Jimin pov. 

Dideregve dugom mancsomat kabátom zsebébe, lábaimmal kicsit összerogyasztva. Ha tudtam volna, hogy ilyen sokat fog késni hozok magammal egy sátort!  Azt mondta tízre itt lesz, de már lassan tizenegy óra van! Nem elég, hogy szétfagyok, mert ezt még eltudom viselni, dehogy az a sok éhes szempár méreget, az már egy kicsit zavar. A bejárati ajtónál bagózik pár srác és engem stírölnek már vagy öt perce. Miért tart ilyen sokáig elszívni azt a szart? 

Nagyot sóhajtva nézek a messze távolba, ahol csak a lámpák fénye ad egy kis világítást a hideg utcáknak. Jungkook-nak ez az első munka napja, ezért megszerettem volna lepni azzal, hogy elhozom neki Taehyung-ot. Épp ezért nem mehetek be a jó meleg helyiségbe Taehyung nélkül, mert úgy nem lenne igazi meglepetés, szóval muszáj vagyok megvárni a fagyba őnagyságát. Bár arra kíváncsi lennék mi tart neki ilyen sokáig, talán lenyom pár menetet mielőtt jönne? Simán kinézem belőle. 

Oldalra pillantva látom, hogy az eddig engem stírölő fiúk elkezdtek felém indulni, amitől egy picit megijedek. Minden egyes apró mozdulatokat figyelem, hogyha valami hirtelen mozdulatot is ejtenek eltudjak futni, de szerencsére ezt nem kell megtennem, mert végre megjelenik őnagysága. A fiúk is megállnak és kíváncsian figyelik, ahogyan mellém jön a barnaság egy másik fiúval együtt.

-Bocsi, hogy késtem Mochi. - Szépfiúsan rám mosolyog, de én csak a szememet forgatva nézek a mellette lévő srácra, aki baromi ismerősnek érzek. - Hadd mutassam be neked, Hoseok-ot. - Ahogyan kimondja a nevét az állam leesik és hirtelen előjön a fanboy énem. 

-Jung Hoseok? - Kérdezem halkan, pár lépést megejtve, hatalmasat dobbanó szívemet nyugtatva közbe. Az említett aprót bólint, míg egy hatalmas mosolyt ejt gyönyörű arcára. Látva édes mosolyát érzem lassan szívrohamot kapok, miközben a nyálam felgyülemlik a számba, így azt nyeldeshettem, ki ne folyón ajkaim közül. 

-Nemrég kibékültünk, ezért gondoltam elhozom magammal, mert rég buliztunk már együtt. - Átkarolja a bálványom vállat mosolyogva rá. Nem is olyan rossz dolog barátkozni Taehyung-al, mert miatta nagyon sok hírességet ismerhetek meg. Nem mintha, csak ezért barátkoznék vele!

-Am téged, hogy hívnak? - Kérdezi a félisten engem méregetve fekete szembogaraival, ami olyan mint egy fekete lyuk, teljesen magába szív és nem ereszt. -Mochi? - Kiejtve becenevemet ajkai közül fülig pirulok és úgy érzem elsüllyedek szégyenemben. Hülye Tae! 

-Jimin. Park Jimin. - Mutatkozók be illedelmesen felé nyújtva egyik mancsom, amit hatalmas vigyorral el is fogad. A tenyere baromi puha és meleg, na meg hatalmas az enyémhez képest, ami nem kicsit jön be. Kell nekem ez a srác! Mondjuk Yoongiról is ezt mondtam utána hatalmasat csalódtam benne, nem szabad megbízni a jó kinéző sztárokban. 

-Megfagyok! Menjünk már. -Hisztizik Tae, amitől a vérnyomásom felmegy és legszívesebben nyakon csapnám. Engem megváratott, de ő nem bír ki egy kis időt...bár én már nem is fázok annyira. Elég melegem lett ettől az, Adonisztól. 

Nagy nehezen összeszedem magam és háttérbe szorítóm fanboy énemet, majd végül bemegyünk az épületbe. Hangos zenét hallva elmosolyodok és izgatottá válok. Végre egy kis szórakozás! Megyek a bárpult felé, de ahogy teszek pár lépést megbotlok valamiben és majdnem előre esek, de szerencsére megtudom tartani egyensúlyom. Hátra kapva a fejem újra meglátom azokat a fiúkat, akik kint is voltak, hatalmas vigyorral a képükön, ezért rögtön leesik, hogy ők voltak azok, akik majdnem kibuktattak. Szúrós pillantásokat küldök feléjük, de visszafordulok az pult irányába. Szerencséjük van, hogy itt van Hoseok és nem rendezek előtte jelenetet. 

Végre elérve a pultot leülünk a székekre. Szemeimmel megtalálom Jungkook-ot is, aki éppen egy csoport csajt szolgál ki. Bár ahogyan jobban megnézem a dolgot, elég sok lány van a pultnál, mintha sorba álltak volna...lehet nem is piát akarnak, csak az új pultosból egy keveset? Hát igen az én barátom elég népszerű. 

-Hé fürtös, nem akarsz minket is kiszolgálni? - Kiabál oda Tae, de olyan hanggal és olyan hirtelen, hogy Hoseok-al együtt ugrunk egy nagyot a székünkben. Jungkook felénk fordulva int egyet, de utána vissza is fordul a lánytömeghez. Látom ez Tae-nak nem tetszik, mert alsó ajkát fogai közé veszi és mérgesen harapdálni kezdi, dühös tekintettel méregetve barátomat. - Kai! -Kiabálja újra el magát, amitől az ott álldogáló, leeset állú pultos ránk kapja a fejét, majd gyorsan odasiet hozzánk. 

-Sziasztok, mit adhatok? - Kedvesen mosolygós srác ránk néz, várva a választ, amit Tae meg is ad neki, tőlünk meg sem kérdezve, hogy jó lesz az, amit rendelt. Nem lepődök meg, hogy valami erős cuccot kért bemelegítőnek, mivel nem híres az önmegtartózkodásról. Srác kiönti nekünk a mérget, Taehyung pedig átadja neki a kabátját. 

-Ti is adjátok oda. - Éretlenül bámulunk egymásra Hoseok-al, de végül levesszük a meleg kabátot és oda adjuk a Kai nevű srácnak, aki felteszi a fogasra. Ezek szerin Tae-nak külön csomagmegőrzője van. 

Megisszuk a kis itókánkat, ami olyan baromi erős, hogy majdnem visszaköpöm. Nem tudom mi volt ez, de baromi erős volt, végig marta a nyelőcsövemet. Tae nem szívbajos, mert újabb kört kér ugyan abból a méregből, ebben az időben Jungkook is hozzánk társul. 

-Fárasztó ez a meló. - Motyogja karjaival neki támaszkodva a pult felületének. 

-Mert béna vagy benne. - Gúnyolódik a barnaság, míg ajkaihoz emeli a pohár száját, de mielőtt megihatná a benne lévő marós anyagot, Jungkook kiveszi a kezéből és lehúzza helyette. - Hé! Azaz enyém volt! - Csattan fel Tae, mint akitől elvették volna az anyától kapót fagylaltját. Jungkook fintorogva teszi vissza a pultra az üres poharat, a mérges fiú elé. 

-Nem szabad ennyit innod, mert már így is hülye vagy. 

Hülye civakodásaikat hallgatva sóhajtok egyet. Olyanok akár egy veszekedő házaspár. Hallgatom őket még egy kicsit, de a zsebembe lévő telefonom folytonos rezgése miatt előveszem és megnézem kizaklat ilyenkor. Yoongi nevét látva megforgatom szemeimet, de azért megnézem az üzenetét, hátha valami fontos dolog miatt zaklat. 

Yoongs

Kérlek Jimin beszéljünk! Nem akarok veled haragban lenni.

Unottan nézem az üzenetét, amivel már napok óta zaklat. Mióta lefeküdtünk és elküldött a faszba, azóta folyton írogat nekem, hogy bocsássak meg neki. Semmi kedvem vele azóta jó pofizni, se kibékülni, se beszélni, csak hagyjon engem békén, ne zaklasson.  

ChimCihim

Hagyj békén! Nem érek rád, éppen hatalmas parti közepén tartok. 

Írom vigyorogva hátha észhez tér és békén hagy végre...de jó is lenne egy kis bosszú. Titokban, míg a többiek nem rám figyelnek nyomok egy selfit, ahol jól látszik a háttérben Tae és Hoseok is, majd elküldöm neki. Akár egy kis ördög, úgy vigyorgok és várom az üzenetét, ami nem sokára meg is érkezik. 

Yoongs

Mit keresnek ők veled? Hol vagytok?!

Nem válaszolok kérdéseire, csak lenémítom a telefonom és visszasüllyesztem a zsebembe. Remélem most megöli a kíváncsiság, meg a méreg azt az idióta fejét. Vissza pillantva a barátaimra, észreveszem, hogy Jungkook már megint a lányokat szolgálja ki, míg Taehyung olyan szintű féltékenységet mutat, hogy az már ijesztő. Talán lemaradtam valamiről és ez a kettő összejött? Jungkook nem mondott nekem ilyet, pedig biztosan elmondta volna, ha járna Tae-val. Fura ez a helyzet. 

Taehyung lehúzza az italát, majd nagy erővel kell fel helyéről, arra kérve minket, hogy menjünk vele táncolni, amibe simán belemegyünk.  Van már bennünk annyi nafta, hogy hajnalig rázzuk, vagy hányunk...nézőpont kérdése. Mielőtt a többiek után mennék intek egyet Kook-nak, hogy azért ne érje meglepetés a hiányunk, majd gyorsan a többiek után szaladok, nehogy itt hagynak. A tánctér közepére megyünk, ahol elengedve magunkat táncolni kezdünk. Hoseok táncát látva elalélok hisz olyan tökéletes, annyira jó, hogy alig tudom róla levenni a szemeimet. Teljesen megbabonázott ez a srác. Yoongi koncertjein is imádtam nézni ahogyan táncol, mert olyan ragyogó és fényes, egy igazi bálvány, főleg nekem. Én is táncot tanulok, de soha nem leszek ilyen jó benne, mint ahogyan ő. 

Nem tudom megmondani mennyi ideje táncolunk, mivel az ital eléggé beütött a melegbe, ezért egy kicsit kótyagos fejjel, néha megvilágosodva nézek az előttem lévő fiúkra, akik szakadnak a röhögéstől. A jó kedvük engem is magával ragad és nevetni kezdek, akár egy idióta, fogalmam sincs min, de nagyon viccesnek érzem a dolgot. A tánctér forog körülöttem a sok emberel együtt, nehezen érzékelve a külvilágot, az ismeretlen kezeket derekamon, amik körbe fognak. Minden homályos, tompa, de nem érzek félelmet a tudatlanság miatt, hisz két ember is van velem, akik vigyáznak rám. Néha a halójáratomba meghallom Taehyung nevetését, Hoseok hangját, ahogyan mond valamit kitudja kinek, talán nekem, vagy valaki másnak. 

A hatalmas ködből egy könyök ébreszt fel, ami hátamba vágódik, ami baromira fáj. Felszisszenve  előre is lépek párat, nehogy még egyszer megüthessen, ebben a pillanatban védelmező karok jelennek meg derekam körül és egy kemény mellkas nyomódik fejemnek. Megdörzsölve szemeimet, hunyorítva nézek ölelőkar tulajdonosára, aki hatalmas meglepetésemre Hoseok az. 

-Nem férsz el faszfej? - Taehyung éles hangját halva rá pillantok szemem sarkából és meglátom ahogyan azzal a sráccal ordibál, aki kiakart buktatni nemrég. 

-Tehetek én arról, hogy ilyen törpe? Nem látszik ki a tömegből. - A srác  rám néz gúnyosan, míg egyik szemöldökét felvonja. A beszólásától érzem felmegy bennem a pumpa és legszívesebben neki mennék, ha éppen nem élvezkednék Hoseok karjai között. 

-Te nem fogsz nemsokára kilátszódni a tömegből, ha arcon csaplak és elterülsz a földön! - Ordibál továbbra is vele Tae, majd lök rajta egyet. - Már a buli eleje óta szívózol vele, jó lenne ha abba hagynád, mert ha tovább folytatod el lesz csúnyítva, az eddig is ronda képed. - Nagyon meglep ez az erős Taehyung, hisz én még nem láttam ennyire mérgesnek. Boldog vagyok, hogy ennyire védelmez, de nem akarom, hogy miattam baja essen. 

-Vedd a szádat takarékra szépségem, mert nagyon megfogod járni. - Sziszegi az ismeretlen srác, aki mellett megjelenek barátai is. Kezd nagyon elfajulni a helyzet, ezért fájdalmas szívvel, de kimászok az ölelőkarok közül és megfogom Taehyung kezét. 

-Neméri meg balhét rendezni, menjünk innen. - Magam felé húzom a kezét, ezzel is noszogatva a távozásra. Mérgesen felszusszan, de szerencsére hallgat rám és megragadva Hoseok karját, az én kezemet szorosabban fogva maga után húz a pult felé. Azért még visszapillantok a fiúkra, akik olyan elégedett pofát vágnak, hogy az már undorító. 

Visszaülünk a helyünkre, ahol már nincsenek is olyan sokan, sőt a táncoló emberek is megcsappantak. Biztos már nagyon késő van, sokan hazamentek már. Jungkook látva érkezésünket rögtön odajön hozzánk, hatalmas mosollyal a képén. 

-Meguntátok a táncot? - Kérdezi édes nyuszi mosolyát elővéve, amit csak én értékelek, mert Taehyung még mindig mérgesen morog mellettem. -Történt valami? - Néz a mérgelődő barnaságra, majd rám, de én inkább csendben lehajtom a fejem. Szédülök és baromi melegem van, főleg most, hogy itt ül mellettem Hoseok, aki a vállamat öleli át karjával. 

-Azok a rohadékok megérdemeltek volna egy pofán verést! - Morogja még mindig Tae, miközben a Kai nevű fiú kiönti neki a kért italt. Nekünk is önt, de én inkább nem iszom meg, úgy érzem elég volt az ivásból, már így is szarul vagyok. - Megütötték Mochit! - Mondja Jungkook-nak rám mutogatva közben, már kicsit sem józanul. 

-Megütöttek? - Néz rám barátom, amire megvonom vállaimat, nehogy mérgesen kipattanjon a helyéről és nekik essen. 

-Unatkoztak és provokálni akartak minket. - Mondja egyszerűen a mellettem ülő félisten, míg itókáját issza. Csak én vagyok ilyen puha pöcs, aki nem tud már többet inni? 

-Ne beszéljünk róla, mikor végzel? - Témát váltva nézek barátom zavaros szemeibe, aki kérdésemre megnézi telefonján az időt. 

-Hajnali három van, így még egy óra. Utána átmehetünk hozzád? - Néz félszemmel Tae-ra, aki már kitudja hányadik felesét húzza le. Én már ennyi alkoholtól a detoxba kerültem volna. 

-Hoseok nálam alszik. - Vonja meg vállait, kicsit fintorogva az ital miatt. 

-Én el leszek a vendég szobában Jimin-nel. - Szól közbe az említett, amitől a szívem hatalmasat dobban és elönt a melegség. Ha arra gondolok, hogy együtt fogunk aludni Hoseok-al égni kezd a fejem és baromira zavarba jövök. Nincs bajom az együtt alvással, de Yoongi véget eléggé kellemetlenül érintene, ha ő is  rám mászna. Szerintem Hoseok észreveszi a kételyekkel teli arckifejezésem, mert nyugtatóan megsimogassa a hátam. - Olyan lesz mint egy pizsiparti. - Vigyorog édesen, amire elmosolyodok és bólintok egyet. Annyira fényes. 

-Remélem is. - Néz ránk Jungkook gyanakodva, enyhén fenyegetően, amit nem felém irányul, ha nem inkább Hoseok-nak. 

Ezek után nem nagyon szólalok meg, túlságosan is beütött a pia, ezért inkább, csak a fejemet lógatva nézek egy pontot. Félfüllel hallom, ahogyan beszélgetnek a többiek, de nem érzem úgyhogy közbe kéne szólnom. Eszembe jut Yoongi, ezért előveszem a telefonom és belenézek az üzeneteimbe. Elég homályosak a betűk, de nehezen azért elolvasom Yoongi utolsó üzenetét, ami az, hogy  "úton vagyok." Vajon ez mit jelenhet? Zavartan bámulom a készüléket, amire lassan jön a következő üzenet, hogy már itt van. 

Nem hiszek a szememnek, ezért jó pár percig olvasom az üzenetet, addig míg a kíváncsiságom nyer és felállok a helyemről. Otthagyom barátaimat azzal az ürüggyel, hogy vécére megyek, majd lassú, elég béna léptekkel kimegyek az épületből. Az nem lehet, hogy tényleg eljött, hisz azt sem tudja hol vagyunk, én nem mondtam el neki. 

Hiába van hideg odakint, olyan szinten melegem van, hogy tisztára jólesik a hűvös levegő. Beletúrva tincseim közé, nézek körbe keresve őt, amihez nem kell sokáig forgatnom a fejem, mert rögtön szembe találom vele magam. Az épület előtt áll neki támaszkodva kocsijának. Fején egy fekete sapka van, arcán ugyan olyan színű maszk. Hiába van elrejtve arca, hiába nem látok az orromig sem, mégis őt tökéletesen felismerem, hogyan is felejthetném el? 

Egy darabig álldogálok egy helyben, de mikor látom, hogy semmi esély sincs, hogy idejöjjön inkább odamegyek én. És még Taehyung-ot neveztem őnagyságának...akkor ő már a herceg. Elé állva nézek sötét szemeibe, kezeimet szűk nadrágom zsebébe dugva. Egy ideig farkasszemet nézünk, de ő szemeimről elnéz mellkasom irányába. Késztetést érzek, hogy megnézem mit néz, de inkább tovább nézem arcát. 

-Miért jöttél ki ebben a vékony, semmit sem takaró pólóban? - Kérdőre von, ami nagyon nem tetszik, hisz semmi köze ahhoz, hogy mit veszek magamra és mit nem. Jó a buli miatt felvetem egy kicsit szexi vényakku, sötét kék pólót.  És akkor mi van?! Már így is azt hiszi, hogy egy rossz ribanc vagyok, akkor meg miért von kérdőre? 

-Mit akarsz Yoongi? - Kémény arcvonásokkal nézek rá, vagyis remélem ránézek, mert elég homályos az arca...remélem nem kancsitok. 

-Mit keres veled Taehyung? - Tér végre a lényegre, engem agyvérzéshez vezetve. 

-Taehyung? Szóval miatta jöttél? Akkor meg mi a francért hívtál ki engem?! -Felháborodva, sőt már elképedve bámulok rá, el sem hiszem ezt az egészet. 

-Veled akartam beszélni...csak aggódok érte, oké?! 

-Ehhez nekem semmi közöm. - Válaszolok hidegen, rögtön megbánom azt, hogy kijöttem hozzá, nem kellett volna ezt tennem, hagynom kellett volna, hogy kint várakozón. Hogy lehetsz ennyire hülye Jimin?!  

-Sajnálom azt az éjszakát, nem gondolkodtam, hülye voltam beismerem, de te is benne voltál. Akkor meg miért csinálsz úgy, mintha rád erőszakoltam volna az egészet?! 

-Megaláztál, bazdmeg! - Ordítók rá már teljesen elvesztve a hidegvérem. - Megdugtál, majd elküldtél hajnalok-hajnalán haza, miközben pénzt nyomtál a kezembe, akár egy jó munkát végző repedtsarkúnak! 

-Nem akartalak megalázni! - Vállaimra teszi meleg kezeit, de lesöpörve magamról hátrébb lépek. Tettemre frusztráltan felsóhajt és tarkójához nyúl. - Nagyon össze voltam zavarodva abban az időben, hisz nagyon jó barátomnak tartottalak téged, ezért úgy éreztem hibát követtem el azzal, hogy lefeküdtem veled. Nem tudtam, hogy te többet képzelsz bele a dologba. - Összevonva szemöldököm méregetem, de már lassan tüzet tudnék okádni mérgemben, akár egy kibaszott sárkány. 

-Nem képzeltem bele semmit, mert nem érzek irántad semmit sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak dugni akartam veled egy jót érzelmek nélkül, mert ez nem igaz. - Nézek el róla, mivel nehéz megfogalmazni azt amit mondani szeretnék neki. Nem  tudom miért feküdtem le vele, mert nem vagyok oda az egy éjszakás kalandokért. Talán...kezdtem megkedvelni? Tényleg érzelmeket kezdtem táplálni iránta akaratom ellenére is? Ezért érintet ilyen rosszul az amit tett? Fogalmam sincs...nem tudok tisztán gondolkodni. - Hagyjuk ezt az egészet, mert értelmetlen továbbra is erről beszélnünk, csak felejtsük el azt az éjszakát...és egymást is. 

-De én a barátod akarok lenni. - Újra kezeit a vállamra teszi, de mielőtt eltudnám lökni mancsait, magához rántva megölel. - Sajnálom, hogy bántottalak, nem akartam. - Meleg tenyerével simogatni kezdi hátamat, ami nagyon jólesik, de egyben jobban összezavar. Ezektől az apró érintéseitől megszakad a szívem és legszívesebben felsírnék, kiadva magamból az eddig felgyülemlett feszültséget, de előtte ezt nem tehetem, nem tűnhetek gyengének. Könnyen kaphatónak, ahogyan azt ő gondolja, így gyengéden eltolom magamtól. 

-Tudod...ha Taehyung-al is így viselkedtél ahogyan velem, akkor nem csodálom, hogy ilyenné vált melletted. 

Nem nézve szemeibe fordítok neki hátat, hogy visszamehessek az épületbe, de elkapja a csuklómat. Nem akarok vele tovább beszélni, sőt semmit sem akarok tőle, mert lehet megbánta, de már túlkésőn. Kezemet kitépem övéi közül és besietek az ajtón, nehogy újra megpróbáljon megállítani. Nincs szükségem ilyen kapcsolatra, vagy barátra mint amilyen ő. Én nem vagyok Taehyung, ezért ne kezeljen úgy, mintha ő lennék. 

 Iriszeimet dörzsölgetve haladok egyenesen a mosdó irányába, addigra is visszatartva a régen kikívánkozó könnyeimet, amik már úgy égetik torkomat. Helyiségbe betérve a csaphoz megyek és gyorsan megmosom az arcomat, mély levegőket veszek, de még így sem tudom elmulasztani az ingert, így inkább hagyom hadd áztassák végig arcomat könnyeim. Nem értem miért kezdtem el sírni, hisz ez nem olyan mint egy szakítás, mivel nem jártunk, sőt alig találkoztunk egymással, így szívemhez sem nőhetett ennyire. Talán az alkohol hatása miatt van...igen biztosan, csak az tehet róla. 

Pár percig merengve magam elé sírok egy kicsit, de mikor már úgy érzem elég volt az önsajnálatomból megmosakszom. Nem akarom, hogy a többiek észrevegyék a kisírt szemeimet, bár simán rátudom kenni a piára is. Legalább legyen valami haszna annak, hogy ittam. Pólóm alját kezeim közé véve feljebb húzom és megtörlöm vele az arcomat. Igaz, hogy van kint törülköző is, de nem akarom tudni ki hogyan is használta részeg fejjel. 

-Na ez látvány. - Nem messze tőlem egy füttyentést hallok, ezért gyorsan leengedem a pólóm és megigazítom magamon, míg fejemet a hangirányába fordítóm. Az ismerős bunkó csapatot látva elfintorgok. Esküszöm ezek egész este engem keresnek, hogy zaklassanak. Nem törődve velük elmegyek mellettük, hogy kijuthassak a mosdóból, de ahogyan elérem az ajtót, akkora ütést kapok a fenekemre, hogy majdnem felsikítok. - Micsoda segg. - Elismerően bólogat, míg haverjai röhögni kezdenek, bár nekem nincs hozzá kedvem, sőt eléggé felbaszott ezzel a kis húzásával. 

Elengedem az ajtó kilincsét, amit eddig fogtam és pár határozott lépéssel a srác elé lépek, azzal a lendülettel vágva képébe öklömet. Attól függetlenül, hogy alacsony vagyok, még nagyot tudok ütni és ezt ez a srác is megtapasztalhatta, mert vérző orrához kap. Jajgatását hallgatva elégedettnek érzem magam, ez már nagyon ért neki. Elégedett mosolyom lassan leolvad arcomról, mert barátai bosszúszomjas arccal méregetni kezdenek. Nem akarom kivárni a legrosszabbat, így kitárva az ajtót férfiasan elfutok. Nem törhetik szét egy éjszaka alatt a szívem és a képemet is! 

