jungkook pov.

Halk léptek zaja, majd egy nagy csörömpölés hallatszik sötét szobában. A hangok forrása felé nézek, de hatalmas sötétségben nem látok semmit. Előre lépek egyet, kettőt, kezeimet elém téve nehogy nekimenjek valaminek. Ajkaimat szétnyitom egymástól, próbálva hangot kiadni rajtuk, de olyan mintha víz alatt lennék. Nem kapok levegőt, mégsem érzek félelmet, se pedig pánikot. Nem tudom hol vagyok, hogyan kerültem ide, ki áll előttem. Alakját ki tudom venni a sötétség ellenére is, mégsem tudom ki az, miért bámul engem. Megállok, ahogyan egy fénycsóva beragyogja a szobát, ami hasonlít egy hullócsillagra. A pillanatnyi fény alatt meglátom az idegen arcát, véres csuklóját, amiből patakozva folyik élénk vére egészen le az ujjaira, onnan a padlóra csöppen. Látványtól szívem nagy erővel kezd el verni mellkasom börtönében, majdhogynem kiszakadva helyéről, miközben szemeim fájdalmasan nagyra nőnek. Az idegen arcán mosoly jelenik meg, amitől a vérem megfagy ereimben, szemeim bekönnyesednek. Abban a mosolyban minden érzelme benne van...fájdalom, félelem, megkönnyebbülés. A fény újra eltűnik, de nem sokára újra megvilágítja őt, könnyektől átázott arcát, amin még mindig az a félelmetesen nyugodt mosoly csücsül. Karjait felemeli maga mellől és felém mutatja, tökéletesen láthatóvá téve számomra a mély sebet csuklóján. Ajkai mozogni kezdenek, de egy szó sem jön ki torkán, mégis értek mindent. " Csillaggá válok. " 

Mint aki víz alól jött volna fel úgy kapkodom levegőt, hatalmas lendülettel ülve fel az ágyban. Kezemet a szívemhez kapom, ami olyan hevesen ver, hogy félő szívrohamot kapok. Szabad kezemmel izzadt tincseim közé túrok, otthagyva ujjaimat, próbálva felfogni a helyzetet. Az álom olyan valóságosnak tűnt, annyira igazinak, hogy még mindig látom magam előtt Őt. Oda is fordulok Taehyung felé, hogy meg tudjak győződni afelől, hogy nincs semmi baja. Az említett békésen szuszog mellettem, Jimint ölelgetve, akár egy teddy macit. Tegnap este Jimin akkora hisztit csapott mikor megérkeztünk Taehyung lakására, hogy még ilyet nem láttam. Mindenáron a kékség mellett akart aludni, aki meglepetésemre ellenezte a dolgot. Azt mondta, hogy inkább én és Jimin aludjunk a vendégszobában ketten, ő meg alszik a szobájában egyedül. Sajnos ezek után sem adta fel barátom a harcot, sőt addig hisztizett míg végül bele nem egyezett a kékség az együtt alvásba. Bár csak azzal a feltétellel, hogy akkor hárman alszunk a vendégszobában. Gondolom ezzel akarta megelőzni a későbbi baleseteket. Szőke barátom belement a dologba, így elfoglaltuk az ágyat hárman. Én az ablak felőli oldalra feküdtem, Taehyung középre, míg Jimin az ajtó felőli oldalra. Persze a kékség morgott egy ideig, azt mondogatva, hogy lassan óvodát indíthatna, mert a sok taknyos rátapadt. Ahogyan Jimin elaludt rögtön beszélgetni szerettem volna Taehyung-al a csókról, de ahogy kiejtettem a nevét rám förmedt. Elmondta újra, hogy nem szólíthatom a nevén, mert ő ezt nem engedte meg, majd durcáskodva Jimin felé fordult és a fejére húzta a takarót. Nem tudom, hogy vajon ezt azért tette, mert nem akart belebonyolódni velem a beszélgetésbe, ezért inkább valami hülye okot talált, ami után le is zárt mindent.

Újra végig nézek a két ökrön, ahogyan ölelgetik egymást. Féltékenységet érzek, mivel engem kéne ölelgetnie, nem pedig Jimint! Őt nem is ismeri annyira, mint engem, akkor meg miért pont hozzábújik? Mérgesen visszadőlök az ágyba és egy kis elégtételt vehessek tőle, felé fordulva óvatosan átkarolom derekát. Szememet újra megkapja a sebe, ami a tarkóját díszíti, amitől csak még nagyobb irigység jön rám. Nem akarom többször látni más jelét rajta, csakis az enyéimet. Kicsit felemelve fejem adok egy puszit nyakhajlatába, majd kicsit közelebb húzom magamhoz, óvatosan leszedve barátom kezeit róla. Sajátommal végig simítok lapos hasán, kicsit feljebb tűrve rajta a pólót, hogy közvetlenül is érinthessem puha bőrét. Már majdnem beélem magam a tapizásába, mikor megszólal a nappaliban a telefon, amitől összerezzenek. A karjaimba lévő is meghallja a kinti zajt és mocorogni kezd. Fel akarna ülni, de mivel teljesen átfontam karjaimmal nem megy neki, el is ereszt egy halk morgást emiatt. Ingerültnek tűnik amiért szemérmetlenül ölelgettem, mégis gyengéden fog csuklómra és veszi azt arrébb, hogy feltudjon ülni. Feljebb húzva térdeit ráfekteti homlokát, halkan szenvedve a hirtelen jött fejfájása miatt, ami a tegnapi alkohol fogyasztása miatt jött létre. Elmosolyodok törékeny lényét látva, miközben hatalmas késztetést érzek, hogy megérintsem őt, mégsem teszem meg. Meg sem mozdulva figyelem őt, véletlenül se adva tudtára, hogy ébren vagyok. A telefon zenélése alább hagy és csönd telepedik a szobában, csak a kékség nyöszörgését, jajgatásait hallva. Nem sokáig marad így a csend, mert újra nekikezd a készülék jelezve, hogy az a valaki aki hívja őt nem adja fel olyan könnyen. Kékség száját el is hagyja egy-két káromlás, majd kimászik az ágyból, vigyázva nehogy felébresszen engem, vagy Jimint. Lábujjhegyen megy az ajtóhoz, halkan nyitva azt ki, majd lépve ki rajta. Nem is kell sok, hogy a csörgés abba maradjon és inkább egy morcos Taet kapjunk. Én is kikelek az ágyból és elhagyom a szobát. Lopakodva lépek a kanapé felé, ahol a kékség fekszik, miközben a telefonba beszél valakivel, észre se véve engem.

-Tudod te hány óra van? - Morogja kicsit sem kedvesen, de mikor a túloldali valaki válaszol kérdésére hatalmasra nyílnak szemei. - Mi? Már délelőtt 11 van? - Lepődik meg, elvéve fülétől a készüléket és megnézve rajta az időt, leellenőrizve, hogy igazat mondott-e másik, vagy sem.

- Mit akarsz Hyung? - Sóhajtva beletúr kék tincsei közé, megtáncoltatva azokat egy kicsit, még kócosabbá téve őket. - Hyung, nem tudok segíteni, nagyon elfoglalt ember vagyok, sok dolgom van...Nem is tartozok neked! - Felemelve hangját felül, ebben a pillanatban meg is látva engem. Elmosolyodva intek neki, amire megforgatja szemeit és visszadől a kanapéra. - Jó oké, majd körbe telefonálok, szia. - Meg se várva a másikat kinyomja a telefont és a mellette lévő üveges dohányzó asztalra teszi a készüléket. Közelebb menve hozzá megtámaszkodok kezeimmel a kanapé háttámlájába, nagy mosolyt húzva ajkaimra. 

-Milyen morci vagy kora reggel. - Gúnyossá válik mosolyom, ahogyan meglátom dühös arckifejezését. Lassan felülve rám szegezi mutatóujját, míg szemöldökét összevonja.

-Még soha nem bántottam kölyköt, de téged mindjárt elpicsázlak! - Útólsó mondatára felkuncogok, miközben megkerülöm a kanapét. A mellette maradt apró kis helyre ülök, egyik karommal megtámaszkodva dereka mellett.

-Mi lenne ha inkább én picsáználak el? Annak biztosan jobban örülnél. - Szabad kezemmel végig simítok arcán, ujjaimmal megállva szétnyitott ajkainál, amiknek külön figyelmet fordítva húzom végig egyik ujjam. Pár másodpercre meglepődik, de utána mosoly kerül ajkaira, azokon keresztül kidugja nyelvét, végig nyalva ujjamon.

-Tetszik az ötlet. -Lábait maga álla húzza és sarkaira ül, így több helyet biztosítva nekem a kanapén. Igazat megvallva nem erre a reakcióra számítottam tőle, azt hittem mérges lesz, de helyette inkább felizgattam. Ami nem is annyira baj, inkább velem csinálja, mint mással.

Mellkasára tapasztom tenyerem, lökve rajta egy nagyot, amitől el is terül a kanapén. Lábait meg fogom és széjjelebb húzom, hogy elfoglalhassam helyem közöttük. Kezeimmel megtámaszkodok feje mellett, míg vészesen közel hajolok ajkaihoz. Íriszeibe nézve teljesen elvarázsolódok, hisz olyan gyönyörű, még a hatalmas karikák sem tudnak kárt tenni szépségében szemei alatt. Türelmetlenül néz az egyik szemembe, majd a másikba, várva, hogy végre tegyek vele valamit, de először gyönyörködni szeretnék benne egy kicsit. Ki akarom élvezni, hogy minden figyelme az enyém, csípős nyelvét pedig nem jártatja, hanem inkább helyén tartja. Akaratlanul is mosoly kerül arcomra, ami neki nem tetszik és ki is mutatja nem tetszését, mert vállamra üt. Kacagva fogok mindkét csuklójára, oda fogva feje mellé, amire izgatottan elmosolyodik. Olyan kis perverz. Végre mozgósítom magam és ajkaira helyezem sajátomat, rögtön hevesen falva őt. Kapok is cserébe egy elégedett sóhajt, ezzel együtt meg is érzem ízlelőszervét neki nyomódni alsó ajkamnak. Teljesítve néma kérését beengedem éles nyelvét enyém mellé, rögtön át is véve az irányítást falni kezdem őt. Csípőmmel akaratlanul, már reflexszerűen lökök egyet, ingerelve ágyékát minden mozdulatommal. Nem szabadna ennyire húznom az időt, mert nem tudom Jimin mikor fog felkelni és kijönni a szobából. Nem szeretném ha meglátna minket, így kicsit rá kell kapcsolnom. Elválva mézédes ajkaitól elengedem fogva tartott kezeit és inkább nadrágjához nyúlok, amibe beleakasztva ujjaimat húzom is lefelé. Segítőkészen emeli fel fenekét, hogy könnyebb dolgom legyen. Levéve róla már haszontalanná vált anyagot félre is dobom, majd gyorsan enyémhez nyúlok, hogy azt is leszedhessem magamról és minél előbb elkezdhessem a dolgot.

 -Ne kapkodj.

Meghallva hangját ránézek kicsit összezavarva, hisz ő is mindig siet, akkor meg most mi a baj? Nem válaszol értetlen tekintetemre, helyette pólója szegletéhez nyúl és lassan leveszi magáról, amit csillogó szemekkel végigkövetek. A teste nagyon szép...de mintha sokkal vékonyabb lenne, mint legutóbb volt. Tisztára látni lehet bordáit, ahogyan kidudorodnak bőre alatt, ahogyan a kulcscsontja is. Az egy hét alatt nem járt el az étterembe...bár ott sem szokott enni semmi olyat, ami kicsit is laktató lenne. Szomorú az, ahogyan kinéz. Mikor elsőnek találkoztunk és láttam meztelenül sokkal másabb volt. Akkor is vékony volt, de volt alakja, formás volt. Most meg úgy néz ki mint egy két lábon járkáló csontváz. Esküszöm meg kell etetnem valamivel, mikor végzünk, mert ha továbbra is így folytatja, lábra se fog tudni állni, annyira el fog gyengülni.

Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy csak annyit veszek észre, már nincs rajtam nadrág. Hogy a francba csinálta ezt? Pólóm szegletét megragadva feljebb húzza rajtam, amire felemelem karjaimat, segítve neki a dologba. Kicsit megállva végig néz rajtam, miközben beharapja alsó ajkát, kezét végighúzva felsőtestemen. Elégedettséggel tölt el ahogyan néz rám, szemeiben lévő vágyakozás, ami engem is magával ragad. Vállaira téve kezeimet újra eldöntöm a kanapén, felé mászva ott is marasztalom. Megint falni kezdem ajkait, míg kezemmel felfedező útra indítom testén, alaposan végig simítva porcelánbőrén. Lányokat megszégyenítően puha és selymes bőrrel van megáldva ez a fiú. Kezemet levezetem egyenesen a bokszeréhez, minden gátlásomat félrelökve ráfogok férfiasságára az anyagon keresztül, amire belenyög a számba. Nagyon fura érzés kerít rabjává, ahogyan kemény tagjához érnek ujjaim. Soha nem értem még más fiú férfiasságához, csak az enyémhez, így nagyon szokatlan, mégsem taszító. Ugyanúgy kívánom őt, sőt lehet még sokkal jobban is. Nem értem magam, még pár nappal ezelőtt undorítónak találtam az egészet, most meg annyira izgat kemény tagja kezeim között, hogy úgy érzem megbolondulok. Meg is mozdítom kezeimet rajta, jobban izgatva őt, több édes nyögést kicsikarva belőle, addig míg el nem válik ajkaimtól, hogy levegőt kapkodva elfordítsa tőlem fejét. Hatalmasat nyelek, ahogyan végignézek rajta, majd beakasztva bokszerébe ujjam lassan lehúzom róla. Kipirult arccal néz rám szeme sarkából, ami meglep és jobban felhergel. Ritka pillanat egyike mikor zavarban van, én pedig ezt ki is használom, amíg lehetséges.

