• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Még mindig velünk van tele a sajtó.- húzza morcosan a szeme elé a napszemüvegét a mellettem idegesen haladó lány.

- Még mindig úgy tudom, hogy téged ez nem érdekel, tudod, hogy csak egy szabadba kerül, és a csapat fő PR-osa mindent leszedett. De akár te is elrendezheted.

- Annyira nem zavar, hogy plusz munkát adjak embereknek.

- Ezért fizetik őket.- rántok vállat, majd a bejáratnál mindektten felmutatjuk a belépőnket, az őrök pedig hangtalanul félreállnak, hogy beengedjenek engem és a lányt.

- Engem pedig azért fizetnek, hogyha olyant csinálsz, mint Kínában, akkor leüsselek.- néz fel rám, én pedig nevetve lehajolok, hogy megcsókoljam a lányt, aki bár dacosan, de viszonozta azt.

- De legalább ezt már itt is megtehetem.- indulok meg ismét a bőrünk felé, ám az előtt egy nem várt személy áll- Zoe te mit csinálsz?- nézek a lányra aki haladna tovább, de mivel hozzászóltam, így megállt, visszafordult, de még mindig a telefonján pötyögött valamit.

- A mai interjúidat szervezem, mert?- néz végre fel rám, én pedig megfordítom és a boxbejárat felé mutatok.

- Az az apám?- néz a lány is olyan döbbenten, ahogyan tettem azt én pár másodperccel korábban.

- Bizony hogy az, és apuka mérges, hogy az újságból kell megtudnia, hogy az egyszem pici lányának kapcsolata van.- lépett mellénk Daniel- Szerintem ha tekintettel ölni lehetne már a fél McLaren csapata halott lenne.

- Zoe, mikor beszéltél te vele utoljára?- fordulok a lány felé, aki csak a fejét ingatja, de még mindig csak maga elé bámul.

- Decemberben, az anyámmal múlt héten együtt ebédeltem, ő tudta is, azt hittem elmondta az apámnak is.

- Jézusom, idejön, szevasztok, ha valaki meghal, kaptok fehér rózsát, oké?- ezzel az ausztrál már ott is hagyott bennünket, én pedig csípőjénél fogva magamhoz húzom a lányt.

- Aranyos vagy, ha halunk ketten haljunk?- néz rám hátra a lány, én pedig csak bókintok.

- Nem, ha van valami akkor felkaplak, utána elfutok, gyorsabb vagyok, mint te.

- Igen? Plusz hetven kilóval is?

- Ötven se vagy, a fél karomat rakom rá.

- Csak ne nagyon, mert egyenlőre még mindkettő kell az autóban.- ekkor lépett oda elénk az apja is.

- Kincsem,- mosolygott a lányára, aki csak egy bólintással felel- Norris.- bólintott felém is egyet- Gondoltam eljövök megnézni egy nagydíjat, hogyan is megy ez, sajnos az Jocelyn nem ért rá, de üdvözöl mindkettőtöket.- pedig mennyire szép is lett volna ha Zoe anyukája is jön, ő valahogy sokkal szimpatikusabb volt, valamint ő legalább vele Zoe is beszél- Lando esetleg nem vezetnél körbe?

- Tökéletesen rátapintottál a lényegre, nem vezet körbe, dolgunk van.- karol belém a lány határozottan, majd ellép az idősebb férfi mellett- De Daniel arra ment.- mutatott el abba az irányba, amerre az ausztrál távozott nemsokkal az ő érkezése előtt.

- Meg fog engem ölni, meg fog ölni.- ingatom lassan a fejemet, a lány azonban csak legyint- Dehogy fog, nem lesz baj, hidd el nekem,- fordul felém, és mindkét kezével megtámaszkodik a mellkasomon- jó?- dönti oldalra a fejét, és úgy figyel engem, majd lábujjhegyre áll, hogy megcsókoljon, amit én azonnal viszonzok is- Nekem dolgom van, de egykor veled, Dany-vel és Violettel ebédelek.- mosolyog rám, majd már tovább is megy az ideiglenes irodája felé.

Menjetek a pokolba Zoeval, én félek ettől az embertől!

Kaptam egy SMS-t az ausztrál csapattársamtól, így nevetve indultam el a csapatok felé, hogy beszélhessek a mérnökökkel és a szerelőkkel. Átbeszéltük a csapat stratégiáját, a beállításokat, mindent ami a hétvégi futamon fontos lehet még számomra.

- Na végre!- lélegzik fel Daniel, amikor Zoe is csatlakozik kis csapatunkhoz.

- Sajnálom Dany, csak Lando után néha kicsit többet kell takarítani virtuális téren, mint az ember azt gondolná.- tolja fel feje tetejére a szemüvegét.

- Hé!- nézek a barátnőmre, aki csak a szemét forgatva neveti el magát.

- Ezt aláírom.- emeli fel kezét Violet, amikor a pincér is megérkezik az itallapokkal, így szerencsére mindenki ejti a témát velem kapcsolatban.

••

- Csapatvacsora, úgy utálom!- lép ki a fürdőszobából csapkodva Zoe, így én is leteszem a tabletet a dohányzóasztalra, és felülök, hogy az kanapé támlája felett lássam a lányt, de ahogy felültem azonnal meg is bántam azt.

- Csak ez lesz rajtad?- nyelek egy nagyot, ő pedig az egész alakos tükör előtt körbeforfulva vizsgálja meg saját öltözetét.

- Valami baj van vele?- néz rám ijedten, én pedig csak a fejemet ingatom lassan.

- Nem, de remélem gyorsan vége lesz ennek az átkozott vacsorának.- keltem fel eddigi helyemről, majd magamhoz vettem a zakómat, majd próbálok elvonatkoztatni attól, hogy Zoe lábait egy alig valamit takaró szoknya fedi.

- De most komolyan van valami baj ezzel az öltözettel?- próbál rájönni mit is vett fel, ami miatt úgy reagáltam rá.

- Csak ne vegyél fel többé ilyen rövid szoknyát kérlek, ha olyan helyre kell mennem, ahol koncentrálnom is kellene.- vonom magamhoz a lányt a csípőjénél fogva, majd a feje tetejére nyomok egy csókot.

- Ez ruha.- szontyolodik el azon, hogy nem ismertem fel azt, hogy mit is visel.

- Nekünk férfiaknak az a kettő ugyan az Zo, de nagyon jól nézel ki, szóval induljunk, vagy végleg itt maradunk ma estére.- vettem el a kulcsaimat, majd magam előtt kiengedtem őt a folyosóra.

• ɀꪮꫀ •

Egész vacsora alatt csak üzletről hallottam, vagy éppen az autó beallításaitól, az egyiket még értettem is, de a másik... Olyan volt, mintha egy orosz filmet nézetem volna, kínai felirattal.

Amikor már komolyan a falra másztam volna az unalomtól, egy hatalmas tenyeret éreztem meg a fedetlen lábamon, majd a hüvelykujjávval köröket kezdett el rajzolni a bőrömön. Lassan fordultam a pilóta felé, aki minden idegszálával a vele szemben ülő férfira koncentrált, így egy ujját megfogva leemeletem kezét a lábamról, majd ismét a borospoharamnak szenteltem minden figyelmemet, amikor kivágódik a helyiség ajtaja azon pedig a csapat egyik főmérnöke esett majdnem be, aki a két autóval volt elfoglalva, így nem vett részt a vacsorán.

- Nagyon nagy baj van!- csak ennyit mondott, az asztal férfi tagjai pedig szinte mind azonnal felálltak, és el is indultak utána, Lando is csak annyira hajolt le, hogy egy gyors csókot lehet az ajkaimra, és a kezembe nyomta a kocsi kulcsát. Utálok vezetni.

Senki nem maradt sokáig a vacsora helyszínén, én és Violet is gyorsan elhagytuk a helyét, a lány velem jött vissza, hiszen eredetileg őt is Daniel hozta. A brittel közös szobánkba mentünk, és mi is elfoglaltuk magunkat, mert ránk is átragadt a fiúk idegessége.

Tíz óra volt, amikor Lando benyitott a szobába, vele egy időben pedig Violet is távozott. A pilóta egy szó nélkül vonult be a fürdőszobába, én pedig tehetetlenül álltam a nappali közepén, tudom, hogy segítenem kell neki, csak még azt nem, hogy hogyan. Kilép a fürdőből, majd elhaladna mellettem, azonban én elé lépek.

- Ne nézz csak így át rajtam, kérlek!- nézek fel rá könyörgőn, ő azonban csak üres tekintettel figyel engem.

- Ne most Zoe!- ezzel ellép mellettem, és elindul a hálószoba felé.

- Engedd már, hogy segítsek, ha magadban tartod, akkor nem lesz jobb.

- Igen?! Mint ahogy neked sem volt jobb, hogy fél évig még csak szóba sem áltál velem?!- még soha nem kiabált velem, azonban most az eddigi összeset bepótolta.

- Szóval szerinted ez az egész helyzet most miattam van?- nézek rá, de még véletlenül sem emelem fel a hangom, nem tudnám megtenni, hiszen nem csinált semmit.

- Igen!- kiabál még mindig, ha ezt nem hallották még a legfelsőn is, akkor sehol... Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, azonban az anyám arra tanított, hogy ha valaki kővel dobd meg, dobd vissza kenyérrel, bocsi anya...

- Igen?! A klímaváltozás véletlenül nem az én hibám?! Vagy esetleg az, hogy elsüllyedt a Titanic és utána még filmet is csináltak belőle?!- immár én is kiabálok vele, a brit mostmár kikerekedett szemekkel néz rám, és felém lép egyet.

- Zoe nem így gondoltam.

- Nem? Ezen lehet előbb kellett volna gondolkodni! Menj a pokolba Lando Norris, én csak segíteni akartam!- ezzel elviharoztam mellette, és becsaptam magam után az ajtót, majd elindultam az egyik irányba a folyosón, amikor beleütköztem valakibe, de azonnal ki is kerültem.

- Bocs.

- Hé jól vagy?- szól utána, ezek szerint Max, de én csak legyintek, és megyek is tovább, Lewis, Lewis mondta, hogy a 201-es szoba az övé.

201, egy emelettel feljebb, mély levegőt veszek, majd bekopogok, és várok, amikor már készültem elmenni, akkor nyitott ajtót a brit egy szál melegítő nadrágban.

- Zavarok?- nézek rá, ő pedig összehúzott szemekkel néz vissza rám.

- Mi a baj?

- Azt hiszem, kellene egy ágy éjszakára, vagy egy kanapé.- eláll az ajtóból, így belépek mellette.

- Először elmeséled mi van, utána kerítünk neked egy ágyat, mert nem fogsz a kanapén aludni, amíg engem látsz.- a nappali felé tol, majd elcsapja a TV-t, amikor mindketten helyet foglalunk a kanapén.

Lassan elmeséltem neki mindet, ő pedig szótlanul hallgatott végig, utána sem fűzött hozzá semmit, állítása szerint, ő sincs abban a helyzetben, hogy bármit mondjon erről. Most pedig itt ülök egyedül, mivel Lewis éppen a recepcióval értekezik, hogy hol van szabad szobájuk.

- Zoe, azt hiszem, van egy jó, és egy rossz hírem.- jött vissza hozzám a férfi telefonját a nadrágja zsebébe süllyesztve.

- Mondjuk azt, hogy a rosszat elfelejtjük, és csak a jót hallom?- fekszem rá a kanapé párnázott részére.

- Oké,- bólint a férfi- megnyertél magadnak egy zseniális hatszoros világbajnokot szobatársnak.

- Az egoistát kifelejtetted.- nevetek fel, ő pedig megdob egy párnával- De komolyan nem baj, ha itt maradok?

- Persze, hogy nem, de az ágy dolog

- A kanapén alszom, nincs vita.- emeltem fel kezeimet védezés képen, a pilóta pedig szemforgatva foglalt velem szemben helyet.

- De le ne ess nekem.

- Én? Soha!- erre mindketten felnevetünk- De ha már itt vagyok, és te is, én pedig most öntöttem ki neked a lelkem, amiért amúgy bocs, akkor mi a helyzet veled és Chloéval?

- Nincs miért elnézést kérned,- ránt vállat a férfi- de mi lenne velünk? Neki ott van az a Dylan gyerek.- felvont szemöldökkel nézek rá, most vagy én vagyok hülye, vagy...

- Dylan, mármint Dylan King?

- Ühüm, akivel te is találkoztál.

- Hát Lewis azt hiszem el kell, hogy szomorítsalak, de Dylan esete sokkal inkább te vagy, mint Chloé.- pár másodpercig csak bámul rám a brit, majd nagyokat pislog, és a döbbenet csillan meg a szemeiben.

- Úgy érted, hogy Dylan?- csak bólintok a ki nem mondott kérdés hallatán, ekkor azonban kopognak az ajtón, így a brit ott hagy engem, míg ő ajtót nyit- Zeo téged keresnek.- jön be, nyomában egy másik személlyel, ha most Lando az, akkor...

- Szia Zoe.- mosolyog rám a férfi, én pedig viszonzom ezt a gesztust.

- Szia, mi járatban erre?

- Nekem kétágyas szobám van, mert úgy volt, hogy a bátyám jön hozzám, de nem jött, és feltelefonáltak a recepcióról, hogy Lewis keresett egy szabad szobát, hát nem egy szoba, de.- ránt vállat a pilóta, én pedig a britre nézek.

- Jobb, mint a kanapém.- ránt vállat a Mercedeses pilóta.

- Ennyivel ki is tennél? Na kösz.- nevetem el magam, majd elindulok ki jelenlegi megmentőm után- Ja amúgy Chloé jön a következő nagydíjra.- fordultam vissza a brit felé, aki már az ajtót készült becsukni, azonban előtte még megeresztett felém egy halvány mosolyt a hír hallatán.

Lassan sétáltunk a pilótával a lift felé, hiszen mindet elmondta ő egyel lejebb kapott szobát, ahová eredetileg testvére érkezett volna, de most szívesen befogad engem is, hiszen bajban mutatkozik meg a barát. Kinyitotta a szobája ajtaját, amikor odaértünk, és maga előtt beengedett.

- Van egy nagy szoba, és egy kicsi is, szóval én

- Az a kicsi igaz?- nem hagytam, hogy befejezze, csak rámutattam a szerintem megfelelő ajtóra, ő pedig csak bólintott.

- De azt akartam mondani, hogy alszom én ott.

- Oh tudom, ezért sem engedtem, hogy befejezd, már így is sokat segítettél nekem.- a fejét ingatja, azonban megindul a saját szobája felé- Esetleg kérhetek még egy hatalmas szívességet?- fordulok hátra hozzá, ő pedig csak bólint egyet- Tudnál nekem ruhát adni, amiben alhatok Charles?

- Persze, mingyárt viszek be, addig ágyazz meg nyugodtan.- ezzel ott is hagyott engem, így elfoglaltam a kölcsönkapott szobát.

Reggel a Charlestól kapott kényelmes ruhákban keltem fel, és kezdtem el készülődni. Jobb híján visszavettem a tegnapi ruháimat, úgyis tudom mikor nincsen a szobájában a brit, majd akkor elintézem a dolgaimat ott.

- Jó reggelt.- szólalt meg a monacói, amikor kiléptem a szobából.

