Másnapi, kettős magányunkból egy futár ugrasztott ki.

Expedíciót jelöltek ki- de most fentről. Erwin értetlenül hallgatta. Egy várost kell megtalálnunk, de messzebb van minden eddigi célunknál.

A futártól nem kérdezett- annak nem mondanak semmit- de látszik rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. Én nem jöttem elő, egy másik szobából hallgattam.

Összeráncolom a szemöldököm, majd kimegyek Erwinhez, aki nyugtalanul járkál.

-Ez bűzlik.

-Nagyon is. Miért tesznek ilyet?

Erwinen látszik, hogy ugyanarra gondol mint én.

-Menjünk vissza, és majd pontosabban megtudunk mindent.

Bólintok, de a csalódottság csendben feltolul a torkomba. Odalép és magához ölel.

-Semmi gond nem lesz. Majd eljövünk máskor is.

Visszaölelek, és próbálok hinni neki, de egy apró hang a fejemben azt ismételgeti, hogy hazug, hazug, hazug.

Nem sok, de sikerült kitalálnom egy új dolgot (végre) és ez annak a bevezetője.