Jungkook pov.

Az óra kattanását hallgatva lehunyom szemeimet, míg  megtámasztom tenyeremben fejem. A reggeli előadás kezdetét veszi, de olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok rá annyira odafigyelni. Tegnap későn értünk haza a munkából és utána se tudtam elaludni. A gondolataim a kékség körül jártak és azokon amiket megtudtam róla. Nehezemre van elhinni azokat, amiket olvastam róla, hisz annyira hihetetlen. Egyszerűen nem fér az agyamba, hogy egy beképzelt fiú, akit annyian bálványoznak hogyan is lehet ilyen. Bár az adottságai megvannak ahhoz, hogy modell lehessen, mert tényleg nagyon helyes, de a személyisége olyan szinten borzasztó, hogy azt tanítani lehetne. Szemtelen és könnyen kapható. Jobban kinéztem volna belőle, hogy árulja a testét, minthogy modellkedik. 

Sóhajtva egy nagyot kinyitom fáradt szemhéjaimat és előveszem padom alatt telefonomat. Tegnap este mikor hazaértem ráírtam Lisára, de még nem írt vissza, sőt meg sem nézte, pedig fent van. Ignorál engem, ami baromira idegesít. Legalább ha már nem is akar tőlem semmit, azért vissza írhatna. Megmutathatná, hogy nem csak nekem jelentet sokat az a pár év, ha nem neki is. Lehet akkor könnyebben túlléphetnék rajta, de így nagyon nehéz. Úgy érzem az én hibám, hogy vége lett a kapcsolatunknak. Tudom, hogy nem így van mégis úgy érzem, főleg ahogy előadta magát mikor szakított velem. Engem hibáztatott érte, pedig mind ketten tudjuk, hogy nem csak az én hibám az egész, hanem az övé is, mivel ő csalt meg. Miért nem tudta egyszerűen elmondani az igazat? Azt hogy már mást szeret nem pedig engem. Nem a hülye korkülönbség miatt hagy el, hanem a másik férfi miatt, aki talán többet tud tenni érte mint én? Miért okozott neki nehézséget az, hogy őszinte legyen velem? Hát nem érdemeltem volna legalább ennyit? 

Újra írtam neki egy üzenetet és elküldtem, hátha erre válaszol, majd eltéve telefonom barátom felé fordultam. Jimin szintén telefonját nyomkodta, ahogy látom az instát nézi. Jobban odahajolva hozzá megláttam ahogy a kékség képeit nézegeti. Értetlenül néztem rá, de mivel rám sem hederít vissza vezetem tekintetem a képekre. Ahogy egyre lejjebb megy a képek között észre veszem, hogy már nem kéken világtalannak fürtjei, hanem inkább barnán. Régi képei között megjelenik a barátjai is, amin ölelkeznek, néhol puszilkodnak. Nagyon fiatalosnak néznek ki, így arra következtettek, hogy nem mostanában készültek el ezek a képek. 

-Miért nézed őt? - Szólalok meg hirtelen, nem leplezve kíváncsiságomat. Barátom hangom miatt rám néz, majd elenged egy mosolyt. 

-Tudod nagyon ismerős volt nekem ez a fiú valahonnan és mikor tegnap megmutattad képeit eszembe jutott honnan is ilyen ismerős. A kék haja miatt nem voltam benne biztos, hogy ő az, de mikor meg láttam barátját biztos lettem benne. Ismered Agust-D nevű rappert? 

-Nem. 

-Ennek a fiúnak.- Mutat a Yoongi nevű fiúra, majd folytatja. - Ez az előadó neve. Régen mikor még 16 voltam nagyon szerettem ezt az énekest, sőt rajongtam munkássága miatt. Ő írja saját dalait és énekeli fel őket, sőt rengeteg koncertet ad elő. 23 évesen futott be és azóta még híresebb lett. Emlékszem mikor elmentem az első koncertjére Jackson-nal, mikor még jártunk és rohadt jó volt, de nem csak Yoongi miatt, hanem emiatt a fiú miatt is. - Mutat a kékségre, amire összezavarodottan nézek rá  továbbra is. - Ahogy elkezdődött a koncert ő megjelent a háttérben és beállt a háttértáncosok mellé, de csak alig pár percre mert utána lefutót a színpadról. Amíg vége nem lett a koncertnek, addig ő mindig visszatért és bohóckodott egy kört, majd újra eltűnt. Annyira vicces volt az egész, hogy az egész nézőközönség sírva nevettet. Mikor vége lett a koncertnek, akkor Yoongi vissza hozta a színpadra és bemutatta nekünk. Elmondta, hogy ő a barátja és azt hiszem a nevét is elmondta, de már nem emlékszem rá, nem mostanában volt ez az egész. - Meséli mosolyogva teljesen beleélve magát a mesélésbe. - A következő fellépéskor újra elmentem és ő megint ott volt, de most bohóckodás helyett ő is énekelt. Nagyon szép hangja volt. Ahányszor megjelent a nézőközönség ujjongni kezdett, mindenki alig várta, hogy megjelenjen végre és a csodálatos személyiségével mosolyt csaljon arcukra. Én is nagyon vártam, de egy idő után már nem jött. Yoongi elmondta, hogy munkája miatt el kellett mennie, de a következőn ott lesz. Mindenki várta, de többet nem jelent meg.  Ez már három éves történet, így én is elfelejtkeztem róla, de ezek szerint az a fiú akit te megdugtál az Yoongi barátja. 

Hümmögve nézek el róla, csöndbe emésztve a halottakat. Ezek szerint régen teljesen más volt mint most. Akkoriban játékos volt, mosolygós és kedves, na meg hűséges. Nagyon sokat változott az évek alatt, ami nem lenne baj, de ezek szerint ő nem jó irányba tette meg. 

-Tudod nagyon sok olyat olvastam V-ről, hogy már nem olyan mint régen volt. Már nem mosolyog olyan fényesen és a szemei sem csillognak már olyan ragyogóan mint anno. Azt írták, hogy régen imádott rajongói találkozókra járni, beszélni azokkal akik egész végig támogatták őt kemény munkája alatt, de mára már nem jár el ezekre, sőt ha egy rajongó odamegy hozzá az úton elküldi. Sokan mondják azt, hogy kiéget. Belefáradt az egészbe és az egész modellkedés csak egy nyűg számára, ami szerintem is igaz lehet. Ha most ránézek egy mostani képére, arra gondolok, hogy milyen szép egy fiú. De mikor a régebbi képeit nézem, amin mosolyog nekem is mosolyognom kell. 

-Nem értem miért lovagolsz ezen a dolgon. - Lejjebb süllyedek székemben, miközben előre nézek a tanára. - Ő csak egy srác, aki jó módjában azt sem tudja mit kezdjen magával. 

-Nem tudom miért, de sajnálom őt. - A telefonját nézve lebiggyeszti ajkait. - Olyan a tekintette, mint akinek elveszett volna mindene. Üres és színtelen. 

-Pont olyan mint amilyen belül is. Szívtelen rohadék. -Sziszegem fogaim közül már mérgesen. Egyáltalán nincs kedvem beszélgetni, arról a féregről. 

-Csak azért mondod ezt, mert nagyon hasonlít Lisára. Igaz, hogy mindketten megcsalták a párjukat, de mégsem egyformák. Lisa azért csalt meg, mert nem bírt a testével. Elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam mekkora el pasi faló is volt az a liba. De! -Felemeli mutató ujját. -  V-t egyikünk sem ismeri olyan jól, hogy következtetéseket vonjuk le róla. 

-Ne beszéljünk erről többet, mert értelmetlen. 

Nem figyelek tovább Jiminre, inkább az órát nézem továbbra is. Nem sokára ki is csöngetnek, mi pedig megyünk a következő előadásainkra. Jiminnel már nem beszélünk többet a kékségről, se pedig Lisáról. Inkább átlagos dolgokról beszélünk, suliról, lányokról, na meg a bulikról. Újra elakar menni szórakozni, de nekem semmi kedvem hozzá. Nem akarok megint úgy járni mint nemrég. Az egy borzasztó este volt, amit akkor még nem bántam meg, sőt még utána sem, de mostanra már igen. Ahogy egyre többet megtudok arról a fiúról, egyre jobban ki nem tudom állni. Amit tesz borzasztó és száni való. 

Az utolsó óra felé csipogni kezd a telefonom, ezért előveszem és megnézem ki írt. Amikor meglátom Lisa nevét a kijelzőn hatalmas mosoly terül szét arcomon és izgatottan nyitom meg levelét. Azt írja látni akar, aminek nagyon örülök és vissza írok neki, hogy órák után elmegyek hozzá. Párperc múlva vissza ír, hogy az neki nem jó és hogy inkább este 11 órakor találkozunk a kávézóban, mert csak akkor ér rá. Nem tetszett annyira a késői találkozó gondolata, de mivel végre találkozhattok veleí így nem mondtam nemet. Óra végénél felmentem szobámba és próbáltam valami normális göncöt találni, amit felvehettek és talán újra magamba bolondíthatom őt. A sok válogatás közben barátom is megérkezett, aki összeráncolt szemöldökkel végig nézte szenvedésem, miközben leült ágyára. Egy darabig csöndben figyelt, de nem bírva kíváncsiságával végül meg szólalt. 

-Hova akarsz menni? - Néz végig rajtam, majd a ruha halomra, amit összehordtam az ágyamra. 

-Találkozom Lisával. - Mondom ki egyszerűen rá se nézve, mert tudom milyen arcot vághat most. 

-Miért nem hagyod már annyiba azt a libát? Annyi gyönyörű lány rohangál a világba, neked miért pont az az egy picsa kell? - Morogja orra alatt, amire már odanézek rá. Nem szeretem mikor ilyen csúnya jelzővel illeti őt és ezt ő is nagyon jól tudja, mégis folyton ezt teszi. 

-Fogd be! - Mordulok fel és újra neki esek a ruháimnak. Végre kiválasztok egy fehér sima pólót, meg egy fekete egyszerű nadrágot. Nem sikerült olyan kreatívan ruhákat találnom, de legalább találtam végre valamit. 

Még elmegyek megfürdeni, meg fogat mosni, majd vissza térve szobámba felveszem a gönceimet. Hajamat gyorsan beállítom és jó sok parfümöt öntök magamra, mivel ha ideges vagyok izzadni kezdek. A többi megmaradt időmben írogatok még Lisával, majd mikor végre elérkezik a pillanat elindulok. Szobatársam még utoljára elmondja, hogy ő újra meg mondta és ha sírva jövök haza ő bizony nem fog megvigasztalni. Nem törődve hülyeségével elindulok a megbeszélt helyre. 

Az út során, majd megfagyok, mivel elég hűvös lett. Hiába van rajtam a bőrkabátom még így is vacogok. Már elég sötét van odakint, de ennek ellenére rengetek ember rohangál az utcákon. Gondolom bulizni mennek, mivel említette Jimin is, hogy ma lesz egy és menjünk el rá, de én visszautasítottam. A következő utca sarkon hallom is a hangos zenét, ami azt jelenti már javába tart a buli. El is megyek az épület előtt, ahol már hatalmas sor van és rengetek részeg ember. Jobban összehúzva magamon a kabátot, végre elérek úti célomhoz, ami a kávézó. Belépve annak ajtaján, meglátom életem szerelmét, ahogy az egyik asztalnál ülve forró csokit iszogat. Elmosolyogva megyek odahozzá, majd ülök le vele szembe lévő székre, levéve magamról kabátom. 

-Szia. - Köszönök neki, miközben nem tudom levakarni mosolyomat képemről. Gyönyörű mint mindig. 

-Szia örülök, hogy eljöttél. - Mosolyodik el ő is, miközben leteszi a kezében lévő csészét. - Szerettem volna veled beszélni. - Rám pillantva leteszi kezeit ölébe és komolyabbra vált. 

-Én is beszélni akartam veled. - Nézek szemeibe. Idegesen gyűrögettem pólóm végét az asztal alatt. 

-Előbb hadd kezdjem én. - Bólintok egyet, mire elkezdi mondandóját. - Elsőnek is bocsánatot szeretnék tőled kérni, amiért nem mondtam neked igazat nemrég. Te is biztos tudtál arról, hogy már rég nem érted dobog szívem, hanem valaki más miatt. Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy soha nem szerettelek téged, csak amit irántad éreztem az elmúlt...-Lesüti szemeit megbánást tetetve, de tudom újfent hazudik nekem. - Rossz dolgot tettem tudom, de nem tudtalak téged olyan könnyen elhagyni,hisz szerettelek...de őt jobban. Muszáj voltam választani és én őt választottam. Annyira sajnálom Kookie. - Emeli rám újra íriszeit, amik szomorúan csillognak. 

Nem tudom mit kéne mondanom neki ezek után, hisz amit elakart mondani azt el is mondta. Itt az a kérdés, hogy hihetek-e neki vagy sem. Tényleg azért csalt engem a hátam mögött, mert annyira szerettet és nem tudott tőlem olyan könnyen megválni? Bűzlik az egész meséje, mert ha szeretsz valakit, akkor nem csalod meg, nem? Vagy én tudom rosszul? 

-Azt akarod nekem mondani, hogy szerettél engem, de azért vele is ágyba bújtál? Neked ez a szerelem? Neked, csak ennyit jelentett minden?! - Felállok az asztaltól kezembe veszem kabátomat. - Amikor rád nézek, úgy érzem elpocsékoltam három értékes évet az életemből! -  Lenézően végig nézek rajta párszor, majd felkapva magamra kabátom otthagyom. 

Kiérve a kávézóból legszívesebben felrobbannék a méreg miatt. Csalódott vagyok és mérges. Annak ellenére is szerettem őt, hogy tudtam mit csinál a hátam mögött.  Sőt ezek után is szeretem őt, épp ezért estek olyan rosszul szavai, az a rengetek hazugságai. Törni zúzni akarok, kiakarom adni magamból ezt a mérhetetlen mérget, majd haza akarok menni tele sírni a párnámat. 

Neki indulok az útnak, hogy minél hamarabb hazaérhessek. Nem érte meg eljönni...Jiminnek igaza volt, ahogy mindig is. Ha többször hallgatnék rá, lehet nem érezném magam mindig ilyen nyomorultul. Felhúzom kabátom kapucniját a fejemre, úgy menve tovább az úti célom felé. A buli helyszínénél elhaladva megakad valamin, vagyis valakiken a figyelmem, ezért lelassítok. Jobban meg nézve őket az egyiket megismerem és hatalmasat sóhajtok, míg szemeimet az ég felé emelem. Miért kell mindig bele futnom abba az idiótába, mikor ilyen pocsékul érzem magam? Egyetlen egy híres ember sem rohangál az utcákon, kivéve őt! Ő minden hol megtalálható, ahol zene van van, meg alkohol. Modellhez képest elég lazán kezeli a dolgokat, nem törődik az alkohol bevitelével, nyugodt szível issza le magát, miközben idegenekkel szexel össze vissza. Most is éppen egy csávóval smárol a bejáratól nem messze a falnak dőlve. Milyen szégyentelen. Elvéve róluk tekintettem mennék tovább, de meghallom a kékség hangját, ezért vissza nézek rájuk. A fiú már nincs neki passzírozva a kékségnek, aki már nevetve néz az értetlen tekintettű srácra. 

-Itt hegyezed a cerkád, miközben még smárolni sem tudsz?! - Nevet fel újra, ami a másiknak nem tetszik, mert mérgesen megragadja a nevető fiú pólóját és újra neki passzírozza a falnak. 

-Mit képzelsz magadról, hogy beszélsz velem?! - Erősebben megszorítja nyakánál a pólóját, amire a kékség felszisszen, de tovább nevet. 

-Sajnálom, de nem szeretem a tapasztalatlan ficsúrokat. - Abbahagyja a nevetést és inkább előveszi azt a gúnyos mosolyát, amitől még én is a falra mászok tőle. Ahogy látom a fiúnak sem teszik a dolog, mert ökölbe szorítja szabad kezét és felemeli azt. 

A számat rágva nézem őket. Nem tudom mit kéne tennem, nem szívesen segítenék annak a majomnak, de nem szerettem az ilyen fajta dolgokat. Azért megütni valakit, mert nem akar a másiktól semmit hülyeség és értelmetlen. Az már más dolog, hogy az a majom megérdemelné azt az öklöst, mert hihetetlenül nagy pofája van, de akkor sem hagyhatom. Előre lépve odakiabálok, mire a fiú leengedi a kezét és rám kapja fejét. Gyors léptekkel haladok feléjük, amitől megijed és elengedi a kékséget, majd el is szalad. Lelassítva megállok a kékség előtt és végig nézek vékony kis testén, amit csak egy vékony kis póló takar. 

-Kis buzi. - Sziszegi halkan, majd lassan a falmentén lecsúszik és seggre ül a hideg betonon. -Tehetek én arról, hogy nem tud normálisan csókolózni? - Mondja tovább a magáét, miközben a fejét neki dönti a hideg falnak és rám pillant. Már biztos nagyon sok van benne, mert nagyon ködös a tekintete, na meg ülésközben is ide-oda billeg. 

-Szánalmas vagy. - Megcsóválom fejem, ahogy végig nézek rajta. Dideregve átöleli vékony kis testét, míg hunyorítva engem bámul. Itt akarom hagyni, hadd teljesüljön álma, mikor többen is végig mennek rajta, mert ha el megyek akkor ez fog történni. Hátra se kell néznem, hogy tudja mennyien is várják azt, hogy én el menyek és megszerezhessék őt. Mivel elég gyönyörű és könnyű célpont, hamar elkapnák, ami nem is érdekelne, de ez a hülye lelkiismeretem nem hagyja annyiba. 

-Jungkook? -Szólal meg végre hosszú hallgatás után, majd nehezen feltápászkodik a fal segítségével. Ahogy lábra erőszakolja magát előre dől, ezért meg kell fognom karját, nehogy elessen. Nagyából megállva szemeimbe néz és elmosolyodik, miközben szabad karjával átkarolja nyakam. Semmi figyelmeztetés nélkül hajol ajkaimra és kezdi el mozgatni sajátjait. Meglepve hirtelen jött támadása miatt lefagyok és egy pillanatra megszorítom kezeim között lévő karját, amire belenyög ajkaim közé. Jobban hozzám bújik, miközben nyelvét át akarja tolni ajkaim közé, de ezt már nem hagyom neki. Felébredve a döbbenetből lököm el magamtól, talán túl nagy erővel, mert háta neki ütődik kemény falnak. A hirtelen jött fájdalom miatt elnyitja, már hidegtől elkékült ajkait és összeszorítja szemeit. 

-Mit művelsz? - Elakarok tőle lépni, de ő utánam kap és átkarolja derekamat, miközben hideg arcát nyakamba bujtósa. Nem tudom mióta lehet idekint a hidegben, de szegényke teljesen átfagyott. Minden porcikája remeg, bőre pedig libabőrös és nagyon hideg. Látva gyenge valóját pillanatok alatt megsajnálom, pedig tudom nem érdemli meg sajnálatomat. Magának köszönheti az egészet. - Mennyit ittál? - Kérdezek rá a nyilván valóra, mert eléggé szét van már csúszva. Érzem ahogy beleszuszog a nyakamba, amitől megborzongok. 

-Nem sokat. - Hangja halk, de mivel a fülemnél van még így meghallom. - Csak egy koktélt ittam, meg egy  rövidet, amire az a fiú meghívott. - Fáradt nevetés hagyja el hideg ajkait, amik néha hozzá érnek bőrömhöz, ahogy mozgassa őket. - Ezek szerint nem bízta a véletlenre az estét és bele tett valami finomságot. - Érzem ahogy szakadozottan kezdi venni a levegőt, kezeivel pedig erősebben ölel tovább. - Annyira fázom...- Dideregve belebujtassa hideg ujjait kabátom alá, így megérzem jéghideg ujjait pólón keresztül. 

