Jungkook pov. 

-Mikor jön már Hyung? - Morogja szőke barátom, már teljesen díszöltözetben ülve az ágyán. - Nekünk kell elsőnek ott lenni, mivel én vagyok az egyik házigazda! Nem késhetek el a saját bulimról! -Hisztizik továbbra is, ahogyan az elmúlt 10 percben is tette. 

Sóhajtva telefonom kijelzőjére nézek, amit jól teszek, mert pont kapok egy üzenetet Taehyung-tol, hogy menjünk le, itt van a kollégium előtt. Felállva szólok is Jiminnek, aki hatalmas örömében kiszalad az ajtón. Hajamba túrva bezárom magam mögött az ajtót és lemegyek a bejárati ajtóhoz. 

Ki se kell mennem az ajtón és látom a hatalmas tömeget odakint, amitől alig tudok átvágni rajtuk. Nem értem mi ez a sok ember, addig míg ki nem érve meg nem pillantom Taehyung-ot neki dőlve méreg drága autójának. Haja tökéletesnek hat, ahogyan a lemenő nap fénye megvilágítsa, frissen festet barna, hullámos tincseit. Szemeit egy nap szemüveg mögé rejtette, de még így is lehetett látni sugárzó íriszeit. Inge feltűnő piros színben ragyog rajta, míg szűk fekete anyagú nadrágja tökéletesen kiemeli alakját.  

A többi hangoskodó tömeggel együtt elalélva figyelem szépségét, egy pillanatra kételkedve, hogy tényleg az enyém ez az angyal bőrbe bújt démon. El is bátortalanodok és nem merek odamenni hozzá, hisz olyan sok ember figyeli őt, én teljesen elrontanám idilles képet. Jobban nézne ki mellette egy gyönyörű nő, aki az ő szintjéhez tökéletesen megfelel, nem olyan kölök mint én. 

Velem ellentétben Jimin nem zavartassa magát, mert kijutva a tömegből odarohan hozzá és ölelésbe vonja rövid karjaival. Hoseok is feltűnik, mikor kiszáll a kocsiból és integetve az őket néző tömegnek Taehyung mellé áll, hogy ő is kaphasson egy ölelést Jimintöl, aki persze nem hagyja ki a mostani barátját se belőle. A sok döbbent kollégista elcsendesedve figyeli a közjátékukat, amire felnevetek és én is odamegyek hozzájuk, hisz már oly mindegy. 

-Ideje volt már. - Morogja a barnaság, miközben megkerüli az autót. - Menjünk, mert már kezdenek nagyon idegesíteni. - Beül a vezető ülésre, én pedig elfoglalom az anyósülést, míg a többiek már hátul ülve beszélgetnek. 

-Szóval azért késtél, mert elmentél még Hoseok hyung-ért is? -Nézek a visszapillantóba, onnan figyelve a vidám fiút. Taehyung, csak bólintva elindítsa a kocsit és már el is hagyjuk a kollégium területét. 

Az út elég csöndesen telik, csak a két párt lehet hallani, ahogyan beszélgetnek valamiről. Néha rájuk pillantok, mivel olyan jól néznek ki együtt, örülök, hogy végül összejöttek. Mindketten imádnak táncolni és a személyiségük is  tökéletesen passzol. Bárcsak mi is ennyire összeillenénk Taeval. Attól függetlenül, hogy mindketten szeretünk szexelni, más közös nincs bennünk, a hobbink sem ugyan az, ahogyan az érdeklődési körünk sem. Olyanok vagyunk mint a víz és a tűz, teljesen ellentétek vagyunk, bár még nem zavar, mivel nem befolyásol semmit sem, de egy idő után biztos emiatt fognak elválni útjaink. 

Nem sokára elérünk a kijelölt házhoz, ahova le is parkol Taehyung. Kiszállva végig nézek az ismeretlen lakáson, hisz még soha nem voltam itt, de ezek szerint Jimin nagyon jobban van azzal, aki itt él. Többiek is követik példámat és kiszállnak a kocsiból. Taehyung mellém sétál és leveszi szemeit takaró sötét szemüvegét, rám vetve barnán csillogó íriszeit. Olyan jól néz ki, hogy legszívesebben lesmárolnám, de a többiek előtt nem akarok illetlen lenni, ők sem estek egymásnak előttünk. 

