IRINA POV.
Ahogy odaértem koripályára gyorsan rohantam öltözőbe és gyorsan átvettem korcsolyámat, majd kimentem és elindultam az edzőm felé, mikor odaértem hangosan köszöntem neki. Majd kezdetét vette az edzés. Éppen egy tripla Axelt csináltam, amikor is hirtelen észrevettem egy számomra nagyon ismerősnek tűnő illetőt, és elkezdtem gondolkodni, hogy Mit keres Ő itt? Miért nincs Oroszországban? Annyira elmerültem a gondolatimban, hogy elrontottam az ugrást, és elestem és bevertem a feje.

IGOR POV.

Jó ideje nézem, ahogy Irina edz, csodálva bámulom őt ahogy teljesen ügyesen és precízen hajtja végre a bonyolult mozdulatokat. Majd egy idő után észrevesz és így nem koncentrált eléggé a mozdulatra, és elesik és beveri a fejét. Aggódva közelebb lépek a pályához, bár legszívesebben oda rohannék Irinához, hogy meg nézem jól van-e. De utcai cipőben nem álhatok rá a jégre. Szerencsére Irina edzője gyorsan cselekedve odacsúszott hozzá, és mint kiderült Irina elájult. Irina edzője Attila gyorsan lehozta őt a jégről, és hívott neki egy mentőt, ami hamarosan megérkezett, én pedig a mentőből, felhívtam a bátyámat, aki Irina bátyával volt a McDonald's-ban. Pár csörgés után végre felvette a telefont. (a következő párbeszéd oroszul zajlik)
Ő:Mi van öcsi neked nem a csajoddal kéne lenned?
Én: Ide tudnád adni Irina bátyát?
Ő: Történt valami?
Én: Igen. Ide tudnád végre adni fontos.
Ő (Alexander): Igor mi történt?
Én: Irina elesett edzésen, és beverte a fejét. Jelenleg úton vagyunk a kórházba.
Ő: Rendben. Felhívom a szüleimet és viszünk be a húginak néhány cuccot. Én: Oké. Szia.
Ő: Visszaadjam a tesódat? Én: Nem kell, köszi.
Ő: Oké. Szia.
A telefonbeszélgetés után nemsokkal megérkeztünk a kórházba. Ahol az én drága szerelmemet elszállították egy szobába, én pedig mentem vele. Körülbelül egy óra múlva megérkeztek Irina szülei és Irina bátyja. Kb. Egy órával később Irina felébredt.              

IRINA POV.

Lassan nyitogatni kezdtem a szememet, ami első próbálkozásra nem sikerült, de második próbálkozásra sikerült és megláttam életem szerelmét és a bátyámat.
- Mi történt? - kérdezem meg rekedt hangon.
- Edzés közben beverted a fejedet a jégbe és elájultál. - mondta a bátyám.     - Oh értem. - mondtam, de ezután nem nagyon figyeltem oda bátyámra hanem Igorra néztem, aki miután észrevette bele nézett a szemembe, nem tudom mennyi idő után a bátyám megfogta a vállam.
- Kettesben hagyjalak titeket? - kérdezi meg vigyorogva.
- Ühüm - bólogatottam mosolyogva.
- Okés, csak semmi rosszalkodás. - vágta a bátyám egy perverz vigyor kíséretében. 
- Hülye. - vágtam rá vigyorogva. Majd Alex egy szia után ki ment kettesben hagyva minket.
- Szia. - mondta mosolyogva
- Szia. - mondtam szintén mosolyogva. Majd Igor közel hajolva hozzám megcsókolt. Majd nem sokkal később szétváltunk.
- Hiányoztál! - bujok oda hozzá.
- Te is nekem. - ölel át. Majd a hajamba nyom egy puszit.
- Hogyhogy itt vagy? - kérdeztem meg mindig hozzá bújva.
- Szünet van nálunk a suliban, és gondoltam megleplek.
- Értem. - mondtam mosolyogva.
Ezután még sokáig beszélgetünk egymással, meg még egy kicsit a bátyámmal is. Azután elmentem lezuhanyozni. Majd ledöltem pihenni. Igor pedig lefeküdt mellém és átölelt. Nem sokkal később mind a kettőnket elnyomta az álom. Reggel olyan  8 óra körül ébredtem fel, Igor meg még nagyban aludt. Elővettem a telefonomat, és írtam az osztály csoportba, hogy ma nem magyek mert kórházba kerültem.