Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

(0) prológus

8 évvel ezelőtt.

Egy csodálatos nyári napsütéses napon a homokozóban játszottam nagymamámék udvarával szemben lévő játszótéren, amikor is a ragyogó napot kitakarva fölémtornyosult egy fiú. Hunyorogva pásztáztam az arcát és próbáltam rájönni ki is ő, de mikor felismertem csak szememet forgatva játszottam tovább a puha homokban. De Asher - mert így hívták - továbbra sem távozott, csak állt és bámulta a homokváramat, amit szívvel-lélekkel készítettem, hogy majd megmutathassam nagyiéknak. Mikor elfordultam csak egy pillanatra, míg elveszek egy kis kavicsot magam mellől, ami váram ajtajaként szolgált volna, ha abban a pillanatban Asher nem rúgott volna bele teljes erejéből. A homokszemek a levegőbe repültek, két copfba fogott hajam telement homokkal. A hirtelen meglepettségtő csak pislogtam, nézve a meseszép homokváram maradványait. Körbenéztem, de az egyetlen, aki még ott volt a játszótéren az Asher volt. Sosem szívleltem azt a fiút, mindig undok volt velem, s más gyerekekkel is. Bár lehet csak azért gondoltam így, mert nem ismertem valójában. Mindössze annyit tudtam róla, hogy a szomszédos utcában él, hogy első osztályos. Ó, meg mindig látom a szüleivel a vásárokon, vagy a falugyűléseken is, amiken mi is részt veszünk anyuékkal, bár ők már nem szeretnek oda járni, mióta nagy zajt csaptak egyszer a kis vitájukkal. De szerintem ez butaság, mindenki szokott veszekedni, és különben is, apu és anyu nagyon szeretik egymást, ezt ők maguk mondták. Nem értem miért kellene szégyellniük magukat azért, amiért ott kiabáltak.

Sóhajtva nézek a még mindig harsányan nevető fiúra. Utálom. Mindig is így volt, s ezek után főképp így is lesz. Visszahuppanok a homokba, amennyire csak tudom, kirázom a homokot a hajamból és újrakezdem a művemet, de előbb megvárom, hogy a vandálkodó felpattanjon a bringájára. Ezt a várat aztán nem adom senkinek. Viszont mikor megindul, szándékosan elmegy mellettem felverve a leszállt, száraz port, amit sikeresen le is nyelek véletlenül. Mellkasomhoz kapva kapálózok, köhög, s még a szemembe is jutott belőle.

Ezzel kivívta a haragomat ez az Asher!

______________________________

Remélem tetszett! Amint tudom hozom az 1. fejezetet <3
Addig is köszönöm a sok vote-ot, amit már csak a bevezetőre is kaptam, imádlak titeket!
U.i.:Boldog Valentin napot, Drágaim!
______________________________

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro