Ez most egy OsaNai megfűszerezve egy kis Ranpo x Readerrel, mert olyan kedvem van, meg az előző szomorú után jöjjön valami viccesebb is. (Már ha az én fura és csak számomra vicces humoromat lehet humornak nevezni.. hm..)

-Nyaah... Ezt nem hiszem el..- ,,fejelte" le az asztalt Ranpo. Az Irodatagok kíváncsian néztek a nyomozózsenire.

- Mi a gond, Ranpo-san?-nézett rá Atsushi a fiúra.

- Elfogyott  a nassolnivalóm.. -mormogta az orra alatt a másik. Atsushi arcán verejtékcseppek jelentek meg.

- Akkor menj és vegyél.- morogta Kunikida.

- De niincs kedveem..-,,haldoklott" tovább a Sherlock Holmes jelmezes.

- Akkor bírd ki édesség nélkül. Te döntesz.-mondja Kunikida fel sem nézve a laptop képernyőjéből.

- Nyaaah~ Nincs mit tenni..-tápászkodik fel, majd megigazítja sapkáját, és kiindul az Irodából.

Kiérve az utcára a legközelebbi bolt felé indul, amikor is kiáltásra lesz figyelmes.

- Ranpo-san, RANPO-SAAN!-a fiú hátrafordul, amikor is észreveszi a háta mögött kiabáló Naitot, aki Dazai mellett sétál, egyik kezében egy fagyi van, a másikkal a barna hajú fiú kezét szorongatja, ujjaikat összekulcsolva.

- Oh, hello, Naito-chan, Dazai.-mosolyodik el majd a volt maffiások felé fordul.

- Hát ti?

- Hamarabb végeztünk a ránk bízott feladattal, szóval elvittem Naitot fagyizni.-mosolyog Dazai.

- Értem... Randi, igaz?-néz rájuk, mire Naito félrenyeli a fagyiját és köhögni kezd.

- Vehetjük annak is...-mondja Dazai, mire Naito arca enyhe pírba borul.

- Azért... Ez még annyira nem az...-motyogja.

- Akkor legközelebb majd elviszlek egy igazi randira! Oda, ahova a fiatal szerelmes párok is szoktak menni! -jelenti ki boldogan a fiú, majd fél kézzel átkarolja és magához húzza Naitot, puszit nyomva a fejére.

- Nyaah~ Milyen jó is lehet, ha szeret valaki...- gondolkozik el Ranpo.

- Oya~ oya~ Ranpo-san, neked nincs barátnőd?- kérdezi csodálkozva Naito.

- Nincs. Valamiért egy lány sem maradt meg mellettem egy hétnél tovább...

- Nyilván azért, mert a ragyogásod elsötétítette az ő csillogásukat. -mondja Naito.

- Csakis.-vigyorodik el Ranpo. Ekkor azonban egy (hajad színe) lányt látnak meg aki feléjük szalad.  Amint a lány meglátta az álldogáló, őt néző társaságot, megragadta Ranpo karját, és bebújt a fiú háta mögé. A sötétbarna hajú fiú meglepődött, majd a mögötte megbújó lányra nézett, és megfordult.

- Öm... Szia? Minden rendben?-kérdezi meglepődve. A lány megrázza a fejét.

- Nem, semmi sincs rendben...-motyogja.

- Mi a neved?-kérdezi mosolyogva Naito, miközben a tőle telhető legbarátságosabban néz a lányra.

- (Teljes Név) vagyok...-mondja halkan.

- És ki elől menekültél?-kérdezi még mindig mosolyogva a vörös hajú lány.

- A... a volt barátom elöl...  Nemrég szakítottam vele, de ő ezt nem bírja felfogni.... Erővel maga mellett akar tartani... Azt mondta, ha szólok valakinek, megerőszakol és megöl...

- Hát... ez... borzalmas.. És most is előle menekültél?-simogatja meg a lány vállát Naito.

- Igen..-mondja a lány.

- Nemrég derült ki, hogy valamilyen képessége van, amivel láncokat tud létrehozni, és magához akart láncolni, amikor elmenekültem előle, és most itt kötöttem ki...-mondja sóhajtva.