- Jó reggelt!- mosolygok rá- Nagyon szépen köszönök mindent Charles, ígérem valahogy meghálálom.- már indultam is volna ki, de ő gyorsabb, mint én, el kéne kezdenem edzeni, így elkapta a kezemet mielőtt még kiléphettem volna az ajtón.

- Reggelire sem maradsz? Nem tudom mi történt veled és Norrisszal, de azt tudom, hogy még a szobájában van.- néz rám elgondolkodva a pilóta.

- Tudom, hogy ott van, de nem oda megyek. Dolgom van Violettel, hozzá megyek. Mindet köszönök tényleg Charles, remélem lesz egyszer alkalmam mindent meghálálni.- mosolygok rá, megölelem, majd végleg kilépek az ajtón, hogy elindulnak a lány szobájába.

••

Violettel magam mellett indultam meg a McLaren két pilótája felé, akik kedélyesen beszélgetve fogyasztották el a reggelit. Amikor az asztal elé értünk, a brit férfi elől elvettem a tányért, miközben az egyik kezemmel magamhoz szorítottam a barna dobozt, míg a tányért az asztal mellé tettem, miközben a férfi döbbenten nézett rám.

- Ezt mindet írd alá, három óra múlva itt vagyok érte.- vágtam le a brit férfi elé egy doboz képet, immár teljesen felfrissülve végeztem a dolgom, mellettem a német lánnyal, aki szerencsére tudott nekem kölcsön adni ruháiból.

- Zoe.- pattan fel azonnal a pilóta, én azonban magam elé emelem a kezem, és hátra lépek egyet Violet mellé, miközben a szemem elé húztam a napszemüvegemet.

- Ma nincs ránk szükségetek,- jelentettem ki kosolyogva- így Violettel nyugodtan elmehetünk várost nézni, és természetesen vásárolni,- tetten hozzá, mire a lány bólogatni kezdett mellettem- ha valami bajotok van, akkor szóljatok nyugodtan. Bárki másnak rajtunk kívül.- vigyorgok még mindig a két férfira, majd a lánnyal egymásba karolva indultunk el ki a pályáról, hogy végre nyugodtan a nyakunkba vehessük a várost.

   z.z.morgenstern

   34 239 ember kedveli

   azt hiszem, néha kell egy kis kikapcs ezek mellett...

   12 097 hozzászólás

danielricciardo   te már megint eszel?
   →z.z.morgenstern   milyen megint? Még mindig😂😂
   →danielricciardo   ja bocsi, hogy megsértettelek😂
   →z.z.morgenstern   megbocsájtok😊😂
   →danielricciardo   de én nem...
   →z.z.morgenstern    mit is kéne?😂
   →danielricciardo    itt hagytál vele...🙄
   →z.z.morgenstern    mert te egy kimagasló bébiszitter vagy😁😂
   →maxverstappen1    ja végülis azt a szerencsétlen gyereket is csak kiröhögte, akire a múltkor vigyázott és elesett...
   →carlossainz55   pedig az milyen pofa kis gyerkőc🤭
   →z.z.morgenstern   jaaj akkor én is nagyon sajnáltam azt a kisfiút 🥺
   →danielricciardo     de olyan vicces volt😂
   →charles_leclerc   köcsög...
   →z.z.morgenstern *népművészeti cserépedény 😂😂

maxverstappen1    én itt vesztem el először, amikor ide kerültem😂
   →z.z.morgenstern   én is, én is 😁🙋🏻‍♀️
   →violet.schwarz  khm csak valaki megtalált😒
   →z.z.morgenstern  dee aztán te is kaptál cukrot😂
   →scarlett_a   elhízol Zoe😂
   →danielricciardo   én már mondtam neki😂
   →z.z.morgesntern   bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje, tudom jól a dugi kajád Ricciardo...😏
   →danielricciardo    azt hiszem inkább megyek vissza dolgozni...

•🐝•