Jungkook pov.

Fürdőkádba jól eldőlve figyelem fehér plafont, élvezve meleg víz érintését bőrömön. Lassan indulnunk kell arra a hülye fotózásra, amin Jimin fog főszerepet játszani. Nekem nem lenne muszáj mennem, de mivel barátom is ott lesz kötelességemnek érzem elmenni oda és végig nézni művészi tehetségét, a pózolást. Na jó nem érdekel az egész, de a kamerákat és a fényképező gépeket szeretném megnézni. Nagyon szeretem ezeket a gépeket, nekem is van egy-két olcsóbb darab, amikkel általában tájképeket szoktam készíteni, vagy barátomat fényképezem. Szeretném látni, hogyan is csinálják a profik, ezért mennem kell. Na meg a kékséggel is szeretnék több időt együtt tölteni. Látni hogyan is viselkedik más közegben, talán ott is ilyen elviselhetetlen vagy inkább visszafogott? Mindent tudni akarok róla! 

Mikor már úgy érzem eleget áztattam magam kimászok a kádból és magam körétekerem törölközött. Taehyung azt mondta ad kölcsön ruhát, bár nem tudom, honnan akar szerezni. Az ő ruhái nem hiszem, hogy jó lennének rám, mivel ő elég vékonyka. Hiába vagyunk ugyan olyan magasak, ha egy száll bélel van megáldva szegényke. Kilépek fürdőszobából, rögtön szembe  találva magam a két ökörrel, akik már a ruhákat nézegetik. Jimin fel van sózva, amiért Yoongi ruháit kaphassa meg. A méretük majdnem ugyanaz, mert a kis Yoongit sem teremtették hosszabbra, ahogyan őt sem. Még szerencse, hogy még nem vitte el a ruháit, mert most lesz mi között választani. 

-Tessék ez a tiéd. - Taehyung felkapva pár ruhát az ágyról odajön hozzám és a kezeimbe nyomja. - Ezeket még régen hordtam, így biztos vagyok abban, hogy jó lesz rád. - Felvonva egyik szemöldököm nézek rá, kételkedve abban amit mondott, de azért bólintva visszamegyek fürdőszobába, hogy felpróbálhassam az adott holmikat. 

Elsőnek is felveszem az alsót amit adott, ami természetesen valami márkás cucc és rohadt rikító piros színe van. Úgy sem látja rajtam senki sem, így nincs vele semmi bajom, bár a póló amit adott, elég kihívó. Sötétkék selyem anyagú, aminek a nyaka V alakú, amivel nem lenne semmi baj, de elég sokat mutat mellkasomból. Rossz szájízzel, de magamra veszem, meglepetésemre pont jó ruhadarabot. Ezek szerint régebben azért jobb alkatú volt mint most...ez elég szomorú. Térdénél szakadt, sötét farmernadrágot is magamra veszem, amibe nem is kell öv, mert pont jó. A szettet elnézve magamon a szemközti tükörbe, be kell látnom, hogy nagyon jól nézek ki bennük, mondjuk ezek után sem fogok változtatni ízlésemen, de nem rossz. Egy alkalomra tökéletes. Kicsit még csinálom hajam, majd újra elhagyom a fürdött. Már a két hülye is felöltözött, amin elmosolyodok, mivel Jimin elég jól néz ki, akár egy modell, bár a kékség visz mindent. Nincs rajta semmi szexi, csak egy egyszerű hosszujjú fekete póló, mégis olyan szép, hogy a szívem rendezetlenül dobbog helyén. Na meg az a szemüveg rajta, egyszerűen lélegzetállítóan jó. 

Minden egyesnappal szebbnek látom őt, még a rossz személyisége sem tud rontani rajta. Bár mintha mostanában kicsit visszafogta volna magát velem szemben. Azért olyan durva dolgokat nem mond nekem, vagy lehetséges, hogy mond, csak én veszem már fel. 

-Ne bámészkodj! Menj és vedd fel a cipőd, mert indulunk. - Hangja szigorúan szól, de az a bájos mosoly az arcán teljesen mást mond, tetszik neki, ahogyan nézem őt. 

