Jungkook pov. 

A második előadásomon ülve szemezek barátom hátával, aki most nem a mellettem lévő széken pihenteti fenekét, hanem előttem két sorral ül és rohadtul nem akar velem szóba állni. Fogalmam sincs mi ütött belé, sőt milyen hívásról beszélt, mikor egyetlen egyszer sem hívott fel tegnap éjszaka. A híváslistámban nem szereppel nem fogadott hívás, vagyis van, csak nem tőle, hanem Taehyung-tól. Mikor mentem át hozzá nem vettem fel a telefont, nehogy ellenkezni tudjon, ezért rengeteg nem fogadott hívásom született tőle, de Jimin-től semmi. 

Hatalmasat sóhajtok, miközben szőke barátomat nézem, aki eddig még felém sem fordította a fejét. Még soha nem haragudott rám ennyire, pedig pelenkás korunk óta ismerjük egymást, mégis alig vitáztunk. Ha veszekedtünk is, akkor sem sokáig, talán tízpercig nem szóltunk egymáshoz? Most meg már két órája felém sem néz! Jó lehet mostanában elhanyagoltam őt, nagyon sok időt töltöttem Taehyung-al, csak órán beszéltünk pár szót...szörnyű barát vagyok. Bocsánatot kell kérnem tőle minél hamarabb és több időt kell rászánom, hanyagolnom kell Tae-val való találkozásokat és az együtt alvásainkat. Hát igen ezt kéne tennem, de ha nem megyek át hozzá ma háromig, akkor megint valami fasszal fog hancúrozni. Már a gondolatától is rosszul vagyok! Ő az enyém, vagyis nem az még, de az lesz, ha egyszer valami csoda folytán belém szeret. Álmodik a nyomor. 

Gondolataimból a nyüzsgő tömeg szakít ki, akik már a cuccaikat összepakolva mennek a következő előadásra. Feleszmélve én is összeszedem a motyómat, majd újra Jimin felé nézek, de ő már nincs a helyén. A következő előadásokon már nem leszünk együtt, ezért kezdek bepánikolni, hogy nem fogok tudni beszélni vele már. Felkapva a táskámat vállamra szaladok ki a folyosóra, ahol rengetegen vannak és össze-vissza mennek, attól függetlenül kinek hol lesz a következő előadása.  Alsó ajkamat fogaim közé véve rágcsálni kezdem, míg átgázolok a diák hadseregen, ide-oda kapkodva a fejem akár egy fogyatékos, hátha meglátom Jimin-t, ami nagyon nehéz, mivel olyan alacsony, hogy eltűnik a tömegben. 

-Jimin! - Kiabálom el magam elég hangosan, mert majdnem mindenki rám kapja a fejét és még a menésben is megállnak. - Hé nem láttál egy alacsony, szőke hajú srácot erre menni? - Kérdezem az egyik sráctól, akit sikeresen elkaptam, mikor elakart volna húzni mellettem. - Hosszú fekete pulcsija van és szintén fekete farmer nadrágja. - Próbálok személyazonosítást adni csóró srácnak, aki olyan riadtan néz, mintha a zsebpénzét akarnám lenyúlni. 

-Hát láttam egy ilyet, de elég sok srácra illik a leírás...- Elhúzva száját az udvar irányába mutat, amitől összeráncolom szemöldököm. Minek menne ki az udvara, mikor még előadása lesz? Lehet nem ugyan arról beszélünk..- Fehér táska volt a hátán..- Motyogja már kínosan bámulva az őt szorongató ujjaimat. 

-Neki is olyan színű táskája van. - Gondolkodok hangosan, miközben az ablakon kibámulva az udvarra nézek. - Kösz. - Elengedve csuklóját, rá se nézve otthagyom és leszaladva a lépcsőn, kimegyek az intézmény területéről.

