-Ha többé nem lehetnék vízben, úgy érezném meg fuladnék.

A vízben akarok lenni, úszni, el merülni, a vízben akarok élni, de még is..

Melletted akarok lenni, ússz velem.

Ne hagyj magamra.

Ne menj el, ne hagyj el.

Makoto.. Folyamatosan rémálmaim vannak.

Rin elment, többé nem úszik velem.

Annyira félek, hogy magamra hagysz.

-Haru, tudhattam volna hogy itt vagy!-Léptél be a fürdőbe, s megint, úgy mosolyogsz rám mintha megérdemelném.

Bántottam Rint.

S te ennek ellenére, olyan kedvesen mosolyogsz rám.

-Mi az?-Léptem ki a kádból.

Te vagy az egyetlen, akiért ki jövök a vízből Makoto.

-Tegnap nem jöttél, gondoltam ma eléd jövök, te már megint fürdő nadrágban?-Kerekedett el szemed, s ajkaid, már nem értek egymáshoz.

Ajkad,minél többet nézzem, annál jobban hozzá akarok érni.

-Én.. Meg akarlak csókolni.. -Oly halk voltam, hogy magam sem értettem teljesen.

-Haru, hangosabban kérlek. Most engeded a vizet, ha ilyen halk vagy, nem értem amit mondasz. -Néztél rám.

S ismét, ott van az a kedves mosoly.

Rendben van, ha ki mondom?

-Én.. Meg akarom érinteni az ajkad. -Néztem rá, érzem ahogy az arcom ki pirul, biztos te is látod, hisz oly fehér bőröm van, hogy minden meg látszik rajta..

Elém léptél, kezem meg fogtad s szádhoz érintetted.

Vörös az arcod, s még is végig csókoltad ujjaim.

Makoto, szeretlek!

Nem, ezt nem mondhatom el neked.

-Menjünk Haru. -Fogtad meg kezem s magad után húztál.

-Makoto,várj.. Még nem öltöztem át. -El engedted kezem, s miközben szívem majd ki ugrott a helyéről, fel mentem át öltözni.

Egyszer el kell mondanom neked...

Hisz már így is félek, szívem többé nem hallgat rám s egyenesen hozzád rohan..

-Haru, kész vagy? -Léptél be.

S ismét, el merültem a gondolataimba.

Melyek rólad szólnak.

-Menjünk.-Melléd léptem.

Legalább ma újra veled úszhatok Makoto.

S itt vagyunk, itt állsz előttem úszó nadrágban.

Mogyoró barna, enyhén zöld hajad most vizes, zöld szemeid szinte már ragyognak, izmos felső testeden végig folyik a víz.

Magamhoz akarlak ölelni!

Észre sem vettem, de meg fogtam kezed s a vízbe rántottalak, magammal.

-Haru?-Néztél rám érdeklődve.

Rajtunk kívül nincs senki más itt, egyelőre.

Közelebb húztalak, s tessék ajkadra hajoltam.

Éreztem, ahogy döbbenten el nyílt ajkad.

Csókolj meg!

Makoto, én annyira szeretlek, hogy az már fáj.

El toltál magadtól.

-Sajnálom.. - Nem bírok rád nézni, a vizet nézzem.

El akarok merülni.

Mindketten férfiak vagyunk, és barátok.

Tudom hogy az ahogy te szeretsz, különbözik attól ahogy én szeretlek.

-Haru,inkább csak szólj.. -Mély férfias hangod, most oly gyengéd volt.

Rögtön rád néztem, s tessék.

Ki használtad a pillanatot, s meg csókoltál.

Miért?

Makoto, mit művelsz?

S én még is..

Viszonoztam csókod.

Már mióta erre vágyom.

Te vagy az egyetlen Makoto, én tényleg..

Annyira szeretlek.

S íme, a levegő elfogyott.

El vetted tőlem, s én tőled.

Így hát ajkaink el váltak egymástól.

Kapkodtam a levegő után, te pedig homlokod enyémnek döntötted.

A vízben vagyunk, ketten.

-Makoto.. Én.. - Nem bírtam be fejezni, hisz sírsz.

Megbántottalak?

Makoto.. Mi a baj?

Remegő kézzel öleltelek magamhoz.

-Haru.. Én.. -S nem bírtad be fejezni, meg érkeztek a többiek.

Miért most?

S végül egész nap rád gondoltam.

Arra ahogy csókoltál, s arra ahogy sírtál.

Nem akartalak megbántani.

El fogsz hagyni te is?

El mész, ahogy Rin tette?

Többé.. Nem lehetek veled?

Ezt akartad mondani, nem?

Beszéljük meg!

Ki álltani akarok, még sem megy.

S már mindenki haza ment.

Én pedig csak el merültem.

A víz megért engem, s én is megértem.

-Haru.. Itt vagy?-Hallom hangod, ismét halkan.

A medence széléhez úsztam.

Ott guggolsz.

-Makoto?-Nem merek rád nézni.

-Haru, én.. - S ismét nem tudta befejezni.

A kezeim önként cselekedtek, s be rántottalak a vízbe.

Magamhoz öleltelek.

-Makoto, ne hagyj el.. Kérlek.. Nem akartalak meg bántani. Ne menj, maradj velem.. -Éreztem, ahogy valami meleg folyik le az arcomról.

Én.. Sírok?

-Haru! Nem megyek sehova, nem bántottál meg semmivel! Szeretlek!-Döbbentem néztem rád, arcod kipirult, hajad ismét vizes, zöld szemeid ragyognak.

Szeretsz?

Makoto... Szeret engem?

-Én.. Annyira szeretlek hogy az már fáj!-Dőltem mellkasodnak.

Szorosabban öleltél, úgy tartasz karjaid közt, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetnél.

-Mindig melletted leszek.. Oly rég szeretlek már Haru. -Hangod halk volt, még is tisztán értettem.

Őszinte vagy hozzám..

Ismét rád néztem.

S újra éreztem ajkad a sajátomon.

Te, a víz és én.

Boldog vagyok Makoto.