-Remélem nincs túl messze ahova megyünk, mert nincs kedvem sétálni. - Szőke barátom halk morgására oda nézek, és látom ő már megy ki a szobából. Kékség is követi őt, ezért én is megyek utánuk a kijárati ajtóhoz. Gyorsan felvesszük a cipőnket és elhagyjuk a kis lakást, Taehyung meg bezárja mögöttünk az ajtót. 

-Nem gyalog megyünk. - Szólal meg kékség zsebébe dugva lakása kulcsát, előhalászva egy másik kulcsot. - Kocsival megyünk. - Lengeti meg előttünk a slusszkulcsát, mosolyogva indulva meg a lépcsőkön lefelé. 

Kiérve a panelházból hátra megyünk a parkolókhoz, ahol meg is állunk egy tűzpiros Mercédesznél. Hatalmas szemekkel nézem, ahogyan kinyissa azt, majd beszáll a vezetőüléshez. Jimin is döbbenten áll mellettem, nézve a kocsira, utána rám. Megvonva vállamat válaszolok néma kérdésére, ezek után megyek az anyósüléshez, elfoglalva ott méltó helyem. Jimin is beül hátra, még mindig sokkos állapotban nézelődve ide-oda. Kékség elégedetten néz rajtunk végig, majd indítsa a kocsit, benyomva a rádiót. Ahogyan megcsendül a zene, dudorászásba kezd, szépen kikanyarodva az útra. Kinézve ablakon végig nézek a mellettünk lévő házakon, ami egyre több lesz, ahogyan a városszívébe érünk. 

Bambulva kifelé megkapja füleimet, kékség hangja, ahogyan énekelni kezdi a rádióban elhangzót zene sorait. Nagyon szép hangja van, egész nap eltudnám hallgatni, ha a barátom hátul nem énekelne bele és rontaná el az egészet. Egy kis autózás után megállunk egy hatalmas épület előtt, ahova le is parkolunk. Ámulva szállok ki járműből és nézek fel épületre, míg Jimin mellém állva ugyan így tesz. Ha jól tudom ebben az épületben sok minden megtalálható. Itt vannak a modell ügynökségek, sőt még éterem is megtalálhatóak itt, meg szállodák. Ha a kékség is itt dolgozik, akkor nem értem miért a mi értelmünkbe jár enni, miközben helybe is eltudna menni. Innen az éterem olyan 10-15 percre lehet gyalog, így nem értem miért sétál le olyan messzire...bár mondott valami olyasmit, hogy nem jön ki a kollégáival. Lehet ezért nem is eszik itt, mert nem akar velük több időt együtt tölteni. Ez elég szomorú. 

-Meddig akartok még nézelődni? Mindjárt megfagyok. - Morogja hátunk mögül a kékség jól összehúzva magán a vajkrém színű szövetkabátját. Szemüvege már nem díszeleg szeme előtt, gondolom az autóba hagyta. Egyáltalán mi szüksége volt rá? Lehet rossz a látása és azért vett fel szemüveget? Ahogy látom nem tette be szokásos kék kontaktlencséjét...imádok új dolgokat megtudni róla. 

Elindul előttünk az épület forgóajtajához, mi pedig hűségesen követjük, akár két turista. Még soha nem voltam ilyen szép és hivatalos helyen, így nem is tudom mit kéne csinálnom, mikor oda megyünk a recepciós pulthoz. Szerencsére Taehyung mindent elintéz, így a mi dolgunk, csak annyi, hogy szépen álljunk és mosolyogjunk. Mikor végez a kékség a lifthez megyünk, amibe be is szállunk és már megyünk is az úti célunk felé, a fotóstúdióba. Jimin nem tudja megállni a liftben, hogy ne kezdjen eláradozni arról, hogy milyen király is ez a hely. Tudom, hogy csak azért csinálja ezt, mert ideges és így akarja levezetni feszültségét. Nem kis dolgot fog most tenni, hisz rengeteg újságban, magazinba fog szerepelni arca. Én is ideges lennék a helyében, sőt miatta már az is vagyok, átragasztja, pedig nekem nem is kell részt vennem rajta. 

Velünk ellentétben Taehyung elég nyugodtan tűnik, ami meglep, hisz hiába ismeri a helyet mégis hatalmas botrányba keveredett, ami után rég nem járhatott már itt. Nem volt hozzá elég mersze, hogy kiálljon saját magáé, se pedig Yoongié, mert amíg nem áll ki az emberek elé, addig úgy is Yoongit zaklassák. Mindketten hibásak a dolog miatt, ezért együtt kéne megoldani a problémát, nem külön-külön. Attól függetlenül, hogy felnőttek eléggé gyerekes felfogással bírnak, főleg a kékség, na ő olyan akár egy ötéves. Ha lehetne mindent a szőnyeg alá söpörne, majd elmenne és részegre inná magát, hogy még az emlékét is eltüntesse.  

Kilépve a liftből tovább hallanunk egy hosszú, gyönyörű folyóson, aminek a piros szőnyege, olyan amin a hírességek is járkálni szoktak, ha hatalmas eseményen vannak. Nagyon nem is merek rálépni, nehogy véletlenül összekoszolódjon. Nem hittem volna, hogy a modellek élete ennyire különbözik az átlagemberekétől. Hatalmas ámulásomból az előttem megálló Jimin ébreszt fel, akinek szerencsére neki is mentem. Hátranézve rám előre mutat, követve mutatóujja irányát, meglátom Taehyung-ot ahogyan egy ajtó előtt áll. Tekintettéből sugárzik az idegesség, ahogyan a testtartása is erről árulkodik. Ezek szerint ő is izgul, csak nem mutassa ki. 

Elmosolyodok gyötrelmes arckifejezésén, mikor végre kinyitja az ajtót és belép rajta.  Követve őt mik is beljebb merészkedünk, de mikor meglátom a helyiséget eláll a lélegzettem és leesik az állam. Valami eszméletlenül jól néz ki az egész, mindenhol drága kamerák és fényképezőgépek díszelegnek, míg van egy fehér háttér az egyik sarokban, ahol több fényképező is van felállítva. Csomó ember nyüzsög bent, akik ide-oda szaladgálnak ruhákkal a kezükben. Egy nagy asztalt is látok a szoba egyik felében, amin minden jóság van, édességtől kezdve, drága italokig. Ahogyan nézem meg is éhezek, de ahogy látom Jimin is, mert mellettem állva folyassa nyálát. 

Annyira elcsodálkozunk, hogy alig vesszük észre, hogy a kékség már nincs is előttünk. Messzebb látom, hogy egy magas lila hajú férfivel beszél, miközben ránk mutogat. Nagyon elegánsnak tűnik a hapsi, sőt nagyon helyesnek is, de szerintem ő nem modell, inkább néz ki úgymint egy igazgató. De minek az a lila séró? Mostani divat a színes haj lenne, hogy mindenki bohócokat megszégyenítő hajat csináltat? A férfi ránk pillant, de olyan szigorú tekintettel, hogy rögtön vigyázzba vágom magam.  

Párpercig figyel minket, de egy kis idő után elindul felénk. Mi összeszedve magunkat állunk helyünkön, jól kihúzva magunkat, mintha az iskolában lennénk és felelésre készülődnénk. Nem soká elénk ér Taehyung-gal az oldalán, aki idegesen rágni kezdi alsó ajkát. Ha ideges mindig azt rágja..jó tudni. A férfi végignéz rajtunk, akár a hentesnél a húst, majd végül megszólal. 

-Szóval melyik lenne az, akit nekem hoztál? - Néz a kékségre, minket le se szarva, vagy be se mutatkozva. 

-Őt. - Mutat kékség Jiminre, aki eddig meg sem mozdult mellettem, szerintem még levegőt sem vett, annyira izgul. A lila hajú férfi ránéz szoborrá fagyot barátomra, kicsit közelebb is lépve hozzá. 

-Nem modell, igaz? - Kérdez újra, de most nem veszi le fekete íriszeit barátomról. Taehyung fejét rázva válaszol és hiába nem néz oda a férfi, mégis megérti őt. Talán hátul is van szeme? Ki a franc ez? - Mindegy, jó lesz. - Beletörődve sóhajt egyet, majd rám pillant. - És ez? - Biccent fejével felém, ami egy kicsit rosszulesik, főleg az " Ez" megnevezése. 

-Jeon Jungkook vagyok és, csak kísérő vagyok. - Válaszolok kékség helyett, kicsit durván ejtve ki a "Kiséről" szót, nem palástolva mennyire is megsértet az előbbivel.

-Ha lehet ne legyél útban a fotózás alatt, oké? Szuper. - Csapja össze tenyerét, majd vissza néz Jiminre, aki már a földet kezdte el figyelni. - És téged, hogy hívnak? 

-Park Jimin vagyok. - Kapja fel gyorsan fejét és néz merészen az előtte állóéba. Bólint párat, majd mosolyt enged szigorúnak tűnő arcára. 

-Kim Seokjin vagyok és én felelek a modellekké. Most, hogy ennyire ismerjük egymást elmondom mi fog történni. Bemegyünk az öltözőbe és Jimint rendbe szedjük, majd mikor már megy a fotózás, Taehyung drága vigyáz rád, nehogy tönkre tegyél itt nekem valamit. - Mondja rám mutatva, csóválva fejét, mintha már rosszat is tettem volna. - Akkor haladjunk. - Megfordulva egy ajtó felé megy, ahova be is megyünk és szembe találjuk magunkat az öltözővel. Jimin-t rögtön körbe is fogják és leültessék a hatalmas tükör elé, hogy megcsinálhassák elsőnek is a sminkjét. Őt figyelve egy idő után hallom, ahogyan mellettem kezdenek beszélni Taehyung-ék. 

-Szóval, mikor méltatlankodsz előmászni rejtekhelyedről és tököt növesztve, kiállni az emberek elé? - Nem túl kedvesen kérdez kékségtől, aki szemeit forgatva néz el róla. -Szerinted meddig fogják ezt toreláni a nagyfőnökök? Egy idő után azt fogják mondani, hogy küldjelek el. 

-Nem érdekel, ha el küldesz. - Vonja meg vállait, nem törődő stílusba, amire elhúzom szám szélét, ahogyan a lila hajú férfi is. 

-Ha nem is érdekel a munkád, akkor legalább gondolj Yoongira. 

-Próbálok, de nem segít sokat. - Mosolyodik el gúnyosan, mégis szemei szomorúan csillognak. - Figyelj Jin hyung...én próbálkozok, érted? Fogalmam sincs mit kéne tennem a helyzet ellen. Csak annyit tudok, hogy nem akarok többet hazudni, játszani azt aki nem vagyok, miközben már teljes mértékben elvesztem. - Meggyötörten süti le szemeit, míg ujjait tördelni kezdi. - Ne beszéljük erről, mert nincs értelme...nem sokára úgyis végett vettek mindennek. - Hangja annyira vészjóslóan hat, hogy emlékeztet arra a pillanatra, mikor tegnap éjjel olyan hülyeségeket mondott nekem, amitől rémálmaim is lettek. Gyomrom görcsbe rándul és rosszul érzem magam, mikor így beszél. Legszívesebben pofon vágnám ezért, majd jól megrángatnám, hogy kirángassam őt ebből a sötét gondolatok közül. 

Jimin odaszalad hozzánk, végett is szakítva az egész beszélgetésnek, vidáman figyelni kezd minket. Már nagyon szépen fel van öltöztetve és a smink is rajta van. Szeretnék vele egy kicsit beszélni, de Jin nevű fazon megragadja karját és húzza maga után mondván, hogy ideje indulni, mert az idő pénz és ő már nagyon sokat elvesztett. Ahogyan a lila hajú férfi mondta szorosan Taehyung mögött maradok, még véletlenül egy centivel se messzebb. Ha lehetne egész nap a formás seggét követném. 

