Ures a szoba a vilag az alom a fejem csak egy zold foszlany suhan at a kepen de mar eltunt futok utana de nincs semmi semmi sincs es akkor meglibben egy hajtincs azt hiszem latlak de mar te is eltuntel talan ugyanugy a zoldet uldozod mint en viszont te nem botlasz meg a semmiben futsz tovabb es hatra se nezel kergeted a hamis szineket kinyujtom a karom de nincs karom es semmi sincs megis felallok es ahogy a poros ciponyomokat kovetem egy olajosvizu to uszik elem vagy en uszok a toban nem emlekszem de latom a hajtincset mely az iment a szelben szallt es akkor eszembe jutsz megint es tudom hogy te mar kileptel a semmibol