-Menjünk, Hyung már biztos vár minket. - Jimin az ajtóhoz megy és megnyomja a csengőt, addig míg felsorakozunk a háta mögött. 

-Hogy is hívják a barátodat? - Kérdezem mellé állva, amire felkuncog. 

-Ne aggódj nagyon jó fej srác, majd személyesen bemutatlak titeket. 

Ahogyan ezt  kimondja az ajtó kinyílik és egy nagyon magas srác jelenik meg előttünk. Haja szőke színben pompázik, míg szemei feketén csillognak. Testalkata vékony, mégis izmos, bár a legszembetűnőbb az a félfejnyi különbség. Fel kell ránéznek,pedig én sem vagyok túl alacsony. Amíg én döbbentem figyelem a srácot, addig Jimin köszönés képen megöleli és beljebb invitál minket a lakásba. 

-Jungkook, ő Namjoon. - Mutat a magas szőkére, aki barátságosan kinyújtsa felém a kezét. Vonakodva, de elfogadom és megrázom a kezét. 

-Jimin már nagyon sokat beszélt rólad. - Mosolyog rám, bár nem tetszik ez a mosoly, sőt a szemeivel elég feltűnően végignéz rajtam, amitől inkább elhúzom tőle a kezem. 

-Hadd mutassam be neked a két barátomat is.- Jimin megragadja Hoseok és Taehyung kezét, hogy közelebb húzhassa őket a magas sráchoz. 

-Nem kell őket bemutatni. -Rázza meg a fejét mosolyogva, míg közelebb lépve a két szikrákat szóró fiúhoz. -Rég volt már, igaz? 

-Ismeritek egymást? - Közelebb lépek Taehyunghoz és összefonom vele ujjaimat, csakhogy lássa a szöszi, kihez is tartózik a barnaság. 

-Alsótól egészen a középiskoláig osztálytársak voltunk. - Mondja Hoseok elhúzva szája szélét, rosszallóan figyelve a magas szőkét. -Sosem kedveltelek. 

-Én sem téged, bár Taehyung-ot nagyon kedveltem. - Néz az említettre, de barnaság nem mond semmit, sőt az arcán sem látszik semmilyen érzelem, amiből lehetne tudni mire gondol éppen. 

-Na jó! - Csapja össze kezeit Jimin, miközben közénk áll. - Kezdjünk el készülődni, mert lassan jönni fognak a többiek. 

Barátom szétzavarja az embereket, különböző feladatot bízva rájuk, hogy addig is elfoglalják magukat. Én szorosan Taehyung mellett maradok, mivel a magas szöszi nagyon méregetni kezdte. Vele ellentétben Taehyung rá se pillant, sőt levegőnek nézi, ahogyan Hoseok is.  Nem tudom milyen kapcsolatban álltak ők régen, mivel nem mondtak annál többet, hogy együtt járták ki a sulit. Tudni akarom mi volt köztük, mert megőrülök a féltékenységtől. 

Mire mindennel elkészülünk, addigra elkezdenek megjönni az emberek. Jimin és Namjoon üdvözlik őket az ajtóban, mi pedig leülünk a kanapéra és megnyitunk valami gyengébb alkoholt tartalmazó üveget.  Öntök magamnak egy műanyag kis eldobhatós pohárba, ahogyan Hoseok-nak is, de Taehyungnak már nem, mivel kérdés nélkül is üdítőt önt magának. Örülök, hogy tartsa a szavát és nem iszik. 

-Eddig, hogy érzitek magatokat? - A semmiből felbukkan Namjoon és ledobja magát mellénk, pontosabban mellém, mivel ott volt hely. -Ez minőségi ital, miért nem kóstolod meg TaeTae? -Megragadja az üvegnyakát és már öntené is az üressé vált poharába, de másik nem engedi és eltolja. 

-Vezetek. - Adja a gyors magyarázatot, amire felhúzom egyik szemöldököm nem tetszésem jeléül. Nekem nem szokott magyarázkodni, akkor ennek miért teszi?! 

-Ugyan már, sok vendégszobám van, nyugodtan itt aludhatok. - Mosolyog rá kacéran és újra megpróbálkozik az ital öntésével, de most én tolom el a kezét. 

-Nem kell neki. - Morgom felé fordulva, hátha így ért a szép szóból. Mellettem lévő barnaság combjára teszem kezem, ezzel is csak mutatva, hogy ő az enyém. 

-Micsoda testőrt szereztél magadnak. - Nevet fel idegesítően, miközben feláll mellölem. - Bár azt el kell ismernem, hogy jobban néz ki mint Yoongi. - Néz rajtam végig elég feltűnően, végig nyalva alsó ajkát nyelvévvel.  Megborzongok a csillogó tekintettétől, amivel mintha felakarna falni. Rám törő undor miatt elhúzom a számszélét és inkább elfordítom tőle a fejem. Kezdem nagyon kellemetlenül érezni magam és ez a testtartásomon is látszik, mivel kínosan mocorogni kezdek. 

-Táncolunk? - Szólal meg Taehyung megfogva combján lévő kezemet. - Hoseok? -Néz az említettre, aki hatalmas mosollyal az arcán pattan fel helyéről. 

-Oké! -Mondja vidáman a hiperaktív fiú és a hozzánk igyekező barátomhoz siet, annak elkapva derekát húzza vissza a tömegbe, mik pedig kövessük őket, otthagyva a fura srácot. 

Jimin kacagva karolja át párja nyakát, míg belekezd csípője mozgásába a zene ritmusára. Elmosolyodok látványukon, de nem sokáig tudom rajtuk legeltetni tekintetem, mert Taehyung is neki kezd a táncnak, ami baromi erotikusnak hat. Nyálam pillanatok alatt folyni kezd, így muszáj vagyok nyeldesni, nehogy kifolyón a számszegletén. Barnaság kacér mosolyra vált, ahogyan lássa elalélt arcomat, majd megfordulva hátát neki simítja mellkasomnak, míg fenekét néha hozzá érinti ágyékomnak. Automatikusan átkarolom kecsesen mozgó csípőjét, míg az én testem is követni kezdi a zene ritmusát. Gyors puszit nyomok vállára, majd hagyom, hogy a zene és a kevés alkohol hatni kezdjen. 

Nem tudnám megmondani mennyi ideje is táncolunk, hisz öt percenként nyomják a kezembe az alkoholt tartalmazó pohárt, amit mint egy robot lehúzok. Már kitudja hányadik kört nyomná Jimin a kezembe, de már a fejemet rázva lépek hátra, majdnem el is esve.  Megvonva vállait húzza le az én adagomat is, pedig már rajta is látszik, hogy mennyire is kész van a sok italtól.Szemeimet megdörzsölöm, hátha az a hülye homály eltűnik előlük, de sajnos ez lehetetlenek bizonyul, így ködös pillákkal keresem az én barnaságomat, de nincs mellettem. Már majdnem pánikba essek, hogy elhagytam, de az előtt meglátom Hoseokkal táncolni. 

Nevetése valami gyönyörű látványt nyújt, így is szép arca mellett. Hoseok fogja kezét és forognak körbe-körbe, mint két óvodás, de mivel mindenki seggrészeg senkit sem zavarja az ő kis "táncuk". Jimin karomba kapaszkodik, amitől rákapom tekintetem, rögtön arra gondolva, hogy talán rosszul lett, de sápadt arc helyet, döbbenetet látok rajta.  

-Yoongi..- Kezét felemelve a névtulajdonosára mutat, aki az ajtóban álldogál. - Mondtam Namjoon-nak, hogy ne engedje be! - Felmordulva indul el a törpe rapperhez. Próbálom megállítani, elkapni a karját, de attól függetlenül, hogy totál részeg, elég fürge. Egyet pislogok és már el is tűnik a sok ember között. 

Megakarom keresni, de ahogy megmozdulok belenyilall a fájdalom a fejembe, tudatva velem, hogy most muszáj lenne leülnöm egy kicsit. Botladozva eljutok a kanapéig, ami most szerencsére üres, így oda ledobva magam, hátra döntöm a fejem, szemeimet lehunyom és próbálok kicsit kitisztulni. Nem gondolnám azt, hogy sokat ittam, de mivel nem bírom olyan jól az alkoholt egy kevés is elég volt ahhoz, hogy így kössek ki. 

Csukot szemmel is forog velem az egész világ, rohadtul szédülök és enyhe hányingerem is van. A hangos zenétől lüktet a fejem, ezért az egyik kezemmel halántékomat kezdem nyomkodni, hátha ez segít valamit rajta. Esküszöm innentől kezdve, soha nem fogok inni! Kilodásom mellett megérzem, hogy besüpped mellettem a kanapé, majd megérzek egy kezet végig suhanni mellkasomon. Az érintés miatt összerezzenek és kiráz a jóleső hideg, ebben a levegőtlen, fullasztó melegben is, ami a helyiségben van. Szemeimet nem nyitom ki, nincs hozzá elég erőm, ezért behunyt szemekkel próbálok rájönni ki ül mellettem, aki ennyire odavan a testemért, mert most folyamatosan simogat. 

-Nem nézel ki valami jól. - Ismerős hangot hallva nagyot dobban a szívem és görcsbe rándul a gyomrom. -Bár még így is nagyon dögös vagy. - Morogja túlfűtve, amire már összeszedem minden erőmet és kinyitom a pilláim, megpillantva a szőke hajú srácot, aki kiéhezetten néz rajtam végig. Pillantásától égni kezd az arcom és érzem a szívem, majdhogynem kiszakad a helyéről, olyan gyorsan ver idegességemben. 

-Hagyj...- Suttogom elhalóan, fáradtan és ülésbe tornászom magam, fejemet lógatva. Szédülök ezért ez a testhelyzet kényelmes, de csak addig, míg meg nem érzem újra a kezeit a vállamon. 

-Nyugi tigris, nem bántalak. - Kacag fel jó kedvűen, kicsit közelebb ülve hozzám, amitől összeér a combunk. -Segíteni akarok. - Abbahagyva a nevetés érzékire váltsa hangját, közelebb hajolva a fülemhez.  Ezektől a mozdulataitól veszélyeztetve érzem magam és részegségem miatt védtelennek vele szemben. 

-Nem kell, jól vagyok. - Rázom meg a fejem nemlegesen, még mindig nem nézve rá, inkább a szőnyeg anyagját tanulmányozom íriszeimmel. 

-Az előbb nem tűntél ennyire félénknek. - Duruzsolja mézédesen, miközben kezét vállamról hátamra simítja. -De így baromi aranyos vagy. - Érzem ahogyan egyre közelebb hajol és már lassan a vállai is az enyéimet érintik. -Tessék ezt idd meg, kicsit segít kitisztítani az agyad. - A szemeim elé tol egy pohár valamit, ami sötét színű löttynek tűnik. Mivel elég közel van az orromhoz megszagolom, de nem érzek semmit, még az alkohol jellegzetes illatát sem. Mi lehet ez? 

-Mi ez? - Felemelem a fejem és az ő csillogó, vággyal teli tekintetébe nézek, amitől nyelnem kell egy nagyot, ami elég hangosra sikeredik, remélem a zene miatt nem hallotta meg. 

-Ez kijózanít. - Mosolyog rám és a kezembe nyomja az italt. - Idd meg és sokkal jobban fogod magad érezni, sőt eléggé fel is fog pörgetni. - Mosolyából vigyor válik, elég ördögi, de mivel az agyamig nem jut el a vészjelzés, ezért ajkaimhoz teszem a pohár szélét és kiiszom annak tartalmát, abban reménykedve, hogy utána elmegy és békén hagy. Különösebben nincs íze, talán kicsit édes, de nem annyira. -Ügyes fiú. - Leteszem az asztalra az üressé vált műanyag pohárt, azon tartva a szemeimet, mert nem akarok újra azokba az ijesztő szemeibe nézni. 

-Visszamegyek a többiekhez. - Motyogom gyorsan, mikor látom, hogy nem mozdul mellőlem.  

-Várj, nem sokára hatni fog. - Visszanyom a helyemre, mert időközben már álltam volna fel. Kezdek pánikba esni...valaki mentsen már meg! - Ne vágj már ilyen fejet, nincs semmi baj. - Simogatni kezdi a hátam nyugtatás képen, de ettől csak még idegesebb leszek. 

-Meg kell keresnem a barátaim. - Újra megpróbálkozok a meneküléssel, de ahogyan felakarnék állni a lábaim összecsuklanak és visszaesek a kanapéra. - Mi a..- Döbbenten nézek a tehetetlen végtagomra. 

-Úgy látszik elkezdet hatni. - Ettől a mondatától olyan szintű rettegés jön rám, hogy a testem is remegni kezd. Mi a francot itatót meg velem, ez az állat?!  Nem tudom feltenni neki ezt a kérdésem, mivel Hoseok és Taehyung megállnak előttünk és gyanakodva bámulnak ránk. Fejemet újra lehajtom és megkönnyebbülve sóhajtok egyet, míg hevesen verő szívemhez teszem a kezem. 

-Mit csináltál? - Kérdi Taehyung, majd megfogja a kezem és szó szerint felránt, de olyan lendülettel, hogy majdnem ráessek. Karjaival átkarolja a derekam, így megtart szerencsére, de az érintése miatt furán érzem magam. Éget ahol hozzám ér. 

-Nem tettem semmit, csak beszélgetünk és iszogatunk. - Vigyorodik el a szőke hajú, íriszeit rám vezetve, amire automatikusan elfordítom a fejem és inkább Taehyung nyakába fúrom az arcom. Kezeimmel átkarolom derekát, mint egy kölyök, aki az anya védelmére szorul. 

-Hazudsz. - Barnaságom hangjában düht vélek felfedezni, míg védelmet nyújtva átkarol. - Mit adtál neki?! - Kiabál rá erélyesen, amitől még én is összerezzenek, hisz túl közel van a fülemhez. 

-Jól fogja magát érezni nem sokára, ahogyan te is. - Neveti, amitől szerelmem teste megfeszül és robbanásra készen áll, de mivel úgy fonódok köré mintegy inda, nincs lehetősége a támadásra. 

Hallom, hogy beszélnek még valamiről, de már nem tudok rájut figyelni, mivel valami furát érzek. A testem olyan szinten ég, hogy úgy érzem képes lenék meggyulladni. Mindenhol bizsergek, főleg az ágyékomnál, mintha odagyűlne minden inger, ami Taehyung közelsége okoz.  Az illata valami oknál fogva hatalmas hatással van rám. Nyaka érintése ami az arcomat érintik, enyhén az ajkaimat, ami bizseregni kezd. Megakarom puszilni, jobban hozzáakarok simulni vékonyka testéhez, amihez olyan védelmezően szorít. 

Engedve a vágyamnak hozzányomom ajkaimat nyakának, míg egyik kezemet lesimítom derekáról a fenekéig. Felmordulok ahogyan tenyeremet érinti pompás feneke és képtelen vagyok tovább visszafogni magam. Ágyékomat az övének nyomom, míg ajkaimmal csókolni kezdem puha bőrét nyakán, kezemmel nyomkodva félgömbjét, amire ő is reagál és felsóhajt. 

-Mit csinálsz? - Vállaimra teszi a kezét és elakar tolni, de olyan vehemenciával tapadok hozzá, hogy nem megy neki. A testem magától mozog és többször is neki lököm a csípőm, amire már kétségbeesetten szorítja meg a vállam és kitudja hogyan, de sikeresen ellök magától. - Vidd ki. - Szól Hoseokra, aki gyorsan cselekedve elkapja a karom és rángat is kifelé. 

Az udvarra vezető tolósajtót elhúzza és kivisz a levegőre, ami most nagyon jólesik. Esik a hó, fujj a szél, de hiába vagyok egy száll pólóban nagyon jólesik a testemnek ez a hideg. Egy padra ültet, de nem ül le mellém, helyette előveszi a telefonját és felhív valakit. Elveszem  tőle tekintettem és ajtó felé nézek, várva a barnaságot, de nem látom sehol sem, helyette nem sokára Jimint látom meg, aki aggódva szalad oda hozzám.

-Mi történt? - Leül mellém és megfogja a kezem, míg a másik mancsával karomat dörzsölgeti, hogy felmelegítsen , de már így is nagyon melegem van.  

-Namjoon barátod bedrogozta. - Hoseok mindig kedves és vidám hangja, most gúnyos, ami egyáltalán nem áll jól neki. - Vigyázz rá, vissza megyek Taehyunghoz, nehogy baja essen. 

Jimin bólint, Hoseok pedig eltűnik  szemeim elől. Eléggé zavarosan nézelődök jobbra-balra, teljesen elveszve érzem magam az idegen helyen. Barátom továbbra is féltve néz engem, simogatva tovább, minden érintésével növelve az ágyékomban lévő feszültséget. Szemeimet összeszorítóm, ahogyan érzem átsuhan a testemen gyönyörhöz hasonlító érzés, amitől bizsereg tovább a tagom. 

