Taehyung pov. 

Az átkozott telefonom csöngésére ébredek, amit legszívesebben kibasznék az ablakon. Úgy kezdek el morogni, mint egy zsémbes öregember, aki most kelt ki a sírjából. Kábé így is érzem magam. Nagyon álmos és fáradt vagyok, na meg rohadtul hányingerem van, emiatt nem is merek, olyan gyorsan felülni az ágyban. Lassított felvételként ülök fel és veszem el az éjjeliről a telefonom, ami már nem is csörög. 

-Fasza. - Motyogom, mikor meglátom Yoongi nevét a nem fogadott hívások között. Ez is ilyenkor zaklat. 

Óvatosan kimászok az ágyból, vigyázva nehogy felébresszem a mellettem alvót. Még nem állok készen a fejmosására, mert biztos vagyok abban, hogy tegnapi még nemért véget. Nem üvöltött velem olyan sokáig, ahogyan azt én elképzeltem, na meg mellettem aludt.  Nem feküdt le velem, nem is ölelt át az éjszaka, de mellettem aludt. 

Magamra terítek egy pokrócot és kimegyek az erkélyre, hogy ott hívhassam vissza Yoongit. Tegnap nagyon sokszor hívott, de nem vettem észre, mert ugye be voltam rúgva, meg lefoglalt a hazajutásom. Ahogyan nézem a telefonomat észreveszem, hogy Hoseok is hagyott egy üzenetet. Bocsánatot kért, amiért nem vette fel, de elég lehangolt volt a szakítás miatt...milyen szakítás? Azt tudom, hogy Yoongi kidobta Jimint, mint egy használt gumit, de azt még nem tudtam, hogy Hoseok-al is szakított a törpe. 

-Szia, mondjad. - Szólok bele a telefonba, mikor felvette az én kis exem. 

-Már megint hülyeséget csináltál? Soha nem szándékozol felnőni? Vagy már visszafelé fejlődsz? Ha jól emlékszem, régen nem voltál ilyen idióta, mint most. 

-Mert akkor még nem tudtam alkoholhoz jutni. - Szólok közbe, megszakítva egy kis időre a szidalmazását. - Amúgy meg, ha csak ennyit akartál, akkor le is teszem. Vagy szeretnél valamit üzeni Jiminnek? - Gúnyosan ejtem meg a kérdésem, miközben korlátnak támaszkodok karjaimmal. 

-Ne kezd, mert visszamegyek és levágok egy hatalmas fülest, utána visszajövök Amerikába. - Beszólására elnevetem magam, míg hitetlenkedve megrázom a fejem. 

-Még csak az kéne, hogy idegyere és te is magyaráz itt nekem. Jungkook eléggé mérges rám, így ha szidáshoz lenne kedvem, akkor leülök vele beszélni. 

-Szóval megharagudott?

-Igen,bár tegnap majdnem kiengeszteltem, de a hülye törpe majom, aki egykor a párod volt bezavart. Folyton Jungkook-on lóg, mintha az árnyéka lenne, nem lehetek úgy vele, hogy közben az a majom nincs vele. Főleg mióta szakítottatok, azóta nincs nyugtom tőle! Elveszi tőlem a páromat és ezt még megakadályozni se tudom, mert Jungkook mérges lenne rám, ha ne talán történne vele valami. - Fakadok ki hirtelen, elmondva az egész bánatomat, levegőt se véve közben. 

-Nem kell féltékenynek lenned, hisz kölöknek, olyan Jimin, mint neked Hoseok. - Kijelentésére felhorkantok és idegesen dobbantok egyet a lábammal. 

-Én nem élek Hoseok-al, nem járok át hozzá minden egyes kibaszott nap. Nem lógok a nyakán, ahogyan ő sem az enyémen. Tiszteletben tartom a magánszféráját, nem piszkálok bele a párkapcsolataiba. 

-Biztos? Ha jól emlékszem, egyszer lenyúltad a barátnőjét. 

-Akkor még gyerekek voltunk!! - Védekezek gyorsan, de a nevetése kizökkent. 

-Ők is még azok. - Elhalkulva gondolkodok el azon, amit mondott, mert végül is igaz. Jungkook még fiatal, így bármikor találhat helyettem valaki mást. Szebbet, fiatalabbat, mondjuk egy lányt...hisz ő nem meleg, nem biszex...bármikor rám unhat. 

Mielőtt jobban eluralkodik rajtam a féltékenységi rohan, inkább elköszönök Yoongitól és visszamegyek a szobába, mert eléggé átfagytam. Megpillantom Jungkook-ot, aki már fel van ülve és szemeit dörzsölgeti álmosan. Itt a tökéletes pillanat, hogy kibéküljek vele. Végre, csak kettesben.

