II
Tiszta kek az eg es a csillagok lassan jonnek fel egyesevel ide oda cikazik tekintetem hogy mindet koszontsem erkezesekor es te ott ulsz mellettem bekesen nem is vagy itt de en megis latlak latom ahogy masok fele fordulsz de engem hallgatsz megse mondok semmit hagyom hogy atlepj a kod masik vegebe es akkor egyedul bamulom a csillagokat de a domb aljan megis megjelensz most talan tenyleg itt vagy nem ertem de masok is vannak veled egyre jobban szedulok es azt hiszem mar nem vagyok egyedul az alapzaj mindotok hangjabol all ossze hozzam megse szoltok csak fekszek es nezem a sarkcsillagot
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro