Taehyung pov. 

Hatalmasat nyújtózkodva ülök fel az ágyban, szemeimet összeszorítva a művelet közben, amitől meg is fájdul, ezért odakapok kezeimmel. Szemem egyszer ég és szúr, hiába dörzsölgettem, nem akar elmúlni az fájdalmas érzés, pedig már ömlik belőle a könny. 

-Hoseok! - Kiabálom el magam, amitől  megérzem a mocorgását mellettem, majd meghallom az ásítását. -A szemem! - Odafordulok, ahol gondolom, hogy van és segítségkérően a szemeimre mutatok. Nem sokára meg is érzem, ahogyan elveszi onnan a mancsaimat, majd az egyik oldalon kifeszíti a szemhéjam, hogy láthassa mi a gond. 

-Benne hagytad a kontaktlencsét?! - Morogva rácsap a vállamra, amire feljajgatok, de nem azért mert fájt, hanem mert meglepet a hirtelen jött támadás. 

Kiakarja szedni a lencséket, de mivel fáj, ezért akaratlanul is elakarom fordítani a fejem, amitől egyhatalmas birkózás törik ki. Hátralök az ágyban, miközben csípőmre ül és az egyik kezével lefogja a fejem, míg a másikkal nagy nehezen kiszedi az egyik lencsét. Talán beletelik félórába, mire kiszedi a másikat, mivel eléggé ellenállok, de végül sikerül és leszáll rólam. 

-Tegnap többször is szóltam, hogy mielőtt lefekszel vedd ki őket! -Szid le, akár egy apuka. Morogva felülök és kinyitva szemeimet végignézek homályos szobán. - Hozok jeget, mert ha Seokjin meglát téged így, sírva fakad. 

-Annyira szörnyű? Megdagadt? - Kérdéseim után felpattanok az ágyból, de az esti kis ivászat miatt megszédülök és neki esek a falnak. Fejem nagyot koppan és végül el is esek, amitől még a térdem is megfájdul. 

-Esküszöm, elvonóra viszlek. - Sóhajt fel barátom, miközben felszed a földről és visszaültet az ágyra. - Miért kell mindig hülyére innod magad? Egyáltalán, miért pont nálam teszed ezt?! - Felmordulva újra csattan keze a vállamon, majd homályosan látom, ahogyan elhagyja a szobát. 

Fészkelődve az ágyon kezeimet a szememhez emelem és kitapogatom a duzzanatot. Tegnap nem akartam haza menni, mert nem akartam, hogy Jungkook zaklasson otthon, ezért inkább Hoseok-hoz jöttem. Hoztam magammal egy kis italt is, mondván ünnepeljük meg azt, hogy haza érkeztem a nyomortanyáról, de túlzásba estem, úgy ahogyan mindig is szoktam. Mondhatni bepótoltam a majdnem kéthetes kihagyásomat az ivásban, bár még a szexhiányomon nem segítettem. Csodálom, hogy nem másztam rá Hoseok-ra az éjszaka folyamán, pedig együtt is aludtunk. Attól függetlenül, hogy már régóta barátok vagyunk nem néz ki rosszul, sőt régebben sokat fantáziáltam róla, de mára már inkább mással fantáziálgatók. 

Elveszem a telefonom az éjeiről és próbálom megnézni az időt, de az átlagnál is szarabbul látok. Nem esett jól a szememnek az elmozdult kontaktlencse, pedig ma be kéne másznom dolgozni is, hisz már két hete nem voltam bent.  Lassan Seokjin megöl, vagy kirúg. 

-Tessék. - Hirtelen megérzem, ahogyan a jéghideg valami neki nyomódik a szememnek, amitől hátraötlök, de mikor realizálom mi az, jólesően felsóhajtok. - Tartsd ott. - Megtartom helyette a Jéggel töltött valamit, amire hátrébb lép és kinyissa a szekrényét, gondolom, hogy átöltözzön. 

Hunyorítva figyelem, ahogyan leveszi magáról ruháit, megmutatva izmos felsőtestét, amitől nyelnem kell egyet. Mikor már a gatyáját húzná le, inkább elnézek onnan, mert a végén olyat teszek, amit nem kéne.  Úgy érzem ma meg kéne látogatnom Jungkook-ot, mielőtt ráugrok az első emberre, aki szembe jön velem az utcán. Ha mással feküdnék le, még a végén ő nyerne és ezt nem hagyhatom. Bebizonyítom, hogy képes vagyok egy normális kapcsolatra. 

-Hobi elviszel dolgozni? - Elveszem a hűsítő dolgot a szemem elől és újra megpróbálok felkelni az ágyról baleset nélkül. - De előtte haza dobsz? Átakarok öltözni, meg egy fogmosás sem ártana. 

-Elvihetlek, de munka után sétálnod kell. - Már teljesen átöltözve jön oda hozzám és fogja meg kezemet, úgy kísérve ki a szobából. - Yoongi végzet a zenével, így el kell kezdenem a koreográfiát. Nem hiszem, hogy egy hamar végeznék vele, sőt talán az egész hetem ezzel fog elmenni. -Fáradtan beletúr a hajába, miközben leültet és a kezembe adja a cipőmet, amit fel is veszek. -Még Minie-vel sem fogok tudni találkozni ez idő alatt. 

Kell párperc, míg leesik ki az a "Minie", de egy idő után rájövök, hogy az csak Jimin lehet. Vele van olyan jobban mostanában, amivel nem lenne semmi gond, ha a kis törpe nem használná ki az én jószívű barátomat. Hoseok egy nagyon érzelgős fiú és tudom kezd bele szeretni a törpébe, ami hatalmas hiba, mert Jimin nem őt szereti, ha Yoongit. Ő vele járás nélkül is kefélt, de Hoseok-nak még egy baráti puszit sem adott. 

-Mennyire tetszik neked Jimin? - Teszem fel a minden elsöprő kérdést, miközben elhagyom vele a házat. Barátom szótlan marad, míg beültet az anyósülésre. - Szereted őt, vagy csak dugnád? - Húzgálom a szemöldököm, egy perverz vigyor mellett, amire csak felhorkant és beindítsa a kocsit. 

-Ezt én is kérdezhetném! Azért jöttél össze Jungkook- al, mert szereted, vagy mert jó az ágyban? 

-Azért, mert átvert és hát jó az ágyban is. - Vonok vállat, amire hitetlenkedve megrázza a fejét. 

Az útsorán nem beszéltünk többet, mivel fáradt vagyok, így csak szemem lehunyva várom, hogy hazaérhessek. Párperc kocsikázás után meg is érkezünk. Hoseok a kocsiban marad, míg én felszaladok, gyorsan átöltözöm, megmosom a fogam, beállítom a hajam és megkeresem a szemüvegem. Mikor mindennel elkészülök lesietek a kocsihoz és beszállok. Nem kell sok idő és már a munka helyemnél vagyunk, ezért elköszönök és liftbe lépve már megyek is felfele. 

Felérve bemegyek  abba a helyiségbe, ahol lesz a fotózás és már mennék is az öltözőbe, de Jin feltűnik a semmiből és elém ugrik. Látom az arcán, milyen mérges rám, amiért eltűntem hosszú időre, anélkül, hogy szóltam volna neki róla. Nincs kedvem hallgatni a szidását, de gyorsan túl akarok esni rajta és végre leülni, elég fáradt és másnapos vagyok én ehhez. 

-Remélem tudod, hogy ki kéne rúgnom téged, amiért nem jártál bedolgozni? - Kérdésere, vagy kijelentésére bólintok egyet. Nincs értelme vitatkozni, vagy magyarázkodni. - Ezért a két hétért kitaláltam neked egy olyan feladatot, amivel kárpótolni tudsz. - Értetlenül nézem sunyi vigyorát, nem értem mit akar ezzel, milyen feladatra gondol. - Hadd mutassam be neked a tanoncodat. -Kimondva a tanonc szót, hatalmasra nyílnak fájó szemeim, míg az állam leesik. Ördögi nevetésbe kezd látva döbbent arcomat. 

-Én nem vállalok tanoncokat! - Háborodok fel rögtön, miközben hisztizve körbe fonom karjaim mellkasom előtt. 

-Elvállalod, vagy kirúglak. - Jelenti ki egyszerűen, lazán megvonva a vállait. 

-Akkor rúgj ki! - Vágom rá, át sem gondolva a dolgot. 

-Szegény Yoongi...mennyi baja van, amiért köze van hozzád. - Le sajnálóan ingatja a fejét, amire fájdalmasan felsóhajtok és a plafonra vezetem tekintetem. Miért kell mindig Yoongival fenyegetnie?! 

-Ki az? - Feladva az egészet nézek rá, amire győzelem ittasan elmosolyodik és a padok felé mutat, ahol a teli asztalok is vannak. Látok ott ülni egy fiatal, fekete hajú, jó vágású fiút, aki hatalmas mosollyal a képén nézelődik. 

-A neve Kyo és 24 éves. Semmi tapasztalata sincs modellkedés terén, de az igazgató maga akarta őt, így biztosan nagyon jobban vannak. Készítettünk róla pár képet, de egyik sem lett olyan tökéletes, ahogyan mi szerettük volna és ezt jelentettem is az igazgatónak, de ő leintett, azt mondta tegyem be valaki mellé. Én meg rád gondoltam. 

-Miért rám? - Tárom szét karjaimat értetlenül. - Nem én vagyok a legjobb modelled, se pedig a legrégebbik. Nem szeretek együtt dolgozni senkivel sem, főleg nem az igazgató kedvencével. 

-Azért választottalak téged, mert nagyon hasonlít rád több szempontból is, így tudom nagyon, de nagyon jól meglesztek. - Vigyorodik el ördögien, amitől nyelnem kell egyet. - Már beszéltem rólad neki, de azért szeretnélek bemutatni neki személyesen. - Megragadja a karom és maga után vonszol. 

A fiú elé érve  rám kapja tekintettét és feltűnően végignéz, ahogyan én is őt. Nem néz ki rosszul, de olyan jól sem, hogy modell szakmában sokáig kibírja. A mosolya nagyon szép, mondhatni már túlságosan is, látszik rengeteget gyakorolta már a tűkőr előtt. Szemei semmit nem árulnak el, tökéletesen álcázza gondolatait. Testtartásán nem látszódik az izgalma, vagy aggódása, szépen kivan húzva, azt mutatva mennyire is magabiztos. Az egész srác egy kamu. 

-Hadd mutassam be neked Taehyung-ot, tudod róla beszéltem nemrég. - Mosolyog rá kedvesen Jin, amire megforgatom a szemeim. - Ő fog neked segíteni és megtanítani pár dologra, amire később szűkséged lesz. 

-Kyo vagyok. - Áll fel a srác és elém lépve kinyújtsa a kezét, amit nem fogadok el, hisz nem sokáig marad ez itt, ha az én kezeim közé kerül. Magától mond, majd fel. Mikor lássa, hogy nem fogadom el a kezét, inkább leengedi és továbbra is mosolyogva néz. - Remélem jobban leszünk. 

-Kettesben hagylak titeket. - Mondja Jin, majd vállon verekedve otthagy a sráccal. 

-Mi történt a szemeddel? - Szólal meg egy kis szünet után, közelebb lépve hozzám, kezét az arcom felé emelve, de mielőtt elérne elütöm a kezét. Megszeppenve néz rám, simogatva sértett végtagját. 

-Figyelj, mert csak egyszer mondom el. - Fenyegetően közel megyek hozzá, amitől meghátrál és neki ütközik a háta az asztal szélének. - A neved mostantól, Pöcök lesz. - Kijelentésemre elnyílnak ajkai, de mielőtt megszólalhatna folytatom tovább. - Neked Hyungie-nek kell szólítanod, mivel én vagyok az idősebb. Akkor szólalsz meg, mikor én kérdezlek, addig is csöndben maradsz és követed az utasításaimat. Nem érdekel honnan jöttél és milyen pózban érted el a nagyfőnöknél, hogy felvegyen ide, mert ez a te dolgod, de cserében te sem teszel fel nekem hülye kérdéseket. 

-De..- Kezdene el felháborodni, de a mögötte lévő asztalra csapom mindkét kezem, körül zárva őt karjaimmal, amitől belé szorul a szó. 

-Nincs, de! Az lesz amit én mondok, ha talán mégsem tennéd azt, akkor hidd el nem sokáig fogsz itt lenni. Hiába tökéletes a nyelvtechnikád, ha közben a munkához béna vagy. Ezt a főnök is észre fogja venni és előbb utóbb kifog rúgni, de lehet azért seggedet megfogja tartani. 

Gúnyolódok vele, hátha kitudom venni az igazi személyiségét, hisz az aki előttem áll egy hatalmas kamu. A sértéseim miatt idegesen harapdálni kezdi ajkait, szemeivel mérgesen nézve az enyémbe, amire elmosolyodok és végül elengedem őt. Nem tagadta azokat, amiket mondtam, így tényleg igazam volt. Fényesíti a főnök farkát, csak azért, hogy itt dolgozhasson, amihez hatalmas gyomor kell, mivel a főnök, vagy hetven éves. Azért én sem vagyok semmi, de ő még rajtam is túlszárnyal. 

-V. - A hátam mögül meghallom a nevem, ezért elszakítom a mérges fiútól tekintetem és hátra nézek. Az egyik kellékes áll mögöttem, aki az ajtó felé mutat. - Valaki keres. - Követve ujját meglátom Jungkook-ot, aki mosolyogva integet nekem. 

-Itt marad! - Mutatok Pöcökre és odamegyek a feketémhez. 

Megállva előtte végignézek rajta és megnyalom ajkaimat, mivel a látványa felér egy orgazmussal. Pulcsi van rajta, mégis a dagadó izmai tökéletesen látszódnak, ahogyan combjain is, amiket úgy megmarkolásznék. Az a farmer olyan szűk rajta, hogy még a farka vonalát is látom, pedig velem ellentétben nincs izgalmi állapotban. Muszáj vagyok megérinteni legalább a mellkasát, mert megőrülök a késztetésben. 

Közelebb is lépek hozzá és végig simítok tökéletes izmain, beharapva ajkaimba. Nem állít meg, így szabadon fogdoshatom, bár miért ne tehetném? Járunk, ezért ez a test az enyém, azt csinálok vele amit akarok, és most legszívesebben meglovagolnám, de jól durván. AHj...de jó is lenne. 

-Nem köszönsz, mielőtt felfalnál a szemeiddel? - Hangjától felébredek és arcára kapom szemeim, amin egy önelégül vigyor ragyog. 

-Mit keresel itt? - Elveszem a mancsaimat róla, csakhogy ne essek neki most rögtön. 

-Tegnap nem találtalak otthon, ezért idejöttem. - Kezét az arcomhoz emeli és végig húzza rajta ujjait, beakasztva szemüvegembe, levéve azt rólam. - A piaszag és a duzzadt szemek, arra utalnak tegnap nagyon jól érezted magad. 

-Nem csaltalak meg, mielőtt feltennéd ezt a kérdést. - Kiakarom venni kezéből a szemüvegem, de elhúzza előlem, majd túlságosan közel jön hozzám, amitől összeér a mellkasunk. Megcsap a férfias illata, amitől muszáj vagyok behunyni a szemeim, míg testemen végig megy egy bizsergető érzés. 

-Tudom. - Suttogja érzékien, míg kezeivel végigsimít az ágyékomon, amire már fel kell nyögnöm. - Ha megtetted volna, nem lennél ennyire felhúzva. - Elégedetten elmosolyodik és hátrébb lép tőlem, meghagyva a tisztes távolságot, ami nagyon idegfeszítő érzés. Olyan közel, mégis olyan mesze. -Jah és tegnap felhívtam Hoseok hyungiet, hátha tudja hol vagy, és ő mondta, hogy nála vagy. 

-Hyungie? - Felhúzom egyik szemöldököm a megnevezést hallva, hisz Hobival ugyan annyi évesek vagyunk, engem mégsem hív Hyungienak! Hoseok mivel különlegesebb nálam?! 

-Ne legyél féltékeny, TaeTae. - Édesen megmutatja nyuszi mosolyát, amitől elszáll a hirtelen jött dühöm és inkább olvadozni lenne kedvem, persze miután jól meglovagoltam azt a hatalmas dolgot a lábai között. Legszívesebben elvinném a szertárba és olyan hatalmas kurásban részesíteném, amit még nagypapi korában is felemlegetne. -Amúgy...ő ki? - Hátam mögé mutat, ezért megfordulok és szembe találom magam. Pöcökkel. Mondtam neki, hogy maradjon a egy helyben! Neveletlen korcs. 

-Kyo vagyok. - Mutatkozik be a vakarék illedelmesen, miközben mellém lép hatalmas mosollyal a képén. -Te biztos Taehyung barátja vagy. - Néz végig feltűnés mentesen Jungkook-on, amit persze ő nem vesz észre, csak én, pedig félig vak vagyok. 

-Az ágyasa, de nyugodtan hívhatsz Jungkooknak. - Pimaszkodik a feketeség, ahogyan visszahelyezi szemeim elé a szemüvegem, majd kinyújtsa barátságosan Pöcöknek a kezét. Az említett is emelné a kezét, hogy kezet foghasson vele, de ahogyan emeli, én olyan lendülettel csapom el Jungkook-tól, direkt jól erősen, hadd fájón csak neki. Fel is jajgat és a fájó kézfejéhez nyúl azt dörzsölgetve. - Ezt most, miért csináltad? 

Mérgesen néz rám feketeség, amire megforgatom szemeimet és a Pöcök felé fordulok, akit kezén is ragadok, de mielőtt elrángathatnám odakiabálok Jungkooknak, hogy maradjon itt mindjárt jövök , majd berántom a hülye kölköt az egyik öltözőbe. 

-Mit nem értettél abból, hogy marad?! - Emelem fel hangom, nem palástolva mérgemet, ami nem azért van, mert nem fogadott szót, hanem mert az én tulajdonomhoz mert szólni! 

-Aranyos barátod van. - Mosolyog továbbra is, amiből már kezd elegem lenni. - Bár én azt hittem Yoongival jártok, nem hallottam azt, hogy szakítottatok volna a hatalmas botrányotok után, de ezek szerint nem tudnak mindent az emberek. Bár az is lehet, hogy csalod. - Von vállat az eszmefuttatása közben. 

Az igazat megvallva hivatalosan tényleg nem szakítottunk Yoongival, mivel nem akartunk még egy botrányt kirobbantani. Még az előző se csendesedet le teljesen, így nem kockáztatunk, bár erről Jungkook biztosan nem tud és nem is szeretném, ha megtudná. 

-Remélem tudod, ha eljár a szád neked annyi? - Lépek közelebb hozzá, nyugalmat mutatva, de belül majd felrobbanok. Nem tudom mi van velem, hisz általában nagyon nyugodt ember vagyok, ennél több kell, hogy ilyen mérges legyek, most mégis mindjárt felrobbanok. A szexhiány nem okozhat ekkora feszültséget, nem? 

-Tudom, de neked is az lesz, ha netalán eljárna a szám. - Végre megmutatkozik igazi valója és ledobja a hülye álcáját, amitől önkénytelenül is, de mosolyogni kezdek. - Lehet meg kéne újra beszélni a szabályokat, nem gondolod? - Önelégülten elmosolyodik, de gyorsan letöröm a szarvait. 

-Az ügynökség szigorúan tiltsa az infók kiszivárgását. - A sminkes tükörhöz megyek és az előtti asztalról elveszek egy vastagkönyvet. - Ha ez az egész kitudódik, mindenki tudni fogja kiengedte ki az információt, mivel elfogom mondani Seokjin-nek, hogy már  te is tudsz erről. - Visszaszerezve a higgadtságom odasétálok elé és a fejére egyensúlyozom a nehéz könyvet, ő pedig mereven hagyja nekem. - Te fogsz rosszul járni, ha köpsz nem én. - Hátat fordítva neki az ajtóhoz megyek, de az előtt megállók és visszanézek rá. - Ha lemered venni a könyvet, míg nem jövök átadlak másnak, ha egyáltalán kellenél is valakinek. 

Rákacsintok, majd angolosan távozok a helyiségből. Igaza volt Jin-nek, ez a srác nagyon hasonlít rám, épp ezért nem is kedvelem. Jungkook-hoz megyek, ahol hagytam és látom, hogy szerencsére nem mozdult sehova sem, de nincs egyedül. Jin-nel beszél valamiről, de mikor lássa az idősebb, hogy jövök elköszön a feketétől és vihogva elsiet. Mivel akar még büntetni?! 

-Mit akart? -Morgom, ahogyan elé érek ,de válasz helyet megrázza fejét.  

-Semmi fontosat, de most már megyek, háromra érted jövök. - Elindul, de utána kapok és megfogom az izmos karját, egy pillanatra el is csodálkozok, hogyan nem szakad szét rajta az a vacak pulcsi. - Mi az? - Hangjára mintha fejbe vertek volna, úgy kapom rá a tekintetem arcára. 

-Am...én. - Dadogok össze vissza, mivel totálisan elfelejtettem, mit akartam neki mondani az előbb. Úgy érzem magam vele, mintha egy fekete lyuk szívna magába, elnyelve a maradék eszemet is. 

-Mit csinálsz? - Lenéz a karját szorongató ujjaimra, amikkel észre se vettem, de elkezdtem masszírozgatni izmait. Tényleg orvosi segítségre szorulók, mivel nem bírom visszafogni a kangörcsömet. 

-Ne késs, mert nem várok. - A hangom túlságosan is hidegen szól, amiért gondolatba fejbe is vágom magam. Elengedem a karját és levezetem a tekintetem, inkább a padlóra, csakhogy ne vegye el az eszem újra. 

-Nem fogok. - Megérzem ajkait arcomon, amitől pillanatok alatt elkap a melegség és úgy érzem égni kezd ott, ahol ajkai érintettek. - Ne nagyon kínozd meg, Kyo-t. - Útóljára végigsimít vállamon, majd végleg elhagyja a helyet. 

Elgondolkodva utána nézek és nagyon agyalni kezdek ki a fene az a Kyo, de végül hagyom a francba és elindulok a dolgomra. Alig várom, hogy végezek a munkával és újra találkozhassak Jungkook-al, hogy egy őrült nagyot szexelhessünk, amitől összetörik az ágy, leszakad a mennyezet. 

Mivel még van egy kis időm elmegyek az egyik öltözőbe, ahova senki sem szokót járni, hogy aludni tudjak egy kicsit. Fáradt vagyok, ezért jól fog esni egy kis alvás...bár fura érzés kerít rabjává. Mintha elfelejtettem volna valamit...de mit? Agyalok egy kicsit, de mivel nem jut eszembe, úgy vagyok vele biztos nem volt olyan fontos. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)