Taehyung pov.

Kényelmetlenül mocorgok rozoga fotelben, ami már sokkal szebb napokat is megélt, nem is értem miért nem dobták már ki. Háttérben halk zongora muzsikál, jobban állá festve kilodásomat, amit elszenvedek ezen a szaron. Ezek szerint nemcsak én unom már ezt, mert a zene elhalkul és egy halk medve morgást ad ki magából az előttem lévő. Abbahagyva a mocorgást rámosolygok és intek neki egyet, de a morgást nem hagyva abba visszafordul a zongorához. 

-Már rohadt jól megy, ezért mi lenne, ha rám szánnál egy kis időt? - Mosolygok rá továbbra is, de rám sem bagózik, úgy csinálja mintha itt sem lennék. Szebben akartam kezdeni, de nem hagyj más választást. - Miért írsz ilyen szomorú zenét, Édes? Talán szerelmi bánat? - Simogatom meg mellkasom baloldalát, ahol szívem is található. 

-Taehyung...hányszor is mondtam már neked, hogy ne gyere be a stúdióba? - Kezemen elkezdem számolni, csakhogy jobban idegesítsem, de félbe szakít. - Húz innen! - Emeli fel hangját, ami egy picit meglep, hisz azért Yoongi egy elég türelmes ember, sőt ő az egyetlen aki sokáig elviseli a hülyeségeimet, most mégis tiszta idegbeteg fejet vág. Bár attól függetlenül nem hagyom abba azt amit elkezdtem. 

-Talán egy kis szőke hajú, apró termetű fiú fájdította meg szívecskédet? - Együtt érzően nézek rá, bár egyáltalán nem gondolom komolyan, hisz inkább dühöt érzek, mint együttérzést. 

-Na jó most rögtön emeld fel a segged és takarodj kifelé! - Feláll a zongorától, amitől összerezzenek, de nem tudom miért, soha nem bántott még úgy, most mégis olyan ijesztő. Mutatóujjával az ajtó irányába mutat, amire elmosolyodok, ezzel is leplezve enyhe félelmem, majd felállok a helyemről és elé sétálok. 

-Miért vagy ilyen mérges szívecském? Hát már nem fekszik alád? - Ahogyan ezeket kiejtem ajkaim közül, úgy kap a karom után és ránt egyet rajtam, amitől majdnem elessek. 

-Ne idegesíts fel. - Figyelmeztetően ránt még egyet karomon, ami nem fáj, csak rosszulesik...sosem bánt így velem. -Nem érdekkel  honnan tudtad ezt meg, , csak meny el.- Elengedi a karom, amit megdörzsölgetek, mintha annyira fájna, abban reménykedve hátha megsajnál. Látok a szemeibe egy kis aggódást, mégis hátat fordít, amitől elgurulnak azok a bizonyos gyógyszerek. Vállára fogva visszafordítom és olyan pofont adok neki, mint még soha senkinek sem. Nem szeretek erőszakot alkalmazni, soha nem bántottam eddig senkit, de most már elegem van belőle. 

-Megbasztad a barátomat! - Ordítom arcába a tényt, amit eddig szépen próbáltam tálalni előtte, de mivel a szép szóból nemért muszáj vagyok így tenni vele. -A barátomat érted?! Annyi hülye ember rohangál az utcán és te mégis az én idiótámat találtad meg! - Kiabálok továbbra is, kiengedve magamból egy hétnyi ideget, mert igen már egy hét is eltelt a buli óta, de még most volt elég bátorságom beszélni Yoongival. Az említett pirosodó arcát simogatva néz rám, úgy mintha eddig a falnak beszéltem volna. 

-Ne emeld fel a hangod, mivel semmi jogod sincs kiabálni. Már nem járunk, azzal fekszem le akivel akarok, nincs többé ebbe beleszólásod. -Tök nyugodt hanggal beszél, ami az előbbi kiabálásához fura, így tudom gyenge pontra tapintottam.  

-Ennyi erővel, akkor lefeküdhetnél az összes barátommal. - Tárom szét karjaimat felháborodva. - Mondjuk ott van Hoseok, ővele is dughatnál...jaj tényleg, ő velem egykorú te meg most kölykökre buksz. - Csóválom meg fejem rosszallóan és folytatnám tovább azzal, hogy akkor kölcsön adom neki Jungkook-ot is, de meggondolom magam. Ő az enyém, őt nem adom. Kicsit elbambulva agyalok még Jungkook-on, hisz olyan rég láttam, de sajnos nem sokáig tudok rá gondolni, mert Yoongi újra elkapja a karom és elkezd a kijárati ajtóhoz rángatni. 

-Menj el orvoshoz! - Vágja fejemhez a mindig hajtogatott dolgot, mert igen vagy ezredjére mondta már ezt nekem, de ahogy mindig, most sem érdekel mit mond. 

-Ne rángass már! Egy igazi műalkotást teszel éppen tökre, te barom!- Sikeresen kiszabadulok a kezei körül és jó messzire megyek az ajtótól. Ha most kidob, akkor nem fogok tudni visszajönni és én még nem végeztem. 

-Műalkotás? Inkább hasonlítasz egy koszos kavicsra, mintegy alkotásra. De ha már itt tartunk, Seokjin telefonált, hogy miért nem mentél ezen a héten dolgozni, élsz-e egyáltalán. 

-Mond meg neki, hogy azért nem voltam, mert egy seggfej miatt mély depresszióba estem! 

-Inkább a hülye hobbijaid miatt nem érsz rá, mint a hülye depressziód miatt! Eddig komolyan vetted a munkád, most mi lett veled?! Teljesen elment a maradék józan eszed is? 

-Mondja ezt a pedomaci! - Nevetek fel cinikusan, amire felmordul és újra megindul felém. Gyorsan elfutok a másik sarokba, hogy onnan szólogassak be továbbra is, de az a bejárati ajtó kinyílik és egy döbbent Hoseok lépbe rajta.  Gondolom a hangunkat már az utcáról is hallani lehet, hisz nem voltunk túl csendesek. 

-Gondolhattam volna, hogy a régi házaspár veszekszik itt. - A megnevezés miatt Yoongira pillantok, ahogyan ő is rám, egyáltalán nem szép szemekkel. Úgy érzem túl messzire mentem nála, most jobban utál, mint eddig. 

-Épp időben jöttél, elkészültem a dal ütemével, most már elkezdhetsz rá koreográfiát készíteni. -Yoongi visszaül a zongorája elé, gondolom, hogy előadja Hoseok-nak a dallamot. Én is vissza ülök a szar fotelbe, hogy türelmesen kivárjam az egészet és ott folytathassam a mi kis beszélgetésünket, ahol abbahagytam. Magyarázattal tartozik nekem! 

-Sajnálom...de most nem alkalmas a dolog. Közbejött valami, így csak szólni jöttem, hogy ma nem érek rá. - Sajnálkozva néz rá az én csupa szív barátom a mérges medvére, aki olyan hangokat is ad ki magából. 

-Hoseok, a határidőnk lassan véget ér és még sehogy sem tartunk a zenével! Muszáj elkezdenünk, ha azt akarjuk, hogy időben végezünk, ezért mond le a mai programod. 

-Nem lehet...Jimin-nek megígértem, hogy segítek neki a gyakorlati vizsgájában és mutatok neki pár remek mozdulatot a táncához. - Ujjait tördelve hajtsa le fejét, boci szemekkel nézve a morgóra. A név hallatán Yoongi arckifejezése meglágyul, enyhe féltékenység látszódik rajta, de lehet csak képzelem.  Engem is meglep a dolog és rögtön Jungkook jut eszembe, pedig róla szó se volt eddig, mégis ő rajzolódik ki szemeim előtt. 

Nagyon rég nem láttam már a nyuszi fogú fiúcskát. A buli óta már eltelt egy hét és őt nem is láttam, vagyis nem akartam őt látni. Volt mikor írt, vagy felhívott, de nem válaszoltam neki, persze nem azért mert haragudnék rá, mert kivételesen nem csinált semmit, egyszerűen csak szomorú voltam. Egyedül akartam lenni, nem akartam senkit sem a közelemben látni, ezért még az egy éjszakás kalandjaimat is mellőztem, ahogyan az alkoholt is. Nem volt ezekhez elég erőm, csak feküdni akartam és aludni egész nap. Ma sem keltem volna fel és hagytam volna el a sötét lakásomat, ha nem  lett volna szükséges beszélnem Yoongival. Tudni akarom miért csinálta ezt, miért feküdt le vele. Szereti őt? Tényleg barátként gondol rá? Mivel jobb Ő, mint ÉN?! 

Ő csak egy 19 éves kölök az istenért! Törpe és béna, akkor meg miért van mindenki oda meg visszaérte? Oké, nem néz ki rosszul, szép arca van és a testalkata sem rossz, vékony mégis izmos, a segge pedig eszméletlenül jó. Ezek mellett tökéletesen megállná a helyét modellként, na meg tud táncolni. Személyisége is sokkal jobb mint az enyém, mert ő kedves, segítőkész, vicces...mindenki kedvence. 

Az én személyiségem szörnyű, idegesítő és elviselhetetlen. Nem értek semmihez, így ha nem lennék modell talán az utcán élnék. Ha nem lenne Yoongi és Seokjin még modellként se kellenék, hisz saját erőből nem kerültem volna oda, ahol most vagyok. Egyedül képtelen voltam bekerülni a modellszakmába, mert semmi különös nincs rajtam, átlagon aluli vagyok és az is maradok. Egy életképtelen senki. 

-Taehyung? - Nevemet hallva felkapom a fejem és előttem térdelő, hatalmas mosolyú Hoseok-ra nézek. - Te nem szeretnél velem jönni? Jungkook megkért arra, hogy téged is hívjalak el, ha találkoznék veled. Szerintem hiányzol neki. - Mosolyog továbbra is, míg szemöldökét huncutul felhúzza, amire már én is elmosolyodok. 

-Tetszik neked Jimin, igaz? - Témát váltva vigyorgók rá minden tudóan, amitől egy kis döbbenet szál arcára, majd szép lassan el is vörösödik. Nem okoz meglepetést reakciója, mivel már a buliban is láttam, mennyire is megtetszett neki a szőkeség. Mochi nagyon népszerű a fiúknál és még nem is tud róla. 

-Eldöntöttem! - Yoongi összecsapva tenyerét ravasz mosolyt húz ívelt ajkaira. - Mindannyian elmegyünk! - Határozottan kezemhez nyúl és felránt a szar fotelból, majd azzal a lendülettel kijárat felé rángat. Köpni nyelni nem tudok, olyan hirtelen érint az egész, így már csak akkor eszmélek fel, mi is történik mikor már a hátsó ülésen ülök. Hoseok is beül mellém izgatottan várva az indulást, vele ellentétben én sápadtan bámulok rá. 

-Nagyon jó lesz. - Megfogja a kezem bátorítóan, de ezzel nem sokat segít. Most komolyan mi a fene folyik itt?! 

Az autó elindul, szívem meg a torkomba köt ki, ahol elég nagy lendülettel dobog. Nem tudom, mitől félek ennyire, hisz csak Jimin lesz ott és Jungkook. Jimin akivel éppen nem vagyunk beszédes helyzetben, Jungkook-al meg egyszerűen nem akarok találkozni. Sokáig kerültem ahhoz, hogy elég kínos legyen a helyzet. Yoongi-t pedig nem értem, miért akar odamenni? A szőke törpe hallani se akar felőle, akkor meg minek próbálkozik még mindig? Fel kéne adni és valaki másnál próbálkozni, aki mondjuk vevő rá. Egyáltalán miért kellek én oda? Biztos tervez valamit és ehhez én is szükséges vagyok...ahj, fájdítsa a szívem. 

Megérkezünk úti célunkhoz, amitől a gyomrom görcsbe rándul és elér egy kisebb szorongás. A  többiek kiszállnak a kocsiból, de én továbbra is benne ülve nézek magam elé, azon gondolkodva mitévő legyek.  Drága volt barátom kinyissa nekem az ajtót és újra a kezemhez kapva húz ki a járműből. Felnézek az épületre és nyelek egy hatalmasat, lábaim földbe gyökereznek, agyam folyton kattog, keresi a kiutat, de innen nincs olyan. Szembe kell néznem a két fiúval. 

-Gyere már. - Húz magával kedves morgó, egyenesen be az épületbe, abban a találkozó helyhez. 

Hoseok-ot követve bemegyünk az egyik táncterembe, ami még üres, ezért a hevesen verő szívem lenyugszik, a hatalmas kő legurul vállamról. Még van időm felkészülni a hatalmas találkozásra. Félszemmel rápillantok a még mindig kezemet fogó, csalódott képű Yoongira. Ezek szerint, csak én könnyebbültem meg, hogy még nincsenek itt. 

-Nem sokára ők is jönnek. - A napsugarunk bizakodva veszi le kabátját és dobja az egyik sarokba. 

-Korán jöttünk? - Néz a mellettem lévő, Hoseok-ra, aki már bemelegítést végzi. Beszéd közben hüvelykujjával kézfejemet simogatja, amire elmosolyodok, pedig tudom, csak a megszokás miatt van, nem azért mert annyira fogni akarná a kezem. 

Amíg fel nem eszmél, hogy mit is csinál, addig kihúzom ujjai közül enyéimet. Ha ezt ő tenné, biztosan fájna, ezért jobb ez így. Kabátomat leveszem és odadobom Hoseok-éra, majd a hatalmas tükör felé nézek. Rögtön meglátom a beesett szemeimet, a hatalmas karikákat alatta, sápadt arcomat, kócos hajam. Szörnyen nézek ki, még a ruháim is gázok. Egy passzos fekete nadrágot vettem fel, meg két számmal nagyobb bordó pulcsit, amiben úgy nézek ki mint egy hajléktalan. Mentségemre szóljon Yoongi miatt nem akartam magam kinyalni, ezért ezeket kaptam magamra otthon...akkor még nem tudtam, hogy Jungkook-al is találkozni fogok. Ha tudom jobban összeszedem magam. Persze nem azért, mert érdekkel mit gondol rólam! Csak nem akarok előtte leégni...csak is emiatt. 

Várakozás közben ujjaimmal rendbe teszem a hajam, hogy legalább az álljon valahogy. A tükörből látom, ahogyan Yoongi körbe körbe sétálgat, idegesen rágva körmét, amit nem értek, de nem kérdezek rá. Nem mondaná el, így nincs értelme erőltetni a dolgot. Pár perc várakozás után, végre megérkezik a csipet csapat. Mivel nem akarok a figyelem központjában lenni, meghúzódok hátul. Jimin mosolyogva megöleli Hoseok-ot, félszemmel azért figyelve Yoongi-ra, aki megkövülve figyeli a kis törpét. Jungkook is figyelemmel tartsa szegénykémet, így késztetést érzek, hogy segítségére siessek, de túl gyáva vagyok közelebb menni hozzájuk. 

-Taehyung. - Mély hangot halva tudom lebúgtam és meglátott, ami nem lehetett túl nehéz, mivel itt nincs semmi, nem tudok semmi mögé elbújni. -Eljöttél. - Kikerüli a lefagyót barátom és elém jön, rögtön egy nagy ölélésbe vonva, ami baromi jól esik. Furcsa ezt mondani, de hiányzót a közelsége, védelmező karjai, férfias illata, ami bekúszik orromba. Én is átkarolom izmos testét, jól magamba szippantva illatát, amibe bele is borzongok. Testem csak most érzékeli a hosszan tartó megvonást, amibe kényszerítettem ebben a pár napban. 

-Szia. - Törpe türelmesen sorba áll, Jungkook mögött és mikor az elenged ő kerül a helyére. - Sajnálom hyung. - Bűnbánóan néz fel rám, míg rövid karjaival öleli derekamat. Utálnom kéne őt azért amit tett, de nem tudom ezt meg tenni, nem érzem jogosnak. Nem járok Yoongi-val, ezért nincs jogom mérgesnek lenni, amiért lefeküdt vele. -Tudom, hogy szörnyű barát vagyok, ezért nem lenne okod arra, hogy megbocsáss, de kérlek ne legyél rám mérges. Nem akarlak elveszíteni. 

Nem minden nap hallok ilyet, ezért hatalmas boldogsággal tölt el minden egyes mondatta. Nem is bírom ki, hogy ne eresszek el egy mosolyt. Kezeimmel megsimogatom puha haját, amire megkönnyebbülve halvány mosolyt enged arcára. Hamarabb kellett volna találkoznom velük, nem kellett volna ennyit elpocsékolnom a hülye hisztivel. Bár szükségem volt egy kis időre, muszáj voltam magamba nézni és elgondolkodni pár dolgon. 

-Akkor kezdjük el. - Izgatót barátom hangjára, Jimin elenged, majd vigyorogva odasiet hozzá. 

Yoongi még mindig meredten nézi a szőkeséget, száját rágva gondolkodva valamin, majd rám kapja sötét szemeit. Összeállt volna a terv? Yoongi határozott lépésekkel közelit hozzám, mégis megállni kényszerül, mert a mellettem lévő feketeség elég csúnya szemekkel illeti őt. Szeretném kérdőre vonni a viselkedése miatt, de nem ad rá lehetőséget, mert ujjaimat összefonja sajátjaival és az egyik sarokba húzz. Értetlenül bámulok rá, majd Yoongira, aki csak elgondolkodva figyeli kezünket, apró sunyi mosolyt húz csókolni való ajkain. Most már biztos vagyok, hogy tervez valamit, még pedig velem. 

-Üljünk le. - Kabátját szépen elteríti nekem a padlón, amin helyet is foglalok. Nem tudom mi történt vele ebben a pár napban, de igazi gavallér lett, még a végén felnő. Szorosan mellém ül, továbbra is fogva a kezem, ami nem zavarna, ha Yoongi nem lenne itt és nem figyelné ennyire a dolgot. Nem akarom, hogy félreértse...- Mond, miért nem válaszoltál a hívásaimra? - Kérdésére automatikusan megforgatom szemeimet, de mielőtt a szokásos flegma választ adnék neki, gyorsan összecsukom a szám. Nem akarom folyton a bunkó, szánalmas énemet mutatni neki, azt akarom, hogy lássa milyen udvarias és kedves is tudok lenni néha. 

-Nagyon elfoglalt voltam. - Erőltetett mosolyt húzok ajkaimra, egy pillanatra ránézve, de gyorsan el is kapva róla a tekintetem. Általában profin megy a hazudozás, mondhatni a véremben van, de most egyáltalán nincs hozzá kedvem....vagy inkább, csak neki nem akarok hazudni? 

-Ha nem is akarsz velem beszélni, azért írj annyit, hogy jól vagy, legalább akkor nem aggódnék miattad. - Hüvelykujjával ugyan úgy simogatja kézfejem, ahogyan Yoongi is tette nemrég, ami miatt újra úrrá lesz rajtam a bánat. 

-El is jöhettél volna, de nem tetted. - Szemem sarkából ránézek, míg kezemet kihúzom övéi közül. -Annyira mégsem aggódhattál, hisz nem erőtetted meg magad annyira. 

-Ehhez nem lett volna jogom. - Rázza meg fejét értetlenül, miközben visszahúzza magához mancsom. - Nem járunk, ezért nem zaklathattalak. 

Szívesen mondanám neki, hogy ez mint, csak egy olcsó kifogás, de végül is igaza van. Nem teljesen, de van igazság abban amit mond. Sóhajtva egyet, inkább elnézek fekete szembogarairól, mielőtt megbűvölne, mint egy kígyót és visszanézek a táncoló párosra. Idők közben Yoongi leült mellém és elég feltűnően nézni kezdet, ami baromira idegesít, mégsem szólok semmit, nem akarok belemenni a hülye játékába. 

-Taehyung, tegyél meg nekem egy szívességet. - Közelebb hajol hozzám, amitől meleg lehelete fülkagylómat kezdi el csiklandozni. -Vidd el innen a kölköt egy kicsit. - Szívesen rávágnám, hogy melyiket,csakhogy huzam az agyát, de most nincs kedvem játszadozni. 

-Nem fogok segédkezni abban, hogy megtud dugni Jimint. - Nézek rá fagyos íriszekkel, amitől sértetten néz rám. 

-Csak beszélni akarok vele ,úgyhogy a pitbullja nincs itt! Nem kell sok idő, elég 10 perc is. - A megnevezés miatt, amivel Jungkook-ot illette megmosolyogtat, ezzel le is omlasztva a szilárdnak tűnő arckifejezésemet. -Megteszek érte bármit. -Könyörgőre veszi a figurát, mégis a "bármi" szó győz meg a legjobban. 

-Oké, de nagyon sokba fog ez neked kerülni. - Huncut vigyor jelenik meg arcomon, amire megforgassa szemeit, durcásan bólintva egyet. Imádom mikor az ujjaim köré tudom csavarni. 

Szemtelenül szemezek még vele egy kicsit, csakhogy kiélvezem a pillanatot, de mikor ez megvan és ránézek Jungkook-ra minden önbizalmam elszáll. Nem szívesen lennék vele most kettesben, sőt ha lehetne a világ végére szaladnék tőle, csak ne kéljen ezt tennem. Ez mellett egy kis lelkiismeret furdalás is befigyel, mert nem akarom félrevezetni. Mochit sem akarom sarokba szorítani és ráereszteni a sátánt, de Hoseok itt van és tudom, hogy ő biztosan vigyázni fog rá. Nem mintha Yoongi annyira erőszakos ember lenne, mert nem az, csak bocsánatot akar kérni rendesen, utána békén fogja hagyni Jimint, attól függetlenül is, hogy végül megbocsájt-e neki, vagy sem. 

-Jólesne egy kávé..- Sóhajtok fel fáradtan, elég hangosan ahhoz, hogy a mellettem ülő feketeség is meghallja. Érzem ahogyan a tekintette égeti a bőrömet, így tudom rám figyel, ezért lassan feltápászkodok a földről, akár egy nagypapa, bár erre már nem játszok rá. Nagyon fáradt vagyok, hiába aludtam sokat, mégis úgy érzem napok óta nem hunytam le a szemem. Fárasztó a depresszió. -Velem jössz? - Nézek rá ártatlanul, mintha nem terveznék semmit sem, csak tényleg egy kávéra vágynék. 

-Nem. - Vágja rá gyorsan, át sem gondolva a dolgot, rögtön Yoongit szuggerálva szemeivel. Félti a törpéjét egyedül hagyni vele, ami logikus, de így megnehezíti a dolgomat. 

-Mindenkinek hozni akarok, egyedül meg nem bírom el az összeset. - Hisztisre váltom a figurát, de rám sem bagózik. Muszáj vagyok a B-tervre váltani. - Jó akkor elmegyek, Yoongival. - Morgom sértetten és már hajolok is az említett keze után, de végül is sikerül a tervem, mert az én kis nyuszikám elkapja a mancsom. Feláll a helyéről, míg féltékenységgel túlcsordult szemekkel pillant barátomra. 

-Jó, de siessünk vissza! - Odadobja a kabátomat, amit fel is veszek, majd kezemet fogva húz a kijárat felé, amire elmosolyodok és hátra pillantva intek egyet Yoonginak, aki vissza intve hálásan mosolyog. Ezt még nagyon megfogom bánni. 

Kiérve az épületből megcsap a téli hideg, ezért jobban összehúzom magamon kabátomat. Jungkook mintha meg sem érezné a fagyos időt, megfogja a kezem és húz maga után.  Mostanában elég furán viselkedik a közelemben, de most még furább...minden áron a kezemet akarja fogdosni, talán ez egy új féltis? Na meg ezek a gyenge, szerettet teljes pillantások, érintések...ezek mit jelenthetnek nála? 

Talán öt perc séta után elérünk egy kávézóhoz, ahol megrendeljük a meleg italokat. Amíg a pultos csaj készíti kávékat és ez mellett Jungkook-al flörtöl, addig az időt nézem, mert még adni akarok Yoonginak, plusz pár percet. Ennyit megérdemel, hisz sok bajt okoztam neki, ennyit megtehetek érte. Elteszem a mobilom és visszanézek Jungkook-ra aki tök jól elbeszélget a pultos libával. Nem kéne senki másra néznie, mikor én is itt vagyok mellette, hisz ez a lány nyomomba se érhet! Nála még a lábnyomom is szebb. 

-Haladjunk már! - Elveszem a kész papír tartós dobozt, amiben a poharak vannak, majd Jungkook kezébe nyomom. - Várj meg odakint, fizetek és mehetünk. - Feketeség morcosan odébb áll és elhagyja a kávézót, én pedig előveszem a pénztárcámat, hogy fizethessek. 

-Mond csak a barátod szabad? - Kérdezi félénken a pultos lány, mikor átnyújtom neki az összeget. Fintorogva a feketeség után nézek és magamban párszor elátkozom, amiért ilyen jól néz ki, ezért olyan sok csaj csorgassa utána a nyálát. - Odaadnád neki ezt...- Visszafordulva  lányhoz meglátom, hogy egy cetlit nyújt felém, amin gondolom a telefonszáma van. 

-Ne is próbálkozz. - Elveszem a cetlit és összegyűrve a markomban tartom, míg szánakozva szemeibe nézek. - Amíg nem növesztesz farkat a lábaid közé, addig nem fog veled randizni, mivel totálisan meleg. -Rosszallóan megcsóválom a fejem és próbálok nem rá nézni, mivel a röhögőgörcs eléggé kínoz. - Ha össze is jönne valami, akkor egyszer csak azt vennéd észre, hogy a ruháidba szaladgál kisminkelve. 

Csaj totálisan döbbent fejjel néz rám, szerintem enyhén sokkot kapott. Sajnálkozva megveregetem a vállát, majd sarkon fordulva otthagyom szerencsétlent. Amint kiérek az ajtón kiengedem a rég bent tartott nevetésemet, miközben eldobom a kezemben maradt papírdarabot. Szegény lány, ezek után rá se fog tudni nézni, ha legközelebb látja, de hát ez van. Nem szabadot volna ránézni a tulajdonomra, ebből majd tanul. 

-Mitől van ilyen jó kedved? - Felhúzva egyik szemöldökét néz rám a nyuszika, de válasz helyet, csak hanyagul legyintek egyet kezemmel. - Talán elhívott téged randizni? - Az a bizonyos féltékenység ismét megcsillan szemeibe, amitől csak jobban nevetnem kell. Olyan édes, hát nem veszi észre, hogy senki sem érdeklődik irántam, mikor együtt vagyunk, csakis iránta? Smink és drága ruhák nélkül nem figyelnek fel rám, mert azok nélkül semmi különös nincs rajtam, de ő még nagyis ruhában is eszméletlenül jól nézne ki. 

-Miért hívott volna el? Nem velem flörtölt odabent. - A tartóból, amit annyira szorongat kezei között, kiveszem a kávémat. - Engem senki sem hívna randizni. - Vonok vállat hanyagul, majd belekortyolok a kávémba. 

Látom mondani szeretne valamit, mert elnyitja szépen ívelt ajkait, amiket már oly régen nem kóstoltam. Vajon ameddig nem találkoztunk, ő lefeküdt valaki mással is? Gondolom igen, ez a természetes, mert köztünk nincs semmi...még barátság sincs. 

Elbambulva nézek előre, de egy hideg csepp ami az orromon végzi felébreszt. Letörlöm a hideg folyadékot, majd szemeimmel az ég felé pillantok esőt keresve, de helyette sokat jobbat találok. Havat. Végre leesik az első hó. Elmosolyodva kinyújtom a kezem, hagyva, hogy tenyerembe essenek az apró pelyhek. Már nagyon vártam, hogy essen a hó, mivel nagyon szeretem, de mindig egyedül voltam az első hóesésnél, így nagyon boldog vagyok, hogy Jungkook is itt van mellettem.  

Felé fordulva kezdenék bele az áradozásba, az ajkaimat el is nyitom, de végül semmi sem jön ki rajtuk. Jungkook tekintete szeretetteljes és nyugodt, ahogyan engem figyel velük. Ajkain egy apró mosoly ragyog, míg teljesen felém van fordulva. Értetlenül bámulom őt, de ő csak mosolyogva lehunyja a szemeit pár pillanatra, de mikor kinyissa elszántságot látok bennük. 

-Kedvelek. - Ejti ki ajkai közül könnyedén, mondhatni megkönnyebbülve, hogy végre elmondhatta ezt nekem, amitől felmerül bennem az a kérdés, hogy mióta is próbálkozik ezzel? 

