• ɀꪮꫀ •

Péntek van, én szerda óta osztozom egy szobán Landoval, valamit egy ágyon... Minden este egymásnak háttal alszunk el, és minden reggel egymásba gabalyodva ébredünk fel, így minden reggelünkkor kimaxoljuk a kínos szó jelentését annak minden szinonímájával együtt. Nem tudom miért lép ez meg, hiszen még most is belepirulok, ha csak akár a ma reggelre gondolok is.

- Veled akar beszélni.- lép oda elém Lando egyik szerelője, kezében egy narancssárga fejhallgatóval, amit éppen felém nyújt.

- Velem?- nézek rá, ő pedig csak bólint, így vonakodva bár, de átveszem tőle a felém nyújtott tárgyat, ő pedig vigyorogva tovább is áll.

Lassan a fejemre csúsztatom a hatalmas készüléket, majd Andreas mellé sétálok, aki csak vigyorgva néz rám.

- Zeo is itt van Lando.- szól bele a saját kommunikációs eszközébe a csapatfőnök, majd még mindig vigyorogva dől hátra a székében, és engem figyel.

- Zoe hallasz?- szólal meg a brit is, én pedig kérdőn nézek az engem vizslató férfira, aki megmutatja, hogyan tudok kommunikálni a pilótával.

- Igen.

- Mit kapok ha megnyerem?- hallom meg ismét a pilóta hangját, a körülöttem lévő emberek pedig mind rám kapják a tekintetüket. Én ezt megölöm.

- Nem kell a földön aludnod, egy ilyen beszólás után, azt kapod.- erre mindenki nevetni kezd, aki hallotta velem együtt a britet.

- Ugye tudod, hogy ezt adja az összes sportcsatorna?

- Ugye tudod, hogy komolyan gondoltam? Szóval, ha nem akarsz a földön aludni, akkor nyerd meg, Norris.- ezzel le is vettem a fejemről a készüléket, és az egyik asztalra tettem azt le.

- Tudonom kellene valamiről?- néz rám kíváncsian a cspaatfőnök, így ismét többen felém fordulnak.

- Azon kívül, hogy van két nagyra nőtt gyerek pilótád, akik néha az oviban érzik magukat, és azt hiszik játékautókkal játszanak?- gondolkodtam el, miközben a szerelők körülöttem visszafojtott nevetéssel próbáltak dolgozni- Nem azt hiszem ennyi az egész.- mosolygok a férfira, aki csak a fejét ingatva fordul vissza a képernyők felé.

Végül nem játszották be a brit rádiózását a nagyközönségnek, amiért szerintem ő az összes szentnek hálát adhat, mert komolyan megfojtottam volna, ha ezt valaki meghallja, pláné úgy, hogy a pilóta meg is nyerte a szabadedzést, így hatalmas vigyorral szállt ki az autójából, és egész nap ugyan az a vigyor ott is pihent az arcán.

••

Szombat reggel később keltem, mint a brit férfi, hiszen nekem csak a harmadik szabadedzés utánra kell kérnem a pályára, így ki is használtam azt az időt pihenésre...

- Oké srácok, akkor a mai videóban, ami kikerül, az lesz a feladat, hogy Guinness rekordokat kell megpróbálnotok rekreálni, vagy megdönteni.- magyaráztam el a két fiúnak a feladatot, akik már a kamera előtt ültek, én pedig annak a másik oldalán, már a pályán- Beszéltem az edzőitekkel, azt mondták, ezt a mai napot csak miattam nem veszik majd figyelmébe, báris nálam nem, most veletek lehet pár plusz kört futtatnak majd.- erre minden kamera mögött lévő személy nevetni kezdett.

- Mondták már, hogy aranyos vagy Zoe?- nézett rám az ausztrál pilóta, erre pedig csak még hangosabb lett a nevetés a teremben.

- Minden nap Daniel,- mosolygok a pilótára- na de, az első rekord, amit meg kell döntenetek, vagyis megpróbálni, az az, hogy minél több fánkot egyetek meg úgy, hogy nem nyaljátok meg a szátokat.- két rendező le is helyezett a két pilóta elé egy-egy tál lekváros porcukros fánkot.

- Szóval bármit csinálhatok, csak nem nyalhatom meg a számat?- néz rám a brit pilóta, én pedig bólogatni kezdek- Ez simán menni fog.- dől hátra, csapattársa pedig bólogatva adja tudtára, hogy egyetért vele.

- Mennyi időnk van?- fogja meg az első édességet Dany.

- Nincs időkorlát.- ingatom a fejem, erre a két férfi csak még magabiztosabb lett, de ez nem tartott sokáig.

Minden fánk után elkövettek valamit, ami szabály ellenes volt, ezt pedig egymás tudtára is adták, igen csak hangosan és tele szájjal, mi pedig már sírtunk a nevetéstől a kamerák mögött. Hiszen vagy Lando úszott az örömmámorban, hogy már a második fánkot is megette hiba nélkül, és megnyalta az ajkait, felkészülve a következő édességre, ám gyorsan le is biggyesztette szája szélét konstalalva, hogy ismét ott van, ahonnan elindult, vagy Daniel nyalogatta le szája széléről a fehér édes port, hiszen állítása szerint, az csikizte az orrát, ezzel viszint szintén nullára dobta vissza magát.

- Ne már fiúk, komolyan kettő a legtöbb?- törgetem még a szemem, amikor a két pilóta a soladik próbálkozás után kijelentették, hogy feladják.

- Mert a rekord mennyi?- töm a szájába még egy fánkot ausztrál barátom, biztos ami biztos alapon.

- Tíz.- nézek rájuk nevetve, ők pedig tökéletes szinkronban a szemüket forgatják- Oké, oké következő, mert Daniel mingyárt megöl csak azzal ahogy rám néz. A következő feladata, vagyis rekord,- rakta le a két férfi elé egy-egy üvegtálat, tele M&M drazséval- az, hogy minél több színes csokit egyetek meg egy perc alatt, pálcikával.- tettem bele a tálkákba a fa evőeszközöket is.

- Mennyi a rekord?- néz fel rám kíváncsian a brit, miközben a két pálcikát választja el egymástól.

- Hatvanöt szem drazsé.

Mit ne mondjak, ez még rosszabbul sült el, mint vártam, az egész terem színes cukorkákkal volt tele, de én még a hajamból is szedtem ki párat, miközben a fiúk próbáltak minél többet megenni a színes édességekből, kisebb nagyobb sikerekkel.

Amikor a színes cukor esőnek sikerült valahogyan véget vetnünk, valami Isteni csoda folytán, megadatuk a következő rekord kellékeit a fiúknak, ami fagyi volt, tölcsér és gombóc adagoló.

- Fagyit kell kirakni?- forgatta ujjai közt az ezüst színű kanálra hasonlító tárgyat a brit pilóta, én pedig bólintottam.

- Százhuszonegy a rekord, hajrá.- mosolyogtam rájuk, majd ismét helyet foglaltam, remélve, hogy most nem kell a kellékek felét a hajamból kiszedni.

Mint kiderült, ebben egyikőjük sem volt olyan rossz, volt, hogy tíz gombócot is egymásra tudtak illeszteni, de attól tovább egyikőjük sem jutott.

- Oké, akkor az utolsó előtti az lenne, hogy egy perc alatt mennyi pillecukrot tudtok megenni, a rekord itt huszonöt, az simán dönthető srácok.

- A fánkos is az lett volna.- szólal meg a kamera mögül George Russell, aki idő közben valahogy idekeveredett mellém, és belenézett a nyers anyagokba.

- Jól van te onnan hallgass.- dobja meg a brit egy M&M-szel barátját, amit nem tudom honnan szedett, bár lehet jobb is.

- Mehet?- nézek két fiúra, akik csak bólintanak, így eléjük helyezem az üveg tálat- Három, kettő és!- erre minderre egyszerre nyúltak az édesség felé, én pedig ismét leültem addigi helyemre. Az idő fele telt el, amikor egy repülő cukrot láttam meg.

- Daniel te mégis mit csinálsz?- nézek döbbenten a férfira, aki a szájába dobálta a puha édességet, és úgy fogyasztotta el azt.

- Norris úgy néz ki, mint egy hörcsög, vagy mókus, nem döntöttem még el,- mutat társa felé, akinek valóban ki van tömve arcának mindkét oldala- hát ezt elvesztettem, akkor legalább magamat szórakoztatom.- dob fel mégegy cukrot, majd megvárja még az a szájába pottyan, és jóízűen elnyámmog rajata, mint egy nagy gyerek.

- Mji aj utojó?- nézett rám a fiatalabb pilóta szájában még mindig egy rakat pillecukorral, amik mellé még egyet betuszkolt, csak hogy le ne essen a vércukorszintje.

- Sakk.- veszek elő két táblát, majd az asztalra helyezem azokat- Vagyis valójában az, hogy ki tudja gyorsabban felrakni a bábukat a táblára.- terítem ki mindkét férfi elé a fekete-fehét kockás táblát, a figurákat pedig eléjük tolom.

- Ezt kisujjból kirázom.- legyint Lando, majd csapattársára néz- Oké játszunk, aki ebben nyer, azt a másik előre engedi az időmérőn.- nyújtja kezét az ausztrál felé, aki persze el is fogadja azt, a teremben pedig velem egyetemben mindenki felszisszen, még George is. Ez nem fog tetszeni Andreasnak, nagyon nem...

A két pilóta egyszerre kezdett neki a kis figurák felrakásanak, viszont ahogy mondta azt, a brit vitte el ezt a meccset, sokkal gyorsabban a helyére illesztette a bábukat, azonban a világcsúcsot meg sem közelítette.

- 56,8 másodperc Lando, 97,6 másodperc Daniel, a világcsúcs pedig 24,19 másodperc, de ezek is szép eredmények.- mosolygok a két fiúra- Köszönöm a részvételt fiúk, remélem élveztétek a játékokat.

- Zseniális volt.- nevet fel az ausztrál, aki valahonnan szerzett magának még egy pillecukrot, és a szájába dobja azt, így ez zárta be a kamera képeket.

- És akkor most nem is játsza ezt le velem senki?- mutat a táblára a brit, miközben a stáb már elkezdte összerakni a nyers anyagokat.

- Tudsz sakkozni?- nézek fel a telefonomból, amin a heti program van megnyitva.

- Persze.- bólint a férfi, Daniel pedig valahonnan szerzett még magának fánkot is.

- Komolyan?- kérdezi tele szájjal csapattársát.

- Te is tudsz?- néz a brit ausztrál társára, aki csak lassan ingatja a fejét- Ne már...- húzza el a száját a fiatalabb.

- Majd én játszok vele.- megyek oda hozzájuk, Lando pedig csillogó szemekkel néz fel rám- De csak az időmérő után. Negyed óra múlva kezdődik, szóval nyomás.- mutatok az ajtó felé, a két férfi pedig meg is indul arra.

- Remélem tudod miben egyeztünk meg?- kezdik el lökdösni egymást a pilóták a box felé menet, én pedig a fejemet ingatom, miközben utánuk nézek.

••

- Jöttem.- dobja le magát a brit, miközben én a éppen egy táblázatot szerkeztek a laptopomon, hogy be tudjam majd mutatni az adatok változásat diagrammokon is.

- Hogy ment?- nézek mosolyogva a férfira, aki csak vállat ránt.

- Ötödik lettem.

- Az szép.- csukom össze a laptopot, majd teljesen a férfi felé fordulok.

- Játszol akkor vele?- néz rám hatalmas kerek szemekkel, én pedig nevetni kezdek.

- Gyerünk te nagy gyerek.- állok fel nevetve, ő pedig követ a helyiségbe, ahol még mindig fel vannak rakva a táblára a kis faragott bábuk.

- Oké, de legyen valami tétje.- ül le elém törökülésbe a férfi.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Előttem a lány az alsó ajkába harap, és úgy néz rám, mintha nem lenne biztos benne, hogy bele kéne mennie ebbe a játékba.

- Ugyan már Zo, csak egy játék.- képet egyet a világos színű paraszttal, a lány pedig lassan bólint egyet előttem.

- Mi legyen az?- helyezi kényelembe magát előttem, majd ő is elkezdi a játékot.

- Csak egy kis dolog, de az legyen a jövő titka, hogy mi.- döntöm oldalra a fejem a lányra nézve, aki bólint egyet, majd ismételten lép egyet, miután ezt én is megtettem.

A szabadedzés utána egy órában Zoeval sakkoztam a pályán, és bár nem a legkönnyebben, azonban megnyertem azt, e miatt pedig majd kicsattantam egész nap, ahogy most is este ahogy az ágyon ülök, miközben Zoe még a fürdőszobában van. Lassan nyílik az ajtó, majd a lány köntösben lép ki a helyiségből kezében a levetett ruháival, amiket azonnal a bőröndjébe is tesz. Majd az ágyon a saját fele felé indul, de én elkapom a kezét, és felállok bele szemben, ő pedig döbbenten néz rám.

- Tartozol nekem.- simítok végig az arcán, ő pedig arra néz gyönyörű nagy kék szemeivel.

- Mivel?- kezeli a lehető leghalkabban ezt azé gy szavat.

- Egy csókkal.- válaszoltam, majd azonnal le is csaptam az ajkaira, ő pedig reagált is, és nem lökött el magától. Sőt... Lassan az ágyra ültem, őt is magammal húzva, így ő az ölembe került, miközben belesóhajtott a csókba, ami engem mosolygásra késztetett.

Lassan elváltam ajkaitól, de ő szinte azonnal vissza is húzott, amilyen közel csak tudott magához, én pedig lassan elkezdtem lecsúsztatni a válláról a puha fehér anyagot, és amikor nem ütköztem ellenállásba, ezt másik vállán is megismétletem, ő pedig közben apró kezeit hajamba vezette...

  z.z.morgenstern

  19 780 ember kedveli

  Game of Thrones
 
  3 459 hozzászólás

•🐝•