Ma van az első napom az új sulimba. A többieknek már múlt héten elkezdőtt. Egy picit izgulok, de már hozzá szoktam, mivel ez a harmadik suli ahová járok. Reggel a telefonom csörgésére keltem, ugyanis a párom, Igor hívott. ( A következő beszélgetés oroszul zajlik. Az idegen nyelven való beszélgetést dölt betűkkel fogom írni Szerk.)
Ő: Szia kicsim.
Én: Szia Моя любовь ( moya lyubov= szerelmem)
Ő: Jó reggelt
Én: Viszont. Hogy vagy? Hiányzol
Ő:  Te is nekem nagyon. Fáradtan elaludtam reggel a metrón. És nem olyan rég keltem fel. Na és te hogy vagy?
Én: Jól csak picit izgulok.
Ő: Hogyhogy? Ja tényleg ma kezded az új sulit.
Én: Ühüm.
Ő: Te se hallatszol túl ébernek.
Én: Arra keltem, hogy csörög a telefonom.
Ő: Édes
Én: Édes? Édesnek gondolsz engem?
Ő:  Igen pontosan annak találtak.
Én: Hmmm
Ő: Mennem kell kitartást. Majd délután beszélünk.
Én: Oké akkor majd délután. Szia. Szeretlek
Ő: Én is téged. Szia.
Miután leraktam a telefont. Kimentem a konyhába és megcsináltam a kedvenc kávémat. Majd miután elfogyasztottam. Bementem a fürdőbe és felöltöztem, fogat mostam, fésülködtem. És ránéztem az órámra. Még van tíz percem a busz indulásáig. Így gyorsan felvettem a cipőmet, és a táskámat és siettem le a lépcsőn át a túl oldali busz megállóhoz. Majd pár perc múlva meg is jött a busz. Szerencsére volt még szabad hely. A buszon egész végig zenét hallgatam és a két legjobb barátnőmmel beszélgettem messengeren. Majd mikor oda értünk a busszal a végállomáshoz, leszálltam a buszról és elindultam a suli felé ami egy jó 15-20 perc sétára van az Ady tértől. Majd mikor oda értem az iskolához, megkérdezem egy kint cigiző lányt, hogy merre találom a tanárit. Majd mikor elmondta, hogy merre van elindultam arra a mer mondta, mikor oda értem hangosan bekopogtam az ajtón és picit hátrébb álltam. Pár perc múlva egy középkorú nő nyitott ajtót.
Miben segítehetek? - kérdezte meg a nő.
- Nagy Irina vagyok. 9/E- s és azt szeretném kérdezni, hogy merre találom az angolosok tantermét. - válaszoltam picit izgulva.
- Értem. Igazolásod van? - kérdezte meg.
-Igen. Egy másodperc és adom. - válaszoltam a táskámban lévő fekete lefüzhetős dossziét keresve amiben az igazolás volt. - Áh meg van. - Nyújtottam oda a nőnek a papírt.
- Rendben. Az angolosok 120-as teremben vannak lent a földszinten.
-Rendben. Köszönöm szépen. - mondtam majd rohantam le a 120-as termet keresve. Elfogok késni gondoltam magamban. És még gyorsabb tempóra kapcsolva rohantam míg meg nem találtam a termet. Amilyen szerencsétlen vagyok neki üdköztem meg egy nálam jóvalta magasabb fiúnak.
- Bocsánat! - szólaltam meg picit remegő hangon
- Semmi baj. Minden rendben? - kérdezte meg a fiú.
- Igen. - majd végre fel pillantottam a padlóról és körbe néztem. Rajtam kívül még jó pár kb. velem egykorú diák várt az ajtó előtt. - Ti is angolosok vagytok? - kérdeztem meg picit félve.
- Igen - válaszolt egy szőke hajú lány.
- Oh oké. Irina vagyok. - mutattakoztam be.
- Én pedig Hanna vagyok.