Barátomat beállítják a fehér háttér elé, miközben magyaráznak neki valamit, amit nem hallok, de a fejét elnézve eléggé bonyolult dolog lehet, olyan " Mi a fasz van?" arcot vág. Elég viccesen néz ki. Szeretnék közelebb menni hozzá, hogy jobban láthassam, de egy kéz az alkaromon megállít benne. Hátra pillantva a vállam fölött megpillantom Taehyungot, ahogyan fejét rázva jelez, hogy inkább ne menjek oda. Csalódottan visszanézek elveszett barátom arcára, ami még mindig nevetségesen néz ki, ezért előkapom telefonomat, hogy képet csinálhassak róla. Ezt a pillanatot meg kell örökíteni. Lövök is róla pár képet, halkan kuncogva, mikor elképzelem milyen arcot fog vágni, ha ezt meglássa. "A mindig laza, hatalmas szájú Jimin, aki egy fényképezőgéptől összeszarta magát". Tökéletes címe lesz a képnek. 

-Nagyon beteges vigyor van a képeden, tudsz róla? -Szólal meg a hátam mögül kékség, amire felé fordulok, unott képet vágva. 

-Ha nem tetszik, akkor ne bámulj. - Szólok vissza beszólására egy kis vigyort húzva ajkaim szélére. 

-Franc se bámul! - Háborodik fel rögtön, mint aki lebukott és próbálja menteni a menthetőt.  Ezek szerint tényleg engem figyelt? Gondolatra szívverésem felgyorsul és érzem egy hirtelen jött izgalom megy végig rajtam. Pillanatok alatt jó kedv telepszik rám és ez látszik is rajtam, mert úgy vigyorgok mint egy őrült, megmutatva nyuszi mosolyomat, ami anno még Lisa kedvence volt. 

Lisa gondolatától egy csöppet elszomorodok, de gyorsan vissza varázsolom hatalmas mosolyomat, hisz ő már a múlt...remélem TaeTae pedig a jövő! Nem tudom mióta lettem ilyen nyálas, de gyorsan le kell szoknom róla, mert már magamtól is megfulladok. Ha így folytatom lassan szivárványt fogok hányni. Megrázva fejem visszatérek a valóságba, ezzel együtt vissza is nézek a kékségre, aki hatalmasra kitágult pupillákkal figyel. Elég hülyén nézhetek most ki...tökre leégettem magam előtte. Lesütve szemem telefonomra esik pillantásom, ami után eszembe jut egy jó ötlet. 

-Hadd csináljak egy közös képet. - Mondom miközben mellé állva átkarolom derekát és fejmagasságba emelem a telefonom. A kijelzőn látom, hogy nem is a kamerába néz, ha nem engem figyel döbbent arckifejezéssel. - Azt mondtad bármit meg teszel, amit csak kérek. - Emlékeztettem a nem rég tett ígéretére, továbbra is a telefont figyelve. 

-Szemtelen egy kölyök vagy te! Nem! Inkább neveletlen! - Mondja a magáét hisztizve egy sort, adva a nehezen kaphatott, amit nagyon imádok, de most kell a kép. 

-Ha nem teszed meg, most rögtön haza rángatom, Jimint! - Fenyegetően nézek rá, bizonygatva az elhangzottakat Jimin felé is mutatok mutatóujjammal. Összeráncolja szemöldökét, míg ajkait szorosan összezárva fordul a kamerával szembe, miközben karjait összefonja  mellkasa előtt, duzzogva bámulva engem telefonkijelzőjén keresztül. - Mosolyt! - Mondom hangosan, de a kékség még mindig savanyú képet vág. 

Megelégelve hisztijét belemarkolok vékonyka derekába, amitől ugrik egy nagyot és a kezem után kap, megpróbálva leszedni onnan mancsaimat, de én elég kitartóan ott tartom, sőt inkább nem is markolászom, hanem csikizni kezdem. Szerencsémre elég csikisnek bizonyul, mert nevetve előre görnyed, majdhogynem kiverve telefonomat a kezemből. Ha továbbra is ennyire fog vergődni, nem lesz meg az álmaim képe. 