-Minden rendben Kook? Nem fázol? - Kérdezi közel hajolva az arcomhoz, hogy lássa azt, de ezzel a mozdulatával végkép elszakította a megmaradt idegzetemet is. 

Hatalmas gyorsasággal kapok hajába és rántom fejét magamhoz, ajkaimat az övéire tapasztva, rögtön hevesen falva. Döbbenetében elnyílt ajkai közé fúrom nyelvemet, körbe pásztázva szájüregét, megtalálva az ő húsos ízelőszervét, amit táncra hívók. Mocorogni kezd, de nem foglalkozva vele hátra döntöm a padon és fölé mászva falom tovább azokat a dús, finom ajkait. Ujjaimmal szorosan tartom haját, nehogy elfordítsa tőlem a fejét, míg a másikkal benyúlok pólója alá, megérintve izmos hasát, tűzforró bőrét. Ahogyan a vágy jobban végig megy rajtam belenyögök ajkaiba, miközben duzzadt férfiasságomat neki dörzsölöm ágyékának, amire már belőle is kijön egy nyögés. 

Kezemet gatyájához igazítom és már rántanám le róla, de hátul a pólómnál fogva egy rántás megakadályoz benne, sőt majdnem hátra is essek, de két kar megtart. Homályos íriszekkel hátra nézek és meglátom barnaságom izzó szemeit, amikkel ha lehetne már megölt volna. 

-Ha most nem lennél beállva, biztosan kiütném a fogaid. - Fenyeget mérgesen és talpra állítva maga mellé ránt. -Jól vagy? - Néz a még mindig padon fekvő barátomra, aki sokkosan nézi a csillagos eget.  Pólója fel van csúszva, míg ajkai nyálamtól csillognak, ami még jobban beindít, főleg a nadrágjában lévő sátor, ami miattam épült fel.  

-Nem tudom. - Lassan felül és rám pillant, de gyorsan el is néz. - Mi történik itt? - Megigazítja magán a ruhát, de a pólóját jól lehúzza az agyékára, nehogy más is meglássa remek munkám eredményét. 

-Nem számít, szedd össze magad és menj be, hideg van. - Beletúr barna tincsei közé és rám nézve sóhajt egyet. - Mi is menjünk be. - Csalódottságot látok a szemeibe, gondolom nem tetszett neki az, amit nemrég látott. 

Fogva a kezemet megyünk be a meleg házba. Ahogyan előttem sétál és mozgassa a fenekét, nem bírom ki, hogy ne érintsem meg, így oda is nyúlok, de p elcsapja a kezem. Mérgesen néz rám, amire lehajtom fejem szembe találva magamat a hatalmas merevedésemmel, ami már lassan szétszakítja a kényelmetlen nadrágomat. Az agyam olyan szinten kiürült, hogy már nem tudok a körüllevőkkel foglalkozni, nem is zavartatom magam, mert nadrágomon kialakult dudorra simítok. Megremegek a kellemes érzésre és már rá is markolok az anyagon keresztül, ami valami eszméletlen jó érzés. 

-Fejezd be. - Morogja a barnaság, miközben már fent vagyunk az emeleten. Nem tudom hogyan kerültünk ide, egyáltalán minek vagyunk itt. -Minek kellett meginnod? Olyan hülye vagy. - Morog tovább és elővesz egy kulcsot, kinyitva ezzel az egyik vendégszobát. - Anyád nem tanított meg arra, hogy idegenektől ne fogadj el semmit? - Felhúzza egyik szemöldökét és behúz a szobába, majd maga mögött bezárja az ajtót. 

Hátulról figyelem őt, de ahogyan kattan a zár, azzal a lendülettel megragadom a vállát és magam felé fordítva neki lököm a hátát az ajtónak. Hatalmasat koppan és fájdalmas grimaszba fordul arca, de olyan hatalmas kéj ragyog a szemeim előtt, hogy nem tudok rá koncentrálni. Az ajkaira tapadok, kezeit neki passzírozva az ajtónak, egyik lábamat az övéi közé ékelve. Most nem ellenkezik, mint nemrég, sőt inkább viszonozza durva csókjaimat. 

Nem tudom mi volt az a lötty, de azt tudom, hogy ma éjjel szanaszét szedem ezt a gyönyörűséget. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)