Átfutva a tömegen hátra nézek vállam fölött és látom nem adták fel az egészet, mert futnak utánam. Kis lábaimat szedve, néha neki menve pár embernek elérem a pultot, ahol a védelmet nyújtó barátom van és aki hátha megmenti arcom épségét. Már nem is kell sok, hogy elérjem őket, alig pár lépés távolság, de nem tudom megtenni, mert azok a mocskok utolérnek és megállítanak. Viszlát arcom, üdv zacskó. 

-Jungkook! - Kiáltom el magam utolsó mentsvárképen, hátha a hangos zene ellenére elér hozzá hangom, vagy bárki máshoz a társaságban. Párszor még kiabálni akarok, de belém forr a szó, mikor az egyik magas srác megragadja nyakamnál a pólót és feljebb ránt, amitől lábujjhegyre kell állnom. Szemmagasságba kerülve a kicsit sem nyugodt fiúval, elkezdem magamban megírni a végrendeletemet, mindent Jungkook-ra hagyva, kivivé a pornó gyűjteményemet, azt Taehyung-ra hagyom. 

A mérges srác felemeli az egyik kezét, amit ökölbe szorítva hátra lendíti, de abban a pillanatban megáll az ütésben és átnéz a fejem fölött.  Arckifejezése riadttá válik és elkapja rólam kezét, mintha tűzhöz nyúlt volna. Értetlenül bámulok rá, addig míg el nem suhan mellettem valaki és elém nem lépve lök egy hatalmasat a srácon, amitől hátra is vágódik. Ki kerekedet szemekkel nézem a földön vergődött, majd az előttem álló barátomat, amire szívembe megnyugvás száll. Még soha nem örültem ennyire látványának, ezért hátúról meg is ölelem.

-Ha még egyszer hozzáérsz esküszöm nem úszod meg ennyivel, ahogyan ti se! - Néz a többi faszfejre, akik kissé ijedten bólintanak egyet, majd gyorsan fel húzzák a kis haverjukat a földről és elfutnak. El sem hiszem, hogy megúsztam. -Jól vagy? - Elengedem, így felém tud fordulni, aggódó tekintettét enyémbe fúrva, amitől újra Yoongi jut eszembe, ezért akaratlanul is sírni kezdek. 

-Haza akarok menni! - Sírok fel átkarolva derekát, arcomat mellkasába nyomva. 

-A pici Mochi megsérült? - Hallom Taehyung hangját, de nem emelem felfejem. - Vagy inkább összetörték a kis szívét? - Gúnnyal teli hangjára azért már ránézek. Lehet lebúgtam? 

-Egyáltalán nem vagy vicces! - Szól rá Kook erősebben ölelve karjaival, hajamat simogatva ujjaival. - Amúgy is azt mondtad a mosdóba mész, mégis külön jöttél Jimin-től! Hol voltál?

Gyorsan verő szívveréssel hangatom Kook-ot, majd nézek Taehyung-ra, akinek a tekintette semmi jót nem jelent. Iriszei tükrözik milyen mérges, csalódott és szomorú. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül senki sem tartózkodott a mosdóban, ezért nem hiszem, hogy Taehyung ott volt....lehet...ne. Mikor utoljára néztem az üzeneteimet nagyon részeg voltam, nem figyeltem azt ki lássa ki nem, pedig ő szorosan mellettem ült. Biztosan látta az üzeneteket, és mikor kimentem Yoongihoz követhetet. Elfelejtettem milyen agyafúrt is ez a srác, és ezek szerint még részegen is toppon van. 

-Nem érzem jól magam, ezért hazamegyek. Ti is tegyétek ezt, mikor végzel Jungkook, sziasztok. 

Ránk sem nézve megy Hoseok-hoz, majd kezét megfogva viszi magával zavart fiút. Ha eddig nem voltam benne biztos, hogy tudja mi van köztünk Yoongival, akkor most már tudom. Lerí róla a dolog, bár inkább csak a csalódottság....csalódott bennem. Barátjának mondtam magam, mégis rászálltam az exére, akivel nem is olyan rég szakítottak. 

Szörnyű vagyok. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)