Szerencsére nem kell körbe szaladnom az egyetem udvarát, mert elég hamar kiszúrom apró termetét, mivel ő az egyedüli, aki ilyenkor kint mászkál. Gyorsítva a járásomon felé iramodom, úgy bámulva mint vadász a vadat, véletlenül se pislogva, nehogy elillanjon előlem. Ahogyan háta mögé érek elkapom az egyik csuklóját, nehogy elmeneküljön előlem, de mikor ezt megteszem olyat síkit, hogy még egy lány is megirigyelné. Egy pillanatra meg is lepődök,  majdnem el is engedem, de gyorsan észhez térek és inkább megfogom a másik csuklóját is.

-Frászt hoztad rám te nem normális! - Átlépve a kezdeti sokkon rám kiabál, mérgesen méregetve szemeivel, amikkel ha ölni lehetne, én már nem élnék. 

-Te is rám a lányos sikoltásoddal! -Mordulok fel és akaratlanul is veszekedéssel kezdem a beszélgetést, pedig békülni akartam. - Miért viselkedsz így velem?! - Vonom kérdőre rögtön, amit ő támadásnak vélhet, mert próbálja kirántani kezeit enyéim közül. 

-Egy seggfej vagy azért! - Hatalmas birkózást rendezünk az udvar közepén, mivel ő minden áron kiakarja rángatni a csuklóit, én meg nem hagyom neki. Talán percekig folytathassuk a mi kis harcunkat, mert már érzem ahogyan kezdek átfagyni, ő meg már liheg az erőlködéstől. - Engedj már el! 

-Nem! Mond el mi a franc ütött beléd! Miért haragszol rám, és egyáltalán milyen hívásról beszélsz?! Nem is hívtál! - Elengedem az egyik csuklóját, majd a zsebembe lévő telefonomhoz nyúlok, amit elő is veszek és a szabad kezébe nyomom. - Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg magad. - Abbahagyja a küzdést és szemeit forgatva nyomkodni kezdi a telefonomat. Türelmesen várok, bár már tényleg nagyon fázok. Annyira sietem utána, hogy nem vettem fel a kabátom, idekint meg már mínuszok vannak. 

-Ha nem téged hívtalak, akkor kit? - Néz fel rám összezavarodva, majd egy nagy sóhaj hagyja el ajkait, ami olyan szomorúan hangzik. -Sajnálom...annyira szétszórt voltam tegnap, hogy ezek szerint félre nyomtam. 

-Mi történt tegnap? - Elengedem végül a kezét, ami le is esik maga mellé, míg tekintete hatalmas bánatról árulkodik. Telefonomat visszanyújtsa nekem, majd lassan leül egy padra. Mellé ülve hátát kezdem el simogatni, aggódva nézve bánatos arcát. 

-Mindent elrontottam...- Apró tenyerébe ejti arcát, kis testét összébb húzva. Nem szokott így viselkedni, ezért nagyon kezdek félni, hogy tényleg nagy hibát vétet. 

-Mesélj el mindent. - Elveszi kezét arcától, miközben telefonját átnyújtsa nekem. Értetlenül bámulom őt, majd a kezemben lévő mobil, de nem válaszol néma kérdésemre, helyette előre bámul. Belenézek az üzeneteibe, amikben rögtön meglátom Yoongi nevét, ami nem kicsit lep meg, hisz én eddig úgy tudtam, hogy nem beszélnek. Mégis visszaírt neki? Kíváncsian nyitom meg az üzenetet és olvasom az elejétől végéig. Ahogyan a végére érek az izmaim megfeszülnek, ahogyan a méreg átmegy a testemen. Tudtam, hogy egy rohadék ez a srác, dehogy ekkora! - Mi ez az egész Jimin? Miért nem mondtál erről semmit sem?! - Elárulva érzem magam, hisz el kellett volna mondani! Legjobb barátok vagyunk, muszáj lett volna szólni, hogy ezzel a majommal találkozgat a hátam mögött. 

-Nemrég kezdődött el ez kettőnk között.- Végre belekezd a mesélésbe, miközben ujjait tördeli idegességében. -Csak beszélgetünk nem csináltunk semmi mást, hisz miért is csináltunk volna? Nem vagyok belé szerelmes, ahogyan ő se belém, mert ő Taehyung-ot szereti, én meg csak egy rajongója vagyok. Egy idő után nagyon jó barátok lettünk, de ez a tegnapi miatt megszakadt. - Szünetet hagyva nyel egy hatalmasat, amitől még ádámcsutkája is megmozdul. - Az este felhívott és azt kérte találkozunk, nagyon zaklatottnak tűnt így belementem...átmentem hozzá. Elmondta, hogy összeszedte a cuccait, hogy végleg elhagyhassa Taehyung-ot, de nagyon félti. Fél ha egyedül hagyja egyszer kinyírja magát, mert most is részegen találta a fürdőkádban. Sok minden mondott, én meg próbáltam nyugtatni, míg egyszer csak megcsókolt. Én nem akartam tőle semmit sem, mert nem szeretem őt, nincs hozzá semmi közöm, mégis viszonoztam a csókját, sőt sokkal többe is belementem. Lefeküdtem vele, Jungkook.. - Könnyes szemekkel néz rám, amitől megszakad a szívem és közben elkap a gyilkolási vágy. Csak kapjam el azt a törpe rohadékot, tuti kicsinálom. - És még ez nem is a legrosszabb. - Maga mellé csapja vékony karjait, dühösen letörölve könnyeit. - Az a fasz képes volt az aktus után azt mondani nekem, hogy ebbe ne gondoljak semmit bele, mert csak egy egyszeri alkalom volt. Szomorú volt, nem gondolkodott és most jobb lenne ha lelépnék. Hajnali háromkor képes volt  elküldeni! A kezembe vágott pár vastag bankjegyet, mondván hívjak taxit, utána otthagyott mint egy ribancot! -A könnyei újra szaporán kezdenek folydogálni arcán, míg fájdalmas tekintettel rám néz. - Nem vagyok ribanc, hisz te is tudod, hogy egyetlen egy fiúval jártam eddig, azzal is évekig. Azóta nincs is senkim és nem is feküdtem le senkivel sem! Így nem értem hogyan nézhetett engem egy kibaszott könnyű vérű ribancnak. - Zokog fel fájdalmasan, arcát újra kezeibe temetve. Rázkódó testét átkarolva ringatni kezdem, vigasztalni, de tudom sokat nem érek el vele. -Megalázva érzem magam...

-Esküszöm kinyírom! - Horkantok fel, magamban már tervezve a halála időpontját. 

-Ne! - Kibújva karjaim közül szemeimbe néz. -  Ha bármit is tennél vele, akkor Taehyung megharagudna rád...tuti nem téged pártolna fel, ha nem őt. Tudom milyen fontos neked, ezért kérlek ne tegyél semmit. 

Tényleg fontos nekem Tae, de Jimin is az, ezért nem hagyhatom, hogy átgázoljanak rajta. Ő a legjobb barátom, aki jobban rosszban mellettem állt, Tae meg csak egy fiú. Nem biztospont az életemben, bármikor eltűnhet, ahogyan az iránta érzet érzéseim is. Jimin-t kell védenem, nem őt. De addig is háromra oda kell érnem hozzá, nehogy valaki lecsapja a kezemről! Yoongi-t agyon tudom ütni anélkül is, hogy  Taehyung tudomást szerezzen róla, addig is megpróbálom magamhoz édesgetni. Ha már ennyit szenvedtem érte, nem itt fogom feladni! Túlságosan is makacs vagyok a feladáshoz. Ez a szó nem szereppel a szótáramban, bár lehet ha továbbra is így folytatódik minden, akkor bele kell vésnem. Nem akarok túl sok energiát elhasználni egy olyan dologra, ami soha nem fog megvalósulni. Taehyung, Yoongi-t szereti és ez visszafelé is igaz, ezért lehet a végén újra összejönnek, én meg hoppon maradok. Gyorsan tennem kell valamit. 

-Mi lenne, ha kihagynánk ma az órákat és helyette kicsit mászkálnánk a városban? Rég csináltunk együtt bármit is. - Halvány mosolyt mutatva a kis szőkeség felé, megsimogatom puha haját. Nedves arcát megtörli apró kezével, míg bólint egyet. - Vissza megyek a kabátomért, mindjárt visszajövök. 

Elengedve vékony testét besietek az épületbe. Gyorsan megtalálom a kabátom, amit magamra kapva már megyek is vissza hozzá. Szerencsére ott maradt ahol hagytam, így csak megfogom a kezét és viszem is magammal. Szeretném kihasználni ezt a kis lógást azzal, hogy munkát kereshessek, mert már tényleg fontos lenne. Kezdünk nagyon legatyásodni, főképp én, mert Jimin szokott kapni minden hónapban az apjától egy kis zsebpénzt, aminek köszönhetően, eddig jól bírtuk a dolgot, de már az is nagyon fogyóban van. Már az első pillanattól kezdve közös kaszán vagyunk Jimin-ne,l mivel így a legegyszerűbb az együtt élésünk. Nincs vita ki költött többet a kajába, mert közös pénzből van minden, de most csak Jimin pénzéből élünk. Nem elég kettőnknek, ezért muszáj vagyok megerőltetni magam és munkába állni. Néha úgy érzem magam, mintha elvettem volna Jimint. 

Elgondolkodva nézelődök, hátha találok valami állásajánlatot. Nagyon hideg van, ezért nem lepődnék meg, hogy leesne a hó, sőt ideje lenne már. Remélem az én babám is jól felöltözött, mert tegnap és ma is nagyon csúnyán köhögött. Nehogy rosszabbodjon a betegsége, bár szívesen ápolgatnám a csinos kis seggét, addig is nyugton maradna és hagyná, hogy szeretgessem. Azt nagyon adnám. 

-Miért jövünk erre? - Jimin kérdően néz szét az ismerős környéken. Itt szoktak lenni a hatalmas bulihelyszínek és nemrégiben mik is itt voltunk. Nem lenne rossz ha felvennének ide pultosnak, mert pont egy éjszakai munkára lenne szükségem. 

-Arra gondoltam megpróbálkozok a pultos szakmával. - Vonok vállat, majd megállok az egyik szórakoztatóhelynél, ahol már voltunk párszor. 

-Jungkook, ha elkezdesz dolgozni, semmi energiád nem lesz a tanuláshoz. Van még elég pénzünk, de ha kell akkor felhívhatom apát, hogy küldjön egy kicsivel többet. 

-Azt már nem! Megfogjuk oldani anélkül is, hogy pitizned kéne bárkinek is. - Szigorúan nézve rá elengedem kis kezét, amit eddig szorongattam. - Azt mondtad házibulit akarsz csinálni karácsonyra, nem? Pénz nélkül ez nehezen menne. - Felvonva egyik szemöldököm csípőre teszem a kezem. 

-Basszus. - Fejéhez kapva gondterhelten a földet kezdi el pásztázni. - Elfelejtettem a bulit. Nem hívtam meg Taehyung-ot! Sőt nem hívtam még senkit sem meg! A barátommal megbeszéltem a dolgokat és belement, azt mondta ő is meghív pár embert, beleszáll a piaárába, de én még nem tettem semmit. Yoongit meghívtam, de ő mostantól a feketelistán lesz. - Morogja fejét rázva, majd határozottan felém emeli mutatóujját. - Menj szerez pénzt, hogy apuci bulit tudjon rendezni! 

 Kijelentésén felnevetek, majd hátat fordítva neki az épületre nézek. Remélem vesznek fel embereket és nem kell sokat keresgélnem az állasok közül. Taehyung nagyon sokat járt ide anno, sőt lehet még mindig jár ide, csak én nem tudok róla, de legalább így szemel tudom tartani. Útóljára még szólok Jimin-nek, hogy várjon meg itt, utána bemegyek az épületbe. Beérve tapasztalom, hogy nappal bárként üzemeltet, mert van itt pár ember és a bár is nyitva van. Körbe pillantva szemeimmel haladok a bárpulthoz, ott megkérve az egyik srácot, hogy hívja ide a főnököt, amit meg is tesz. Pár percre elmegy, addig is felmérem a terepet, mintha most járnék itt elsőnek, pedig párszor már voltam itt. Szép emlékek fűznek ide, mivel itt találkoztam elsőnek Tae-val. Nosztalgiázva mosolygok, akár egy idióta, de mikor meglátom a helyvezetőjét leolvad a vigyorom és ráncba szedem magam. Kihúzom magam, magabiztosan nézve a férfi szemeibe, aki unottan néz rajtam végig. 

-Jó napot! Jeon Jungkook vagyok. - Meghajolok illedelmesen, de nem szakítóm meg a szemkontaktust. -Szeretnék pultosnak jelentkezni, ha van hozzá lehetőségem. - A férfi felhorkant, kemény arckifejezését egy pillanatra se lágyítva meg. 

-Elmúltál tizennyolc? - Kérdésére határozottan bólintok egyet. - Milyen műszakban szeretnél dolgozni? 

-Éjszakaiba. - Vágom rá gyorsan, jelét sem adnak annak, hogy talán nem sokára összeszarom magam az ijesztő fejétől. Olyan mintha a katonaságon lennék. 

-Hát rendben, kérem az elérhetőségeidet. - Az egyik srác felé nyújtsa a kezét, az pedig hatalmas gyorsasággal egy tollat és egy papírt ad a kezébe. A nagyfőnök az enyémbe nyomja a dolgokat, így elkezdem írni a telefonszámomat. - Kéthetente van fizetés és egy héten háromszor kéne bejönnöd. Az éjszakafolyamán nem leszel egyedül, mindig lesz valaki melletted, aki majd megmutassa, hogyan keverd ki az italokat, mert gondolom ebben nincs tapasztalatod. Nem hagyhatod el a helyedet, csak annyi időre, míg elmész pisálni. A legfontosabb, hogy mindig a vevőknek van igaza, így elvárom a tiszteletet feléjük. A többit később megbeszéljük. - Kiveszi a kezemből a papírt, ezzel együtt hátat fordítva indul vissza hátra. - Holnap kilenckor kezdesz. Ne késs kölyök. 

Hatalmas szemekkel nézem, ahogyan eltűnik a falap mögött. Nem tudom, hogy örüljek vagy inkább sírjak, amiért már holnap kezdenem kell. Szerencsémre holnap már szombat, ezért nem kell korán kelnem, lesz időm piheni és Taehyung-al is játszadozni egy kicsit , nehogy véletlenül elfelejtsen engem. Bár azért a fizetés összegét megkérdezhettem volna, nem mintha lett volna lehetőségem rá...majd holnap. 

Zsebeimbe dugva mancsaimat elhagyom az épületet, de sehol sem látom az én egyetlen barátomat, akinek itt kellett volna várni rám. Morogva a képzeletbeli bajszom alatt kapkodom a fejem ide-oda hátha meglátom az elveszett báránykámat. Miért kell elkószálni? Álldogálok még pár percig, míg végül vissza nem talál hozzám szőke barátom, két papírpohárkával a kezében. 

-Kávé! - Vigyorogva nyújtsa át a meleg italt, amitől minden dühöm elszáll és mint egy kis kölyök izgatottan belekortyolok a sötét, keserű löttybe. - Hogy ment? - Mellém állva ő is inni kezdi a forró csókiját, érdeklődve pillantva rám. 

-Jól, holnap már kezdek is. - Büszkén kihúzom magam, pedig ebben nincs semmi büszkeség. Holnaptól kezdve pultos leszek egy olyan helyen, ahol szarrá iszák magukat az emberek, szét füstölik a tüdejüket. Álmaim melója. 

-Szuper, akkor elkezdem hívogatni az embereket a buli miatt. - Izgatottan előkapja a telefonját és rám sem bagózva tovább megy a járdán.  

Nehéz dolog ez az együtt élés...

Köszönöm, hogy elolvastad. :)