Hazaértünk, mire mindenki elpakol, és megy arra amerre akar- ki aludni, ki gyászolni, ki inni.

Én az utóbbi csapattal tartok, a négyszeművel és még néhány másik seggfejjel. Én is kapok bort. Olcsó, szar cucc, de senki sem panaszkodik. Erwin csak odaköszönt, majd eltűnt. Hange szájhúzva néz utána. 

-Valakinek beszélnie kéne vele -mondja majd rámnéz. Unottan visszanézek. Ha rám céloz, ráfaragott. Fáradt vagyok, lekophat.

-Minek? -morgom, és beleiszom a boromba - Ha annyira akarod, beszélj vele te Négyszemű.

-Én? Nem, én túl komolytalan vagyok ehhez -nevet fel- Csak most veszítette el az egyik barátját.

Megáll a kezem a pohárral.

-Azt a pasast akit ők tettek fel? A fekete hajút?

-Aham. Hector azt hiszem. Együtt voltak kiképzésen. Sajnálatos. Ezért kéne beszélni vele, hajlamos magára venni. Neked kéne.

-Nekem? Baromágokat beszélsz.

-A barátod, nem?

-Talán. De én nem tudok lelkizni.

-Csak azt kértem hogy beszélgess vele hogy ne legyen egyedül.

Elhúzom a szám. 

Ő sem hagyott engem egyedül anno.

-Tsk. Jó -felkelek, és elindulok. Fogalmam sincs mit mondjak majd, és baromságnak tartom ezt az egészet.

Bejárom az épületet, majd odakint találom, a külső keringő egyik oszlopának dőlve cigarettázik. Elfintorodom a szagra, és odamegyek.

Az arca töprengő,lassan szívja azt a szart. A haja a széltől kissé zilált lett, néhány tincs a homlokára esik. 

Elnyomom a késztetést hogy megigazítsam.

-Mi a fenét csinálsz? Rohadt hideg az a kő.

Erwin felocsúdik a gondolataiból, és meglepve rámnéz.

-Oh. Lehet. Észre sem vettem.

Felvonom a szemöldököm.

-Nem sok észre vall.

Erwin halkan nevet.

-Van benne valami -és beleszív a cigarettába.

-Még nem láttalak dohányozni -jegyzem meg és leülök mellé.

-Hector utálta a szagát.

-Akkor miért szívod?

-Hogy idegesítsem -feleli, és megvonja a vállát -Hátha érzi. 

-Miért?

-Mert előttem halt meg.

Felhorkanok.

-Ekkora baromságot.

Erwin halkan nevet.

-Van benne valami, de ez van.

-És ha én halok meg?

-Nem tudom. Két hétig nem takarítok? Vagy háromig.

-Azt próbáld meg, és a pokolból is visszajövök hogy kísértselek. 

Nevet,  rámnéz.

-Rendben. Akkor semmiképp ne halj meg előttem.

Elhúzom a számat, nem tudok mit mondani.

-Nagy mázli ha mindenki előtt halsz meg. Nem kell gyászolnod.

-Lehet, de előtted meghalni nem lehet nehéz.

-Hogy érted?

-Olyan önfenntartási ösztönnel és erővel ami neked van, szerintem bármit túlélsz.

-Neked semmennyi sincs.

-Ez van. Van amit fel kell áldozni.

Megvonom a vállam, nem tudok mit mondani erre.

-Ha megakarsz dögölni, tőlem, de azzal vesztünk.

Meglepve néz rám.

-Hm?

-Te látod mi lehet ennek a vége. Te tudod vezetni az embereket. Te véget vethetsz ennek.

-Nem tudom -sóhajtja, majd felém nyújtja a cigarettát -Kérsz?

Gyanakodva elveszem. Kenny imádta, de nem sok volt belőle a föld alatt. Óvatosan beleszívok, mire mintha fojtogatnának. Köhögni kezdek, és Erwnihez vágom, aki nevetni kezd.

-Bocs, nem hittem hogy új lesz.

-Seggfej.

Nevetve felkel. 

-Lehet.

-Azt mondják hamarosan parancsnok leszel -nézek rá, mire megvonja a vállát -Majd meglátjuk. Ha ez igaz, akkor te meg hamarosan osztagvezető.

-He?

Egy pillanatra leblokkolok, Erwin meg már messze van, de még hallom.

-Egy olyan valaki mint te nem lehet sokáig közkatona.

"Egy olyan valaki"

Érzem hogy felgyorsul a szívverésem, de nem tudom miért. Lassan kifújom a levegőt.

Pihennem kéne, már a legkissebb dologra így reagálok. Ez csak egy szófordulat.

De akkor is, miért érzem magam így?