Rezgettek sóhaj hagyja el ajkaimat, majd szemeimet újra az ég felé fordítom. Hogy lehet valaki, ilyen idióta? Eltolva magamtól hideg testét, lehámozom magamról meleg kabátomat, amitől rögtön megcsap a hűvös levegő. Én sem öltöztem fel annyira melegen, mivel csak egy gyors találkozóra jöttem, nem sejtettem, hogy később még át kell adnom másnak ruházatomat. Morogva pársort adom rá átfagyót fiúra átmelegíttet anyagot, amiért kapok egy hálás pillantást. 

-Haza kísérlek. - Jelentem ki egyszerűen, meg sem kérdezve tőle, hogy akarja-e vagy sem, mivel nem is érdekel. Nem is vitázik emiatt velem, mert csak bele egyezően bólint és botladozva elindul egy irányba. 

Mellé sétálva végig nézek a hátam mögött megbújt fiú gárdára, akik csalódótan nézik végig, ahogy elhagyjuk a buli helyszínét. Ők is biztos kipróbálták volna tehetségét a kékségnek, de sajnos a hülye lelkiismeretem miatt ezt nem hagyhatom nekik. Kicsit messzebb érve, ahol már nem lehet hallani zene hangját rá nézek a kékségre, aki kezeit összedörzsölve halad mellettem. Attól függetlenül, hogy mekkora szája van most csöndben van, nem mond semmit, még rám sem néz. A léptei határozatlanok és lassúak, néha nekem is jön párszor, ahogy megy mellettem. Nem szólok érte mert tudom nem direkt akar minden lépésénél fellökni, lehet ha átkarolnám, vagy megfognám kezét nem akarna mindig elesni, de annyira nem vagyunk jobban. Még mindig nem kedvelem, sőt utálom őt. Jimin hiába mondja nekem, hogy ő nem Lisa ezért ne hasonlítsam vele össze, mégsem tudom ezt megtenni. Lisa is csak játszott velem, miközben a hátam mögött össze vissza csalt. Ő is ugyan ezt teszi a barátjával, így nem értem mi közöttük a különbség. Talán az, hogy az egyik fiú, a másik meg lány? A lényeg ugyan az marad, nem változik semmi. 

-Jaj..- Gondolataimból a kékség szakít ki, ahogy megállva tapogatni kezdi kabátom zsebét, ami olyan nagy rá, hogy lelóg a combjai közepéig. -Valami rezeg...- Néz rám félénken, amitől hatalmasra nyílnak szemeim. Eddig, csak morogni hallottam, meg káromkodni, de ezek szerint van neki egy másik oldala is...ami nagyon aranyos. Akaratlanul is elmosolyodok, majd közelebb menve hozzá belenyúlok a kabát zsebébe. Félénken elfordítja tőlem fejét és beharapja alsó ajkát. Nem tudom miért, de látványa miatt furán kezdem érezni magam. A hideg ellenére is végig megy testemen egy meleg hullám, ami ágyékomnál vége szakad. Nem izgulhatok fel egy fiúra! 

Kivéve telefonomat megnézem kihív ilyen későn, de mikor meglátom Lisa nevét a kijelzőn lefagyok. Nem értem miért hív most engem, mikor nem rég találkoztunk és akkor mindent elmondott amit, csak akart. Nem értem őt...ilyen vicces lenne a kínzásom? Nyelek egyet nagyot, majd elhúzva a zöld kis ikont a fülemhez tartom telefonomat. 

-Igen? - Szólalok meg én elsőnek, kicsit bátortalanul ami remekül hallatszik hangomon. Halkan káromkodok is emiatt, közben a kékségre nézek, aki ezt a kis pihenő időt kihasználva elkószál mellőlem. Kíváncsian figyelem, ahogy odamegy egy fához, majd elkezdi feljebb emelni magán a felső ruházatát egyik kezével, míg a másikkal az övét próbálja meg kioldani. 

-Nem akarok veled haragba lenni, Jungkook! - Lisa hangját meghalva a telefon másik oldaláról, elnézek a bénázó fiúcskáról és megpróbálok a lányra odafigyelni. - Gyere át hozzám és beszéljük meg! - Felhúzva egyik szemöldököm hallgatom kétségbeesett hangját, azon gondolkodva, hogy komolyan gondolja ezt vagy sem. Tényleg megengedné azt, hogy felmenjek hozzá az éjszaka közepén? Nem mintha nem örülnék a hirtelen jött kérésének, csak meglepet a dolog. 

-Komolyan mondod? - Kérdezem reménykedve, mivel nagyon szeretnék vele beszélni, újra együtt lenni. Nem tehetek róla, még ezek után is szeretem őt. Míg várom válaszát vissza nézek a részeg fiúra, de még mindig a nadrágja övével szenved. Megunva a harcot elengedi övét és végig nézve a sötét kihalt utcán, kétségbeesetten, nem túl diszkréten kiabálni kezd.  

-Valaki segítsen! Beszorult az övem, a farkam pedig mindjárt felrobban! - Combjait összeszorítva néz körül, kicsit előre görnyedve kínjában. 

-Igen, kérlek gye..-

-Tudnál várni egy pillanatot? - Kérdezem bele vágva szavába, majd megindulok a szenvedő fiúhoz, miközben zsebre teszem a telefonomat. - Ne kiabálj már te hülye! - Elé állva megragadom derekát és magam felé rántom, amire ijedten kap a vállaim után. Nem törődve vele megragadom a hosszú kabátot és felrántom rajta. A mozdulat olyan hevesre sikerül, hogy még a hasa is kivillan utána, de nem húzom lejjebb. - Fogjad! - Parancsolok rá sötét tekintettel, amitől nyel egy nagyot, majd megteszi azt amire megkértem. Mikor már elég stabilon tartja a ruháit, odanyúlok övéhez és nem túl gyengéden rántok rajta egyet, ami nem tetszik neki, mert feljajgatva egyik kezét vállamra teszi, erősebben kapaszkodva bennem, nehogy elessen. Végezve övével kigombolom nadrágját, lehúzom cipzárját, ahogy ezt megteszem meglátom piros színű bokszerre anyagját, amitől muszáj vagyok elereszteni egy fölényes mosolyt. 

-Elég lesz, köszi. - Kipirosodott arccal tol el magától, majd fordul vissza a fához, amit még a legelején megcélzott. Nagyon tetszik ez a félénk, pirulós fiúcska látványa, ami kicsit megijeszt. Megrázva fejem hátrébb megyek tőle és újra elővéve telefonomat zsebemből fülemhez teszem. Igazság szerint fingom sincs miről is beszélgetünk Lisával az előbb, annyira elvette a figyelmem a kékség. 

-Itt vagyok. - Szólok bele telefonomba, jelezve megjöttem. 

-Szóval átjössz? - Szívesen rávágnám, hogy persze máris megyek, de nem lehet. Hiába nem tudom kiállni ezt a fiút, akkor sem hagyhatom egyedül az utcán részegen, bedrogozva. Egyszerűen nem menne. 

-Sajnálom, de most nem alkalmas. Nem lehetne máskor? - Idegesen túrok hajamba, amiért képes voltam elpocsékolni ilyen tökéletes alkalmat egy hülye miatt. Hülyéről eszembe jutva nézek a kékségre, aki már elvégezve dolgát pakolja el magát felém fordulva, szemérmetlenül mutogatva magát előttem. Amit szerintem most nem direkt csinál, csak arra süt a kinti lámba fénye és csak úgy látja magát rendesen. 

-Holnap? - Vissza vezetve a figyelmem a telefon túloldalán lévő lányra, boldogan elmosolyodok. Ezek szerint nem rontottam el annyira a dolgot. 

-Rendben, hányra menjek? - Nem rejtem el jó kedvem, mert nem is tudnám. Úgy érzem végre történik valami jó is ezen a szar napon, amit már semmi sem tudja elrontani. Lisa egy délutáni időpontot mond, ami nagyon jó mert akkora nincsenek óráim, bár így nem fogok tudni bemenni időbe a munkahelyemre. Majd valahogy megoldom, mert ezt a remek alkalmat most nem szalaszthatom el. Boldog pillanatot egy idegen hang szakít meg, amit nem messze tőlem hallom. Kíváncsian nézek a hang irányába és meglátom, hogy egy idegen fiú beszél a kékséghez, aki összevont szemöldökkel magyaráz neki valamit. -Lisa mennem kell. - Elindulok az irányukba még mindig a fülemhez tartva a telefont, várva a lány hangjára. Közelebb érve meghallom, miről is beszélnek, amitől majdnem hagyat vágom magam. 

-Ne csináld már, hadd kísérjelek haza és dugjalak ágyba. -Az idegen fiú megragadja a kékség karját és vinné is magával, de az ellen állva vissza rántja végtagját és a nála sokkal nagyobbra förmed. 

-Mondom, hogy nem érdekkelnek az olyan ronda palik mint te! Fel sem állna, baszod! - Mutogat nemesebbik részére, miközben végig néz a fiún, kicsit sem szép szemekkel. A nagyobbig, kicsit molettebb fiú idegesen csettint egyet nyelvével, majd újra megragadja kisebbik karját. 

-Azt mondtam velem jössz! - Parancsol rá és húzná maga után, de melléjük érve ellököm kezeit a másikról. 

-Akkor holnap találkozunk. - Köszönök el a vonalban lévőtől, majd kinyomva a telefont zsebembe csúsztatom. Műveletem közben nem veszem le szemeimet a velem szembe álló nagydarab srácról, aki úgy méreget mint a hentesnél a húst. - Velem van. - Biccentek a kékség felé, véletlenül sem szakítva meg a szemkontaktust. 

-Elsőnek is mondhatta volna, hogy pasija van. - Morogja orra alatt, elnézve rólam, amire elmosolyodok győzelem ittasan, hisz én nyertem a szemezést. A srác megfordul és már menne is el, hagyva az egészet, mikor a hülye mögöttem nem bírva magával utána szól. 

-Csak két szó! Kondi-terem! -Kiabálja utána, amire a másik megáll és felénk fordul mérges tekintettel, amitől egy pillanat alatt szarom össze magam. A srácnak olyan gyilkosokat megszégyenítő pillantásai vannak a kékség felé, hogy félő mindjárt neki támad. 

Nem várva meg, hogy bekövetkezzen a baj, megragadom a részeg hülye kezét és futásnak eredek. Lehet ciki a futás és ettől később nem is fogom magam jól érezni, de nem akarom megtudni mit tenne velünk az az állat. Futás közben rájövök, nem csak a dagadt pali nem járt eddig konditerembe, de még a mögöttem lévő fiú sem, mivel pár percig tartó mozgás után úgy veszi a levegőt, mint egy asztmás.  Lefordulva a következő sarkon, hátra pillantok, de nem látom, hogy követet volna minket az a srác, ezért lelassítok. Kékség kihasználva a szünetet kapkodni kezdi a levegőt, míg megtámaszkodik kezeivel térdében, művelete közben előre hajolva. 

-Gyáva. - Motyogja két lihegés közben, amit nagyon jól meghallok és fejbe ütöm. Nem erősen, csak annyira, hogy érezze a törődést. Ütés miatt fejéhez kap és kiegyenesedve néz szemeimbe. -Utállak! - Sziszegi összehúzott szemekkel, enyhén vicsorítva, amitől elnevettem magam. Mint egy kis csivava. 

Nem törődve vele megyek tovább, ő pedig követ egy szó nélkül, amiért nem tudom abbahagyni a nevetést. Morog a gazdájára, de soha nem harapná meg, tényleg olyan mint egy jó kutya. Szerencsére egy kis séta után odaérünk úti célunkhoz, aminek már ideje volt, mert már kezdtem megfagyni. Kékség beírja a kapu kódot, majd nyissa is ki az ajtót, én pedig megyek utána, mivel a lakásáig szándékozom kísérni, utána végre én is hazamehetek. Felmenve a hosszú lépcső fokokon, furcsa érzés kerít rabjává, amit nem csodálok, mert mikor utoljára itt voltam, nem szép dolgokat műveltünk. 

Felérve előveszi kulcsait és kinyitja bejárati ajtóját, de mielőtt bemenne rajta megállítom. Kinyújtom kezem és kabátra nézek, jelezve ezzel, hogy adja vissza hadd menjek én is. Ő is a kabátra néz, majd vissza rám, de a tekintete nem tetszik. Játékosan csillognak fekete íriszei, míg ajkain egy pajkos mosoly csücsül. Elkezd behátrálni az ajtón, míg szép lassan kabát cipzárjához érve, húzza le azt, egész végig szemeimbe nézve. Egyik válláról lecsúsztatja, majd a másikról, egyre messzebb menve tőlem.

 Ezek az apró kis mozdulatai emlékeztetnek arra az éjszakára, amikor hagyta, hogy azt tegyek vele amit csak akartam. Pont úgy mint akkor, gyomrom megremeg, szívverésem felgyorsul, vérem pedig agyamból máshova vándorol. Megijesztenek ezek a végbemenő dolgok, hisz ő még mindig egy fiú, nem szabadna így reagálnom rá. Nem kellene ennyire vágyódnom iránta,  teste melegéhez, ami akkor az éjszakán olyan gyönyörűen hullámzót, remegett  alattam, hogy úgy éreztem meggyulladok vele együtt. Azok az édes nyögések, sikítások még mindig visszhangoznak fejemben, na meg az a csodás látványa. Izzadt teste, ami minden egyes lökésnél megfeszült, majd elernyedt. Azok a gyönyörű szemei, amikben látni engedte élvezete jeleit, amik folyton becsukódtak kéj alatt. Behunyom íriszeimet és magam előtt látom újra azt az éjszakát, amitől úgy érzem több ilyet nem kaphatok mástól, csak is tőle. Annyira akarom mégis visszatart valami, talán a józan eszem, ami azért könyörög, hogy térjek végre észhez. Utálom őt, annyira utálom, mégis kibaszottul vonz magához. 

Kinyitva szemeimet újra a kékségre nézek, aki már kabátomat ledobva a kanapéra, csábos mosollyal a képén hátrál neki egy ajtónak, majd végig engem figyelve megy be rajta. Nagyot nyelve nézem hűt helyét, vívódva magammal. Egyik részem utána menne, míg a másik fülét farkát behúzva elhúzna innen. Nem vagyok meleg, nem érdekelnek a férfiak, akkor meg miért érzem ilyen szorosnak a nadrágomat? Pár percig egy helyben állva kínlódva, nem bírom tovább és bemegyek a lakásba, magam után az ajtót kulcsra zárva. Cipőmet már a nappaliba ledobálom, nehogy ezzel is időt veszíthessek. Az ajtóhoz sietve kinyitom azt és gondolkodás nélkül belépek rajta. Rögtön észreveszem, hogy ez nem az  a szoba ahova legutóbb hozott, ha nem egy másik, ami szerintem a vendégszoba lehet. Szemeimmel rögtön a kékséget keresem, akit nem sokára meg is találok, már az ágyon feküdve. Sötét íriszeivel szintén engem néz, amik ugyan olyan csillogóak, mint az emlékeimbe is voltak. Nem pazarolva az időt megyek az ágyhoz, majd mászok föle. Kezeit feje mellé fekteti, mintha ezzel azt mondaná, hogy azt tehetek vele amit, csak akarok. Nagyot nyelve izgalmamba, odahajolok ajkaihoz és lassan érintem neki sajátjaimat. Most nem siettem el az egészet, úgy mint múltkor, most rá erősen kóstolgatom őt. Hiába nincs bennem semmiféle alkohol, még így is édesnek érzem puha, mézédes ajkait, amitől újfent elkap a rettegés. Miért érzem ezt olyan jónak, mikor nem kéne annak lennie? Biztos ezt kéne tennem? 

Elhajolva ajkaitól bizonytalanul elnézek el róla. Nem vagyok biztos abban amit tenni akarok, mert bárhogyan is nézem ez nem helyes. Nem vagyok meleg, ezért se kéne ezt tennem egy fiúval. Undorítónak kéne lenni az egésznek, akkor meg miért nem az?! Mi van velem? Mit csinált velem ez a srác? 

-Ne tökölj már annyit! - Meghalva mély hangját megrezzenek és ránézek. Türelmetlenül néz fel rám, már elég szakadozva véve a levegőt. Összezavarodva megvakarom fejem, miközben felakarnék ülni, de ő teljesen máshogy gondolja. Megragadja vállaimat és ledönt az ágyra, míg ő helyett foglal csípőmön. Ez a helyzet nagyon ismerős nekem. - Most megdugsz vagy sem? - Szemtelenül emeli rám huncut íriszeit, miközben megnyalja ajkait. -Nem akarok sokáig játszadozni. Térjünk rá a desszertre. - Elmosolyodva combjaimra csúszik és elkezdi kibontani övemet, ami gyorsan megy neki, bezzeg az előbb magának nem tudta ezt meg tenni. Kihámozva a nadrágomból húzza le, amiben segítek neki, azzal hogy felemelem csípőm. Attól függetlenül, hogy leakartam fújni az egészet, most annyira vagyok segítőkész. 

Mikor már leszedte rólam a nadrágot, akkor a sajátjától is megválik, bár attól már nehezebben. Újra bajt okoz neki az öve, ami megint beszorult és nem akar kicsatolódni. Káromkodva nyúl inkább vékony pólójához, hogy azt húzza le elsőnek, én pedig addig segítő kezet nyújtva kibontom gatyájából. Már elég kész lehet, ha már a nadrágját sem tudja rendesen levenni. Fújtatva párat emelkedik meg rajtam és szedi le magáról az idegesítő ruhaanyagját bokszerével együtt. Igazság szerint így józanon elég viccesen néz ki az egész, ezért hatalmas erőfeszítésembe telik, hogy ne nevesem ki. Még a végén letépné a farkam azzal a szűk kis seggével. Mikor pont erre gondolok meglátom, hogy épp két ujját nyalogatva néz le rám. Annyira jól néz ki, ahogy szopogassa ujjait, hogy akaratlanul is mást képzelek oda. Vajon meg tenné? Nagyon kiszeretném próbálni azokat a puha ajkakat, meg azt a ficánkoló éles nyelvét. 

Eltökélve felülök, amitől meglepődik és kiereszti ajkai közül hosszú, csontos ujjait. Ajkaimra egy csábos mosolyt húzok, majd mutató ujjamat párnái között kis réshez nyomom. Az egyik szememből néz a másikba, majd jobban elnyitja ajkait, be engedve ujjamat meleg, nedves szájába. Tétovázás nélkül szopogatni kezdi, ami csak jobban felkorbácsolja vágyaimat. Az elmémre lassan leszáll a vörös köd, jobban elvakítva engem. Ujjamat ki-be mozgatom duzzadt ajkai között, néha nagyobb lendülettel lökve egyet, fura hangot kicsikarva belőle. Olyan érzésem támad mintha már én lennék benne, hogy én csúszkálok ennyire, nem pedig ujjam. Egy idő után már nem elég az amit csinálok, ezért kihúzom ajkai közül átnedvesedett ujjam, majd kicsit durván hájába kapok. Fejét lerántom ágyékomhoz, némán kérve rá, hogy kényeztessen ott is, de nem teszi meg. 

-Szopj! - Parancsolok rá, miközben jobban megtépem kék tincseit, fájdalmas hangot kicsikarva belőle. Beletörődő sóhajt hallat, majd elhelyezkedik rendesen az ágyon, hogy neki is kényelmesebb legyen a dolog és megragadja tövénél tagomat. Kicsit beparázok, hogy bosszúból, majd rászorít, vagy megharap, de ahogy ajkai közé fogad rögtön elmúlnak kételyeim. 

Valami csodálatosan jól mozgassa ajkait, látszik van benne már elég tapasztalata. A nyelve is valami isteni, főleg mikor a piercingjével végig karistolja duzzadt farkamon a bőrt. Annyira jó, hogy nem tudom vissza fogni hangom, de nem is akarom, hadd tudja milyen érzéseket vált ki belőlem. Hosszan sóhajtozva hátra hajtóm fejem és behunyom szemeimet, jobban átadva magam csodálatos élvezetnek. Haját szorongató ujjaimon enyhítek és helyette, csak simogatom sértet fejbőrét. Aktívan bólogat rajtam, néha mélyebbre is leengedve torkán, amitől hangosabb nyögés hangya el ajkaimat. Egy mély torkosnál lent tartom fejét, így tovább élvezhettem szűk torkát, de nem sokáig kínzom, mert hamar elengedem. Bosszúgyanánt érezni engedi fogait, amivel végig karistolja ékességemet, ami nem fáj, de elégé ijesztő ahhoz, hogy többet ne tegyek olyat, mint az előbb. Visszahúzva fogait, szív rajtam egy nagyobbat, amitől akaratlanul is fellököm csípőmet, még mélyebbre szaladva torkán. Fura hangot kiadva magából kinyitja eddig lehunyt szemeit és rám néz könnyes szemekkel. A szívem nagyot dobban, míg alhasamban lévő csomó egyre nagyobb lesz, farkam megráng és érzem előváladékomat szájába folyni. Kérés nélkül engedi lefolyni torkán, többször mélyebbre engedve, amiért nagyon hallás vagyok, mert isteni érzés. Többször hallat magából fura hangokat, amiket nem értek elsőnek, de mikor jobban szemügyre veszem meglátom fenekében mozgó fürge ujjait. 

Pár bólogató mozdulat után kienged ajkai közül és lihegve terül szét az ágyon, nagy terpeszbe téve lábait. Könnyes szemekkel néz rám, amikben látom a kéjt és a vágyat. Pólóm aljához nyúlva leveszem magamról és eldobom valamerre, majd fölé mászva végig nézek vékony kis testén. Végig nyalom ajkaimat, ahogy meglátom lefolyni nyálát  alá vonaláról, ami tovább halad egészen a nyakáig. Mellkasa hevesen emelkedik fel és le, ahogy szaporán veszi a levegőt, néha bele túrva izzadt, kócos hajába. 

Hatalmasat nyelve odaigazgatóm magam nyílásához, majd lassan belé is hatolok, kiengedve magamból egy sóhajt. Nagyon szűk, így tudom nem tágította ki magát rendesen, úgy ahogy első alkalommal sem. Azt is tudom, hogy ő úgy szereti ha fáj neki a dolog, de józan fejjel nehezebb figyelem kívül hagyni fájdalmas nyögéseit. Meg is állok emiatt, míg meg nem szokja méretemet és el nem engedi magát, mivel eléggé rám szorított. Nyöszörögve szorongassa párnát feje alatt, arca fájdalmas grimaszban van, teste pedig feszülten tapad matracra. Fáj neki látszik rajta, még is a farka olyan intenzíven lövelli ki az előváladékát, mint egy kibaszott szökőkút. Elalélva figyelem nedvében tocsogó farkát, oldalán lecsordogáló nedvét, jobban megduzzasztva látványával tagom. Ez a fiú tényleg lányokat megszégyenítő szépséggel bír. Halkan felnyögök, mikor megérzem szoros izzom gyűrűjét jobban rám szorulva, incselkedő pillantásait magamon. Nem bírva tovább mozgásba lendülök, rögtön hatalmasakat lökve benne, sikításokat kicsikarva belőle. A vörös köd újra rám telepedik és nem tudok többet odafigyelni rá, megállítani hevesen mozgó csípőmet, több élvezetet okozva ezzel mindkettőnknek. Enyhén érzékelem, hogy ez nem helyes, nem kéne ennyire élveznem egy fiúval a szexet, de olyan baromi izgató az egész, annyira lélegzetállító a látványa.  Az a tudat, hogy nem szabadna még jobban hergel és izgat egyszerre, főleg a hangja ami általában mélyebben szól, most olyan vékony és szexi. 

Az egész szobát a bőrünk okozta csattanós hangok lepik el, a nyögéseink, az ő síkóljai, amik az élvezetéről ad bizonygatást. Lábaival átkarolja derekamat, jobban magához szorítva, még mélyebbre kerülve benne, ami valami fantasztikus érzés. Egy idő után kénytelen vagyok alkarjaimra támaszkodni, mert nem tudom megtartani magam rendesen fölötte. Karjaival ezt kihasználva átkarolja nyakamat, míg kipirosodót ajkait enyémhez nyomja, rögtön átvezetve nyelvét hozzám, amibe beleborzongok. Olyan vadsággal kezdem el csókolni, hogy már követni nem tud, össze vissza mozgassa ajkait, többször is félre dugva nyelvét, főleg mikor nagyobbat lökök rajta. Néha beleharapok alsó ajkába, megtépázva így is duzzadt párnácskáját, amitől jó esően szusszant egyet. Türelmetlenül, többet vágyva hajolok el tőle, majd egyenesedek ki, véletlenül sem húzódva ki szűk alakultjából. Megragadom mindkét combját és előre tolva őket, majdhogynem a feje mellé teszem térdeit. Feltérdelve hajolók jobban rá, teljesen más szögből mozogva tovább, amitől újra sikítozni kezd alattam. Ujjaival a párnát kezdi tépni, szemeit pedig szorosan összezárja, ajkait nagyobbra tátva engedi ki hangját, ami zene füleimnek. Intenzíven mozogók benne, nem bírva tovább nyitva tartani szemem, átadva magam az élvezetnek. Megérzem orgazmus elő hullámát végig menni testemen, ezzel tudatva velem, hogy nem sokára elfogok menni. Nehezen kinyitom ki szemeimet, hogy láthassam őt is, de ő is ugyan olyan állapotban van mint én. Egyre jobban kapkodja a levegőt, farka pedig olyan szinten tocsog, hogy nem tudom eldönteni, elment-e már, vagy ez csak az előváladéka. Fejét ide oda mozgassa a párnák között, néha hátra hajtva, amitől megcsodálhatom nyakán végig csordogáló izzadság cseppeket. Nem tudom miért, de olyan gyönyörűnek érzem őt, mint még soha senkit sem eddig. Még Lisa sem tudott belőlem ilyen reakciót kiváltani szex közben, mint ez a fiú. Vágyakozva hajolok nyakához, majd nyalom végig bőrét, hintem be csókokkal, amitől megérzem ujjait belefúródni hajamba. Nem tol el, inkább jobban magához húz, hagyva, hogy azt csináljak vele amit akarok, ez pedig , csak jobban beindít. Fogaim közé veszem vékony bőrét és erősen megszívom, műveltetem közben lassítva mozgásomon, ringatva inkább csípőmet. Elengedem combjait, amik leesnek derekam köré, rögtön át is karolva azt velük, míg ő is mozogni kezd, de én megállok benne és hagyom hadd mozogjon ő kénye kedve szerint. Tovább ostromlom a nyakát, több szívás foltot hagyva rajta, néha bele is mélyesztve fogaimat, amitől csak kéjesebben nyög, így tudom nem okozok ezzel neki akkora fájdalmat. Nyögései kéjből egyre inkább kínlódásnak tűnnek, ahogy mozgása is lassul, majd végül abba is hagyja egy nyüszítéssel megfűszerezve. Utoljára végig nyalom sértet felületet nyakán, majd elhajolok tőle és szemeibe néznek, amiben kétségbeesést látok. 

-Mozogj már! - Nyüszít türelmetlenül, amitől kuncogni kezdek. Kezemmel végig simítok derekán, majd megállok csípőjénél, abba bele mélyítve körmeimet. 

-Kérd szépen, akkor talán megteszem. - Fölényes mosolyt mutatva szemeibe nézek, amikben olyan szintű gyötrelmet látok, mint még soha. Lehet már közel volt, de mivel megálltam nem tudott elmenni. 

-Bazdmeg..- Nyöszörögve elfordítja tőlem fejét, makacsul összeszorítva duzzadt ajkait. 

-Jól van. - Drámaian sóhajtok egyet és kijjebb húzódok benne, amire rám kapja ijedt szemeit és jobban magához húz lábaival, nem engedve, hogy kihúzódjak belőle. Kezeit a vállamra teszi és beharapja ajkait kínjába. - Nem mondod szépen, akkor abba fogom hagyni. - Gúnyosan elmosolyodok, míg ő hátra vetve fejét káromkodni kezd. Hiába csinálja ezt, tudom, hogy izgassa a dolog, mivel érzem, ahogy lüktet a farka, ahogyan hozzá van simul hasamhoz. Kéreti magát, ami nekem is nagyon tetszik és többet akarom kínozni őt, pedig már én is nagyon kész vagyok. Tisztára fáj már a tagom, mivel én is elég közel voltam, de vagyok olyan makacs mint ő, sőt lehet még jobban is. 

-Kérlek...- Halkan megszólal, ahogy könnyes íriszeit rám vezeti. - Mozogj kérlek...Jungkook nagyon akarlak, baromira elakarok már menni. - Nyüszít fel, míg könnyei szeme sarkából elindul lefelé arcán. Önelégülten nézek végig rajta, majd megadva neki amit akar mozogni kezdek benne. Elégedetten nyög fel és karol át újra, hogy közelebb húzzon magához. Lecsókolva könnyeit arcáról, mozgok benne kíméletlenül, többször is eltalálva benne valamit, amitől szemei felakadnak és felvisít. 

Tartva a pozíciót lökök újra és újra pont oda, ahol gyönyöre is van, ami után nem sokára hatalmasat nyögve élvez hasára, míg feje hátra hajlik, körmeivel végig szántja hátamat. Nem hagyom abba a mozgást többször is megcélozom gyenge pontját, míg élvez, amitől rángatózni kezd teste, nyitott ajkai közül kifolyik nyála. Mikor utolsó lökésnél rám szorít teljes erejéből én sem bírom tovább, de lábai miatt, amik még mindig úgy fonódnak derekamra, mint egy inga a fára, nem tudok kihúzódni belőle. Beleélvezek szűk kis fenekébe, ami annyira szorít, hogyha akarnék sem tudnék megmozdulni benne, mert félő letépné ékességemet. Nagyot nyögve hajtom le fejem, míg szemeimet olyan erősen összeszorítom, hogy már csak pontokat látok. A végtagjaim elgyengülnek, nem tudom tovább tartani magam, ezért az alattam lévőre esek. Kapkodva a levegőt fúrom arcomat nyaka hajlatába, odafújva elhasznált oxigént. Kezei hátamról lecsúsznak és feje mellé esnek. Lábaival végre elenged, de nincs annyi erőm, hogy kicsusszanjak belőle, vagy hogy egyáltalán felemelkedjek róla. Olyan szinten elfáradtam ettől a dugástól, hogy csillagokat látok, végtagjaimban meg semmi erő nem maradt. Nem tudom elégszer hangsúlyozni mennyire is csodálatos ez a fiú az ágyban. 

-Jungkook...nehéz vagy. - Meghalva gyenge hangját, nehezen kezeimre támaszkodva felemelkedek törékeny testéről és rá pillantok. Résnyire nyitott szemekkel néz rám, míg elnyitott ajkain veszi a levegőt. Szívesen megcsókolnám, de tudom már nem kívánja csókjaimat. Az aktusnak vége, ő pedig ugyan olyan hideg lesz velem, amilyen szokott lenni. 

Felemelkedve róla kicsusszanok belőle, amire halkan felnyög. Lenézve fenekére látom, ahogy élvezetem folydogál kifelé. Baromi undorítónak kéne lennie, mégsem az, inkább nagyon szexi látvány nyújt az egész. Már nem is bánom annyira, hogy benne mentem el. Vissza nézek szemeibe, amik még mindig engem kémlelnek. Erőt véve magán lassan felül és közelebb hajol hozzám. Meglepve nézek az egyik szemébe, majd a másikba, de nem látok bennük semmit. Megnyalja kiszáradt ajkait és lassan az enyéimre tapasztja, amitől nem kicsit lepődök meg. A megszokottól éltérően gyengéden csókol, ami nagyon fura és szokatlan, de egyben jól is esik. Ilyen durva szex után jól esik egy gyengéd csók tőle. Átkarolom derekát és közelebb húzva viszonozom gyengéd csókjait, véletlenül sem gyorsítva rajta. Így tökéletes, ahogy van. 

-Aludj itt. - Suttogja ajkaim közé, amitől megremegek és jobban magamhoz húzom törékeny testét. Szívesen aludnék vele, mivel olyan aranyos most, de nem lehet. Részegség beszél belőle, nem pedig a józan esze. 

-Haza megyek. - Elengedve őt lemászok az ágyról és felkapom földről alsómat. Felvéve azt keresem a többi cuccomat, amiket megtalálok a szoba sarkánál szétszóródva. 

-Ne menj el...- Szomorú hangját halva kíváncsian nézek rá, de mikor meglátom könnyes arcát, elbizonytalanodok. - Maradj velem...nem akarok egyedül lenni. - Szipogva temeti arcát kezeibe. Mindig sikerül elérnie, hogy megsajnáljam őt és azt tegyem amit nem akarok. Sóhajtva teszem le a nadrágomat egy székre pólómmal együtt, majd odamenve hozzá, mellé mászok. Amúgy is késő van már, így nem lenne biztonságos egyedül hazamennem. 

Elfekve az ágyban megragadom őt és magam mellé fektettem. Könnyes szemekkel néz rám, remegő ajkait beharapva, ami olyan aranyos. Részegen aranyos, nem úgy mint józanul. Vékony karjaival átkarol, míg arcát mellkasomba fúrja. Beletörődve a dologba lehunyom szemeimet és próbálok elaludni, ami nem okoz nehézséget, mivel elég fáradt vagyok. Nagyon kifárasztott a mai és a tegnapi nap is, aludni sem tudtam rendesen, mindig más járt az eszembe. Hátha most végre lesz egy nyugodt éjszakám, egy olyan amiben nem lesznek rémálmaim. 

Köszönöm, hogy végig olvastad. :)