Nagyot nyelve nézzek szemeibe, keresve azokat a fránya szavakat, de sehogy sem akarnak a számra jönni.   Meglepet ez az egész, sőt lesokkolt, pedig tudhattam volna, láthattam volna a jelekből...még se vettem észre semmit. Talán tettem pár félreérthető dolgot? Azt hittem tökéletesen átadtam azt, hogy nekem, csak szexre kell és ebből soha nem lesz semmi. Tudja miért szakítottunk Yoongival, azt is tudja, hogy nem a hűségem miatt vagyok híres, akkor meg mi a francot akar tőlem?! Hogyan szerethetett belém?! Teljes mértékben összezavarodtam, bár tudom nem kéne ezeken gondolkodnom, csak visszakel utasítanom és ennyi. Nem kell beleásnom magam egy olyan kapcsolatba, ami úgy sem fog sokáig tartani. Igen ezt kéne tennem...de nem megy, nem akarom elveszíteni. Már annyira megszoktam a jelenlétét, hiányozna ha már nem lenne mellettem, ebben a pár napban is hiányzott, ezért ha visszautasítom többet nem láthatom. 

-Nyugi. - Csilingelő kacaját hallva félreteszem a szőrnyű gondolataimat és ránézek. - Nem kell viszonoznod, csak szerettem volna elmondani mit is érzek irántad. - Ha még nem sokkolt le az egész, akkor most igen, most már teljes mértékben összezavarodtam. Szerelmet vall, de nem vár el tőlem semmit, mindent úgy akar csinálni ahogyan eddig, de miért? -Menjünk, nagyon hideg van. - Megborzongva elindul előttem, ezért követtem őt, még mindig értetlenül bámulva. 

-Nem akarsz velem járni? -Akadok ki már teljesen. Megfogom a karját és megállítom, amire sóhajtva egy hatalmasat leteszi a kezében lévő kávékat egy padra, majd kiveszi a kezemből az enyémet és azt is leteszi. 

-Miért akarnék veled járni?! Ne haragudj meg, de veled lenni kapcsolatban, olyan mintha ugyan úgy szingli lennék! Nem kötelezed el magad, ezért ha járnánk megcsalnál, aminek semmi értelme nincsen! Olyan lenne mint a mostani helyzetünk, csak rengetek veszekedéssel. Tényleg kedvelek, de így nem éri meg nekem.

-Akkor minek vallasz nekem szerelmet, ha nem is akarsz velem járni? Csak magadban kellett volna tartanod és magadat emészteni vele, nem pedig engem! - Felháborodva dobbantok egyet a lábammal, akár egy öt éves, de nem tehetek róla, nagyon mérges lettem. Idegesít amit mond...mert ez mind igaz. 

-Oh! Sajnálom, hogy képtelen vagy egy normális kapcsolatra! - Emeli fel hangját ugyan úgy felháborodva, ahogyan én is. 

-Képes vagyok egy normális kapcsolatra! 

-Akkor járjunk!

-Oké, járjunk! - Összefonva mellkasom előtt karjaimat nézek rá, de mikor meglátom önelégült mosolyát leesik mit is mondtam az előbb. Beleestem a rohadt csapdájába! Csettintve egyet nyelvemmel, mérgesen nézzek szemeibe és legszívesebben visszavonnám amit mondtam, de már késő, belementem. 

-Bizonyítsd be, hogy képes vagy egy normális kapcsolatra, megcsalás és hazugság nélkül, de ha elbuksz azt nagyon megfogod bánni! - Fenyegetően közelebb lép, ami nem tetszik és hátrálásra késztet. - Én nem Yoongi vagyok, ezt nagyon jól jegyezd meg. 

Megragadja kabátom anyagát mellkasomnál, majd közelebb ránt magához, puha ajkait enyémekhez nyomva. Elsőnek lassan csókol, de hogy bizonyítani tudja az előbb elhangzottakat, durvább csókra vált. Az ismerős érzés miatt nem tudom irányítani a testem, nagyon vágyik már Jungkook törődésére, így átkarolom nyakát, beleveszve a vad csókba. Sajnos nem tart olyan sokáig a dolog, ahogyan én azt szeretném, mert elhajol ajkaimtól, de fekete íriszeit mélyen enyéimbe fúrja. 

-Mostantól az enyém vagy. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)