• ɀꪮꫀ •

- Oké, szóval csak rá kell csapnom arra, ami világít?- mutatok az előttem helyet kapó tárgyra, mire a két pilóta, jobbról Lando, míg balról Max reménytelenül néznek rám.

- Nem, Zoe, nem, arra csapat rá, amelyik kéken villan fel.- hajol oda hozzám a holland, én pedig határozottan bólintok egyet, majd feltűröm az ingem ujját.

- Oké, oké, mehet, a kékre rácsapok, a többit hagyom a fenébe.- kezdem el koncentrálni a világító akármikre.

- Vajon még hányszor rontja el?- néz a Red Bullosra mellettem Lando, mire én oldalba könyökölöm.

- Bokám rúglak Norris!

- Most ütötted ki a vesém! Az nem elég?

- Egy vese nélkül tusz élni, amúgy meg, ott még véletlenül sincsen veséd, mert már rég feldobtad volna a talpad.- néztem szemforgatva a férfira, aki csak a fejét ingatta mellettem, Max pedig hangosan felnevetett.

- Zoe, imádlak.- törölgette a könnyeit a holland pilóta mellettem, majd lassan alábbhagyott a kicsattanóan jó kedve, és már csak hatalmas vigyorral hajolt le ismét mellém- Szóval minden világos?

- Igen, oké, kékre csapok, többit hagyom.- koncentráltam az előttem lévő szerkezetre, amit egy bólintás után a holland be is kapcsolt, én pedig, hát megint elrontottam- Amúgy mikor adjátok fel?- kérdeztem fel sem nézve rájuk, mert hát azért próbálkozni lehet, nemde?

- Soha!- jelentette ki Max magabiztosan- Jó lesz ez, csak gyakorolnod kell!

- Lehet inkább Pierre reflex gyakorlatait kellene vele csináltatni.- gondolkodok el Lando.

- Hülye vagy?- áll fel hirtelen mellőlem a holland- Az egész pálya tele lenne labdákkal, ez valahogy sokkal biztonságosabb.

- Mondasz valamit.- ért vele egyet brit társa is, én pedig hihetetlenkedve fordulok hozzájuk hátra.

- Hólyagok vagytok! Beképzelt hólyagok.- fordulok vissza összefont karokkal a még mindig világító szerkezet felé, még az is gúnyosan néz rám, amiért soha nem azt a színt találtam el, amit kellett volna.

- Tudom, hogy szeret!- tette arcát enyém mellé a brit pilóta, majd egy puszit nyomott az arcomra, én pedig elfintorodva elhúztam a fejem.

- Hólyag vagy Norris.- jelentettem ki, még mindig magam elé bámulva.

- Verstappen, indő van.- kopog be valaki az ajtón, ezt pedig én kihasználva, azonnal ki is léptem az ajtón, így szembe találtam magam a holland ijedt sajtósával.

- Szia, Zoe vagyok, Verstappen pedig egy hólyag, Norrisszal együtt, mindkettőt tetesd ki!- mosolyogtam a nőre, majd ott is hagytam.

- Zoe várj meg!- kiabál utánam Lando, majd azonnal utol is ér, és átjáróknál a derekamat, és egy puszit nyom a fejem tetejére- Sajnálom Zoe.- fúrja be a fejét a vállamhoz.

- Nem haragszom Lando.- mosolyogtam rá, az ő mosolya pedig még szélesebb lett.

- Akkor velem ebédelsz?

- Csak ha kapok csokis sütit utána!- nézek fel rá mosolyogva, ő pedig elneveti magát- De most irány van Norris, interjút kell adnod!- ütöttem meg kicsit kézfejemmel a hasát, viszont az ujjbügykeim talán nekem fajták jobban, mint neki az, hogy megütöttem- Au.- kaptam el a kezem, ő pedig nevetni kezdett rajtam.

- Erő-izom, tejet iszom, meg napi több órát edzek is!- jelenti ki büszkén, miközben feljebb húzza pólóját, hogy demonstrálja miről beszél.

- Csak szeretnéd, Danynek jobb hasa van.- nézek rá komolyan, ő pedig tátott szájjal bámult vissza rám.

- Ezt nem mondod komolyan!

- Mit nem mondd komolyan?- lép mellénk Daniel kezében egy kávéval, és két csokival, amiből az egyiket az én kezembe nyomja, én pedig csillogó szemekkel veszem el azt tőle.

