Yoongi pov. 

Fújtatva beülök a kocsimba, míg újra fülemhez érintem telefonom, hallgatva ahogyan kicsöng, majd nem sokára ki is sípol. Feladva, szegény telefonom landol a mellettem lévő ülésen, míg elindítom a kocsit, hogy inkább személyesen intézem hozzá szavaimat, ha már nem bírta felvenni telefonját. 

Hoseok nemrég értesített, mi történt az éjszaka, mit csinált már megint az én idegesítő "testvérem". Mindig, csak a baj van vele, sosem tud nyugton maradni, mindig csinálnia kell valamit, amivel jobban árthat magának. Persze nem kéne ennyire túldramatizálnom a dolgot, hisz nem csinált semmi veszélyeset, de már megint részegre itta magát! 

Mikor a szüleinknél voltunk észrevettem párdolgot, amik nem hagytak nyugodni. Sokszor láttam, ahogyan remegnek a kezei, amit persze nem vettem komolyan, mivel mindig ideges, ha anyával kell beszélnie, de az a remegés nem maradt abba később sem. Észrevettem azt is, hogy a hangulata olyan, mint egy terhes nőnek. Eddig is kibírhatatlan személyiséggel bírt, de abban a párnapban azt hittem megölöm. Nagyon csodáltam azt, hogy Jungkook velem ellentétben elég jól viselte a hülyeségeit, én már leordítottam volna a fejét, hisz megszégyenítette egy kávézóban, ahol nyüzsögtek az emberek. 

Azaz idióta eljátszotta az ártatlan szerepét, akit a szörnyű barátja megcsalt egy lánnyal, pedig ő is nagyon jól látta, hogy ilyen nem történt. Egyesszerűn, csak vitatkozni akart valakivel és mivel én már nem voltam rá vevő, így kikezdett Jungkook-al, meg a volt csajával. Mikor ezt megtette elégedetten távozott és elment leinni magát. Még a végén nem családi nyaralásra viszem, ha nem elvonóra, mert ha ezt továbbra is hagyom tönkre teszi az életét. 

A sok hülyesége mellé nem kell az alkoholizmus! Elég a szexmániáját elviselni, meg azt a nagy száját, amiből semmi jó nem jön ki egész nap, csak a sok marhasága. Régen is voltak ilyen pillanatai, mikor szájalt, de ezek ritkák voltak, mostanra meg már minden napossá vált. Tennem kell valamit. 

Leparkolok és kiszállok a kocsiból, nem pazarolva az időt megyek a bejárathoz. Beíróm a kódot és már szaladok is felfele, egészen az ajtajáig, ahova bekopogok. Ha részegen fogom találni, én esküszöm agyonverem. Hátha attól visszatér az esze és rájön mekkora bajba sodorja saját magát. 

Párszor kopogok még, mivel nem akar nekem ajtót nyitni, ezért előveszem a kulcsaimat és beengedem saját magam. Még szerencse, hogy nem adtam neki vissza, bár nem is merném úgy egyedül hagyni, hogy mellette ne nézek rá néha. Múltkor is, majdnem belefojtotta magát a kádba, ha egy picit később mentem volna, már nem élne. Lassan 27 éves és még mindig felelőtlen, akár egy tinédzser. 

Belépve a lakásba nem látom őt, ezért leveszem magamról a kabátom és ledobom a kanapéra, majd szétnézek nappaliba, konyhában. Nem látok alkoholos üvegeket, így remélem nem ivott, bár attól függetlenül a szobájában is megtehette ezt. Rögtön a szobájához megyek és megragadom a kilincset, de mielőtt kinyithatnám fura hangokat hallok kiszűrődni onnan, amiért megállok és fülelek egy kicsit. Nyöszörgést hallok, de nem sokra rá egy hangos sikoltást, amitől összerezzenek és szó szerint kivágom az ajtót és befutok rajta. Pillanatok alatt elkapnak a rossz gondolatok, de mikor meglátom mi történik valójában lefagyok. 

Legyökerezett lábbakkal, hatalmas szemekkel nézek a két szeretkező párra, akik érkezésemkor felém fordulnak. Taehyung az ágyon fekszik, Jungkook pedig rajta. Pár percbe beletelik, hogy Jungkook magukra rántsa a takarót, gondolom, hogy ne lássak ennél is többet, de már késő...mindent láttam. Taehyung még homályos tekintettel néz rám, nehezen ébredve fel az élményből, míg Jungkook jéghideg íriszekkel méreget. 

-Sajnálom. -Mondom gyorsan és kifordulok a szobából, magam után jól becsukva az ajtót. Kínosan érzem magam, mivel nem minden nap nyitók be erre, szerencsére eddig sikeresen kikerültem Taehyung partnereit, de most úgy tűnik ez nem jött össze. 

Hátamat neki döntve az ajtónak, nehezen felébredek a sokból, de mikor vissza gondolok Taehyung élvezettel teli arcára, hangjára elkap egy kis féltékenység, hisz mikor én feküdtem le vele, akkor sosem nézett rám így, nem adott ki ilyen hangokat magából. Eddig azt hittem azért, mert nem voltam olyan durva, ahogyan ő azt szerettem volna, de lehet tévedtem? A testén nem voltak sérülésre utaló nyomok, nem volt kikötözve és mégis élvezte az egészet! Mi a francot tud nyújtani neki az a kölök, amit én nem tudtam?! 

-Hagyd abba. - Hallom meg Taehyung hangját a túloldalról, amitől felébredek a gondolataimból és akaratlanul is, de fülelni kezdek. - Yoongi itt van! - Hallom ahogyan nyikorog az ágy, majd újra meghallom a nyögéseit. - Hagydh...neh. - Nyögi ellenkezve, mégis olyan kéjesen, hogy még én is felizgulok rá, ezért inkább gyorsan arrébb megyek és leülök a kanapéra. 

Minden féleképpen beszélnem kell vele, szóval megvárom míg végeznek, biztos nem tarthat már olyan sokáig. Gondoltam én, de mikor már félóra is eltelt, kezdtem kételkedni benne. Mondjuk nem csodálkozok, mivel Taehyung hozzá van szokva a minden napi törődéshez, amit általában mindig más ember adott meg neki, kitudja hányszor egy nap, most pedig kiesett neki három kemény nap. Jungkook-nak nagyon fel kell kötnie a nadrágját, mert ha nem tudja kielégíteni, akkor vége a szép időknek, mert Taehyung keres helyette valaki mást. 

Amíg várakozok úgy döntök felhívom Jimin-t, mivel tegnap hiába mondtam neki, hogy hívni fogom mégse tettem. Nem mintha annyira várta volna a hívásomat, de azért szeretem betartani az ígéreteimet. Rányomok a számára és a fülemhez emelem a telefont, amit a második csörgésnél már fel is vesz. 

-Szia. - Köszönök elsőnek, hallgatva gyors levegő vételeit. Mitől liheghet ennyire? Nem lehet, hogy ő is éppen szexel valakivel! 

-Szia, épp most végeztem az edzéssel, miért hívtál? -Megkönnyebbülve mellkasomra teszem a kezem és kifújom a bent ragadt levegőt. 

-Hallani akartam a hangod. - Elmosolyodok saját magomon, mivel soha nem voltam még ilyen nyálas, mint most. 

-Most már hallottad, szóval leteszem. Találkozom van Hoseok-al, ezért még haza kell mennem fürdeni és valami ruhát keresni. 

-Előtte nem tudnál Taehyung lakására jönni? A konditeremtől nincs messze. - Győzködöm, hátha igent mond, bár elég kevés esélyt látok rá. Jimin nagyon távolságtartó, mióta lefeküdtünk, amit megértek, mivel egy pöcs voltam. Megbántottam. 

-Yoongi ne fárassz! Nem érek, erre rá! - Morogja rosszallóan. 

-Sajnos én nem tudok átmenni hozzád, mivel fontos megbeszélni valóm van Taehyung-al, de ő most nagyon...elfoglalt, de nem mehetek el, mert utána már nem érne semmit a lebaszásom. Melegében kell elkapnom, mert el kell magyaráznom neki, hogyha nem hagyja abba a szörnyű életmódját a végén az utcán fog kikötni, míg mellék állásban a sarkon fog állni! -Hadarom el az egészet, pár dolgot kerülve, de a lényeget belesűrítve. 

-Nem kéne ennyire vigyáznod rá, nem kölyök már. - A hangja furán halkan hangzik és mintha féltékenységet érzenék benne. - Nyisd ki az ajtót. - Meglepve elhalkulok, majd a bejárati ajtóra nézek. 

A telefonhívást kinyomja, ezért leteszem a mobilom és az ajtóhoz megyek. Gyanakodva nyitom ki, mivel biztos vagyok abban, hogy csak szívat, de mikor meglátom teljesen ledöbbenek. A konditeremtől az út, olyan 6-7 perc lehet, de ő furán korán ideért, hisz csak most egyezett bele az egészbe. Lehet már akkor ide indult, mikor elsőnek megkértem? De akkor minek játszotta a fejét? 

-Beengedsz, vagy még nézzük egymást pár percig az ajtóban? - Felhúzza az egyik szemöldökét pimaszul, amire nyelek egyet és félre állok. Beljebb jön és leveszi a kabátját és felakasztja a fogasra. - Gondolom Jungkook "foglalja" le Taehyung-ot igaz? - Kérdése közben otthonosan mozogva bemegy a konyhába és önt magának narancslevet. 

-Ahogy mondod. - Leülök az asztalhoz és onnan figyelem, ahogyan neki támaszkodva a konyha pultnak kortyolgassa az frissítő nedűt. - És...miért találkoztok Hoseok-al? - Óvatosan teszem fel a kérdést, vigyázva nehogy túlságosan tolakodónak tűnjek. 

-Mert randizni hívott. - Jelenti be rezzenéstelen arccal, letéve maga mellé az üres poharat. Ezek szerint már túlságosan is jóban lettek Hoseok-al, és ez baromira zavar. 

Amikor Jimin mérges lett rám, én azt hittem azért lett az, mert többet érez irántam, de ezek szerint tévedtem. Egyszerűen, csak rosszulesett neki, hogy kidobtam otthonról az aktus után. Nem kellett volna ezt tennem, ott kellett volna marasztalnom, de túlságosan is összezavarodtam. Túl gyorsnak éreztem a dolgot, hisz alig pár napja lettünk barátok, mégis sok mindent megosztottam vele. Mellette úgy éreztem, hogy magamat adhatom. 

Lassan felállok az asztaltól és odamegyek hozzá. Kezeimmel megtámaszkodok a konyha pultba, őt karjaim közé zárva. Tettemre nem reagál semmit, csak szemeimbe néz szótlanul. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de nagyon megkedveltem Jimint, így nem hagyhatom ilyen könnyen, hogy valaki másé legyen. 

Az egyik lábamat beékelem lábai közé, hogy még közelebb férkőzhessek hozzá, amire már reagál és kezeit mellkasomnak feszíti.  Ajkai elnyílnak, de mielőtt bármit is mondana betapasztom száját sajátommal. Még mindig eszméletlenül jónak érzem dús, cseresznye piros ajkait, ahogyan első alkalommal is, akkor is ilyen édesek voltak, csábítóak, rögtön elvették az eszemet. 

Mondhatni Taehyung volt az első szerelmem és azt hittem ő is lesz az utolsó, de ő ezt nem így gondolta, amit már nem is bánok. Örülök, hogy megismerkedtem Jimin-nel, nem löktem el magamtól, mikor őrült módon letámadott a sátorban. Zaklatott üzeneteken keresztül, ami miatt le is akartam tiltani, de örülök, hogy inkább nem tettem, mert a végén nagyon jobban lettünk. Ha nem rontom el azzal, hogy elküldöm, lehet több is lehetne köztünk, de elbasztam...mert gyáva voltam. Nem akartam vele is úgy járni, mint Taehyung-al.

Pedig az igazság az, hogy nem Taehyung az egyedüli, aki elrontotta az egészet, hisz én is hibás voltam benne. Azt hittem nagyon jól ismerem őt, mivel együtt nőttünk fel, együtt éltünk, mégis nagyot tévedtem. Látnom kellett volna a bajt, és láttam is mégsem vettem róla tudomást. Túlságosan is örültem annak, hogy a hírnevem fellendült és elismert rapper lettem, őt pedig eközben teljesen elhanyagoltam. Hisz mindig mosolygott, vidám volt és élénk, de voltak olyan pillanatok, mikor magában roskadva sírt. Azt hittem, csak hisztizik, mivel nem láttam okot a könnyei mögött, de honnan is láthattam volna, mikor soha nem kérdeztem rá? Úgy voltam, majd abbahagyja a sírást és újra mosolyogva lézeng körülöttem, ahogyan mindig is tette, hatalmasat tévedtem. 

Egyre többször sírt, mégsem törődtem vele, és mikor megtudtam, hogy el kell utazom egy hónapra boldog voltam, mert nem kellett többet hallgatnom a sírását. Indulásom előtt könyörgött, hogy maradjak, ne menjek el, ne hagyjam egyedül, mégis megtettem. Ott vágtam el tőle magam teljesen. 

Mikor visszatértem már minden fejetettjére fordult. Hallottam hogyan bánik a rajongókkal, kollégaival, hogy már lassan kifogják rúgni. A szája hatalmasra nőt, mosolygós, szerethető énje elveszett, helyette egy teljesen más személy várt már otthon. A folytonos megcsalások, hazugságokról nem is beszélek. Abban az egy rohadt hónapban, teljes mértékben elveszettem őt. És ez akkor tudatosodott bennem, mikor már Hoseok-ot is eltaszította magától. Hiába viseltem el vele az utóbbi két évet, nem bírtam tovább és a sátorban szakítottam vele, életemben elsőnek megütöttem, amitől újra láthattam könnyeit. Azokat a hülye könnyeket, amiket, ha első alkalommal letöröltem volna nem jutottunk volna ilyen messzire. Minden az én hibám. 

Az egyik kezemet Jimin puha arcára teszem, miközben óvatosan mozgatom ajkaimat, mézédes párnácskáin. Kezeit továbbra is ott tartsa mellkasomnál, de nem érzem azt, hogy elakarna lökni magától. Kicsit felbátorodva simítom végig nyelvem hegyével alsó ajkán, bejutást kérve szájüregébe, amit kis habozás után megad. Át is tolom hozzá nyelvem, lassú táncba híva az övét, amire felszusszan és karjaival átkarolja nyakamat. Ujjait meg is érzem belefúródni hajamba, míg átvéve tőlem az irányítást, szenvedélyesebben kezd csókolni, amitől beleremeg a gyomrom. 

Hevessége miatt belemarkolok csípőjébe, majd egy mozdulattal felültettem a pultra.  Lábai közé férkőzve az egyik kezemmel bele is markolok combjába, azon adva le a hirtelen jött szexuális feszültséget. Minden egyes mozdulatomra aktívan reagál, van mikor egy nyögéssel, vagy éppen egy kisebb remegéssel. Első alkalomkor félénkebb volt, visszafogott, csak akkor tett bármit is, mikor én arra kértem, de most eléggé szenvedélyes. Lehet neki is, annyira hiányoztam, ahogyan ő nekem? 

Sajnos levegőhiány miatt elszakadunk egymástól. Ő hátra hajtva fejét gyorsan szedi a levegőt, tökéletes kilátást nyújtva nyakára, amin olyan szépen megfeszülnek az izmok. Adok is rá egy apró puszit, amitől már ellök magától és leszáll a pultról. Szemeimbe nézve nyel egy nagyot, ami miatt nekem is nyelnem kell, hisz hirtelen olyan feszült lett a levegő.

-Mennem kell. - Megköszörülve torkát elmenne mellettem, de megragadom a kezét. 

-Adj egy esélyt. - Közelebb lépek hozzá, de ő meghátrál. - Kedvelek téged és tudom, te is engem. 

-Tévedsz.- Rázza meg fejét, míg lassan kiszedi kezét az enyém közül. - Randizni fogok Hoseok-al, utána pedig járni fogok vele. - Újra megindul a kijárat felé, én pedig utána siettek. 

-De miért?! 

-Mert ő egy biztos pont, te meg nem vagy az. Lehet kedvelek, de mit sem ér, ha egyszer nem akarok veled lenni. - Elveszi a kabátját és magára veszi, egy pillanatra sem nézve rám. - Nem akarok reményt adni neked, ezért nem kerülgetem a forrókását. Soha nem fogok veled járni. 

-Akkor miért csókoltál vissza? - Tárom szét karjaimat, értetlenül nézve rá, már lassan kétségbeesve. - Legalább gondold át, mielőtt ezt mondanád! 

-Nincs mit átgondolni, Yoongi! - Beletúrva hajába, idegesen beleharap alsó ajkába. - Mi van, ha újra összezavarodsz és kidobsz engem? Én nem vagyok Taehyung, nem bánhatsz így velem basszameg!  - Mérges tekintettét látva felsóhajtok és lehajtom a fejem. Még mindig dühös rám, pedig annyiszor bocsánatot kértem már tőle, mégis dühös. Nem tudom mit kéne tennem, hogy elfelejtse azt a szörnyű éjszakát. 

-Tudom, hogy nem ő vagy, épp ezért kedvelek. - Nézek fel rá szomorkásan, de ő még mindig mérgesnek tűnik. - Sajnálom amiért megbántottalak, nem kellett volna kidobjalak, hülye voltam beismerem, de kérlek, emiatt ne ítélj el engem.  Helyre hozom ígérem. - Bűnbánóan nézek szemeibe, amik összezavarodva méregetnek. 

-Elmegyek. - Megfogja a kilincset, de nem engedem kinyitni neki az ajtót, mert karjára fogok. - Engedj már el! - Kiabál rám, ami meglep, de nem eresztem el. Nem hagyhatom, hogy így menjen el. 

-Mi folyik itt?! - Hátam mögül meghallva az idegesítő hangot, csettintek egyet a nyelvemmel és hátra nézek Jungkook-ra, aki Taehyung-al együtt álldogál elég közel hozzánk. Jimin kihasználva a figyelmetlenségemet kiszabadítsa a karját és gyorsan kisiet az ajtón. Szaladnék is utána, ha a hülye kölök hagyná ezt nekem, mert ahogyan megmozdulok ő olyan lendülettel kapja el pólóm és vág neki a falnak. - Mit csináltál vele? - Megszorítva mellkasomnál a pólót, jobban feljebb húz, így már pipiskednem kell. El kell ismernem, elég erős egy srác. 

-Hagyd, inkább szaladj és vigasztald meg a kis barátodat. - Taehyung gúnyos hanglejtésére nem is figyelve enged végre el a kigyúrt kölyök és elhagyja a lakást. 

Megsimogatom fájó mellkasom és ránézek Tae-ra, aki önelégülten mosolyogva, összefonja karjait mellkasa előtt, míg fejét oldalra billenti. Nagyon utálom, mikor így néz rám, sőt gyűlölöm ezt. Nem is értem Jungkook, hogyan tudja elviselni anélkül, hogy agyon ütné. Az utóbbi időben nekem is nehezemre esett visszafogni magam, akkor még az izomkölöknek. 

-Mi a baj? Mi történt, csak nem összevesztetek Mochival? - Rosszallóan csóválja meg fejét, helyet foglalva a kanapén és megpaskolja combjait. - Gyere ülj le és meséld el Tae bácsinak mi bántja a lelkedet. Talán nem tette szét időben a lábait? Ahj a mai gyerekek olyan szemtelenek, nem gondolod? - Jellegzetes vigyorát látva, legszívesebb megütném, főleg mikor meghallom a nevetését.

-Mi olyan vicces? - Sziszegem fogaim közöl, amiket már mérgemben összeszorítottam. 

-Olyan szánalmas vagy, én pedig ezt úgy élvezem. - Nevet tovább, amitől érzem minden egyes pillanatban feljebb szökik a vérnyomásom. 

-Nálad szánalmasabb nem lehetek. - Beszólásomra, csak jobban kitör belőle a nevetés. 

-Lassan engem is fölözöl. - Vigyorogva hátra dönti a hátát. 

-Te használsz ki egy kölköt, nem pedig én. - Tárom szét karjaimat, már elképedve a viselkedése miatt. Sokkal elviselhetőbb volt pár napja, de most még magát is túlszárnyalja. Általában az emberek szex után elég jó kedvűek lesznek, de ő ezek szerint utána, csak kötekedni tud. Vagy az én idegrendszerem nem olyan erős hozzá jelen pillanatban? 

-A szerelem egy nagyon szép dolog, vagyis ezt mondják. - Von vállat egy sunyi mosoly kíséretében. 

-Nyűg vagy és érzéketlen, egy olyan ember, akinek meg sem kellett volna születnie. - Nem gondolom komolyan azokat, amik elhagyják számat, csak egyszerűen a düh beszél belőlem. Rosszulesik, ahogyan beszél velem és Jimin is megviselt. 

-Lehet igazad van. - Szomorkás hangját hallva meglepődök, hisz ez olyan ritka nála. Nem hittem volna, hogy még tud érzelmeket kimutatni. - De gondolom nem azért jöttél, hogy a halálomat kívánhasd. - Néz fel rám sértetten, amitől egy kis lelkiismeret furdalás elkap, de nem tart olyan sokáig, hogy bocsánatot is kérjek tőle. Megérdemel ennyit, ha már ilyen csúnyán beszélt velem.  

-Nem, de már nem számít. - Vállat vonva elveszem a kabátom mellőle és magamra veszem. - Már nem érdekel, mi történik veled, úgysem hallgatnál rám, én meg már nem fárasztom magam veled. Csináld azt, ami jólesik, ahogyan mindig is teszed. 

Az ajtóhoz fordulok, meglátva az ott álldogáló izomkölköt, aki minket figyel csöndben. Biztos hallotta a beszélgetésünket, vagyis a vitánkat, de már nem is érdekel, mostantól úgyis az ő terhe Taehyung. Hátha ő rá néha azért hallgatni fog, ha már rám soha  nem hallgatott. 

Elsétálva a némán álldogáló fiú mellett együttérzésből megveregetem a vállát és szépen lesétálok a lépcsőfokokon. Többet úgysem jövők már ide, ezért jól végig nézem a lépcsőházat még utoljára. Hiba volt szakítás után továbbra is Taehyung mellett maradnom, csak saját magamnak okoztam ezzel fáradalmakat. Neki nem kell a segítségem, mivel ő tökéletesen megvan elégedve a szar életével és talán egy idő után Jungkook is hozzászokik Taehyung viselkedéséhez, folyamatos félelemre, hogy mikor újra találkozik vele, már más foglalja el az ágyban a helyét. 

Elhagyva a panelházat beszállok a kocsimba. Kormányt kezeim közé véve megszorítóm és rádöntöm homlokomat. Soha nem voltam híve a feladásnak, de most úgy érzem muszáj vagyok piros lapot felmutatni. De Jimin-t nem akarom ilyen könnyen elengedni. Még az enyém lehet, hisz nem jár Hoseok-al, csak randizni fognak. Még a randi előtt meg kell szereznem magamnak. 

Beindítva az autót elindulok a kollégium felé, ahol Jimin is lakik. Utoljára még a panelházra nézek, ami mellett el is megyek, végleg elhagyva a helyett. Többet vissza se nézve. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)