- Vagány egy képesség, habár az enyémhez nem érhet fel egy képesség sem..-jegyzi meg Ranpo vigyorogva.

- Neked is van?-lepődik meg a lány. Dazai bólint.

- Mindannyiunknak van. A Fegyveres Nyomozó Iroda tagjai vagyunk.-mondja Naito.

- MEGVAGY!-kiált fel egy férfi, majd láncokat küld a rémült (hajszín) lány felé. A láncok egyre közelítenek, mire Dazai kinyújta a kezét, és a láncok a bőrébe fúródnak, de egy szempillantás alatt eltűnnek.

- Argh...-szisszen fel a fiú, a tenyeréhez kapva. (Név) ijedten néz a barna hajú, majd volt szerelme irányába.

- Lehetetlen... Eddig senki sem tudta elkerülni a láncaim..- mondja hitetlenkedve.

- Így jártál, és most kurva gyorsan húzd el innen a beled, különben megbánod, hogy megszülettél!-mordul fel Naito, szemei szikrát szórnak, ugyanis feldühödött azon, hogy a férfi bántotta kedvesét. (Név) ijedten bújik Ranpo háta mögé.

- Ennyivel nem ijesztesz el, te retkes kurva! Te és a seggfej barátod nem tudtok tenni ellenem semmit. - mondja nagyképűen, de a lány egy pillantás alatt előtte terem, és lekever neki egy hatalmas nagy pofont, amitől a férfi megszédül ezt kihasználva a lány a háta mögé kerül és a földre taszítva.

- Folytasd csak nyugodtan~ - mondja ijesztően nyugodt hangon, azonban a férfi tekintét nem kerülik el a kék lángok, melyek a lány kezében lobognak.

-N..nani? Mi a fene ez a kék tűz?-kérdezi.

-Nem csak te vagy képességhasználó, tudod?-kérdezi.

- Akkor...

- Igen, használtam a képességem. Te is. Most pedig..- hajol a férfihez, majd belesúg valamit, ami miatt a férfi arca paradicsomvörössé válik, majd láncait használva eltaszítja magától a lányt, akit egy villanyoszlophoz kötöz, majd eltűnik az egyik sikátorban. (Név) a szívverését próbálja szabályozni, miközben Dazai a láncos után szalad, azonban nem éri utol.

- Valaki leszedne innen?-kérdezi Naito, ugyanis képtelen megmozdulni.

- Nem, Dazai majd jól elszórakozik veled.-mondja Ranpo, mire a lány arca rózsaszínbe vált.

- Ne már, engedjetek eel..-rángatózik, a láncok viszont nem eresztik. Dazai szórakozottan nézi a lányt, majd hozzálép, és eltünteti a láncokat, mire a lány a földön köt ki.

- Mondjuk, szívesen megnézném, mihez kezdesz ezzel a rúddal és a lánccal~ - incselkedik vigyorogva a lánnyal, aki veszi a lapot.

- Egyszer lehet, részed lesz benne~ - mondja, nyelve hegyét kidugva.
A fiú megpöccenti az orrát, mire értetlenül kezd el nézelődni jobbra-balra, majd fel Dazaira.

- Hogy meglepődtél..-mondja lehajolva hozzá, majd puszit ad az orrára. Naito arcára enyhe pír ül ki.

- Szóval, ők egy pár..-kérdezi (Név) Ranpotól. Az említett bólint.

- Igen, azok. Az Iroda egyetlen párkapcsolata, már ha nem vesszük Tanizakit és Naomit.-mondja.

- Ano... köszönöm, hogy megmentettek. Már napok óta ez megy otthon..-meséli a (szemed színe) szemű lány.

- Szóval, ti mind az iroda tagjai vagytok?-kérdezi. Ranpo bólint.

- Igen. Én Edogawa Ranpo vagyok, a lány Naito-chan, a kötszeres pedig Dazai.

- Edogawa Ranpo?

- Igen, személyesen. Hallottál már rólam?

- Igazából igen, egyszer ott voltam, amikor megfejtettél egy rejtélyt, és kíváncsivá tettél, szóval... hát... egy nagyon picit nyomozgattam utánad. Apám rendőrtiszt, és sokszor belógtam a rendőrségre, hogy megnézzem, hogy milyen ügyeket oldottál meg... és hát... nagyon tisztellek téged...-motyogta, pírral az arcán.

- Na, na (Név)-chan, ne dícsérd ennyire, még a fejébe száll..-mondja kuncogva Dazai.

- Nem is..-fonja össze a karjait maga előtt a zseni. Naito csak nevet, (Név) pedig vörös arccal  szabadkozik.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- (Név)-chan, eljössz velem egy duplarandira?-kérdezi Ranpo, megállva a lány előtt, kezében egy virággal. Az esetet követően a lányt felvették a kávézóba, ahol boldogan dolgozik pincérként.

- M-mi? R-randi?-kérdezi vörös arccal. Ranpo bólint.

- Igen, Dazaiékkal arra gondoltunk, hogy elmehetnénk egy duplarandira.-magyarázza, feltűzve a (kedvenc virág)-t a lány hajába.

- Persze, szivesen.-feleli a lány, mire a fiú boldogan megöleli, és puszikkal hinti tele az arcát. Egy hónapja már, hogy a fiú bevallotta érzéseit a lánynak, aki boldogan viszonozta azt. Azóta ők egy pár, és nagyon jól kijönnek egymással.

-Éljen!-kiált fel Naito, aki épp akkor lép be a kávézóba, Osamu oldalán.

- Mit kértek?-fordul feléjük a lány. A fekete hajú pincérlány boldogan sóhajt fel, ugyanis amióta Naito csatlakozott az irodához, Dazai egyre ritkábban akarja rávenni kettős öngyilkosságra. Dazai és Naito leadják a rendelést, a lány pedig elkészíti, és kiadja nekik.

- Te csinálod itt a legfinomabb Forró Csokit, (Név).-mondja csillogó szemekkel Naito.

- Megkóstolhatom?-kérdezi Osamu, mire a lány bólint, és felé tolja a forró csokiját, azonban a fiú odahajol a lányhoz, és megcsókolja. Naito arca egyből kipirul, és a csók végeztével zavartan süti le a szemét.

- N-nem így gondoltam....-mondja.

- Viszont én igen.-mondja mosolyogva Dazai.

- Így sokkal finomabb.-magyarázza a lánynak.

- Tudod, mikor lenne még finomabb?-fordul felé a lány. A fiú nemet int.

- Ha kinyal...-kezd bele a lány, de nem  tudja folytatni, mert a fiú megint megcsókolja.

- Úgyis tudom mire gondoltál.-mondja nevetve, majd magához húzza a pírtól vörös arcú lányt.

- Nem vagy vicces, tudod...-kérdi morcosan a lány.

- Nem is akarok az lenni.-neveti el magát a fiú, mire a lány vállba boxolja.

- Naa, ne légy ennyire Tsundere, Naito...- mondja még mindig nevetve a fiú.

- Akkor ne csókolj meg itt... még jó, hogy nem kezdtél el itt levetkőztetni... Nem mintha ellenemre lenne... -morogja az orra alatt. Most Dazaion van a sor, hogy elpiruljon.

- Az ilyen beszólásaiddal mindig zavarba tudsz hozni, Naito...-mondja hátra döntve a fejét.

- Tudom, azért mondom.-vigyorodik el a lány.

- Mellesleg, te mit szólnál, ha én kezdenélek el levetkőztetni itt és most?-kérdezi a lány, miközben egyik szeme ravaszul megcsillan. Dazai arca egy pillantás alatt felvesz, egy pirosabb árnyalatot, és kezeivel takarja ezt el.

- Miért kell ilyeneket kérdezned tőlem, Naito?-kérdezi szenvedő hangon.

- Mert jó érzés látni, hogy mit váltok ki belőled..-mondja gonoszan vigyorogva a vörös.

- Nem tudom eldönteni, hogy ezt most perverzen értetted-e, vagy sem..-nevet fel Dazai.

- Na vajon?-húz egy perverz mosolyt a szájára Naito, mire Osamu egy újabb csókba invitálja.

- Gyere (Név), hagyjuk enyelegni őket..-mondja Ranpo, majd elhúzza a meglepett pincérlányt.