Szótlan
Megfojt a szó
Mi nincs
Mire vágyok
Hogy végre kimondhassam
A gyűlölet
Mi fogva tart
És szemed
Ahogy bekebelez
Megfog
Lebilincsel
Kínoz
Nem enged el
Ujjaim nyakamon
Elárultam magam
Átlépdelek az üres falakon
Csak hozzád
Mert bűnösen
Is kitartok
Melletted
Habár
Szétmar mindez
Talán fáj
De a darabok a földön
Mindig tetteimhez
Szólnak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro