Jungkook pov.

Kellemes álmaimat egy fullasztó érzés zavarja meg, mintha valami nehéz lenne mellkasomon. Úgy érzem nem kapok levegőt és hiába mocorgok nem tűnik el ez az érzés. Lisa már megint rám feküdt?  Erre a gondolatra lassan kinyitom szemeimet, de olyan erős fény lepi el a szobát, hogy vissza kell csuknom őket, ha nem akarok megvakulni. Már megint nem húzta le a redőnyt mikor aludni ment? Milyen felelőtlen ez a nő! Halk morgást kiadva magamból oldalamra fordulok, ezzel le esik rólam az a súly ami annyira nyomta mellkasom, megszabadítva a levegőtől. Hozzá bújva a mellettem fekvő lányhoz, belefúrom arcom nyakhajlatába ezzel is elzárva magamtól a kellemetlen fény forrást. Átkarolom vékony derekát és jobban hozzá bújok, jól magamba szíva kellemes illatát...de mintha most más illata lenne mint amilyen szokott lenni. A bőre érintése se olyan mintha ő lenne az. Újra kinyitom szemeimet, megpillantva kék fürtöket, amiből rájövök, hogy ez bizony nem Lisa, hanem valaki más. Nehezen alkaromra támaszkodva felemelem felsőtestem és ránézek a mellettem lévőre. Ahogy megpillantom rögtön eszembe jut a múlt éjszaka emlékei, az alvó fiú kiléte. Szóval nem, csak egy álom volt? Tényleg lefeküdtem egy fiúval. 

Idegesen borzolok bele hajamba és dőlök vissza ágyra, hátamra feküdve, míg karomat szemeim elé ejtem. Pocsékul érzem magam és nem csak attól a töménytelen alkoholtól amit legurítottam, hanem a tegnap este történései miatt is. Nem tudom elhinni mit tettem, mihez folyamodtam azért, hogy kielégítsem vágyaimat. Annyi lány volt azon a retkes bulin, én mégis képes voltam egy pasival ágyba bújni. Hányingerem van és rosszul vagyok, legszívesebben szembe köpném magam, amiért ilyen mélyre tudtam süllyedni. Már értem miért dobot ki Lisa, hisz ilyen töketlen senkit én is kidobtam volna mint macskát szarni, nemhogy megtartsam. A mostani pasija biztos nem tenne ilyet mint én, nem inná le magát, majd bújna ágyba vele egyneművel. Bár jobban belegondolva nem az én hibám ez az este, hanem ezé a fiúé! Ő mászott rám, pedig én vissza akartam lépni, megakartam állni, míg lehetett, de ő nem hagyta. Minden az ő hibája, nem az enyém. 

Gondolataim főszereplője épp ezt az alkalmat választotta arra, hogy átkaroljon vékony karjaival, fejét pedig a mellkasomra hajtsa. Már tudom mi volt az a nehéz, ami nyomta mellkasom. Ő feküdt rám, úgy ahogy most is, bár most nem érzem nehéznek. Elég vékony, mégis nagyon kecses és hibátlan teste van, nem mondanám, hogy izmos inkább itt-ott formás. Arca is nagyon szép, olyan akár egy porcelánbabának, főleg a kék hajszínével. Biztos nagyon népszerű azért is volt azzal a sok fiúval körülvéve a bulin, de nem csodálom, mert ahogy mondtam gyönyörű egy fiú és ezt ki is használja. Magába bolondítja az embereket, legyen az fiú vagy lány. Őt biztos nem hagyják el másé, nem is csalják meg, inkább ő teszi ezt másokkal. Jiminnek igaza van vonzom magamhoz a könnyűvérű embereket.   

Hirtelen felülve eszembe jut valami fontos, amitől el is sápadok és újra szédülni kezdek. Otthagytam Jimin a bulin! Gyorsan kiszállok az ágyból, amit meg is bánok, mert jobban megszédülök és majdnem ellesek, ha nem kapnám el a mellettem lévő falat. A fejemhez kapva dörzsölni kezdem a halántékomat, hátha tudok segíteni a helyzeten és gyorsabban magamhoz térek, de sajnos nem jön össze. Már a hányinger is elkap. Lassan lépegetve összeszedem a cuccaimat és az egyik ajtóhoz megyek, hátha az egyik kivezet innen. Gondolom a másik a fürdőszobába visz, míg a másik a nappaliba, amit láttam mielőtt bejöttem volna ide. 

Megragadva a kilincset még hátra nézek, de a fiú még mindig alszik, ügyet se vetve arra, hogy az előbb löktem félre. Teljesen kivan ütve, ami nem baj, legalább letudok lépni anélkül, hogy kellemetlen helyzetbe kerülök vele szembe. Kinyitom az ajtót és meglátom a nappalit, aminek nagyon megörülök. Hátam mögött halkan becsukom az ajtót és odakint a kanapéhoz menve magamra veszem ruháimat, amik eléggé gyűröttek lettek. Sőt átvették annak a fiú illatát, amitől elfintorgok és próbálok nem törődni vele, inkább megkeresem a telefont a zsebembe, ami szerencsére megvan. Leülök a kanapéra és tárcsázom barátom telefonját, ami kitudja hányadik csörgésre kisípol. Idegesen nyelek egyet, ezzel vissza nyelve hányingerem is, ami nem túl gusztusos, de jobb mintha a szőnyegen végezné, ami elég drágának tűnik. Újra megpróbálom hívni, de párcsörgés után végre felveszi, amitől megkönnyebbülök. 

-Igen...? - Hallom álmos hangját, amire elmosolyodok, mert ez azt jelenti épségben visszatért a Koliba..vagy azt, hogy ő is másnál aludt. 

-Hol vagy? - Kérdezek rá elsőnek a legfontosabbra, mivel én sem otthon ébredtem sajnálatomra, ezért remélem neki több szerencséje volt. 

-Hol lennék? Hát a szobánkba, de előtte tudod hol voltam? - Kérdezi bár tudom nem vár választ, mert egy kis hatásszünet után folytassa tovább. -A kibebaszott buliban, ahol otthagytál egyedül! Tudod te, hogy mennyiszer hívtalak?! Körbejártam az egész helyet vagy százszor, mikor a pultos elmondta, hogy te leléptél azzal a fiú lány izével! - Hangján érződik a düh egyben pedig a megnyugvás, hogy végre jelentkeztem nála. - Majdnem megrontott egy két méter magas izom agyú kopasz csávó, míg a hülye fejedet kerestem EGYEDÜL! -Emeli fel a hangját utolsó mondatánál, majd lihegve kiadva magából mindent elhalkul. 

-Jó sajnálom értettem. - Sóhajtva hátra dőlök kényelmes kanapén, amit jobban megnézve elég márkás darab...hol a francba vagyok? Nagyot nyelve vissza vezetem figyelmem barátomra. - A kávézóban találkozunk félóra múlva! - Határozottan felállok a kanapéról és már indulnék is neki, de észreveszem, hogy a kabátom nincs nálam. Bent hagytam a szobába? Nyelve egy hatalmasat visszafordulok az ördög barlangjához. Nem szívesen mennék oda vissza, de szükségem van a kabátomra, mivel túl csóró vagyok, hogy újat vegyek magamnak, pedig szívesen itt hagynám inkább, minthogy be menyek oda.  Nagyon kínos ez az egész már most is, de ha felébred mikor bemegyek, akkor még kínosabb lesz. 

Zsebembe süllyesztve a telefonomat megindulok az ajtója felé, ami előtt megállok és mereven nézem a kilincset. Nincs időm variálni, de bátorságom sincs ahhoz, hogy be menjek hozzá. Nem vagyok az a félős típus, mégis olyan gyomorgörcsöm van mint még soha. Hatalmas mély levegő vételek után megragadom a szóba hőmérsékletű kilincset és kinyitom azt egy határozott mozdulattal. Az ajtót nyitva hagyva lépek be a szobába, ahol még mindig békésen szunyókáló fiú is van. Alvó arcát meglátva megnyugodok és a földön lévő ruhaanyagra nézve elindulok annak irányába, majd fel is veszem onnan. Próbálok csendben lenni, óvatosan megtenni minden egyes lépést, nehogy véletlenül zajt csináljak és felébresszem őt, ami elég jól megy addig míg bele nem rugók véletlen az agylábába. Fájdalmas jajgatásaimat vissza fogom és csak halkan szitkozódok, míg a lábamat felemelve simogatom, enyhítve fájdalmamat. 

-Mit csinálsz? - Meghalva a fiú hangját hátam mögül, rémülten rezzenek össze, majd kapom oda fejemet. Az ágyban ülve engem figyel összeszűkített szemekkel, kócos, összevissza álló fürtökkel, amiket kezével próbál hátra simítani, de azok mindig előre esnek szemeibe. Takaró csak csípőjétől lefele fedi, így tökéletesen lehet látni vékony testét, napbarnítót bőrét. Még mindig azt gondolom, hogy fiúhoz képest nagyon szép és csábító. 

-Én csak...- Keresve szavakat nézek szemeibe, észrevéve, hogy már nincsenek íriszeibe a kék kontaktlencsék. Mikor vehette azokat ki? 

-Mész? - Végig néz rajtam már sötét szemeivel, ami most nem esik jól. Úgy érzem ettől magam mint egy darab hús. - Helyes, menj csak. - Meglepve kapom fel fejem és nézek újra rá. 

-Mi? - Kérdezem értetlenül, kicsit sértetten amiért ilyen könnyen elküld. Fáradtan eldől az ágyba és jól betakarózik nyakig. 

-Még aludni akarok, szóval menj már. - Motyogja álmosan, már rám sem nézve ami elég rosszul esik. Azt hittem szomorú lesz ha meglássa, hogy csak úgy lelépek miután tegnap este lefeküdtünk, de nem. Inkább megkönnyebbültnek néz ki, hogy saját magamtól elmegyek és neki nem kell kidobnia.  

-Ennyi? Nem akarsz mondani semmit a tegnapi után? - Kérdezem kicsit ingerülten a keleténél, de nem tehetek róla. Felzaklat a hidegsége, akkor is ha nem akarok tőle semmit sem. 

-Mit vársz mit mondjak? - Morogja miközben újra felül az ágyában és rám vezeti sötét, mérges íriszeit. - Nagyon jó volt és szép, de most már elhagynád a lakásomat, hogy aludhassak még egy kicsit, mielőtt munkába mehetnék? - Emeli fel a hangját, már felháborodva csapva maga mellé karjait. Viselkedése felbosszant és magával ragad. 

-Tegnap este bezzeg nem volt ekkora a szád! - Csettintek egyet nyelvemmel, míg lépek felé egyet. A kezeimet ökölbe szorítom mérgembe, amit ő is észre vesz, de nem úgy reagál rá ahogy azt én elvártam volna. Ijedség helyet, nevetni kezd. Felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy nevetve behunyja szemeit, kezeit pedig a hasához emeli. Megunva ez egészet megyek az ajtóhoz, de mielőtt becsukhatnám magam mögött utoljára ránézek. Látom már nem nevet helyette engem figyel mosolyogva, amire megforgatom a szemem és otthagyom. 

A dohányzó asztalnál elmenve megragadom a vodkás üveget és feltépve a nyílászárót elhagyom a helyiséget. Lesietve lépcsőkön véletlenül neki megyek valakinek, de egy gyors bocs után szedem tovább a lépcső fokokat. Minél hamarabb elakarok innét húzni és elfelejteni ezt az egészet. Elfelejteni azt az undok fiút és azt a véletlen éjszakát. Kijutva a panelházból sétálok az egyik kuka felé, ami előtt megállok és beleiszok a vodkás üvegbe, majd kidobom a kukába. Fintorogva az ízétől megyek tovább, közben magamra veszem a kabátomat is és jól összehúzom magamon. Még a kabátnak is olyan illata lett mint annak a tetves fiúnak. Jobban belegondolva rajta volt, mikor elmentünk hozzá, mivel csak egy száll ing volt rajta és nagyon vacogott az út során. Meg sajnáltam és odaadtam neki a kabátot. Ha tudtam volna, hogy ekkora pöcs, akkor inkább hagytam volna megfagyni. Mondjuk ha tudtam volna, hogy fiú akkor már a buliban ott hagytam volna...bár nem biztos. Valamiért nagyon bejött. Különlegesnek éreztem őt és viccesnek, gyönyörűnek, na meg ahogy táncolt. Olyan vadítóan szexi volt, hogy már a tánctéren magamévá akartam tenni. Ha nem hozza fel, hogy menjünk át hozzá, lehet meg is dugtam volna ott helyben, ami szerintem ínyére lett volna, amilyen perverz volt. Ahogy ott vonaglott előttem, teljes mértékben elvette az eszem. Teljesen máshogy viselkedett mint most reggel, sokkal aranyosabb volt és pimaszabb mint most. 

Elérve a kávézót meglátom barátomat az üvegkirakat ablakából, ahogy bent ül és iszogat valamit. Belépve az épületbe leveszem kabátom és odamenve hozzá levágom magam a vele szemközti székre. Meglátva engem leteszi italát és rám figyel, de én csak felemelem nekem kikészített kávét és belekortyolok, már langyos kesergés fekete italba. Szőke hajú barátom nem mond semmit, csak méreget, miközben a fejét csóválja. Ingerülten teszem vissza asztalra kávémat, majd nézek ki az ablakon. Még mindig idegesít, ahogy az a srác beszélt velem, mert velem senki sem üthet meg ilyen hangot. Legszívesebben vissza mennék és lecsapnám a francba, de azzal nem érnék el semmit, bár egy kicsit nyugodtabb lennék. 

-Úgy érzem nem volt jó reggeled. - Szólal meg végül barátom újra belekortyolva italába, ami szerintem forró csoki, mivel azt nagyon szereti. Morogva az orrom alatt, adom tudatára azt, hogy rohadt szar reggelem volt, amit meg is ért és újra csóválni kezdi a fejét. - És végül kiderült, hogy fiú vagy lány az akivel együtt töltötted az éjszakádat? - Gúnyolódik velem, nem rejtve el a hülye vigyorát, amire felmordulok és az asztalra csapok. 

-Nem akarok soha többet erről beszélni! - Nézek rá izzó szemekkel, de ő csak kuncogva hátra dől a székében. 

-Szóval srác volt.- Kóstolgassa az infót, amire magától rájött, bár nem volt neki valami nehéz. Ő tudta már az elején is, de én olyan makacs voltam, hogy nem hallgattam rá. - Mondhatnám, hogy én meg mondtam, de mivel a barátom vagy és látom nagyon felzaklatott a dolog így nem teszem meg. - Mosolyodik el pimaszul, amire megforgatom szemeimet és újra kinézek az útra. 

-A kopasz izom agyú után biztonságban hazaértél? - Kérdezem már nyugodtabban, de nem nézzek rá, mivel helyettem most ő csattan fel. 

-Ha tőled függtem volna, akkor most nem itt ülnék, hanem a kórházban miközben összevarrják a seggemet! - Emeli fel a hangját, de lepisszegem, mivel szeretem ezt a helyet és szernék még ide vissza jönni. - Hogy tudtál otthagyni?! Miért nem tudtad azt mondani, hogy Jimin én most elmegyek és megdugom azt a palit, te pedig addig menj haza, majd este jövök? Hidd el megértettem volna és nem kereslek mint egy idióta! Tudod te mennyire aggódtam? - Felháborodva néz rám, amitől lehajtom a fejem és hallgatóm tovább a lecseszését. Még közbe szólni sem tudok, mert tudom igaza van, tényleg nem kellett volna otthagynom. Hiába mondanám azt, hogy túl részeg voltam és nem gondolkodtam, nem lenne elég magyarázat ez számára. Be kell ismernem elbasztam az egész éjszakát, szó szerint! Szívesen mondanám neki, hogy megbántam az egészet, de az igazat megvallva még soha nem éreztem ilyen jól magam mint tegnap este. Hiába szégyen élveztem annak a fiú társaságát, túlságosan is. 

Kibámulva az ablakon nézek ki a fejemből, messziről még halva ahogy Jimin szid mint az állat. Még mindig kábultnak érzem magam a sok pia után, sőt az az egy korty is, abból az erős szeszből is sok volt, de szükségem volt rá. Kellett valami ami ellazít és visszatart, hogy még véletlenül se menjek vissza hozzá megmondani a magamét. Lehet igaza van Jiminnek és engem, csak a könnyű vérű emberek vonzanak. A fiú is az volt, ahogy Lisa is, de ez nem változtassa meg döntésemet, hogy vissza hódítsam őt. Lisa az enyém és nem akarom harc nélkül hagyni, hogy egy jött ment elvegye tőlem. Sokat kellett érte güriznem, hogy végre az enyém legyen, épp ezért nem adhatom fel ilyen könnyen. Ki kell valamit találnom az ügy érdekében, bár most ilyen szar állapotban semmi sem jut eszembe. 

Törve a fejem megpillantom gondolataim főszereplőjét a másik oldalon a járdán. Itt a lehetőségem! Tenyeremet az asztalra fektetve állnék fel helyemről, hogy odasiethessek hozzá, de megérzek egy kezet enyémen, ezért megállok mozdulataimban. Jimin fejét rázva néz rám, ebből következtetve arra, hogy ő is látja Lisát és nem képzelődök. 

-Hagyd. - Komoly tekintettel néz enyéimbe, amik inkább türelmetlenséget mutatnak. - Ha most oda mész hozzá, örökre leírhatod magad előtte. 

-Ezt hogy érted? - Értetlenül megrázom fejem és vissza ülök helyemre, mivel eléggé elbátortalanított. 

-Nem néztél ma még tükörbe? A hajad kócos a ruháid pedig gyűrődtek, na meg olyan kemény pia szag jön le rólad, mint egy kocsmában. A nyakadról meg inkább nem mondok semmit. - Nagy szemekkel nézve rá a nyakamhoz kapom ujjaimat, mintha kitudnám tapintani a hibát, de mivel nem érzek rajta  sebet, így nem tudom miről beszél. - Tényleg nem néztél ma még bele tükörbe mi? - Sóhajt egyet és maga mellett a széken lévő táskájába kezd el turkálni, amiből nem sokára előkap egy kis tükört. Oda adja nekem én pedig meg akarom tőle kérdezni, hogy ez miért van nála, de mikor meg látom a tükörképem belém folyik a szó. 

A szemeim be vannak esve és pirosak a kevés alvás miatt. A hajam kócos és összevissza áll, amiket próbálom ujjaimmal megfésülni, lelapítani,ami nagyjából sikerül is. Utoljára a nyakamat nézem meg, ami elég sok kiszívás nyom van, annyi hogy nem is látszik bőröm színe. Nem emlékszem, hogy kiszívta volna a nyakam az a fiú, bár sok emlékem elveszett, ezért nem csodálkozom. Lehet még a buliban csinálta ezt, mert azok az emlékek elég fakók. Megunva szörnyű képem vissza adom a tükröt Jiminnek és inkább elvetem azt az ötletet, hogy odamegyek Lisához. Még a végén elveszíteném azt a maradék tekintélyemet is előtte.  Majd legközelebb odamegyek hozzá, addig is marad az üzengetés. 

Nem beszélünk már többet, inkább megisszuk az italunkat és kifizessük a számlát, utána elhagyjuk a kávézót és koliba megyünk. Oda elérve leveszem cipőm és a kabátomat, majd eldőlök ágyamon. Még van egy óránk aludni mielőtt elkezdődne a délelőtti előadásaink. Megbeszéljük Jiminnel, hogy addig is alszunk és majd beállítja az ébresztőt. Ezzel el is alszom, nem foglalkozva már semmivel sem, bár álmaimba újra megjelenik Lisa és sajnos most nem egy boldog emlék jelenik meg előttem, hanem a szakításunk. Álmaimba is olyan rosszul esnek szavai mint a valóságban. Minden ugyan úgy  történik mint tegnap, de most a pasija is megjelenik előttem, aki elvezeti őt. Látvány miatt a mellkasom fájni kezd és a sírás fojtogat, de őt ez nem érdekli, csak megragadja szeretője kezét és otthagy. Nem törődik velem, se pedig azzal a három évvel amit együtt töltöttünk, a terveinkkel amiket együtt szőttünk. Könnyen hagy el egy másik férfiért. 

Lihegve ülök fel az ágyba, mellkasomnál a pólót markolászva, összevissza kapkodva fejem. Olyan valós volt, annyira kézzel fogható, hogy még mindig magam előtt látom őket kézen fogva. A gondolatra gombóc jön a torkomra, miközben szemeim be könnyesednek.  A szívverésem felgyorsul és olyan fájdalmasan kezd el dobogni, hogy belefájdul a fejem is. Nem lenne szabad teret adnom szomorúságomnak, de olyan erővel taglóz le, hogy még egy könny is szabadjára engedek, ami lefolyik arcom vonalán. 

Erőszakosan törlöm le azt a rakoncátlan könnyet, majd a telefonomhoz nyúlok megnézve hány óra. Meglátva az időt döbbenten nézek lakótársamra, aki még mindig édes álmai közepén tart. Idegesen dobom telefonom magam mellé a matracra, majd kapok a kis párnám után, hogy azt nem kímélve dobjam neki alvó barátomnak. Ijedten ül fel ahogy neki csapódik puha, mégis gyorsan csapódó párna. 

-Miért nem csörgött a telefonod? - Kérdezek rá mérgesen, eközben fel is állok az ágyból. -Fél 12 van! Lekéstük az órákat! - Leveszem magamról a pólót és az ágyamra dobom, míg a szekrényemhez menve keresni kezdek tiszta ruhákat. 

-Ha már lekéstük őket, akkor hova készülődsz? - Értetlenül kiül ágya szélére, miközben ölébe teszi párnámat. 

-Egy órára kell mennünk dolgozni. - Kiveszem az egyenruhámat, ami egy fehér ingből és egy fekete nadrágból áll. Jimin hisztizve vissza dől az ágyba és vergődni kezd benne. 

-Nem akarok menni! Utálok ott dolgozni, folyton piszkálnak és sértegetnek. - Morogja halkan, kicsit szomorúan, ami szemet szúr nekem. 

-Ki piszkál? - Odafordulok hozzá, csak rá szentelve minden figyelmem. 

-Mindenki. Mivel alacsony vagyok piszkálnak. Direkt tőlem kérik azt, hogy vegyem le a tányérokat a fenti polcról, mikor tudják nem is érem el őket. - Motyogja lehajtva a fejét, míg párnámat piszkálja ujjaival. 

-Mostantól ezt nem fogják csinálni. - Odamegyek a szekrényéhez és oda dobom neki a ruhákat. - Menjünk fürdeni, utána induljunk. 

Mindketten elmegyünk a közös zuhanyba, ahol most nincs senki, mivel mindenki óráról jön vissza. Gyorsan lefürdünk és rendbe tesszük magunkat, felvesszük egyenruhánkat. Én és Jimin egy nagyon híres éterembe dolgozunk részmunka időben konyhai kisegítőként. Általában Jimin van bent a konyhába és mosogat, vagy ide oda rohangál az alap anyagokkal. Engem mindig kiraknak, hogy hordjam az ételt a vendégeknek, vagy takarítsam le a koszukat az asztalról. Eléggé fárasztó és megerőltető munka ez, mivel egész nap rohangálni kell és emelgetni, takarítani mikor már zárunk be. Van mikor 5 percre nem tudunk leülni annyi ember van ott, mivel elég népszerű éterem. Nem szeretek ott dolgozni, mert a kollégák szemetek, de jó pénzt fizetnek, na meg a főnök is nagyon rendes. Nem szoktam balhézni a munkatársakkal, de most muszáj leszek, hogy leakadjanak Jiminről. Eddig nem tudtam, hogy bántsák őt, mivel nem szólt róla, de most már tudom és nagyon kifognak kapni. Jimin nem tehet róla, hogy alacsony, épp ezért nem értem miért kell bántaniuk őt. 

Hátulról megyünk be az éterembe a dolgozóknak fenntartót öltözőbe. Mivel már fel vagyunk öltözve, így már csak a nyakkendőt igazítjuk meg. Szétválva megyünk utunkra, ő a konyhára én meg ki a vendégekhez. Felveszem a rendelésüket és leadom azokat, majd leszedem asztalokat. Mind végig mosolygok mivel ezt megkövetelik, pedig nem vagyok mosolygós kedvemben. Fáradt vagyok és ingerült, meg másnapos. A piszkos tányérokat beviszem a konyhára és észre veszem barátomat, aki a földön guggolva szedi össze a törőt tányér maradványait, míg a többiek röhögve végig állják. Leteszem a tányérokat a kezemből és segítségére sietve elhúzom onnan, hozva  inkább egy seprűt, amivel feltakarítom. 

-Milyen béna törpe vagy! Még ennyit sem tudsz megcsinálni? - Az egyik kolléga gúnyolódva fordul barátom félé, aki lehajtott fejjel nézi a csempézett padlót. Nem tűrve ezt a fajta viselkedést odamegyek a fickó elé és megragadom gallérját. 

-Mit mondtál? - Sziszegem felhúzva felső ajkam, úgy vicsorítva rá. Feljebb emelem és szemeibe nézek. - Még egyszer meghallok egy ilyet és lábaidnál fogva mártalak bele abba a forró vizes fazékba! - Nem emelem fel hangom, de nem is kell mert már ennyitől is remegni kezd kezeim között. -Értetted? - Rántok rajta egyet, amire hevesen kezd el bólogatni, ezért elengedem. Elégedetten hagyom ott és megyek barátomhoz, de valami megüti füleim. 

-Hülye buzik. - Ezt meghalva rángatózni kezd egyik szemem és nagy lendülettel fordulok meg. Az egyik tag, aki hátul áll megugrik, így tudom ő mondta azt a sértő dolgot. Elindulok felé, félre lökve az utamba állókat, majd olyan öklöst adok a képebe, hogy hátra vágódik. 

-Mond ezt még egyszer és kitépem a nyelved, majd a seggedbe dugom! - Kiabálok rá, elveszítve hideg vérem. 

-Mi a franc folyik itt? - Szól ránk a séf, miközben végig néz a földön vergődőre. Újra rám nézve az ajtó irányába mutat. - Menj a helyedre! - Parancsolja én pedig nem tehetek mást, mint szófogadóan kimegyek a konyhából. Bajba fogok még emiatt kerülni, de meg érte. Sokkal jobban is érzem magam. 

Odamegyek az egyik asztalhoz, hogy rendbe tegyem, de meghallok egy ismerős hangot a nem mesze lévő asztaltól. Odapillantva elkap egy kisebb szívroham és majdnem összeesek. Nem lehet ő. Hát soha nem akar véget érni ez a szar nap? 

Kék hajzuhatagot látva elkap a szorongás és legszívesebben elfutnék, ha nem éppen dolgoznék. Kicsit arrébb állva észreveszem, hogy nem egyedül van, hanem egy fekete hajú férfivel. Ismerősnek néz ki, de nem tudom honnan. Nem őt láttam a lépcsőházban? Szépen kivan öltözve, de nem ide való ruhát visel, hanem utcait, ahogy a kék hajú is. Kék ing van rajta, egy passzos nadrággal. Ujjait rengeteg gyűrű fényezi, ahogy füleiben lévő ékszerek is, amik méreg drágának tűnek. Szemei most kivannak húzva szemceruzával és ajkai is elég csillogónak tűnek, mintha szájfény lenne rajtuk.  Miért öltözött ki ennyire? Talán a srác miatt? 