Türelmet erőltetve magamra megvárom, míg felegyenesedve nevet fel és akkor gyorsan lövök egy képet, ami meglepetésemre jól sikerül. Nem mosódott el, hiába mocorgott közben és a legfontosabb, egy gyönyörűen vidám Taehyung látszódik a képen. Elégedetten elengedem a kékséget, miközben gyorsan verőszívvel nézem közös képünket, gyönyörködve benne egy sort. Mindig ilyen mosolyt akarok látni az arcán, ilyen ragyogó szemekkel megspékelve, amik varázslatosan csillognak. Szerelmes vagyok ebbe a képbe, ahogyan a gazdájába is. 

Taehyung jól kifúja magát, hatalmas levegőket véve, vissza térve a savanyú kinézetéhez. Mikor eléggé lenyugodott mellém jön és megnézi a képünket, művelete közben fejét neki döntve az enyémnek. Megérezve édes illatát hatalmasat dobban a szívem, miközben a levegő tüdőmbe reked. Nagyon megmozdulni se merek, csak szemem sarkából figyelem őt, de még ettől is zavarba jövök, hisz annyira közel van. Alig kéne elfordítanom a fejem, hogy mézédes ajkaira tapaszthassam enyéimet.  Gondolatra még tagom is lüktetni kezd, ahogyan a vér a fejemben, ami nem sokáig lesz ott, ha továbbra is ilyen mocskos dolgok fognak járni benne. Mind a farkamba fog kerülni, ami elég kényelmetlen lenne...főleg, hogy rohadt szűk a rajtam lévő nadrág. Félő, szétszakadna merevedésemtől. Jobb lesz, ha inkább nem állok ilyen közel hozzá. Arrébb is állok és inkább zsebembe mélyesztem a telefonomat, nehogy emiatt közelítsen meg újra. 

-Küld át nekem is. - Közelebb jön hozzám és csuklómra fog, amivel éppen a telefont próbáltam begyömöszölni a szűk zsebe. 

-Nem is tudom a telefonszámod. - Motyogom csuklómat körbefogó hosszú ujjaira pillantva.

-Megadom. - Felkapva fejem nézek rá, de ő már a telefonját veszi elő, keresve benne számát. Döbbenten figyelem továbbra is, amit meg eléggel és kezébe veszi a dolgot. Sajnos nem a félig álló farkamat, hanem a telefonom amit kihalászott zsebemből. Belepötyögteti számát, miután végzett belenyomja kezembe.  - Elküldöm a többi elérhetőségeimet is. - Rám sem nézve nyomkodja telefonját, ami után nem sokkal már meg is szólal az enyém. Feloldva meg látom sms-be elküldött fiókjai nevét. - Kérem a képet. 

-Miért? - Ejtem ki hirtelen elmémet kínzó kérdést, amire értetlen íriszekkel figyel. 

-Mert tetszik a kép. -Vonja meg vállát, amire megrázom fejem és előrébb lépek.

-Nem erre gondoltam. Miért adtad meg a számod? Minden egy éjszakás kaland után odaadod? - Összezavarodva tárom szét karjaimat, akaratlanul is bántó szavakat ejtve ki ajkaim közül. Nem értem őt és ahogy látom ő sem engem, mert ugyan azzal az arckifejezéssel bámul rám, ahogyan én rá. Nem tudom miért, de nagyon mérgesnek érzem magam, pedig örülnöm kéne, mégsem megy. Félek bízni, ezzel pedig reményt ad, hogy talán ő is kedvel engem, ahogyan én őt. 

-Ha nem kell, akkor töröld ki! - Morogja sértetten, felhúzva pisze orrát, ami mérgem mellett, nagyon aranyosnak találok. Tekintetem el is lágyul látványától, de mielőtt elalélnék tőle, gyorsan észhez térek és meg keményítem vonásaimat. 