- Imádlak Dany!- nyomok egy puszit az arcára, majd folytatom utamat irodám felé.

- Zoe azt mondta, neked jobb hasad van, mint nekem!- magyarázta durcásan a brit csapattársának, és még éppen hallom, hogy Daniel kedélyesen nevetni kezd, Lando hisztijén.

••

- Büszke vagyok rád!- léptem be a pilóta után az öltözőjébe, aki azonnal megfordul tengelye körül, majd felkap és a levegőbe emelve szorít magához.

- Köszönöm Zuzu! Köszönöm!- ezzel olyan  hevesen esett neki ajkaimnak, hogy ha nem tart engem is stabilan, akkor biztos, hogy fellökött volna- Első lettem!- válik el egy pillanatra ajkaimtól, de utána azonnal folytatja is azoknak ostromlását- Neked lettem első!- nyomná ismét ajkait enyémek élmény de én kezeim közé fogom arcát.

- Jól van Lando, nyugi, első lettél, tudom, én is borzalamsan büszke vagyok rád!- nevetem el magam, hiszen annyira aranyos, hogy így örül a sikernek.

- Hol voltál?- néz rám mostmár szomorúbb tekintettel.

- Amikor ünnepeltél, akkor ott a csapattal, természetesen, utána Andreas elhívott, hogy beszéljen velem, ezért jöttem csak most.

- Ott voltál?- néz rám kisfiúsan mosolyogva.

- Hát persze, hogy ott te nagy butus gyerek.- döntöm homlokát enyémnek, az ő arcán pedig még nagyon mosoly terült el.

- Hiányoztál!- nyom egy csókot a fülem mögé.

- Csak két óráig nem láttál!- nevettem el magam, mert csikizett, ahol ajka a bőrömhöz ért, ő pedig ezt kihasználva folytatta is előző tettét.

- Tudod te, hogy két óra, az milyen hosszú idő?- morogja bele a bőrömbe, belőlem pedig felszakad egy halk sóhaj- És milyen sok mindent tudok két óra alatt csinálni?- présel neki a falnak, én pedig ismét egy hatalmasat sóhajtok, mire ő ismét vigyorogni kezd, mikor nekiesik az ajkaimnak.

- Lando, le kell tudnunk a kötelezőket.

- Te se akarod!- hajol ismét a nyakamhoz, tényleg nem akarom! A picsába az interjúkkal...

- Meg fognak büntetni.- próbálom meggyőzni mindkettőnket, de a mondatom vége ismét egy sóhajban halkul el.

- De ezt, még nem fejeztük be.- morogja bele a fülembe, miközben ujjai az ingem alatt játszanak a bőrömmel.

- Menj a pokolba Norris!- egy hatalmas vigyorral lépett el előlem, de még egy utolsó hosszú csókra visszahúzott magához.

Harminc percet kellett várnom, hogy a pilóta teljes puccban érkezzen vissza hozzám, majd ujjait enyémekkel összefonva indult el a médiaterem felé.

- Lando nem biztos, hogy a McLaren díjazná, hogy ennyire bevonsz engem is a köztudatba. Főleg ilyenkor.- néztem szét, hiszen amelyik fotós még mindig a folyosón volt, az mind minket követett kamerájával.

- Nem érdekel! Lássa mindneki, hogy kinek és kivel nyertem meg a mai futamot.- ezzel be is lökte maga előtt a terem ajtaját, így minden kamera ránk szegeződött, itt is.

- Imádlak Ladno Norris.- forgattam meg a szemem.

- Tudom.- vigyorgott rám.

- Irónia?

- Bocsi, tudod érettségi?- ránt vállat, én pedig egy hatalmasat sóhajtva állok meg mögötte- Jaj ne...- temettem kezeim közé arcomat, hiszen Landot Daniel mellé ültették, hogy ültethetnek két McLarenest egymás mellé? Vagy ma van a szívassuk Zoet világnap?

- Oké, szóval kérdések.- mutat a moderátor a riporterek felé, akik azonnal elkezdtek kapálózni, hogy ők lehessenek az elsők. Persze jöttek az alap kérdések, amikre már minden pilótának megvannak a válaszai.