Ledobom magamról a pokrócot és bemászok mellé az ágyba. Szerencsére odakint, kitisztult annyira a fejem, hogy ne hányjam telibe, de azért még hirtelen mozdulatokat nem merek megtenni. Elveszi a kezét a szemeitől és rám néz résnyire nyitott szemekkel, amitől olyan eszméletlenül aranyos, mégis rohadt dögös. 

-Jó reggelt. - Mosolygok rá gyengéden, míg végigsimítok izmos karján. 

-Neked is...hány óra? - Kérdésére megrázom a fejem, jelezve, hogy fingom sincs, de mivel nagyon segítőkész vagyok megnézem neki a telefonomon. 

-Már elmúlt egy óra. - Fordítom felé a telefonom, amire kipattannak a szemei és gyorsan kipattan az ágyból. 

-Lekéstem az órákat és ha így haladok a munkából is késni fogok. - Bánatomra elkezd felöltözni, ami nem tart sokáig, mert csak a nadrágját vette le az éjszaka, de azt is csak azért, mert kényelmetlen lett volna abban aludnia. 

-Ha szeretnéd beszélek Seokjin-el, hogy ne keljen bemenned ma. - Mosolygok rá még mindig akár egy idióta, hátha a kapok érte egy reggeli csókot, de sajnos nem érek el vele semmit sem. Nem kapom meg a reggeli csókom, pedig mindig szokott adni. 

-Nem kell, kösz. - Bemegy a fürdőbe, amitől átmegy az agyamon, hogy talán meglepem pisi közben és megszerzem azt amit akarok, de gyorsan elvettem az ötletet. 

Párpercig bent van, addig én is normálisan felöltözöm, vagyis csak lecserélem a pizsimet és helyette az itthoni kinyúlt ruháimat kapom fel. Szeretem a laza cuccokat itthonra, és mivel nagyon úgy látszik, hogy Jungkook nem akar egy reggeli kufircot, így nem is öltözöm ki neki.

Kiszalad a fürdőből és egyből a szobából is, de én hűségesen követem, bár mikor a vendégszobába megy, inkább megállok a nappaliba. Gondolom a cipőtalphoz ragadt rágójához ment, hogy felköthesse. Sóhajtva álldogálok egy helyben, arra várva mikor jönnek ki, ami pár perc után meg is történik. 

-Hogy a francba aludhatunk, ilyen sokáig? -Akad ki földön futó, miközben már veszi is magára a cipőjét. 

- Inkább ki miatt aludtunk, ilyen sokáig. - Morogja a párom engem nézve, kicsit sem szép szemekkel, ami nem esik túl jól a szívemnek. - Neked, amúgy nem kéne dolgoznod? - Förmed rám, amitől lehajtom a fejem és csak megvonom a vállaimat. 

-Ne veszekedjetek már. - Szól közbe a kis szőke törpe, míg közelebb jön hozzánk. - Inkább beszéljétek meg. -Jelenleg nem kedvelem Jimint, de nem mond hülyeséget, sőt nagyon is tetszik az ötlete. 

-Elfogok késni. - Elfordul tőlem Jungkook és az ajtóhoz lép. Szóval nem szeretne velem beszélni..

Jimin kapkodja köztünk a tekintetét, abban bízva, hogy az egyikünk lép. Ha ő nem akar velem kibékülni, akkor értelmetlen lenne bármit is mondanom, ezért nem is teszem. Feladva az egészet hagyom őket ott és megyek inkább a konyhába, hogy tegyek fel kávét. Nem szeretem, mert keserű, de most szükségem van valamire, ami felébreszt. Nem sokkal később meg is hallom, ahogyan elhagyják a házat. 

Sóhajtva kiöntöm magamnak a kávét, amibe egy csomó tejet öntök és kevés cukrot, mert azért vigyáznom kell a vonalaimra. Lassan kortyolgatom a kávét és rájövök, hogy mocskosul unatkozok. Beszélni akarok Jungkook-al, felakarom hívni és elmondani neki, menyire sajnálom a tegnapit. Nem akarok neki magyarázkodni, hisz úgysem hinne nekem, bár meghallgatni sem akar. Nem tudom mit kéne tennem, lehet átmegyek Hoseokhoz. 

Ezzel az ötlettel együtt öltözök fel és hagyom el a lakást. Mivel a kocsim még mindig szerelőnél van, így gyalog teszem meg a hatalmas távot, de azért az út közepén felhívom Hobit, hogy egyáltalán otthon van-e. Elő is veszem a telefonom, de mikor már hívnám is fel, hirtelen nekem jön valaki, a mobilom pedig szabad esést hajt végre a betonon. 

-Baszki! - Gyorsan leguggolok és felmérem elsőnek a kárt, de szegénykém darabokra tört.

-Sajnálom! - Az idegen is leguggol velem szembe és kezébe veszi a telefonom. Dühösen kikapom a kezéből, de mikor ránézek elszáll a dühöm és inkább döbbenten lessem az előttem lévőt. 

-Bambi? - Kérdezem rámutatva, amire felnevet és megrázva a fejét velem együtt feláll. 

-BamBam, de majdnem. - Mosolyog rám és kiveszi az ujjaim közül a törött telefont. - Kiengesztelés képen veszek neked másikat. - Ráakarom vágni, hogy még szép, hogy vesz nekem egy másikat, de mikor eszembe jut, hogy milyen bunkón felültettem, inkább magamban tartom a csípős beszólásom.  

-Nem kell, én nem figyeltem. - A kezében lévő telefonom után nyúlok, de meglepetésemre elhúzza a mancsát és szabad kezével megfogja az enyémet. 

-Az a legkevesebb, hogy veszek egy másikat. - Zsebébe csúsztassa a mobilom, elvéve minden esélyt arra, hogy talán visszaszerezem, majd szépen elkezd maga után húzni. - Örülök, hogy újra találkoztunk. - Villantja rám fogait egy hatalmas mosoly kíséretével, amitől olyan helyesé válik. Nem mintha eddig nem lett volna az, mert egy tízes skálán tízpontos. 

-Sajnálom a múltkorit, nem éreztem jól magam. - Akaratlanul is magyarázkodok, míg megyek utána, kitudja hova, mert én csak követem. 

Nem válaszol, így csöndben haladunk ketten a járdán. A kezeinkre nézek, amitől kellemetlenül érzem magam. Nem akarom, hogy bárki is meglásson engem egy idegen fiúval, kézen fogva sétálni. Bár azt el kell mondanom, hogy még hátúról is nagyon jól néz ki ez a srác. Széles vállai vannak, amiket  kiemel a fekete bőrdzsekije. Szőke haja tökéletesen van oldalra beállítva, combjai izmosak, még a nadrágja keresztül is látom az izmait. Feneke se rossz, de Jungkooknak sokkal feszesebb, izmosabb és kézre állóbb, bár még sosem volt alkalmam megérinteni. Lehet már nem is lesz. 

-Itt vagyunk. - Hirtelen megáll, így feltapadok a hátára, akár egy matrica. - Jaj, bocsi. - Felkuncogva megsimogatja az arcom, amire elfintorgok és elütöm a mancsait. 

-Ne fogdos! - Fenyegetően felemelem a mutatóujjam, de újra kinevet. Úgy érzem nem vesz komolyan. 

-Gyere, TaeTae. - Behúz egy boltba, ahogy műszaki cikkek vannak. 

Ismerem ezt a helyet és tudom, hogy baromira drága dolgok vannak itt. Nem is értem, miért pont ide hozott, hisz ennél vannak olcsóbb helyek is. Kérdően néztem rá, de ő a műszaki cikkekre mutatott. Hát rendben, végül is az ő pénze. 

Egy kis nézelődés közben kiválasztottam a legdrágább telefont, csakhogy tudjam mit fog reagálni. Megnézte a választott terméket, majd egy mosoly után ment is kifizetni. Döbbenten mentem utána és figyeltem azt, ahogyan előveszi a bánkártyáját. Ezek szerint nem szegény családból származó emberkéről van itt szó. Fizetés után a kezembe adta a mobilt és kitessékelt a boltból. 

-Elkérhetném a telefonom? Abban van a kártyám. - Nyújtom felé a kezem, amibe már nyomja is bele a készüléket. - Úgy érzem, nem vagy pénzszűkében. 

-Nem igazan. -Mosolyog rám, miközben átkarolja a vállam és egy padhoz kísér. - Ülj le és üzemeltesd be a telefonod, én addig mindjárt jövők. Ha lehet, most ne hagyj itt. - Egy kacsintás után el is tűnik, amire elmosolyodok és leülök a padra. Végül is ráérek. 

Átteszem a kártyámat a másikba és beállítom a készüléket, majd mikor ezzel kész vagyok, kicsit nyomkodom. Nem rossz telefont, talán egy fokkal jobb is mint az enyém volt. Öt perc után kezdem unni magam, de szerencsére megérkezik Bambi, kezében két fagyival. Az egyiket felém nyújtsa, én pedig már kezdenék ellenkezni, de nem engedi. 

-Edd meg nyugodtan, hidd el, jól fog esni. - Kezembe nyomja és leül mellém, de én fintorogva nézegetem a hideg finomságot. Ha belegondolok, hogy menyi kilót is szedek fel, ha ezt megeszem, már most rosszul vagyok.

-Nem ehetnék ilyet. - Motyogom, míg ránézek a mosolygós arcára. - De azt hiszem tehetek kivételt..- Nem utasíthatom vissza, ha már meghívott, így muszáj vagyok megenni. Számhoz emelve meg is nyalintóm a hideg finomságot. Oldalra nézek rá, mert elég csöndben van, de csak elalélva néz engem. 

-Bocsi, de valami eszméletlenül dögös voltál az előbb. - Villantja újra ki fogait és ő is gyorsan neki lát a finomságnak. - Mond, miért voltál tegnap ott azon a bulin? Elég lehangoltnak tűntél. -Elgondolkodok azon, hogy beszéljek neki erről, de úgy döntök elmondom neki, hisz úgysem fogunk többet találkozni. 

-Tegnap összetalálkoztam az egyik volt barátommal, akivel még a suliban jártunk. Mondott pár olyan dolgot, amik nem estek jól, sőt elég sértőek is voltak, én pedig túlreagáltam.

-Miért szakítottatok? 

-Mert a szart is kiütötte belőlem. - Nézek rá döbbent arcára, majd sóhajtva lehajtom a fejem és folytatom tovább. - Minden szép volt az elején, de mikor összeköltöztünk minden tönkrement. Nem volt olyan alkalom, mikor tiszta volt és nem volt benne semmiféle drog. Azon a napon is így volt, totálisan be volt állva és folyton magyarázott, nekem pedig elegem lett. Mérges voltam, nem gondolkodtam, így visszaszóltam, ő pedig még agresszívabb lett. Nem kellett sok idő és hatalmas vita alakult ki köztünk, ami még nem lett volna rossz, ha csak kiabálunk, de ő meg is ütött. Nem lepet meg, hisz volt mikor megütött, de utána mindig bocsánatot kért...hát akkor nem tette. Helyette addig ütött, míg mozogni bírtam, majd mikor ezt megunta, máshogyan is kárt tett bennem...

Meglepően könnyen jönnek a szavak, pedig ez nem olyan dolog, amiről könnyen beszélne az ember. Főleg én nem, hisz senkinek se mondtam el soha sem, mindig magamban tartottam. Megkönnyebbülés érzek, hogy valakivel megoszthattam ezt az egészet, még akkor is, ha egy vadidegennel. 

-Utána remélem feljelenteted. -Dühösen morog az orra alatt, mintha érdekelné ez az egész. 

-Elhagytam és ennyi, nem tettem semmit sem. - Vontam vállat és elkezdtem enni a fagyit, mivel elkezdett olvadni. 

-Pedig megérdemelte volna az a féreg. - Morgott tovább, amire elmosolyodtam. Jó esett, hogy valaki együttérzést mutat felém, bár ez sokszor zavarni szokott, de mos jólesik. 

Továbbiakban elkezdtünk másról beszélni, sőt be is ültünk egy kávézóba, mert odakint elég hideg volt már.  Elég sokat beszéltünk minden féléről, jelentéktelen dolgokról, vagy például az eljegyzéséről ami nem sikerült olyan jól, mert a lány megcsalta. Azt is elmondta, hogy az apja egy hatalmas céget vezet és ő is ott dolgozik vele, mint céges társ. A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy egykorú velem, aminek nagyon megörültem, mert már nagyon rég nem beszéltem velem egy idős emberrel. Mert oké, Jungkook hiába fiatal, agyilag azért velem egy szinten van, mégis teljesen más világban élünk. Bambival azért több közös dolog van bennünk, ugyan az nyomásér mindkettőnket a felnőttek világában. 

Többórás beszélgetés után észreveszem, hogy már odakint elég sötét van, ezért ideje lenne hazamenni. Bambi felajánlotta, hogy hazavisz, amit el is fogadtam, mert lusta lettem volna haza sétálni. Azért sokkal kényelmesebb egy méregdrága autóban utazni, mint gyalog. 

-Itt vagyunk. - Szólok neki, mire megáll a panelház előtt, én meg kiszállok. - Köszönöm, hogy elhoztál. - Mosolygok rá hálásan, amire csak legyint egyet. 

-Nagyon jól éreztem magam ma veled. Örülnék, ha még találkoznánk. - Újra megvillantja a fogait, ami baromira tetszik, az egyik kedvenc dolgom lett ez tőle a mai nap. 

-Megadom a számom. - Lediktálom neki a számom, ő pedig elég aktívan be is írja, majd megcsörget, így én is elmenthetem a számát. 

-Itt csak idősek élnek, igaz? - Mutat a panelházra, amire bólintok egyet, de ő zavartan összeráncolja a szemöldökét. - Akkor miért sétálnak erre kölykök is? 

Hátam mögé biccent, amire odakapom a fejem meglátva Jungkook-ot és a hülye törpét mellette. Elég hatalmas lendülettel jönnek felénk, amitől érzem hatalmas vitában lesz részem nem sokára. 

-Baszki...

Köszönöm, hogy elolvastad. :)