-Nem válaszoltál. - Szigorúan nézek rá, türelmetlenül várva a választ, de ez helyett inkább kuncogni kezd. Kizökkent ahogyan mosolyát látom, ezért újra ellágyulok és akaratlanul is elmosolyodok. Nem tudok rá haragudni, sőt még eljátszani se, mikor ilyen imádni való. 

-Tudod..- Közelebb lép hozzám, míg kezét felemelve végig simít vállamon ujjaival. -Soha nem feküdtem le egynél többször az egy éjszakás partnereimmel, és a számomat sem adtam oda nekik. - Vállaimról ujjai mellkasomra vándorolnak, ott simogatva tovább, amitől nyelnem kell egyet és érzem keményedni kezdett a farkam. Próbálok nem érintéseire koncentrálni, nehogy baleset történjen, de mikor arcomhoz hajol már egyáltalán nem megy. - Érezd magad megtisztelve. - Lehelete beszéd közben ajkaimat csiklandozza, amihez az övéi, majdhogynem hozzáérnek. Alig tudok odafigyelni mit mond, mert annyira beleveztem csintalanul csillogó, sötét íriszeibe, hogy csak annyit látok mozog a szája, de az információ nem jut el az agyamig. Jelen pillanatban az sem érdekkel, hogy meglátnak minket, csak hadd csókolhassam meg végre, majd hadd menjek a mosdóba lenyugtatni a lüktető vágyamat.  Ez is pont ilyenkor tud felállni, pedig reggel megkapta a jussát, bár Taehyungból sosem elég. Folyton vágyódok utána, mint egy tüzelő kan a nőstényhez, párzási időszakban. 

Túlságosan elmerengek a hülyeségemben, így észre se vettem, hogy már rég csókolóm őt. Az ujjaim tarkóján pihenek, amivel magamhoz húzom őt, nem engedve el egy pillanatra se, miközben hevesen mozgatom párnácskáin sajátomat, néha beleharapva alsó ajkát, hogy a bennem lévő szexuális feszültséget levezethessem. Másik kezemmel karolom derekát, ezzel ágyékomat neki préselve az övének, hadd érezze csak mit vált ki belőlem. Felmordul ahogyan megérzi vágyamat, majd édesen ajkaim közé nyög. Annyira beleélem magam a csókunkba, hogy a külvilágzaja lassan elmosódik körülöttem, egyre jobban hidegen hagyva, kilát minket és ki nem. Jelenleg, csak ő tud érdekelni, az ő teste melege, felhevült bőrömön, ami lassan már lángot vett. Kettőnk közül úgy tűnik, csak neki van elég lélekjelenléte ahhoz, hogy megszakítsa a csókot. Ahogy elhúzódik rögtön megérzem hűvös levegőt nyálától csillogó ajkaimon, ami hiánya utána zsibogni is kezd. 

-Remélem nem akarsz megdugni itt mindenki előtt, te perverz állat. -Mély hangjára kinyitom szemeimet, lassan ébredve csodás élményből, rögtön meglátva gúnyos mosolyát. Mint akit fejbe vágtak, úgy pattan ki szemeim és nézek gyorsan körül. Szerencsére a kutya se nézett minket, így egy picit megnyugszom, de mikor meghallom a nevetését mennyezetig ugrik a vérnyomásom, és most nem a izgalom miatt. Játszadozik velem és ez nagyon idegesít. 

-Mi olyan rohadt vicc..- Nem tudom befejezni mondatomat, mert a számba bekerül egy tejszínhabos sütemény. Értetlenül bámulok, teli szájal a kékségre, aki az ujjairól nyalogatja le a  maradék sütit, ami rajta maradt. 

