Elfordultam a tv felé, csak szörföltem a csatornák között. Abban a pillanatban az ajtó kinyitódott. Első képzelő erőmben azt hittem Martinus toppan éppen be, de kicsit sem ő volt. De nagyon nem.   

A kanapén ülve fürkésztem a barna hajszálakat. Mikor végre megszólalt

-Hello szia pisztácia! (xd)Merre van a Girls-ös  gyerek?-lépett közelebb mosolyogva, az arcvonásai nyomban kirajzolódtak. 

-Hát te?-vontam fel szemöldökömet. Alex megjelenése váratlanul ért. Sóhajtva lehuppant mellém a kanapéra, majd bele kezdett

-Márk hívott. Hogy segítsek téged haza rángatni. És figyelj, Portugália nem rossz hely.-röhögött 

-Ez most komoly?-förmedtem rá

-Azt nem mondtam hogy meg is csinálom. -a csintalan mosoly az arcán ismét előkerült.- Most komolyan...Ki utasít vissza egy ingyen utazást?-Erre hangosan felnevettem. -Amúgy ügyes voltál-kacsintott, majd a kezét emelte fel, amibe én azonnal belecsaptam. Hirtelen labda rugdosásra figyeltünk fel, ami az ablaktól érkezett. (labdarugdosás..micsoda nosztalgikus hangulat :D)

-Asszem megvan a Girls-ös gyereked-nevettem fel gyorsan, mire ő értelmetlenül bámult rám. Megragadtam a kezét s az ablakhoz húztam.-Ott-mutattam le a két szőke fiúra akik ismét a labdát rugdalták. 

Alex 30 fokot fordult tengelye körül, majd kiszaladt az ajtón. Na ez két dolgot jelenthet. A variáns: Megöli Martinust. B variáns: Kinyírja Martinust.

 Hol a pop-corn???? !!!! xd...

Asszem ideje lenne utána menni. De persze a telefont se hagyjuk itt, rengeteg követőt lehet szerezni egy bugyuta videóval. Főleg ha ez a kettő van benne. Mosolyogva indultam Alex után, aki bizonyára már a fiuk társaságában köszöntötte magát. 

Így is volt. Martinus és Alex a focitudásukat méretették meg. 

-Aha, szóval a foci a téma-álltam oda Marcus mellé összekulcsolt karokkal. Ő pedig csak röhögve biccentett. 

Az egyik pillanatban Martinus labdája nagyobbat pattant a normálisnál, s fejbe találta Alexet. Aki bepipulva fordult, a kínosan mosolygó srác felé. Mi Marcussal már tudtuk mi következik, szakadva a röhögéstől támasztottuk egymást, mivel tudtuk hogy a végén elesünk a sok nevetéstől. 

Martinus lassan hátrált, Alex pedig közelített felé. 

-Fuss tesó-ejtette ki száján Marcus, de ezt is alig tudta kimondani a folytonos kacagástól. Martinus azonnal szót is fogadott, megfordult, és olyan sebes futásba kezdett hogy majdnem letarolta az előtte sorakozó növénygyűjteményt. 

-Állj meg!-kiabált utána dühösen Alex, de persze közben ő is nevetett. Majd utána szaladt, rohant. Kitudja minek lehet ezt nevezni már. 

-Nem kéne utánuk menni?-emeltem fel a fejem, a nevetést abba hagytam

-Szerintem ráérünk-legyintett.-Forrócsoki? Én fizetem.-erre felcsillant a szemem, de válaszolnom se kellett, ő már el is indult óriási mosollyal az arcán. Hogy ismerhet ennyire. 

A kis kajáldában leültünk egy ablak melletti asztalhoz.

-Sziasztok hozhatok valami?-termett oda egy kopasz férfi, gondolom ő a pincér. Válaszoltam is volna azonnal de valaki megelőzött

-Egy extra csokoládés forrócsokit kérünk. Mellé pedig nutellás epres gofrit-biccentette Marcus. Én meg csak elkerekedett szemekkel néztem ahogy felsorolta azt amit nekem szánt. Honnan tudja hogy imádom a gofrit? Hisz sose mondtam egy szóval sem.

-Mást esetleg?-nézett fel jegyzetéből, tollát pedzegetve. 

-Egy málnás fagylajt lesz. Más nem köszönjük- Válaszolt Marcus. Ezzel a férfi bolintott majd elhagyta az asztalunk környékét.

-Gofri?-nyitottam nagyra szemeimet. Még mindig meglepett 

-Ha egyszer szereted-mosolyodott el.

-De honnan?-igen, én ilyen csodálkozós lány vagyok, ha még nem jöttetek volna rá

-egy csomó ideje ismerlek, szerinted nem tudom mit szeretsz?-vonta fel szemöldökét, majd megigazította haját ami eddig egy base ball sapka alatt lapult, inkább terült ki. Nem válaszoltam csak halkan nevettem fel. Eközben kikaptuk a fagyit, forrócsokit, és a gofrit. Mit ne mondjak eléggé finom volt, minden.

-Oda adod?-célzott a tányéron maradt egy teljes gofrira, amit én otthagytam. Csak felé toltam a tányért, majd tovább szürcsölgettem az italomat.-Köszi-köszönte meg majd belekezdett. 

Pár percre erre még mindig ott ücsörögtünk, egyikünk se végzett még a dolgok elfogyasztásával. Sőt Marcus még kért egy csokis fánkot mellé pedig egy narancslevet. Ezért ráhúztunk még pár órát a dologra. Hirtelen a pincér ismét az asztalunknál állt őrst.

-Elnézést, záróra van. Kérem ha végeztek távozzanak.-próbált kedvesen kitessékelni minket. Mi pedig nem akartunk problémát. Azt mondtam mi??? Hoppá..helyesbítek, inkább csak én...  felpattantam, majd a kabátomat húztam. Marcus még mindig eszegette a falatjait. Mire a pincér kikapta előle a tányért, s elvinni készült azt

-Hé-kiáltott utána-az az enyém-majd felállt, beállt a pincér útjába, lekapta a tányérról a fánkokból megmaradt részeket a szájába tömte az összeset. Majd kikapta a narancsleves poharat az elkerekedett szemekkel rendelkező férfi kezéből. Lehúzta azt, megtörölte a száját.-Köszönöm-eresztett egy mosolyt a türelmetlenül várakozó pincérnek, majd kezébe nyomta a poharat. Nah ide se jövünk többet. Hisz Marcus nem bírja ha elveszik a holmiját. Főleg ha kajáról van szó, azért szerintem még ölne is. 

-Szemtelen ficsúr-ordított rá az úr-mit képzelsz?-Marcus elröhögte magát, majd megfogta  kezemet, s kirángatott az étteremből. Szó szerint kifutottunk. 

-Na még egy hely ahonnan kitiltottak-nevette el magát a szája elé kapva.-Nem fizettem ki-

-Ne már-röhögtem egyből el magam. 

-Vissza megyek. Megvársz?-szorította össze fogait

-Persze-legyintettem. 

Pár perc alatt vissza is ért. Asszem minden simán ment. Vagyis ahogy elmesélte. Bocsánatot kért a feledékenységért, és a bunkóságért. Kezet fogott a férfival és már távozott is. 

-A két hülyével szerinted mi lehet?-nevettem el magam, mivel eszembe jutott hogy otthagytuk őket

-Á verzió megölték egymást. B verzió Alex most lógatja ki az ablakon Martinus-töprengett el

-És a C verzió?-gondolkoztam el

-Még mindig kergetik egymást. Bár az időt elnézve akkor már eléggé kifáradhattak-egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Mivel mind ketten ismerjük őket, 2m futnak és kimúlnak. Nem nagy a sportolási igényük.-Na menjünk keressük meg őket.-Bólintottam, majd lassan a szállásra értünk. Bementünk a portán, eddig semmi rumli se vér...hm..ez már jót jelent.Második emelt semmi, lift semmi. Általunk foglalt hotelszobák..semmi. Hová tűntek...?