-Amikor azt mondtad menjünk el enni, nem hittem volna, hogy egy éterembe hozol. - Szólal meg a fekete hajú srác morogva a képzeletbeli bajsza alatt. 

-Szeretem ezt a helyet. Finomak a kaják. - Mosolyog a kék hajú majom a másikra. 

-Honnan tudhatnád milyen ízűek a kaják, miközben salátát zabálsz? - Morog tovább a mellette lévő fiú. - Már megint fogyókúrázol?! - Csattan fel dühösen méregetve a kékességet, aki csak tovább fogyassza salátáját. 

-A munkám megköveteli, de ezt te is tudod. - Nézz fel rá egy apró mosolyt húzva ajkai szélére, amitől nagyot dobban a szívem, de nem tudom miért, hisz az a mosoly nem nekem szól. A morgós fiú ingerülten fordul el a másiktól, miközben ledobja villáját és mellkasa előtt összefonja karjait. Sóhajtva leteszi a másik is evőeszközét és rákönyökölve az asztalra összefonja ujjait. -Olyan ritkán lássuk egymást a munka miatt és mikor együtt töltünk egy kis időt mindig veszekedünk. Kérlek beszéljük másról. 

-Oké akkor beszéljünk a ma reggeli dologról? - Emeli fel egyik szemöldögét.

-Kérlek ne csináld ezt.

-Akkor mit kéne csinálnom, mikor ilyen elviselhetetlen vagy?! -Emeli fel hangját, miközben feláll helyéről.  -Elegem van belőled! - Elveszi kabátját a székéről és menne el, de a kékség elkapja csuklóját és vissza húzza. 

-Yoongi, kérlek ülj vissza és beszéljük meg. Tudom, hogy mostanában eléggé frusztrált vagy a munkád miatt, de kérlek ne rajtam vezesd le dühöd. - A fekete hajú fiú, vagy inkább Yoongi nagyot sóhajtva túr hajába, majd el nézz a másikról. 

-Vissza kell mennem dolgozni, lejárt a szünetem. Otthon lássuk egymást. - Elhúzza csuklóját a másik fogságából és elhagyja az éttermet. 

Nagy szemekkel nézzem a kék hajú fiút, ahogy vissza ülve helyére kezébe temeti arcát. Kicsit most megsajnáltam, mivel magamra emlékeztet látványa, de ahogy viselkedett velem reggel megérdemli, hogy így viselkedik vele barátja. Főleg hogy csalja is őt a háta mögött. Undorító és szemtelen ez a srác. Megtisztított asztalt otthagyva mennék a következőhöz, de meghallom a kékség hangját a hátam mögül. 

-Elnézést, elkérhetném a számlát? - Hangjából ítélve nem ismert fel, gondolom azért mert háttal állok neki. 

Nem fordulva felé bólintok és odamegyek a pulthoz elkérni a számláját. Elmosolyodva veszem kezembe számlát és nézek vissza a kékségre, aki gyanútlanul nézelődik. Most vissza kapja a reggeli dolgot kamatostul. Velem senki sem szórakozhat, főleg nem egy ilyen kis senki. Elővéve ragyogó mosolyom indulok meg felé, amit nem lát mivel táskájában turkál valamit keresve. Odaérve elé nyújtom a számlát, amit elvesz tőlem, de még mindig nem nézz felrám, inkább a pénztárcájával ügyködik. 

-Tessék. - Kiveszi a pénzt és felém nyújtsa, ezzel együtt pedig végre rám emeli fekete szembogarait. Meglátva meglepet arcát, eleresztek egy gúnyos vigyort. - Te? - Kérdezi rám mutatva. Elégedetten bólintok, majd az üres székre nézek. 

-A barátoddal voltál? Vagyis már nem is az? - Kérdően emelem egyik szemöldököm fel, amire eltűnik meglepet pillantásai és inkább dühösen méreget tovább. 

-Mi közöd hozzá? - Csettint egyet a nyelvével mérgében, ami miatt nem tudom abbahagyni a mosolygást. Jó érzés ilyen mérgesnek látni őt. 

-Szóval már nem az értem én. - Csóválom fejem rosszallóan, majd újra rá nézzek, de most mosolyt látok arcán. 

-Mi van? Szeretnél a helyére lépni? - Feláll helyéről és közelebb állva hozzám megragadja nyakkendőmet. - Jól nézel ki és az ágyban is kiváló vagy, de sajnos kölykökkel nem foglalkozok. - Elengedi nyakkendőm és helyette mellkasomra teszi kezét, majd névjegy kártyámra néz. - Jeon Jungkook? -Felnézve rám pimasz mosolyt mutat, amitől nyelnem kell egyet. Ez a fiú veszélyes. 

-Igen, így hívnak. - Lesöpröm magamról kezét és megkeményítem arcvonásaimat. 

-Értem. - Játékosan ingatni kezdi fejét, elérve hogy fürtjei ide oda lengenek fején. - Tessék. - Odanyújtsa a pénzt, amit el is veszek, de hatalmas összeget meglátva  hatalmasra nőnek szemeim. - A visszajárót tartsd meg, hisz nagy szükséged van rá. - Megveregeti vállam és lehajol táskájához, amit vállára is dob. Sértetten méregetem tovább, azon gondolkodva, hogy vissza vágjam-e neki a pénzt vagy inkább ne. Túl sokáig agyalok rajta, mert mikor észhez térek meglátom, hogy lassan elhagyja az éttermet. 

-Várj! - Szólok utána gyorsan, amire megáll és vissza fordul hozzám. - Mi a neved? - Kérdezem már kicsit halkabban a kelleténél. Nevetve megfordul és tovább megy a kijárathoz, amire csalódottan fordulok én is meg, hogy menjek a dolgomra, de meg hallom hangját. 

- V. Hívj V-nek. - Kiabálja utánam, amitől megdobban szívem, de mire fordulnék vissza már nincs ott. Elment. 

Egy kis ideig nézzek még abba az irányba ahol ő is volt nemrég, miközben ízelgetem becenevét. Nagyon ismerősnek érzem ezt a nevet, mintha már hallottam volna valahol, bár az is lehet, hogy tévedek. Csak szívatni akar, ezért talált ki ilyen hülye nevet, mivel az övét nem akarja elárulni. Annyira idegesítő és undorító! Nem elég, hogy jött mentekkel búj ágyba, de még a barátját is lelkiismeret nélkül csalja. Ha jól hallottam akkor együtt is élnek, ő pedig még is felviszi oda egy éjszakás partnereit. Abba az ágyba ahol ők alszanak ketten. 

Mérgesen túrok hajamba, míg a másik kezembe lévő pénzre nézek. Nagyon nagy összeget adott, amiből arra tudok következtetni, hogy nem egy szegény családba tartózó egyén. A külsején is látszik, hogy elvan látva bőségesen pénzzel, ahogy a lakásán is. Az az utca ahol él nagyon szegényes, mondhatni kihalt, ahogy az a panelház is. A lakása is kicsi mégis tele van pakolva drágábbnál drágább dolgokkal. Vajon miért él egy olyan gazdag srác mint ő, egy kihalt környéken? Nagyon furcsa és egyben érdekes is. 

Elteszem a pénzt és elmegyek a dolgomra, mielőtt valamelyik beszólna, hogy egész nap, csak álldogáltam. Letakarítom az asztalokat, kihordom az ételt és néha lemegyek a konyhára is, hogy ellenőrizem az ottani helyzetet, de minden csendes. A nap egész végig így halad, míg végre a vendégek elmennek, mi pedig bezárhatunk. A többi kolléga hazamegy és ránk hagyja a piszkosabb részét a melónak. A takarítást. Jimin szó nélkül söpröget, míg én súrolom a fazekakat, miközben még mindig a kékségen jár az eszem. Ismerősnek érzem, mégsem tudom ki ő, ami baromira idegesít egy idő után. 

-Jimin! - Szólítom meg barátomat, amire rám is figyel. - Neked nem ismerős az a név, hogy V? - Gondolkodva elnéz és abbahagyja a söprögetést. 

-De ismerős...talán a lányoktól hallottam már ezt a nevet az egyetemen. Egy újságot olvastak, miközben ájuldozva beszéltek valamiről. 

Nagyot nyelve hagyom ott a mosogatást, miközben bele törlöm vizes mancsomat nadrágomba. Leülök egy székre és előveszem a telefonomat, hátha többet megtudhatok erről a V-ről.  Szőke barátom is abbahagyja munkáját és odaáll a hátam mögé, onnan nézve mit is csinálok. Beírva a keresőbe a fiú becenevét ki is add róla pár képet, amitől majdnem dobok egy hátast, főleg mikor elolvasom az egyik találat címét." V mint szuper modell?  "Megnyitva az egyik oldalt kidob egy képet, ami látványa után hevesen kezd verni szívem. 

Azt hittem a pasija miatt van ennyire kiöltözve, de most rájöttem, hogy ez nem igaz. A képen is ugyan úgy néz ki mint ahogy nemrég láttam őt, ami csak azt jelentheti, hogy fotózás után jött ide. Annyira hihetetlenek tűnik ez az egész, mégis van benne valami. Ezért van annyi pénze és akkora arca, mert modell. Egy tipikus playboy.

Egy olyan playboy, aki hatalmas hírnév mellett mazochista és nálam 7 évvel idősebb. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)