• ɀꪮꫀ •

z.z.morgenstern

45 812 ember kedveli

tíz percre hagylak ott veled valakit Lando Norris...

16 982 hozzászólás

landonorris túlélte, túlélte!
→z.z.morgenstern éppen hogy csak...
→lewishamilton Lando te közveszélyes vadállat, mit csináltál szegény jószággal?
→landonorris hé! Él nem?
→z.z.morgenstern ha nem élne, akkor már te sem...

- Jó reggelt!- állt előttem Chloé kezében egy péksüteménnyek teli papírzacskóval, én pedig álmosan néztem rá.

- Bejössz?- léptem el az ajtóból, ő pedig egy bólintás kíséretében ellépett mellettem, be a lakásba.

- Huh Lando fárasztott le ennyire?- neveti el magát már a konyhában pakolva a tányérokat.

- Lando otthon van, nem hiszem, hogy sok köze van ahhoz, hogy nem aludtam jól. Kávét is kapok?- mutatok a csészék felé.

- Miért nem aludtál jól?- fordul a kávéfőző felé a szőke lány, majd benyomja a kapszulát a gépbe, hogy mindketten elfogyaszhassuk a reggeli sütemények mellé a kávénkat is.

- Rosszul voltam, szédültem, fájt a fejem.- rántottam vállat, bár ezt ő nem láthatta, majd még jobban magam köré csavartam a takarómat, hiszen azzal együtt mentem ajtót nyitni. Chloé olyan gyorsan fordult meg a tengelye körül, hogy a kávé kiloccsant a csészéből egyenesen a padlóra.

- Te terhes vagy?- akkora szemekkel néztem a lányra, mintha egy kávés csésze kistányérjai lennének a helyükön.

- Mégis hogyan lennék az?

- Azt hiszem, azt nem kell különösebben magyaráznom neked Zoe, hogyan is lesznek a kisbabák.- hajol le, hogy feltörölje a kávét a padlóról.

- Biztos nem vagyok az Chloé.- forgatom meg szemeimet, ő pedig unottan néz rám.

- Csak azt ne mondd, hogy te és Norris még nem...

- Ilyent nem mondtam, de ebből nem következik az, hogy terhes vagyok.

- Miért vagy ebben olyan biztos?- teszi le a két csészét a márvány pultra, majd helyet foglal velem szemben.

- Volt egy balesete az orvosnak amikor műtöt, egy műhiba, azt mondta, sajnálja, de lehet, hogy nem lehet saját gyerekem, persze ezt nem mondta százszázalékosra, de akkor is.- rántok vállat.

- Az örök pesszimista.- ingatja a fejét a lány, de szemei az együttérzést és a sajnálatot tükrözték- És azóta nem is voltál kivizsgáláson?

- Nem, ez a sors, ha kell, hogy legyen gyerekem, akkor lesz, hidd el Chloé, de ez, csak valami vírus, ma el is megyek egy orvoshoz délután.- mosolyogtam a lányra- De most még teleeszem magam tripla csokis kekszel és kókuszos muffinnal.- vettem el egy-egy édességet, majd a kekszet a számba gyömöszöltem- Amúgyh ish, Landho fhigyhelni szokott.- nyeltem le neheze a kekszet a kávéval együtt.

- Szóval délután mész orvoshoz, vagyis akkor most még el tudsz jönni velem vásárolni?- néz rám csillogó szemekkel, én pedig bólogatok.

- Felmegyek átöltözni, és utána mehetünk is, ugye Cappuccino?- guggoltam le a cicához, aki már igencsak megnőtt, mióta én a világot járom a pilótákkal, és az anyám vigyáz rám.

Lassan lépkedtem el a szobám felé, hogy át tudjak öltözni, ezzel is erőt merítve a mai naphoz, kezemben pedig még mindig ott pihent a kis Skót lógó fülű cicám, aki dorombolva konstalálta, hogy még mindig ímogatom, vagy a fülecskéi tövét vakargatom.

- És akkor Franciaországban lesz a következő futam, igaz?- nézett rám barátnőm a londoni plázát járva persze már nem üres kézzel.

- Igen utána pedig Ausztriában, de oda nem hinném, hogy elmegyek.- léptem be a következő üzletbe, ami egy ékszerbolt volt, hiszen már ideje megjavíttatnom az órákat, azonban barátnőm kíváncsi tekintetével találom szembe magam, amikor megfordulok, hogy megtudjam miért nem jön utánam- Be kell már néznem a céghez is, már lassan fél éve nem voltam bent.

- Áh érte.- nézegeti a különböző ékszereket a lány, én pedig az eladóhoz lépve elmondom neki miért is vagyunk itt- És Lando mit is csinál most?- lép mellém a szőkeség, én pedig csak vállat rántok.

- Nem körülöttem forog az élete, és különben is, ideje volt neki a rajongóival is foglalkozni, hiszen elhanyagolta őket, streamel vagy videót vág, reggel óta nem jelentkezett.- ekkor lépett vissza az eladó hozzánk, kezében az órámmal, ami már tökéletesen működött, így kifizetve és megköszönve azt, el is hagytuk az üzletet.

- De amúgy akkor Franciaországba én is megyek veletek, ideje megismernie Lewisnek a családomat, és fordítva.

- Ajaj.- nevettem fel, ismerem Chloé családját, imádom is őket, de mindig a legjobbat akarják a fiuknak, és természetesen a lányuknak is, így nem tudom mennyire forgják jó szemmel nézni, hogy Chloé egy pilótaval van együtt, és nem egy befektetővel, egy bankárral, vagy egy ügyvéddel. Mondjuk gondolom pontosan annyira, mint az én apám, akinél az lepett meg, hogy nem csinált cirkuszt, amikor kint volt a futam hétvégén. Remélem ez így is marad.

- Ne legyél már hülye, imádni fogják Lewist.- néz rám durcádan a lány, én pedig ezen csak még inkább nevetni kezdek.

- Nálam mindig lesz egy szabad kanapé kincsem, ha mégsem.

- Na igen, Lewis mesélte, hogy az egyik futamon, majdnem az ő kanapéján kötöttél ki. Mi volt az ok?- néz rám a szőke, én pedig elfintorodva néztem rá, az egyik kalapot vizsgálva.

- Lando hisztizett, én meg magamra vettem, összevesztünk, én pedig leléptem.- vigyorogtam a lányra, aki egy szemforgatással díjazta tömör egymondatos válaszomat.

- Mondjuk Lewis úgyis elmesélte az egészet.- gondolkodott hangosan a lány, én pedig hihetetlenkedve nevettem fel.

- Pletykás brit! Ezt megveszem.- emeltem fel az egyik kalapot, és a fejemre nyomtam azt, majd a tükörbe néztem.

- Több kalapod van lassan, mint más ruhád.- néz rám unottan Chloé, majd a pénztárhoz lépked velem.

••

- Zoe!- lökdös meg Lando, amikor egyikünk ébresztője elkezdett csengeni.

- Nem az enyém.- próbálom még jobban belefúrni a fejem a férfi mellkasába.

- De én nem akarok felkelni...- fordul át a pilóta a hasára engem pedig ezzel maga alá gyűr, de a testsúlyát minimálisan sem helyezi rám- Vagyis pontosabban nem akarok kímélni az ágyból.- csókolj a meg a nyakamat, én pedig egy hatalmasat sóhajtok.

- Hiányoztál Norris, de az orrom be van dugulva, úgy köhögök, mint egy lánc dohányos, és a manduláim a füleimmel együtt hasogatnak.

- Még mindig rosszul vagy?- foglal helyet két lábam közt, és onnan néz rám hatalmas szomorú szemekkel- Maradjak mára?- simít végig arcomon.

- Én vagyok beteg, nem te Lando, jól leszek, Violet figyel ma rád, nekem pedig azt mondta az orvos, ha pihenek, akkor még maximum egy-két nap és kiheverem, és ha sokat vagy velem, még a végén te is elkapod, és neked holnap már autóba kell ülnöd.- fordultam vissza a párnák felé, hogy belefúrhassam fejem, hiszen nekem már olyan mindegy, ha így se úgy se kapok levegőt- De azért szeretlek!

- Én is téged Zoe!- nyomott egy puszit a fejem tetejére a pilóta, majd kikelt az ágyból, én pedig szinte azonnal vissza is aludtam. Utálok beteg lenni, főleg Franciaországban...

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Már vagy háromnegyed órája nevetünk Dany-vel, miközben Violet könyörög nekünk, hogy csak egy kicsit komolyodjunk meg arra a tizenöt percre, amíg befejezzük a videót, de mi csak a hasunkat fogva nevetünk tovább Daniellel.

- Ha itt lenne Zoe, akkor persze rend lenne!- emeli az ég felé tekintetét a német nő.

- Nem, mert akkor Zoe kitenné az ágyból Norrist, ha nem viselkedne.- néz még mindig nevetve az ausztrál a sajtósára.

- Nem külön szobátok van?- néz rám kíváncsian a lány, én pedig bólintok.

- De, de mivel Zoe beteg, így velem van egy szobában, hogy segítsek neki, ha kell.- rántok vállat, hiszen kivételesen van egy épkézláb magyarázatuk, miért is vagyunk egy szobába.

Egy óra múlva nagy nehezen csak siekerült öt percnyi normálisnak is elkönyvelhető anyagot összehoznunk, így elindultam Daniellel keresni egy ajándékot az anyukájának.

- Ékszer?- mutatok az egyik bolt felé, de az ausztrál csak megrázza a fejét.

- Sablonos.

- Szuvenír?- mutatok a másik üzlet felé, aminek a kirakata tele volt rakva kicsi, ám élethű Eiffel tornyokkal.

- Már egy egész Franciaországot össze tud rakni, annyi ilyent vittem neki haza.- legyint a férfi, így megforgatom a szeme, amikor tovább sétálunk.

- Én ide bemegyek, keresek egy parfümöt Zoenak!- mutatok az egyik kis üzlet felé, a csapattársam pedig utánam szalad.

- Milyen üzlet ez?

- Kézműves parfümök.- rántok vállat, majd benyitottam a kis helyiségbe, ahol valami imádnivaló légkör terjengett, el kell ide hoznom Zoet, imádná ezt a helyet.

- Jó napot uraim! Miben segíthetek?- lépett a pulthoz, egy tőlem nem sokkal idősebb lány, egy hatalmas mosollyal, és erős francia akcentussal.

- Parfümöt szeretnék csináltatni a barátnőmnek!- léptem azonnal a pult elé, míg Daniel csodálkozva nézelődik az üzletben lógó rengetek, mesés illatú növény közt.

- Nagyszerű!- csapja össze kezeit boldogan a lány, majd egy kis jegyzetfüzetet vett maga elé- Milyen illatok legyenek benne?- néz rám csillogó szemekkel, vagyis inkább nem is rám, hanem Danielre, aki még mindig csodálkozva nézelődik az üzletben.

- Törökrózsa, rozmaring, levendula és ehhez mi passzol még esetleg?- nézek a lányra, aki elgondolkodik egy pillanatra.

- Talán egy kis citrusosság.

- Akkor legyen még az.- mosolygok rá, ő pedig csak bólint, majd elhajolva mellettem próbálja felvenni a szemkontaktus Daniellel.

- És önnek uram?

- Tessék?- fordul meg hirtelen a férfi, így fejbeüti egy csokor szárított rózsa, én pedig alig tudom visszatartani a nevetést.

- Esetleg segíthetek valamiben?- néz rá kíváncsian a lány.

- Oh, persze, ugyan azt kérem, mint Lando.- mutat rám a csapattársam.

- Szintén barátnő?- kíváncsiskodik a lány.

- Nem, az édesanyámnak lesz.- motyogja a férfi, és kicsit bele is pirult, a lányka viszont velem szemben mintha nagyobb lett volna a mosolya.

- Ez eltart egy darabig, így ha az megfelel, akkor megadják a telefonszámokat, és értesítem önöket, ha készen van.- mosolyog ránk a lány.

- Persze!- bólogatok- Daniel,- mutatom a férfinak, hogy lépjen a pulthoz- te vagy a felelős az információcseréjért.

••

- Nincs a nappaliban sem.- jön vissza hozzám Daniel, én pedig tehetetlenül nézek szét- Nem hagyott üzenetet?- fordul körbe tengelye körül ausztrál csapattársam, én pedig csak a fejemet ingatom.

- De már mindenhol néztük.

- Ott nem.- mutat a fürdőszoba ajtajára a férfi, nekem pedig felcsillannak szemeim.

- Egy zseni vagy Daniel!- indulok el mellette a fürdőszoba irányába.

- Tudom.- jön utánam Dany, én pedig azonnal benyitok a fürdőszoba ajtaján, de ki is ejtem az addig kezemben szorongatott ajándék szatyrot ujjaim közül, a benne lévő parfüm üvege pedig millió darabra törik össze.

- ZOE!- rohanok át az üvegszilánkokon a kádban mozdulatlanul és teljesen kisimult arccal fekvő lány felé, akit elfednek a habok. Amikor a kád mellé érek, majd térdre rogyok, csak akkor nézek vissza mozdulatlanná dermedt csapattársamra.

•🐝•