-Te is jobban nézel ki, ha tele van a szád. - Jegyzi meg, ezzel visszavágva a reggeli beszólásomé, amire elismerően bólogatok, míg a számba lévő sütit ízlelgetem. -Jimin mindjárt végez, utána elviszlek titeket a Kollégiumba. - Beszédközben hüvelykujjával letörli a számszélén maradt tejszínhabot, majd lenyalogassa róla, amitől érzem vigyázzban áll a farkam. Remélem Jimin tényleg mindjárt végez, mert lassan szétreped rajtam a nadrág....és még eltakarni se tudom. Biztos Tae is látta már, sőt érezhette is, mégis direkt izgat a hülyeségeivel. Bezzeg az ő ágyékát nem lehet látni, mivel a fekete hosszú ujjú pólója eléggé takarja az ottani helyzetet. Mikor hozzá dörgölődztem éreztem, hogy nála is bajok vannak, nem akkorák mint nálam, de alakulóban volt. Ha még pár percig smároltunk volna, biztos neki is rendesen felállt volna, de időben lökött el magától. Mázlista. 

-Nem akarsz eljönni velük kajálni? - Lenyelve a süteményt végre megtudok szólalni, amit ki is használok mielőtt újra belém fojtaná a szót, vagy megtömne mint egy pulykát. 

-Sok dolgom van. Át kell gondolnom mit mondjak az embereknek és azt hogyan is tegyem. - Halántékát simogatva lehunyja szemeit, fáradt sóhajt engedve ki csodás ajkain. - Legszívesebben fognék egy kötelet és felkötném magam valahová, vagy kiugranék az erkélyről. - Morgolódik, ami nem zavarna, de már baromira elegem van, hogy folyton ilyen marhaságokat mond. Már kezdem azt gondolni, hogy öngyilkos hajlamai vannak, ami a sok féltise mellé már nem kell.  

-Én helyedben tudod mit tennék? - Ironikusan teszem fel a kérdést, mert gyorsan folytatom is, nehogy rávágja, hogy" leszarom". - Amelyik fiókodon több a követő, oda tegyél ki egy videót, amiben megmagyarázod a dolgokat, de fontos, hogy ne ütközőn azzal, amit Yoongi mondott. Még a végén meghazudtolnának emiatt, ezért jól gondold át miket mondasz benne. Na meg ne káromkodj! Beszélj szépen és érhetően, röviden mégis lényegre törően. - Elmerengve néz rám, mint aki tényleg megfontolja az elhangzottakat, aminek nagyon örülök, mert amit mondok az nem hülyeség. A videó készítése közben egyedül van, így áttudja gondolni mit is mondjon, nem fog senki sem közbe szólni, vagy kérdésekkel összezavarni. 

-Átgondolom. - Biccent egyet fejével, majd újra az asztalon lévő édességekhez nyúl és elvesz onnan egy mini csokis tortát. Már kezdek örülni, hogy enni fog, de a süti bánatomra nem az ő szájába végzi, hanem az enyémbe. Nem is szeretem az édes dolgokat! - Jó fiú. - Duruzsolja, miközben lenyalogatja a maradékot újfent. Inkább elfordítom fejem, nehogy elcsöppenjek nadrágomban...ami nem is az enyém, ha nem az övé, na mindegy. 

-Kész vagyok! - Kiabálja barátom, miközben hatalmas lendülettel ugrik rám, ami úgy meglep, hogy még a maradék sütit is félre nyelem. - Annyira elfáradtam! Álmos vagyok és éhes. OH! Süti! - Nem foglalkozva azzal, hogy fuldoklom az asztalhoz lép és enni kezdi a rajta lévő finomságokat.  Taehyung szerencsére most nem köcsög és kezembe nyom egy pohár valamit, amit gyorsan meg is iszok. A lötty is nagyon édes volt, tisztára összeragadt tőle a szám. Itt minden tele van cukorral? Kezdem érteni Tae, miért nem falatozik belőle. Megettem kettőt és már 5 kiló fel is ugrott. Még a végén kiderül, hogy a modelleknek milyen nehéz életük van. Végül is Taehyung normális volt, mielőtt modell lett...vajon ez változtatta meg? 

Mindent tudni akarok róla. 

Nem lett valami jó, de azért köszönöm, hogy elolvastad! :) Vigasztalás képen itt egy Jimin.^^