-Tartsd így. - Parancsolok rá, miközben térdhajlatához nyúlva jobban szétnyitom lábait. Ahogyan kértem, szófogadóan odanyúl lábaihoz és ott tartja őket. Imádom, mikor ilyen kis szófogadó. Jó láthatóvá tett fenekére nézek, miközben végig simítok két partja között. Már nagyon szeretnék benne lenni, hisz olyan rég kóstolhattam már belé. Két ujjamat odateszem ajkaihoz, amiket neki is nyomok. - Kezdd el szopni. - Adom a következő parancsot, amire meglepődés telepedik arcára, mégis szétnyitja ajkait, résen kidugva nyelvét.

Bedugva meleg, nedves szájüregébe két ujjamat, rögtön szopni, nyalogatni kezdi, mintha teljesen más lenne ott. Tette miatt én is szétnyitom ajkaimat, míg elalélva figyelem tevékenységét. Ő is engem figyel sötét íriszeivel, amikben visszatükröződik az, ami enyéimben is van. A vágy. Türelmetlenül húzom ki átázott ujjaimat elnyitott ajkai közül és helyezem át kívánatos nyílásához. Elsőnek csak végig simítva rajta, majd óvatosan helyezve fel neki az első ujjam, amire megfeszül és kéjesen felnyög, akár egy jól nevelt hímkurva. Nem is várok sokat és intenzíven mozgatom benne, amire jobban, már fájdalmasan nagyra húzza szét lábait. Mivel látom rajta mennyire is élvezi az egészet, még egy ujjat helyezek fel neki, már kettővel kényeztetve őt. Érzem, ahogyan nyílása pulzálni kezd ujjaim munkája miatt, miközben hátravetve fejét szemérmetlenül nyögdécsel. Nem akarom, hogy Jimin bármit is meghalljon és felébredjen, ezért inkább ráhajolok kívánatos, nyálától nedves ajkaira, szenvedélyesen falva őt újra. Csókjaimat alig tudja viszonozni, akkora dominanciával csókolom őt, minden nyögését elnyelve, amit kiad magából. Bokszeremben tagom fájdalmasan lüktet, mégsem akarom elsiettetni az egészet. Minden egyes részét ki akarom élvezni, addig míg az enyém. Senki másé, csak is az enyém.

Harmadik ujjamat is felhelyezve neki, hatalmas nyögés hagyja el csábító ajkait, miközben teste összerándul, majd megfeszül. Izomgyűrűje úgy szorul rám, mintha le akarná szakítani ujjaimat, mégsem várok vele, hogy megszokja, helyette mozgatni kezdem őket. Fájdalmas, egyben élvezetes hangokat hallat, így tudom nagyon is élvezi az egészet. Elválok tőle, mivel már én is nehezen kapok levegőt a visszafojtott vágy miatt, ami már úgy égeti testem, mintha a tűzben lennék. Elveszve türelmemet húzom ki belőle ujjaimat, majd tolom félre alsómat, hogy végre én lehessek benne. Oda helyezve magam nyílásához, nem kímélve őt hatolok belé. Szemei nagyra nyílnak, száját eltátja, de hangot nem ad ki. Fejét hátradobja, megfeszítve nyakán lévő bőrt, tökéletes látást biztosítva ütőerére, amit fogaim közé is veszek. Én is szeretnék nyomot hagyni rajta, megmutatva, hogy ő az enyém, ezért nem fogom vissza magam. Hajamban megérzem ujjait, ahogyan beletúrva megragadja tincseimet és jobban magához húz. Lábaival átkarolja csípőmet, miközben az övét mozgásba lendíti. Nagyon szűk, de mivel több időt szántam a tágítására, sőt a megszokott kettő ujj helyet hárommal kényeztettem, így most nem érzem azt, hogy le akarja tépni nemességemet. Biztos vagyok abban, hogy neki sem fáj most úgy ahogyan szokott, mégsem szegi kedvét a dologban. Felegyenesedve megkínzott nyakától, elveszem kezeit combjától és helyette én markolom meg, kicsit feljebb emelve csípőjét, hogy nagyobb lendülettel vágódhassak belé. Kezét ajkaira tapasztja, hogy vissza fogja mély, néhol vékony nyögéseit. Varázslatosan gyönyörű, ahogyan kék tincsei izzadt homlokához tapadnak, szemei résnyire nyitva tartva próbál nézni engem, de egy nagyobb lökésnél lehunyja azokat. Az én szemeim is leakarnak csukódni, ahogyan az élvezet úrrá lesz testemen, mégis erővel nyitva tartom őket, hogy tovább csodálhassam őt. Káprázatosan szép. Annyira szeretnék a fejébe látni, hogy vajon ő mit gondol rólam. Szerinte én milyen vagyok? Tényleg csak egy idegesítő kölyöknek tart? Vagy talán...érez irántam valamit? Neki is annyira hiányoztam, ahogyan ő nekem? Szeretném ezt hinni, de tudom nem így van. Neki nem jelentek semmit, nem érez semmit és ez fáj.

Belefelejtkezve a gondolataimba megállok a mozgásba, amit nem vesz jó néven és felmordulva rám néz. Kicsit hátrébb húzódik, amitől kicsusszanok belőle, ezzel együtt fel is ébredek az álmodozásból. Felülve kezét a mellkasomra teszi és hátranyom, nem túl nagy erővel, de segítve neki elfekszem a kanapén. Huncut mosolyt húzva csábos ajkaira felém mászik, helyet foglalva combjaimon. Kezét visszateszi a mellkasomra és végigsimít rajta, ajkát beharapva. Ha nem is érez irántam semmit, legalább a testem tetszik neki.

-Ne vágj ilyen arcot...lehervasztasz. - Motyogja elhúzva ajkai szélét, míg fejét rosszallóan megcsóválja. Értetlenül nézve rá, kezeimet combjaira teszem, azokat cirógatva egy kicsit.

-Milyen arcot?

-Ilyen elveszett kiskutya képet. - Ujjaival lesöpri homlokomra került kósza tincseket, míg tekintete meglágyul.

-Akkor csókolj meg.

Kijelentésemre felhúzza egyik szemöldökét, míg ujjaival megáll tincseim játszadozásával. Kihívó mosolyt mutatok felé, amire szintén elmosolyodik. Kezével megtámaszkodik fejem mellett, úgy hajolva le hozzám egy csókra, amit készségesen viszonozok. Csókja nem gyors, se pedig vad, inkább lassú és érzelmes ami nagyon tetszik. Jól esik. Beleveszve a csókba, csak alig érzékelem, ahogyan hátranyúlva meg ragadja tagomat tövénél, majd lassan rám ül. Úgy meglep az egész, hogy belenyögök ajkai közé, ami nagyon tetszik neki, mert érzem ahogyan belemosolyog a csókba. Egy utolsó puszit nyom szám szélére, majd felülve mozogni kezd, ami valami faroklázítóan jó érzés. Csípőjéhez kapva belemélyesztem apró körmeimet, míg fejemet hátravetem. Minden mozdulatánál úgy érzem elnyel teljesen, és ha ez nem elég, rám is szorít. Hiába most kezdtük el, úgy érzem nem sokára elfogok menni. Az orgazmus élőhulláma végig megy testemen, apró remegést kiváltva belőlem. Szívem hevesen dobog, miközben a levegőt szaggatottan veszem, tagom pedig lövelli ki magából a vágycseppjeimet, még csúszósabbá téve őt magamon. Hallom is ahogyan a szobát ellepi a testünk okozta, csattogó, cuppogó hangok, amitől a sűrű köd szemeim elé telepedik. Füleimet édes nyögései, sikolyai hangja lepik el, ami miatt még az elején aggódtam, most még is annyira okoznak örömet nekem. Mozgása egyre gyorsul, miközben egyik kezével muszáj megtámaszkodnia mellettem, nehogy előre essen, mivel én is felkezdtem lökni csípőmet. Karja remegni kezd és látom nem sokáig tudja magát tartani, ezért erőt véve magamon felülök. Kapva is az alkalmon átkarolja karjaival nyakamat, ajkait pedig enyéimre nyomja, szenvedélyes csókba invitálva. Hozzám préselve magát megérzem nedves tagját neki nyomódni bőrömnek, minden egyes lökésnél végig súrolva hasamat. Szexuális feszültségemet ajkain vezetem le, néha megharapva édes párnácskáit, amitől egy jóleső morgást hallat. Elválva tőle hátra lököm, amitől egy ijedt sikoly hagyja el ajkait, de nem törődve vele mászok felé és kapcsolok rá. Elkapva csuklóit a feje mellé szorítom, miközben hatalmasakat lökök rajta, nem kímélve kívánatos fenekét. Mire végzek vele, még járni se fog tudni az már biztos. Pár erőteljes lökés után, újra megérzem a végét az egésznek, ezért rákapcsolok a mozgásra, megragadva partnerem tagját. Mozgásommal ellentétesen verem neki, bízva abban, hogy ő is velem együtt lépi át a gyönyör kapuit.Nem tudom tovább visszatartani, hatalmas nyögéssel engedem belé élvezetem gyümölcsét. Jobban rászorítók csuklójára, mikor megérzem tagomból kilövellni nedvemet, jól összezárva szemeimet. Testem megráng, mikor kezd alábbhagyni élvezetem, majd elgyengülve dőlök alattam lévőre. Érzem ahogyan ő is remeg alattam, néha elengedve egy apró nyögést, ezért tudom ő is sikeresen elment velem együtt. Fogva tartott csuklóit elengedem, míg beleszuszogok nyakhajlatába, amitől megborzong. Egyre jobban szeretek vele ágyba bújni, egyszerűen a rabjává váltam. Nehezen felemelkedek róla, hogy láthassam arcát. Ajkai szét vannak nyílva, míg szemeit lehunyva tartja, kezeit ott ahol hagytam. Elmosolyodva rajta nyúlok arcához, megsimogatva porcelánbőrét, mire résnyire kinyitja szemeit. Arcáról ujjaim hajához vándorolnak, elsöpörve szemeibe hullót tincseket, és inkább hátra fésülve őket. Nem szól érzelmekkel dúsított érintésem miatt, csak figyel engem sötét szembogaraival. Annyira aranyosnak találom most, hogy érzem a szívem megtelik szeretettel, boldogsággal. Szeretném, ha ő is ugyanúgy érezne, ahogyan én is. Az apró kis gondolat miatt újra szomorúság telepedik szívemre, amit egyszerre szorít össze és tépi ki a helyéről. Ő is észreveszi hirtelen hangulatváltozásomat, mert kezét arcomra tévé ajkaimra hajol. Pont úgy kezd el csókolni, mint nemrég...mikor én kértem rá. A csók nem tart sokáig, gyorsan abbahagyja és félretolva fel kell a kanapéról. 

-Szedd össze magad, mert nagyon szarul nézel ki. - Megfogja földön lévő ruháit és elindul a szobája felé, gondolom az ottani fürdőszobába megfürdeni.

-Te sem tűnsz valami életvidámnak. - Vágom oda neki gyorsan mielőtt eltűnne szobája ajtajánál. Megállva felém fordul, de nem mond semmit, helyette megvillantja középső ujját, amit addig nézhetek, míg be nem csukja maga mögött az ajtót.

 Elmosolyodok hülyeségén, és én is felkelek a kanapéról, majd magamra veszem ruháimat. Öltözködés közben úgy döntök csinálok reggelit, de előtte bemegyek barátomhoz, hogy felkölthessem. Beérve a szobába rögtön meglátom szőke hajú barátomat mélyen aludva az ágyban, ölelgetve a takarót. Ilyenkor örülök, hogy ilyen mélyen tud aludni és nem kelt fel a kinti hangokra. Taehyung nagyon vigyázott az elején a hangjára, de a vége felé eléggé hangos volt, velem együtt. Odamenve hozzá leülök az ágyszélére, miközben vállára teszem kezem és rázogatni kezdem. Morogva mocorogni kezd, majd átfordul a másik oldalára. Nem adva fel ilyen könnyen derekához nyúlok és csikizni kezdem, mert Jimin nagyon csikis. Meg is lesz eredménye munkámnak, mert halkan kuncogva kezem után kap, de utána újra morogni kezd, akár egy kutya. Lassan felül és rám néz összeszűkített szemekkel, álmosan méregetve engem. Arca sápadt és duzzadt a sok alvás miatt, haja feje tetején úgy áll, mint a szénakazal, amit meg is spékel azzal, hogy beletúr.

 -Csinálok valami reggelit, addig próbálj meg felébredni. - Megsimogatom sápadt arcát, miközben ő bénán bólogat.

 Felállva mellőle elhagyom a szobát, hisz a feladatomat elvégeztem, felébresztettem őt nagyjából. A következő utam a konyha ott meg a hűtő, amit ki is nyitok, de az majdhogynem üres. Van benne pár dolog, de rettentően kevés ahhoz, hogy mondjuk egy étkezést össze lehessen hozni belőle. Mit ehet Taehyung egész nap, ha nincs is itthon neki semmi? Frusztráltan túrok sötét tincseim közé, jól összekócolva azokat mérgemben. Hogy lehet valaki ennyire nemtörődöm saját magával szemben? Kiveszek a hűtőből pár tojást, majd becsukva annak ajtaját a tűzhelyhez megyek. Megkeresve a szükséges dolgokat a rántottához el is készítem azt, pont időben, mert a kékség is megérkezik a konyhába. Egy kinyúlt bordó színű póló van rajta, meg egy piros bokszer, ami nem nagyon látszik ki a póló miatt. Elég szexi, ezt meg kell mondanom. Eltépve róla tekintetem visszafordulok a pulthoz és három tányérba feltálalom a kész rántottát, majd az asztalra is teszem őket. Taehyung már az asztalnál ülve figyel engem teljes csöndben, de az ételhez nem nyúl, amit elé tettem. -Mást nem találtam. - Magyarázkodok rögtön, hisz lehet nem is szereti a rántottát, azért is nem fogott még hozzá.

-Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna neked érezd otthon magad. - Lekezelő hangnemétől egyik szemöldökömet feljebb emelem, miközben helyet foglalok mellette.

-Inkább egyél, hisz sokkal elviselhetőbb vagy, ha tele van a szád. - Gúnyos mosolyt engedek arcomra, majd elkezdek enni, mert már marha éhes vagyok. Mellettem lévő puffog egy kicsit az előbbi beszólásom miatt, de utána ő is megragadja a villáját. Nem eszik, csak turkálja, ami nagyon idegesítő, hisz egy kicsit miatta is csináltam az egészet. Olyan vékony, kell neki a tápanyaggal dús reggeli. - Ne piszkáld, egyed! - Förmedek rá, amire rám pillant.

-Nem eszek szemetet. - Leteszi a villáját, hogy nyomatékosítsa mondatát, jobban felidegesítve viselkedésével. Saját villámra felszúrva egy kis tojást oda nyújtom szájához, de elfordítja a fejét, akár egy két éves. Leteszem a kezembe lévő evőeszközt és inkább állához kapva fordítom magam felé, hogy szemeibe tudjak nézni.

-Ne baszakodj velem. - Szűröm ki fogaim közül mondataim, míg felső ajkam feljebb húzom. - Edd meg! - Parancsolok rá elengedve közbe őt, amire felháborodva elnéz rólam és megragadja villáját, abba akasztva egy kis tojást.

-Kibaszottul utállak. - Morogja mérgesen, de azért enni kezd, amire elmosolyodok. Egy hosszabb tincset füle mögé tűrök, majd végig simítom arcát.

-Látod? Én mondtam, hogy sokkal vonzóbb vagy, ha tele van a szád. - Kis vicces be szólásom miatt vállon üt, amire felnevetek, jobban idegesítve vele. Jókedvemet megszakítva lép be Jimin, fejét fogva, csiga lassúsággal csoszogva oda hozzánk, majd ledobja magát az előttünk lévő székre.

-Hyung kérhetnék valami fájdalomcsillapítót? Szétszakad a fejem. - Szenvedve kap az említett területhez, kicsit megnyomkodva ujjaival. Taehyung a kisebb kérését teljesítve felkel mellőlem és gyógyszer után keres, ami elmúlaszthatja barátom kegyetlen fejfájását. Pár perc távollét után vissza is jön és odaadja Jiminnek a fehér pirulákat, majd a csaphoz megy és enged vizet egy pohárba, amit oda is tesz a szőkeség elé. Jimin nem pazarolva az időt kapja be a gyógyszert és gyorsan meg is issza rá a vizet, hogy minél előbb lekerüljön és hathasson.

 Taehyung vissza csücsül mellém, ott figyelve tovább barátom kínlódását. A reggelire nézek és látom alig fogyott belőle valami, tekintetét látva pedig tudom, nem is fog tovább étkezni. Kezemet combjára teszem, jól belemarkolva, amire ugrik egy kicsit és rám kapja fejét dühösen. A tányérja felé bökök fejemmel, szigorúan nézve rá, amire ő is ránéz rántottájára, majd morogva nyúl villájáért. Szerintem érzi, hogy addig úgysem hagyom békén, míg meg nem eszi az összeset. Elégedetten fordulok vissza én is reggelimhez és eszem tovább, hallgatva Jimin nyöszörgéseit. Átérzem fájdalmát, hisz nemrég én is így szenvedtem az alkohol miatt. Igaz akkoriban nekem még a bűntudat is társult, mivel lefeküdtem egy sráccal, amit nagyon nehezen emésztettem meg. Mai napig nehezemre esik felfogni ezt, főleg hogy bele is szerettem abba a fiúba...magába a sátánba. Említettre is nézek, aki gyorsan lapátolja magába az előtte lévő tojást, gondolom, hogy minél hamarabb végezzen vele. Az utolsó falatokat is lenyelve tolja félre tányérját, majd néz az előtte lévő szenvedő fiúra.

-Mochi szeretnék egy hatalmas szívességet kérni. Nemrég hívott az egyik kollégám, hogy segítsek neki modellt találni a mai fotózásra, mivel az övé lebetegedett. Sajnos, vagy nem sajnos, nem vagyok jóban a modell társaimmal, így fogalmam sincs kit kéne felhívnom. Ezért arra gondoltam, hogy nem tudnál-e te beállni helyette. - Fejezi be mondandóját, de mikor meglátja barátom értetlen tekintetét gyorsan folytatja. -Nem ingyen lenne! Kapsz érte fizetést és csak erre az egy napra szólna az egész.

-Én nem vagyok modell. Azt sem tudom mit kéne ott csinálnom. - Jimin zavartan emeli kezeit hajához, hogy levezetve feszültségét azt turkálhassa

-Nem kell nagy dologra gondolnod! Csak mosolyognod kell, meg néha pózolnod. Nem kell hozzá hatalmas tudás, így hidd el, menni fog.

-Nem tartom jó ötletnek az egészet. - Szólók közbe, kimutatva nem tetszésemet. - Jimin nem próbababa. - Mutatok az említettre, míg ránézek kékségre, aki szemmel ha ölni lehetne, ö már rég kicsinált volna.

-Ugyan már! Több pénzt kaphat ezért, mint a mosogatásért. - Megforgatva sötét szembogarait, újra barátomra néz, sokkal könyörgőbb tekintettel. - Kérlek, segíts nekem. - Jimin elgondolkodva elnéz róla és látom, kezdi megsajnálni a kékséget. Halkan morgok egyet továbbra is ellenezve az egészet, amire a kékség felém fordul és halkan meg szólal. - Ne csináld ezt velem. Kérlek, bármit megadok, csak segíts nekem rávenni őt. - Meghallva a "Bármi" szót, akaratlanul is elmosolyodok, hisz ez nagy lehetőség számomra.

-Ha egész nap azt teszed, amit mondok, akkor segítek. - Fancsali képet vágva méregetni kezd, amire a mosolyom csak jobban kiszélesedik, hisz tudom nyert ügyem van. Sóhajtva egy nagyot bólint egyet és sértetten előre fordul. Győzelemittasan fordulok én is vissza Jimin felé, aki semmit nem vett észre az egészből, annyira elgondolkodott kékség ajánlatán. - Jól jönne egy kis pénz. - Mondom halkan, mintha csak magamban beszélnék, amire barátom fel is figyel és rám kapja íriszeit.

-Hát jó...megpróbálhatjuk. - Ahogyan elhangzik ez a mondat szájából, a kékség boldogan pattan fel helyéről és megy szőke barátomhoz, jól megölelgetve azt.

-Köszönöm! ígérem minden rendben lesz. 

Ahogyan barátom is viszonozza másik ölelését, újra elkap a féltékenység. Nem is értem miért pont őt ölelgeti, mikor én segítettem neki őt rávenni. Jó, mondjuk nem ingyen, de akkor is! Engem ölelgessen így, ne pedig őt.  

Egyszer meg fog bolondítani ez a féltékenység. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :) 

Külön köszönet @vlingvling nek, mivel nagyon sokat segített nekem benne. :D