaemond Corlys megkezdte a támadását Luke igénye ellen. Mikor kitárták az ajtókat és megszólalt az őr.

- Viserys Targaryen! Első ezen a néven! Az andalok és a hét királyság királya! A birodalom védelmezője!

Mindenki meghajolt, mi feketék megkönnyebbültünk, de a zöldek veszélyben érezték magukat. Olyan nagyon, hogy Otto Hightower nagyapám elé szaladt. Suttogott, de nagyapám hangja erős volt.

- Ma felülök a trónomra!

Gyönge volt, Daemon pillanatok alatt termett mellette és felsegítette bátyát a vastrón hideg fémjére.

Az indulatok elszabadultak. Miután apai nagyanyám, Rhanyes Targaryen mellénk állt. Miután támogatta Lucerys igényét. Vaemond nem bírt magával. Daemon pedig csak erre várt.

- A gyerekei fattyak! Ő pedig egy kurva!

Csend telepedett a trón terembe. A királyunk felállt és elővette tőrét.

- Kivágom a nyelved!

Ekkor Vaemond feje ketté vált. Fekete nővér úgy felezte meg, mintha puha omlós torta lenne.

- Megtarthatja a nyelvét!

Mindenki elkapta a tekintetét, kivéve én és Aemond. Ő gyönyörködött a vér, a gyors halál láttán.

Viserys lakomát rendezett. Úgy hiszem utoljára látni akarta együtt a sarjait. Mintha jó ötlet lenne. Fehérben mentem le, egyedül a zafír medált viseltem. Azt is eltakarva, mint mindig. Nagyapám az asztalfőn ült. Jobbra a zöldek, balra mi feketék. A beszéde oly megindító volt, hogy békülésre sarkalta Alicent királynőt és anyámat. Aegon a szokásos módon provokálta az öcséim, de meglehetősen jól viselték. A király rosszul lett és visszavonult. Még ezután is rendben mentek a dolgok. Aztán Aemond elé egy sült malac került. Lucerys aprót kuncogott, Aemond pedig felállt, magasba emelve kelyhét.

- Egy utolsó tisztelgés! Unokaöcséinkre! Jace-re, Luke-ra és Joffrey-ra. Mind jóképűek, bölcsek, és erősek. Ürítsük poharainkat erre a három erős fiúra!

Magam is felálltam, de meg is torpantam. A galériáról fehér puha paplan toll hullott, akár a friss hó.

- De ne felejtsük el unokahúgunkat sem! Kiről ódák sokasága zengi szépségét, kedvességét és eszét! Miért nem említed egyiket sem, kedves bátyám?

A szék felborult, mikor megfordultam. Daeron hangja békét, melegséget lopott a szívembe. Nem szóltunk, csak néztük egymást. A zene újra felcsendült. Daeron pedig a kezét nyújtotta. Lassú, édes dallamra forogtunk. A sárkány tánc kecses mozdulataival. Gyereknek olyan sokat eljártuk, viccelődve. Mintha esküvőre készülnénk. De még a vége előtt egy kéz durván elragadott. S mellettem egy kard nyúlt Daeron felé. Az arcom Aemond mellkasán pihen, ki erősen ölel magához.

- Ne hidd, hogy hazatérésed bármin változtat! Velem nem játszadozhatsz öcsém!

Aemond hangja kemény és rideg volt, erősen fogott. Daeron halvány, ártatlan mosolyt villantott és anyám felé nézett.

- Nem akarok játszadozni, és nem veled van ügyem. Nővérünk, feleségül kívánom venni Aemma-t. Megerősítsük a családot. Add nekem a kezét.

Aemond elengedett és kardjával már is lendült fivére felé. A királyné felugrott és két kisebb fia közé szaladt.

- Elég legyen!

Kiáltott majd, anyám felállt és Alicent mellé lépett, megfogva annak kezét.

- Nem áll jogomban a lányom helyett válaszolni. Aemma boldogsága az egyetlen, ami nekem számít.

Minden szem rám szegeződött, én pedig Daemon tekintetét kerestem. Rémületet éreztem, de Ő bizztatóan mosolygott. Tudtam mit jelent, ha bármi sérelem érne, fekete nővérrel a kezében intézkedik majd értem. Daeron gyermekien és vágyakozva mosolygott rám. Aemond ingerülten szorította a kardjának markolatát. Alicent királynő és a többi zöld kíváncsian várták a fejleményeket. A testvéreim féltek a választól. Anyám remélte, hogy helyesen döntök. Halkan sóhajtottam. Aemond-hoz lépve felnéztem rá, és végig húztam ujjbegyem a hegen.

- Luke tartozásának fejében, tisztességes árnak véled a kezemet bácsi?

A hüvelybe csúsztatta kardját. Daeron lesütötte fejét és leült Aegon mellé, de láttam ajkain a széles mosolyt. Játszik!Helaena hangja az egyetlen mi kristálytisztán cseng.

- Fekete pikkely, zöld fonál a fejedelmi frigy készen áll! Erős kötelék, szenvedélyes tüzet formál.

Nem maradtunk tovább. Kéz a kézben kísért el a szobámba, de nem jött tovább a küszöbnél. Lehajolt és a hajamba csókolt.

- Bocsáss meg neki.

Nézek fel rá. Látom a nem tetszését és megragadom a kezeit.

- Kérlek Aemond, Lucerys még mindig csak egy kölyök.

Nem válaszol, vasmarkai a derekamnál szegeznek a szépen megmunkált ajtó laphoz. Forró csókot lehel ajkaimra. Birtokló és magabiztos. Karjaim a nyaka köré fonom és pipiskedek is, érzem a mosolyát, de nem húzódik el. Újabb csók csattan el. Forr ereinkben a sárkány vére. Nyughatatlan és zabolázatlan. Teszek egy lépést a szobám felé, húzva magam után. Pár lépésnyire azonban megköszörüli valaki a torkát. Daemon szórakozottan somolygott.

- Unokaöcsém, beszélgessünk!