- Lando Norris, mikor várható eljegyzés vagy esküvő?- erre már én is felkaptam a fejem, csak hogy a James Hunt-tól tanult technikával utána elintézhessem a riportert.

- Azt hiszem, ez így sorban.- neveti el magát a pilóta, amibe a mellette lévők is csatlakoznak hozzá.

- De mikor?- erősödik tovább a kérdező.

- Valamikor a jövőben. Tudja ezzel még én is tisztában vagyok, hogy van a múlt, jelen, jövő, még ha az irónia szó néha kicsit ismeretlen is.- sandít hátra rám vigyorogva, mire én csak megrúgom a székének a lábát.

Amikor a pilóták letudták a kötelezőiket, mindannyian együtt indultak meg a hotel felé. Mi pedig maradtunk a csapattal, hogy egy kicsit összeszedjük a dolgokat, hiszen holnapután találkozunk a főbb szponzorokkal, hogy tartsunk egy évközi egyeztetést. Ezekhez össze kell raknunk a diagramokat, táblázatokat és prezentációkat, valamit át kell adnunk a dokumentációinkat, amikkel ugyebár senki nincs lemaradva két héttel, ugyan már...

Amikor visszatértem a hotelbe, hogy összeszedjem a laptopom és hajnalig dolgozzak, valaki áthúzta a számításaikat, ugyanis a bőröndjeink már a nappali közepén voltak, és Lando rohangált, hogy az összes kis dolgot, amit még nem rakott el, azt a helyére tehesse.

- Esetleg zavarok?- álltam még mindig kíváncsian nemsokkal az ajtó előtt, így amikor megszólaltam a pilóta is lefékezett, és felém fordult.

- Nem, gyere csak.- lépett elém, majd behúzott, és leültetett a kanapéra- Van egy zseniális ötletem!

- Ajaj...- erre a megnyilvánulásara csak egy szemforgatást és egy fintort kaptam, mire feltettem kezeimet, mintegy jelezvén, hogy nyugodtan folytassa csak, amit szeretne közölni velem.

- Költözz hozzám!- ült le velem szemben, az üveg asztalra, nekem pedig szinte kigúvadtak a szemeim úgy néztem rá.

- Esetleg megosztanád velem, hogy ez az Isteni sugallat honnan érkezett?- nézek a férfira, ezzel is mintegy időt nyerve magamnak a gondolkodásra, hiszen ő azonnal bele is kezdett a meséjébe, így én nyugodtan tudtam gondolkodni.

Lassan fél éve hogy egy pár vagyunk, vagyis, kevesebb, de ez lényegtelen, ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy tiszta szándékai vannak, nem tenne semmit, amit én ne akarnék, de ez olyan, mintha elveszíteném a személyes szabadságom egy részét, hiszen mindig azért küzdöttem, hogy el tudjanak választani a szüleimtől, sikerült, van saját lakásom, karrierem, és Landot imádom, de vajon fel tudom érte áldozni a személyes szabadságom?

- Rendben.- szakítottam félbe, tudatalattim pedig jól pofánvágta magát, hová lettek a filozófia magaslatokba repített gondolataim?- Rendben oda költözöm hozzád, de nem adom el a londoni lakásom.- ingatom lassan a fejemet, és a reakcióját figyelem.

- Akkor mit csinálsz vele? Csak mert ha az lenne a B terved, akkor nem hinném, hogy

- Kiadom, nem B terv, csak egy fix bevétel forrás, tudod az ember tanul egyet s mást az üzelti életben.- erre csak vigyorogva bólint, majd magához ölel. Még hogy nem B terv...

••

Tegnap este még ragaszkodtam ahhoz, hogy Ladno elmenjen az after partyra, hiszen mégiscsak ő nyert, én pedig addig behoztam a lemaradásomat a papírmunka terén, így körülbelül egyszerre estünk be az ágyba, hogy ma reggel már kipihentebben vágjunk neki a pilóta házához vezető útba.

- Már csak egy kicsi és ott vagyunk! Otthon vagyunk.- jelentette ki hatalmas vigyorral a szája a brit, ami engem is megmosolyogtatott.

- Igen, otthon.- mosolyogtam én is, mire ő a combomra helyezte egyik kezét- Ennek nem a kormányon a helye?- intek az említett hely felém mire ő csak elneveti magát.

- Azt hiszem éppen most találta meg a tökéletes helyét.- simít végig a nadrágba burkolt testrészemen, hiszen tekintve a brit időjárásra, elő kellett szednem a hosszú nadrágjaimat- Amúgy van neked egy meglepetésem.

- Mi az?!- néztem csillogó szemekkel a férfi felé, miközben a kezemet övére tettem, és összekulcsoltam ujjaimat övével, majd  hüvelykujjammal köröket kezdtem el rajzolni kézfejére.

- Nem tereled el a figyelmemet.- emeli fel hatalmas vigyorral kezemet, máj egy csókot nyom az összkulcsolt ujjainkra.

- Lando, nem szeretem a meglepetéseket! Na, mondd el.- néztem rá kiskutya szemekkel, majd a vállához dörgöltem az orromat, mire ő nevetni kezdett- Akkor nem is szólok hozzád!- engedem el a kezét, majd sajátjaimat összefonom melleim alatt, és morcosan magam elé nézek.

- Na.- teszi ismét combomra a kezét, én pedig az oldalsó ablakon nézek ki, az esős angol tájára- Kis pukkancs.- bökte meg az oldalamat, mire én ugrik egy kicsit.

- Na.- csaptam még a kezét, mire ő ismét nevetni kezdett.

- Hát jó.- néz előre.

A további úton nem beszéltünk, a pilóta fél úton nevetve felkapcsolta a rádiót, így annak a hangja töltötte be az utunkat. Amikor megérkeztünk, és kikapcsoltam az övemet, hogy kiszálljak, a pilóta visszarántott, majd maga felé húzott, és enyémek ellen nyomta ajkait, én pedig belesóhajtottam a csókba.

- Akkor már nem is vagy durcás?- húzza végig a kezét a gerincem vonalán, engem pedig kirázott a hideg.

- Meglepetés!- dörzsölöm neki orromat övének, mire ő nevetni kezdett.

- Jó.- ezzel elhajolt tőlem, majd ki is szállt az autóból, és azonnal az én oldalamon is termett, és ajtót nyitott nekem is, így én is kiszálltam.

- A csomagok?- nézek hátra, hiszen ő a csípőmnél fogva vezetett a ház felé.

- Majd elintézem őket később, most ide megyünk be.- zárja ki az ajtaját, majd mindketten beléptünk rajta. Voltam már itt, amikor hosszabb szünet volt két futam között- A nappaliba menj.- mutat a helyiség felé, amikor ő még a lábbelijével szenved.

Lassan indulok meg az említett helyiség felé, ahol a dohányzóasztalon egy barna nagy doboz állt, hatalmas masnival átkötve.

- Lando ez hatalmas, mi van benne?- kiabálok vissza neki, hiszen legjobb tudomásom szerint még mindig az előszobában szenved, azonban a konyha felől lép be, kezében két boros pohárral, és egy üveg borral.

- Nyugi, tetszeni fog.- simít végig a hátamon a pilóta, majd leül mellém a földre, a kezéből pedig mindent az asztalra rak.

- Lando ez mozog!- ijedek meg, amikor a dobozhoz nyúlnék, azonban az megmozdul felém.

- Hát még jó hogy!- nevet fel a férfi, mintha teljesen természetes lenne, hogy egy hatalmas doboz mozogni kezd- Azért gondoltam, hogy tetszene neked, mert ha én nem vagyok ott és a barátaid sem, akkor magányos vagy, így pedig nem leszel az.- vigyorog rám, így én kihúzom az egyik szalagot a masniból, így a doboz teteje kinyitódhat, ami meg is történik, és egy barna gombóc gurult az arcom elé, az asztalon, majd egy nedves dologgal találkozott az orrommal- Szeret téged.- fúrja arcát nyakhajlatomba a pilóta nevetve.

- Jaj de kis drága vagy.- emelem fel a barna kis szőrgombócot az asztalról- Egy kis Coker spániel, te zabálni való kis maszatka!- teszem orrom az övéhez- Hogy hívják?- fordulok meg, ezzel felriasztva a pilótát eddigi helyéről.

- Nem tudom.- ránt vállat- A tiéd, nevezd el.- húzza végig kezét az arcomon, én pedig belebújok a cirógatásába- Lehet cicát kellett volna kapnod?- gondolkodott hangosan a férfi, én pedig nyelvet nyújtok rá, tekintve, hogy Cappuccino már az én cicám, de vele nem utazhatok, nem bírná.

- De ugye utazhat velem?

- Igen, báris a tenyésztő szerint. Okos kutyusok, és nagyon aranyosak.

- Fufy.- vigyorgok a kisállatra, aki aranyosan mocorgott a kezemben, így az ölembe helyzetem.

- Fufy? Ez már állat kínzás.- nevetett fel mögöttem a pilóta, mire én csak hátra ütöttem a könyökömmel- Jól van, jól van!- fogta mostmár a hasát nevetve- Csináltatni kell neki egy bilétát, holnap el is mehetünk.- simogatta meg a kutyus buksiját a brit.

- Vigyük el sétálni!- fordulok hátra a pilóta felé hatalmas szemekkel, ő pedig furcsán néz rám.

- Most? Nem mást terveztünk?- csókolja még a nyakamat, mire sóhajtok egyet, ő pedig folytatja a kínzásom.

- Lando Norris!- sóhajtom a nevét, mire ő csak kiveszi a kezemből a kutyust.

- Akkor menjünk kutyát sétáltatni.- morogja a fülembe.

- Norris én megöllek!- fordulok hátra hozzá mérgesen néztem rá, miközben ő hatalmas vigyorral adta rá a kiskutyára a pórázt.

••

- Jó reggelt!- fúrja bele arcát a nyakhajlatomba a férfi, én pedig felé fordulok.

- Mikor volt itt reggel?- ölelem magamhoz a férfit, aki kuncogni kezd mellettem, miközben még jobban magához húz, és még jobban ránk húzza a takarót, miközben valami benyomja az ajtót, ami kicsit nyitva volt, így mindketten megfeszültünk az ágyban, de szerencsére csak új barátunk lépkedett be rajta lassan, így lehajoltam az ágyról.

- Gyere Fufy, gyere szépen kincsem.

- Nem jön fel a kutya az ágyba, Zoe, nem jön fel ide.- hajol utánam a brit az ágyban, így ránkejtettem a kiskutyát, amikor visszahajoltam az ágyba- Zoe tedd le a kutyát az ágyból!

- De nézd milyen aranyos.- mutatom neki, ahogy mindketten kiskutya szemekkel nézünk a kiskutyával.

- Zoe!

- Lando.- hajtottam le a fejemet szomorúan, mire a pilóta egy sóhaj kíséretében elveszi tőlem a kis jószágot.

- Te is jót aludtál kisöreg?- vakarja meg a kiskutya füle tövét, és beszélgetni kezd vele, én pedig mosolyogva nézem őket, miközben a mai napon először van időm elgondolkodni az előző napok eseményein.

Andreas állásajánlatán, hogy maradjak a csapattal még két évig, mint a csapat fő sajtósa, mert meg van elégedve a munkámmal, utána jött Lando ötlete, hogy költözzek hozzá. Igen mondtam, persze, hogy azt mondtam, hiszen szeretem, és amúgy sem vagyunk annyira egy helyben, hogy ez megterhelő legyen valamelyikünknek, de akkor is, nem korai ez kicsit, a mai nap jó volt, de ha nem lesz mind ilyen? Ha veszekedni fogunk, mert nem tudjuk összeegyeztetni a dolgainkat? Mert valljuk be mindketten eléggé nehéz esetek vagyunk. Elnézem a férfi felé, akit már csak csípőjéig takar a fehér paplan, a kiskutya pedig a mellkasán áll, amikor pedig észreveszi, hogy figyelem, hatalmas mosolyt ereszt meg felém.

- Elmegyek lezuhanyzom, már így is esete nyolc van.- teszi az ölembe Fufyt, majd ahogy elhalad mellettem egy gyors csókot nyom ajkaimra.

Amikor Lando belépett a fürdőbe, és ismét egyedül maradtam a kis spániellel, aki lassan elaludt az ölében a simogatásomra, ismét elfogott a pánik, hogy mi van, ha ez korai volt, a mi kapcsolatunkban, mi van ha ezzel tesszük tönkre? Oké gondoljuk végig logikusan ezt meg kell beszélnem valamivel, vettem magamhoz a telefonom, majd már tárcsáztam is.

- Chloé? Összeköltöztem Landoval.

z.z.morgenstern

60 122 ember kedveli

Fufy 😍🤩

3 217 hozzászólás

•🐝•