Jungkook pov.

Lihegve teszem le az utolsó bútort is a helyére, fáradtan le is ülve az egyik székre. Taehyung fejéből hirtelen kipattant az, hogy elköltözik, amit nem is bántam. Az a környék ahol élt elég veszélyes volt, főleg este, mikor már a csillagok ragyogtak az égen. Sokkal szebb és tágasabb házat választott magának, ami már egy gazdag modellhez illik. Vadi új bútorokat vett, régieket otthagyta a következő tulajnak, ami szerintem elég nagy pénz pocsékolás volt, hisz azoknak nem volt semmi baja, nem volt értelme újakat venni. Bár ő gazdag, nem úgy gondolkodik, ahogyan én. 

-Tessék. - Jön oda hozzám Tae, kezembe nyomva valami üdítőt. - Köszönöm, hogy átjöttél segíteni, nélküled továbbtartott volna.- Mosolyog rám kedvesen, amitől olyan kis édessé válik.

Mostanában amúgy is nagyon sokat változott, sokkal kedvesebb lett, mosolygósabb. Kevesebbet káromkodik, nem piszkálja a körülötte lévőket, persze vannak kivételek. A birtoklási vágya elég keményen megmaradt, így van mikor a munkahelyen hozzám szól az egyik kollégája ő rögtön ugrik is. Emiatt sokat is veszekszünk, mert mindenre féltékeny, még arra is, ahogyan a munkámat végzem. Nem tetszik neki, hogy modelleket fotózok, hozzájuk érek, egyáltalán hozzájuk szólok. Ha tőle függene, egész nap nem csinálhatnék semmit, nem szólhatnék senkihez sem. 

-Köszönöm. - Mosolygok rá és megiszom az italom. 

Namjoon már nem jár be a munkahelyére, de továbbra is Jinnel van együtt. Fáj beismernem, de nagyon szép párt alkotnak ők együtt, teljesen egymáshoz illenek. Taehyung még teljesen nem lépet túl Namjoon-on, így mikor meglássa elfut a másik irányba, vagy a hátam mögé bújuk, míg a szőkeség el nem tűnik a látóvonalunkból. Többször is felvettem már az az ötletet, hogy menjenek beszéljenek, de a Kedvesem hallani se akart erről. Ő biztosan nem beszél vele, hangoztassa folyton. Könnyebb lenne neki, talán el is tudná engedni, ha megbeszélné vele. 

-Jungkook...szeretnél tőled kérdezni valamit. - Bátortalanul tipeg előttem, amire leteszem a poharam és minden figyelmemet rászentelem, de nem folytassa a beszédet. 

-Mond nyugodtan. - Megfogom kezét és belehúzom az ölembe. - Rosszat csináltál? - Kérdem szemeibe nézve, de ő gyorsan megrázza a fejét és inkább kipattan az ölemből, hogy az ágyszélén foglalhasson helyet. 

-Kényelmes. - Rugózik párszor az ágyon, terelve a felhozott témát, amire elmosolyodok és megcsóválom a fejem.  - Már alig várom, hogy aludhassunk rajta. - Szemtelen mindenét! 

-Nem hiszem, hogy sokat foglak hagyni aludni az éjszaka. - Mosolygok rá magabiztosan és elé állva vállainál fogva hátra lököm az ágyban, majd gyorsan fölé mászok. - Csináljunk egy próbát? - Vigyorogva felemelem a szemöldököm, miközben megfogom mindkét csuklóját és a feje mellé szorítom őket. 

-Milyen türelmetlen vagy. - Felakarja emelni az egyik karját, de visszanyomom az ágyra. 

-Te pedig önző. - Odahajolok az ajkaihoz és adok rá egy apró csókot. - Nem hagyod, hogy érintselek. - Adok még egy apró puszit, majd végül a nyakához hajolva azt kezdem ellepni édes puszikkal. 

Fejét már automatikusan fordítsa el, hogy hozzátudjak férni, amire muszáj vagyok elengedni egy mosolyt. Nem hagyhatok rajta foltot, ezért fájdalmas szívvel, annál nagyobb beleéléssel csókolgatom, harapdálom a puha bőrét. Kiengedve a hangját élvezetesen sóhajtozik, nyögdécsel, amitől jobban felforr a vérem. Nem is bírok magammal sokáig, ezért elengedem az egyik kezét, hogy pólója alányúlhassak, érintve ezzel mellbimbójában lévő apró karikát. Élete legjobb döntése volt az a piercing. 

-Guk, elég. - A szabad mancsával a vállamra markol és eltol magától annyira, amennyire csak tud. - Beszélni akarok veled. - Motyogja kipirulva az előbbi kényeztetése miatt. Olyan gyönyörű. 

-Nyugodtan mond,  miközben keményen megduglak. - Mondom akkora dominanciával a hangomban, hogy még én is meglepődök, nemcsak ő. 

Mentségemre szóljon nagyon rég nem volt alkalmam érinteni őt. Sokat dolgozott az elmúlt időkben, én pedig sokat tanultam, mert az átlagom miatt a szüleim folyton a fülemet rágták. Csak akkor találkoztam vele, mikor dolgozni mentem, de akkor sem túl sokáig, mert neki is dolga volt, ahogyan nekem is. 

-Úgy nem tudok beszélni. - Nevet fel szemtelenkedve, amitől még jobban magam alatt akarom látni, miközben a nevemet sikítja. Büntetés képen megragadom a pólója alját és felrántom rajta, de nem húzom le teljesen, direkt a szemein hagyom. 

- El ne merd venni onnan! - Szólók rá szigorúan, kezemmel végigsimítva lapos hasán. 

Feladva a velem szembeni küzdelmet, csöndbe marad, abbahagyja a mocorgást és teljesen átadja magát nekem. Imádom, mikor meghunyászkodik...mellette teljesen szadista lettem. Kezemet arcára teszem, ajkaimat összeillesztem az övéivel, egy őrült táncra hívva nyelvét. Másik mancsommal végigsimítok kecses csípőjén, lassan haladva le fenekéhez, amibe jóízűen bele is markolok. Az érzésre belenyög az ajkaim közé, de nem hagyom, hogy egykönnyen levegő után kapjon, mert tovább csókolóm őt, egyre vadabbra váltva, már lassan felfalva édes párnáit. Nekem is muszáj hangot adnom, mennyire is élvezem a feneke tapintását, még úgyis, hogy nadrágon keresztül érintem zsömléjét. 

Nehezen elválók megcincált ajkaitól és minél gyorsabban leszedem róla azt a fránya nadrágot, ami feneke közé és a farkam közé mert állni. Eldobom a szoba egyik sarkában, majd sajátomhoz nyúlok, hogy azt is leszedhessem, mert már eléggé szorítani kezdett. Amíg én a nadrággal küzdök félszemmel az én édesemre pillantok, aki ajkait rágva forgassa a fejét, hátha kiláthat az anyag alól valahogy, de ezt nem hagyhatom, csakúgy! Eldobva a nadrágom, mászok felé, lábait széthúzva, hogy elfoglalhassam a méltó helyemet. 

-Hogyan szeretnéd, hm? - Állára csókolva megyek lejjebb nyakára, majd onnan kulcsoltjára térek át, amit meg is harapdálok. -Kitágítsalak, vagy se? - Lehelem kérdésemet elért mellbimbójára, amin a karika ékszer is ékeskedik. Meleg leheletemtől megborzong és ellepi a libabőr. 

-Nem kell. - Rázza meg hevesen fejét, félig lesöpörve az egyik szeméről a póló anyagját. Büntetés képen fogaim közé veszem a piercingét és meghúzom, amire megemelkedik a mellkasa, ajkait elhagyja egy hosszabb nyögés. - Ne játhsz továbbh! Tedd be! - olyan vehemenciával mondja, hogy vigyázzba áll az így is kemény péniszem. 

-Megtenném, de mivel levetted a neked készített szemfedőmet, így muszáj vagyok megbüntetni. 

Felemelkedek róla és fordítok rajta egyet, hogy hason feküdjön előttem, majd a pólóját összekötöm a csuklóin. Nem olyan erősen, mert nem akarok fájdalmat okozni neki, de elég határozottan, hogy azért érezze, innen nem szabadul. Csípőjét megemelem és benyálazva ujjaimat szépen fel is vezetem neki az elsőt. Teste megfeszül, el is halkul a kezdeti rossz érzés miatt, de nem hagyom abba az ujjazást. Nem sokára megfogja szokni, amúgy is így élvezi a legjobban, ami nem bizonyítja jobban, mint a csöpögő farka. 

Nem adok neki túl sok időt, mert már a második ujjamat is társítom, amire kéjesen felnyög és kitolja a fenekét. Arcát a párnák közé nyomja, így nem hallom őt olyan tisztán, de nem szólok érte. Majd ha már benne mozgok ráérek ezzel törődni. Egy kis idő után kihúzom az ujjaim és rántok magamon párat, bár már ennél keményebb nem lehetnék. A kibuggyanó vágycseppjeimet elkennem magamon és nyílásához igazítom péniszem. 

