A voros dallamok a fulemig kusznak szegyellem az egeszet de mar mindegy a tinta lecsoppent feltorlom a lyukas zoknim lyuknelkuli darabjaval es varok nezek magam ele nem latok semmit senkit csak kipp kopp ritmusra dubog a labam mintha a hazat raznak nem birom ki befogom a fulem meg hangosabb minden uvoltok es elcsendesul az egbolt a haz viszont zavaros kavarognak a nema szelek es alakok engem akarnak es a sotetseg bekebelez csak a melodiat hallom meg mindig az arcok tisztak de a kep ugyetlen es rondan festett azt hiszem elalszok a szunyogok kifurkeszhetetlen zummogesere