Az asztalnál ülök, és hallgatom, ahogy fecsegnek körülöttem. Ez a katonasági étkező, de nem jobb bármelyik másik fogadónál vagy kocsmánál, csak kevesebb a tettleges balhé és a pia, de a szarkeverés és a pletykálás ugyanúgy megy.

Unalmas és irritáló mások életét hallgatni, egy olyan szájából aki nem is ismeri az illetőt.
Magamról is hallok, néhány "tettem" még nekem is újszerű, sosem hallottam arról például, hogy betörtem a parancsnokhoz és megvertem volna. 

De végülis, nem oszt nem szoroz mit beszélnek rólam, ha békén hagynak. Persze ez alól kivétel Hange, akit nem lehet levakarni, és be nem fogja a száját. Ha nem lenne nő, és nem lenne olyan szánalmas, már rég szájon vágtam volna, csak hogy csend legyen egy kicsit. 

-Otthagyta? Hivatalosan?

-Igen, felbontották az eljegyzést, és azonnal ment Nile-hez -beszélgetnek mellettem.

Felkelek, és indulnék.

-Szerencsétlen Erwin. Bár nem olyannak tűntek mint akik nagyon rajonganak egymásért.

-De akkor is... elég megalázó ha a menyasszonyod dob és azonnal a barátodhoz rohan a katonai rendőrségbe.

Megállok egy pillanatra, majd továbbmegyek.

Hallottam arról, hogy Erwinnek van menyasszonya, de ez...

Alattomos ribanc, hányingerem van tőle. Nem vagyok szent, én is becsaptam Erwint, de én egy bérgyilkos vagyok -voltam- a földalattról, az a nő meg...

Gyűlölöm az ilyeneket.

Leteszem a tálcát, és felkapom a jelentésem az expedícióról. A tisztünk lesérült, és rámsózták, de legalább van miért felmennem Erwinhez.

Nem mintha érdekelne, de...

Felsietek és bekopogok hozzá. 

-Gyere -hallom. A hangja normális.

Bemegyek, az asztalánál ül egy csomó papírmunka társaságában, épp egy térképre rajzolja a formációkat. Felnéz rám.

-Levi.

-Erwin.

-Csak tedd le.

Odamegyek és az asztal egyik üres foltjára teszem.

-Köszönöm.

Biccentek, és lopva végigmérem. Ugyanúgy néz ki mint általában, az arcán nincs érzelem, de a szokottnál is többet dolgozik, és kiszúrom hogy mások papírmunkája is előtte van.

Tehát a munkával folytja el az érzelmeit, ezzel foglalja le magát.

-Mi a gond?

-Igaz amit mondanak? 

Erwin felnéz karba teszem a kezem.

-Miért érdekel? 

Megvonom a vállam.

Erre mit mondjak? Mert a barátom vagy? Mert a felettesem? Mert nem akarom hogy összeomolj?

Mert aggódok érted?

-Szeretem tudni az igazságot.

-Akkor igen, igaz -feleli kissé távolságtartón, és rajzol tovább.

-Hogy vagy?

Meglepve rámnéz. Mi van, mit hitt? Hogy a pletyka miatt kérdezem? Barom.

Most ő vonja meg a vállát.

-Már egy ideje tudtam hogy ez lesz.

-Ez nem egyenlő azzal hogy nem fáj. 

-Lehet, de az a magánéletem. És ide... Mary nem tudott volna hozzászokni a másik életemhez a katonasághoz. Nile mellett pedig nyugodtan lehet a Sina fal mögött.

-Nem azt kérdeztem hogy a... -visszanyelem a jelzőt amit mondani akartam a nőre, és átfogalmazom a mondandóm- Azt kérdeztem te hogy vagy.

Erwin elmosolyodik, mire a szívverésem felgyorsul.

-Jól Levi. Köszönöm, hogy aggódsz.

-Nem aggódom -felelek gyorsan- Csak nem akarom hogy egy érzelmi roncs legyen a felettesem.

Erwin kedvesen nevet, mintha pontosan tudná valójában mit érzek.

Sziasztok, és köszi hogy olvassátok!

Csak annyit szeretnék mondani, hogy Boku no hero academia (My hero academia ha valaki úgy ismeri) fanoknak van egy Gonosz Deku könyvem, az Alternatívák, ahol épp most hirdettem karakterpályázatot. Ha érdekel a sztori, és szeretnél egy hős karakterrel pályázni, (és talán szerepelni a könyvben) olvasd el és írj nekem a pályázat feltételei szerint!

Köszi!

ILoveEverything