-Készen állsz, Baba? - Hogy húzzam még az agyát körözgetek nyílásánál makkommal, ami már lüktet. Erőtlenül bólint egyet, de nem érzem elégnek. - Nem hallom. - Kicsit előre tolóm a csípőm, amitől makkom enyhén elmerül benne. Remegő teste megfeszül és enyhén felnyikkan. 

-Dugj már meg!! - Kiabál rám hátra nézve, amire elégedetten elmosolyodok és kérését teljesítve teljesen belé nyomulók.  

Felsikítva hátra veti a fejét, hagyva, hogy nyála végig folyón szája szegletén. Szívesen lenyalnám neki onnan, de engem is olyan szinten elnyel az édes gyönyör, hogy muszáj vagyok lehunyni a szemeimet. Kieresztek magamból egy mélyről jövő nyögést, míg apró körmeimet csípőjébe mélyesztem. Olyan szinten leterít az élvezet, hogy hatalmas erőmbe telik, nehogy mozogni kezdjek benne rögtön. Várnom kell, nem tágítottam ki annyira, kárt pedig nem akarok tenni benne. 

Várakozás közben, addig én is aránylag megnyugszom, ahogyan ő is, már nem szedi olyan gyorsan a levőt. A teste még mindig eszméletlenül remeg és folyton rám feszül, amitől csillagokat látok. Megkönnyebbülésemre megmozdítja a csípőjét, így neki kezdek mozgásnak, elsőnek lassan, de utána már mindent beleadva mozgok szűk izomgyűrűjében. Fantasztikus érzésre összeszorítom a szemeim, hagyva, hogy inkább a füleim kapjanak egy hatalmas orgazmust a csodálatos hangja miatt. Ezekbe a nyögésekbe lettem szerelmes még az elején, de még a mai napig is görcsbe rándul a gyomrom miatta. Levegőt kapkodva húzódok ki belőle és ülök a fenekemre, megtámasztva magam a hátam mögött karjaimmal. 

-Baba, lovagolj meg. 

Nem kell kétszer kérnem tőle, mert már az ölembe is pattan, óvatosan engedve magában méretemet. Átkarolja nyakam és ajkaimat támadja meg, éhesen falva őket, amiket viszonozok, de nem veszem el tőle az irányítást. Féltise miatt szereti, ha én dominálok, de tudom néha ő is szeretne fölém kerekedni. Csak férfiból van, ezt nem szabad elfelejtenem. Heves csókcsatánkban belefúrja ujjait hajamban, míg elkezdi mozgatni csípőjét, amitől muszáj vagyok ajkai közé nyögni. Mozgása közben nedves pénisze hasamhoz dörzsölődik, ettől pedig még jobban a szemeim elé jön a sűrű köd.  

Fel kezdem lökdösni a csípőm, amire elszakad a nyakamtól, amit eddig kényeztettet ajkaival, kitudja mikor, mert észre se vettem, annyira magával ragadott az érzés. Sajnos nem bírom már olyan sokáig, ahogyan szerettem volna, már túl rég lehettem így vele. Még pár hatalmas döfés után, felsikítva hajtsa hátra fejét, míg szemei felakadnak a gyönyörtől, mikor magunk közé engedi forró nedvét. Ahogyan rám szorít én sem bírom tovább és belé engedem magom, jól megtöltve mézes bödönét. Elnyújtva mindkettőnk élvezetét fel lökdösöm még párszor a csípőm, amit nagyon értékkel, mert olyan szép hangokat enged ki magából, hogy már ettől elmentem volna. 

Fáradtan ejti a fejét vállamra, szaporán kapkodva a levegőt velem együtt. Izzadságtól nedves hajába fúrom ujjaimat és eldőlök vele az ágyban, hogy magamhoz tudjam ölelni remegő testét, de előtte eloldozom kezeit. Borzasztóan boldog és kielégült vagyok jelen pillanatban, de ezt még úgyis folytatni fogjuk este.  

-Szeretlek, Baba. - Puszilok hajába, amire fáradtan rám mosolyog. 

-Én is szeretlek. - Fejét belefúrja mellkasomba, elbujtatva kipirult arcát. 

-Imádom, mikor zavarba jössz. - Felemelem fejét és megcsókolom duzzadt ajkait, amitől érzem készen állok a következő menetre. Nyelvemet át tolom hozzá, összekoccantva piercingjeinket. Nem bántam meg, hogy megcsináltattam, sok előnye van a kis ékszernek, főleg mikor alul ügyködök rajta.  

-Guk...- Megszakítva a csókot félénken a szemeimbe néz. Nem tudom mit akar mondani, de hatalmas dolog lehet, hogy ilyen nehezen nyögi ki. Remélem nem szakítani akar! Még csak most kezdett el minden jobb lenni, nem akarom, hogy pont most hagyjon el! 

-Azt mondtad szeretsz...remélem ez után nem akarsz kidobni. - Mondom félve nézve szemeibe, amik kikerekednek mondatom után, de nem sokkal utána nevetni kezd. 

-Dehogy akarok. - Vigyorodik el, miközben felül és beletúr szőke tincsei közé, hátra simítva azokat. Én is felülök és már elég kíváncsian méregetem őt, hisz most már nagyon érdekelne mit szeretne mondani. 

-Nem kérek bocsánatot Yoongitól, amiért tegnap megütöttem! Megérdemelte. - Szögezem le előre, mivel igen is megérdemelte az a szemét azt az öklöst. Jimin annyit sírt miatta az elmúlt három hónapban, ő pedig mikor megérkezett, semmi megbánás után, odaállt barátom elé és mondta neki, hogy most már járhatnak. Az volt a kifogása, hogy tesztelte, mert ha nem kedvelte volna őt, akkor nem várt volna rá ennyi időt. Igazi szemétláda, mégis én voltam a szemét, mikor megütöttem. 

-Tudom, nem is erről akartam veled beszélni. - Rázza meg fejét, de az isten kincséjé se folytassa tovább, amitől már az őrületbe kerget. 

-Mond már ki! - Hisztizek be, magam mellé dobva karjaimat, akár egy öt éves. Miért kell ennyire húzni az agyam? Nagy levegőt vesz és felém fordulva megfogja kezeimet. 

-Nem tudom, jó ötlet ez...de azt hiszem megpróbálhatnánk. - Néz szemeibe határozottan, amitől felgyorsul a szívverésem. - Már elég régóta együtt vagyunk, igaz még a mai napig is vannak vitáink, de azt hiszem ez normális. Tudom, hogy elviselhetetlenül viselkedek néha, amit nagyon sajnálok, próbálok változtatni rajta. Mostanában nincs túl sok önbizalmam, mert annyi szép ember van körülötted, akik sokkal jobbak nálam, kedvesebbek...veled egyidősek. Eddig nem érdekelt a korkülönbség, de mostanra már zavarni kezdet. Félek, hogy egy idő után már nem fogok kelleni neked, mert ronda leszek, ráncos, ősz. 

-Ez hülyeség! - Vágok a szavába, enyhén felháborodva, ezektől a téves gondolatoktól. - Szeretlek téged és engem egyáltalán nem zavar a korkülönbség, se az, ha egyszer megöregszel. Akkor is ugyan úgy foglak szeretni, ahogyan most is. Én nem a külsődért vagyok oda, hanem érted. - Határozottan ejtem ki a szavakat, enyhén mérgesen, amiért ekkora baromság eszébe jutott. 

-Nyugi, tigris. - Mosolyodik el édesen kimutatva a felső fogsorát, felhúzva pisze orrát. - Ezek ellenére, amiket mondtam, én szeretném, ha hozzám költöznél. Éljünk együtt. - Elveszi egyik kezét az enyémből és arcomra helyezi.

Megdöbbentve nézek rá, eltátva ajkaimat, nem találva hirtelen a szavakat. Álmomba se gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez az idő és megkér erre. Rettentően boldoggá tesz és ezt félek kimutatni. Hatalmasat bólintok és átölelem őt, jó szorosan, amire halkan felkuncog  és viszonozza ölelésem. Még az elején nem gondoltam volna, hogy valaha is közöm lesz Taehyunghoz. Azt, hogy az utálatból, lehet szerelem is. Mellette találtam meg a helyem, ahogyan a boldogságomat is. Hatalmas küzdelmek árán, de végül az enyém lett, és az enyém is marad. Ezen pedig senki sem változtathat. 

-Éljünk együtt, Baba. 

Köszönöm, hogy egész végig itt maradtál és szorgalmasan elolvastad a könyvemet. Sosem voltam jó a befejező részekben, de igyekeztem valami normálisat összehozni nektek. Nagyon szerettem írni, mondhatni a kedvenc könyvemmé vált. Remélem nektek is. :) 
Nézzétek meg a többi irományomat is, hátha találtok magatoknak  egy olyat, ami tetszik. 
Sziasztok ^^