• ɀꪮꫀ •

- Utálom a csokornyakkendőt!- kezdi el birizgálni az említett ruhadarabot a brit férfi.

- De ne bántsd, kérlek!- veszem el kezeit onnan, majd a mellkasomhoz szorítom azt, én pedig az övének dőlök.

- Jól vagy?- kérdezi, amikor a fejem tetejére nyom egy csókot.

- Persze, csak fáradt vagyok.

- Maradjunk itt akkor inkább.- csap le azonnal a lehetőségre a férfi.

- Nem, Lando mennünk kell.- csimpaszkodok bele a férfi vállába, aki a csípőmnél fogva tart meg.

- Olyan, mintha te lennél a menyasszony.- kezdi el lehúzni a ruhám cipzárját, én pedig rácsapok a kezére, majd felfelé fordítom a fejemet, a pilóta szemébe nézve, majd elnevetem magam.

- A cipzár marad!- nyújtom rá a nyelvem.

- Leharapom.- üti meg óvatosan az orromat.

- Pedig szeretem hallgatni a hangom.- döntöm oldalra a fejem egy apró mosollyal, így a pilóta még jobban magához szorít, amikor kopognak az ajtón.

- Akárki is vagy, menj el a pokolba, ha visszatalálsz, akkor talán beengedlek!- kiabál az ajtó felé a brit férfi.

- Norris gyerünk, idő van, Zoe és Chloé a koszorúslányok.- kopog még mindig az ajtón Lewis, Lando pedig csak sóhajt egy hatalmasat, majd mielőtt elenged, még a fülemhez hajol.

- Kap három órát az a cipzár.- suttogja a fülembe, majd ellépett onnan rekacióra nem js várva, felkapta magára a zakóját- Mehetünk?- fordul hátra hozzám.

••

- Lejárt.- hajolt oda a fülemhez a pilóta, én pedig értetlenül nézek rá, így a hátamra simítja a kezét, majd a cipzárt kezdi el lassan egyre lejjebb húzni.

- Te majom!- fogtam meg a kezét, ő pedig nevetni kezdett mellettem.

- Én mondtam.

- Lando Norris, ha hozzáérsz a ruhámhoz még egy ujjal, akkor esküszöm, hogy csak keresztapa leszel!

- Miről szól a vita fiatalok?- lép oda hozzánk Lewis oldalán Chloéval, akik a spanyol nagydíjon sikeresen össze is jöttek.

- Zoe ruhájáról.- dől hátra Lando a széken hatalma vigyorral, én pedig tátott szájjal nézek a férfira- Zoe szeretné már levetni,- na jó én most ölöm meg- azt mondta már kényelmetlen neki a felső része.

- Szerintem is az, szúr az anyag, Scarlett zseniális stylist, de ez a ruha borzalmasan kényelmetlen. Le kéne már cserélnünk.- gondolkodik el a barátnőm, így megmentette a brit pilóta életét.

- Szerintem is le kéne már váltani.- tolom ki a székemet, a pilóta pedig kíváncsian néz hátra rám- Megöllek!- tátogom neki, mire ő csak vigyorogni kezd.

- Menjek segíteni?- tátogja vissza, mire csak morcosan nézek rá, és elindulok az emeletre Chloéval, a két brit férfi pedig kedélyes beszélgetésbe kezd.

Chloéval negyed órát töltöttünk fent a szobáinkban, majd végül Scarlett és újdonsült férje Maximilian mellett kötöttünk ki, és velük kezdtük el beszélgetni, ahová egy idő után Lando és Lewis is csatlakozott, így mire ismét felértünk a szobánkba már hajnali három óra volt.

- Szóval a cipzár?- néz rám a brit, amikor már becsukta maga után az ajtót.

- Lando, nem érzem a lábam, a csípőmet se, csak aludni akarok!- húztam össze magam, hiszen már bedőltem az ágyba, ruhástól, a pilóta pedig mögém feküdt, és átkarolt.

- Akkor aludjunk.- rántja magunkra a takarót, és elcsapja a villanyt, így amilyen gyorsan csak lehet elaludtam.

Reggel mocorgásra keltem fel, majd valami megemelt és elfordított magával. Tágra nyílt szemekkel realizáltam, hogy bizony a pilóta húzott úgy magával, mintha egy plüss maci lennék, még abbóli is a kisebbik fajta.

- Lando, Lando!- bökdösöm meg a britet, aki erre csak még jobban magához szorít.

- Hm?

- Szorítasz.

- Mert szeretlek.- motyogja a hajamba, én pedig még a levrgőt is elfelejtettem kifújni, oké ez rohadt rosszul fog hangazni.

- Pisilnem kell!- ezzel maga felé fordít, és felhúzott szemöldökkel néz rám.

- Komolyan?- bólogatni kezdek, így elenged, én pedig azonnal kipattanok mellőle, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt, amilyen gyorsan csak lehet, de az ajtóban még visszafordulok a szoba felé, ahol éppen a pilóta kászálódott fel az ágyból.

- Én is szeretlek!- ezzel végleg beértem a fürdőszobába, hogy elintézzem a reggeli dolgaimat, majd már felfrissülve és megfésülködve tértem vissza a szobába, aminek a közepén a pilóta a puffon ülve húzta éppen a cipójét, de az ajtó nyitódására felnézett rám, és végig követett a tekintetével, amíg helyet nem foglaltam előtte az asztalon.

- Nézd Zoe, amit az előbb mondtam, azt teljesen komolyan gondoltam.- támaszkodott még térdein, és mélyen a szemébe nézett.

- Tudom,- bólintottam- én is komolyan gondoltam, mindkettőt.- gondolkodtam el, ő pedig elnevette magát.

- Akkor jó.- ezzel fel is állt, és a fürdő felé indult.

- Lando a cipő- időm sem volt befejezni, mert a férfi már közelebbről szemlélete a puha szőnyeg anyagát -fűződ. Jól vagy?- léptem ahonnal oda mellé, ő pedig csak bólogatni kezdett, így kitört belőlem a nevetés- Mint egy rozmár, olyan vagy.

  z.z.morgenstern

  37 899 ember kedveli

  🥰

  17 765 hozzászólás

•🐝•