Ádám közelebb hajolt.

Ajkaink egymáshoz értek. Megcsókolt. Engem. Csókunkat egy kiabálás szakította félbe.

-Szala! Kaja vaaaan!- hallottam egy hangot, talán Stibiét.

Mennünk kell-mondta Ádám, majd ujjait az enyémbe kulcsolva mentünk az ebédlő felé. Ott a kedves kis csapattársaktól ujjongást és füttyögést kaptunk. Grétuson akadt meg a szemem: eltátotta a száját,de azért a szeme mosolygott. 

-Köszi fiúk. - szólaltam fel-Kedvesek és kulturáltak vagytok, de el kell rontanom a kedveteket, holnap edzés után mindenki interjút ad az újságoknak és fotóztatja magát a sajtósokkal.- Kaptam pár sóhajt de elfogadták. 

Így kezdődött a tündérmesém. De sajnos nem tartott sokáig.

Sziasztok nem tudom, mikor fog még rész jönni, megpróbálom ma de sok a dolgom és még a szereplőkről is akarok feltenni képeket.

Ui: tudom sok az ilyen válogatottas sztori de engem is ,,homlokon csókolt a múzsa" (hú de költői vagyok) remélem tettszik nektek.