Zöldesen úszó álomfoszlányok
Kavarognak a kúrián át
Álomittas, holdkóros leányok
Tébolyognak a kertek alatt.

A parkerdőt tejszerű köd takarja el,
Egyre lassabban pislantok,
De felriadok ahogy varjak raja kavar fel
Minden érkező csillagot

A lemenő nap reánk néz;
A kastélyra, a fenyvesre,
Sóhajt egyet, mosolya mint a méz,
De továbbáll, estet bocsájt a kertekre.

Dereng a halovány gyertyafény,
A kopott asztallapon ugrál árnyéka
S minden gőgöt, dölyföt és kényt
Levetek magamról.

Még akkor is, ha mindez csak az éjnek egy bohó játéka