• ɀꪮꫀ •

z.z.morgenster
  ˢʸᵈⁿʸ

  14 578 ember kedveli

  azt hiszem, rossz gépre szálltam fel...😂

  5 677 hozzászólás

danielricciardo ugye ez most csak egy vicc Zoe?  🤦‍♀️
   →z.z.morgesntern öm nem?😅
   →danielricciardo oké ne menj sehová, tudom hol vagy! Megyünk érted...
   →z.z.morgesntern kettőn közül legalább valaki tudja...
   →lewishamilton állítólag rossz helyen vagy, akkor hogy lehetsz ilyen nyugodt?
   →z.z.morgesntern ha pánikolok se segít, amúgy éppen útvonalat kerestem, csak hogy tudd😂
   →maxverstappen1 ugyan már, csak kövesd a kengurukat...😂
   →leeishamilton kezdem érteni miért mindig ők tévednek el...
   →danilericciarco ugye?

Ez az én formám. Később jövök, mint a csapat, mert New Yorkban voltam Chloéval, de odaszóltak, hogy minél gyorsabban étjek Ausztráliába, így azonnal le is foglaltam egy jegyet az első ide tartó gépre, de ez nem Melbournben szállt le, hanem Sydneyben, és most itt vagyok egy olyan helyen, ahol nem ismerek senkit, és nem tudom, hogy hogy is kellene eljutnom a futam helyszínére. Még szerencse, hogy az ausztrál pilóta azóta már szólt, hogy pár óra és itt is van értem. Szóval nem pánikolunl Zoe, ülünk nyugodtan, és elgondolodunk azon, ami eddig történt, és azon, ami ebben az évben fog. A december azzal telt, hogy az apámat kerülgettem, hol a házukban, hol a cégnél, és vagy egy hónapig nem beszéltem vele, még a karácsonyt sem töltöttem otthon, inkább Chloéval mentem el Franciaországba, pedig a karacsony, az számomra egy szent dolog, amit a családnak együtt kellene tölteni, de most ezzel a döntéssel az apám komolyan nem kicsit vágott el magától, talán január végén beszéltem vele először, de akkor már nem dolgoztam bent az irodában. Chloé és Scarlett segítettek összepakolni azokat a dolgokat, amikre egy több hetes út alatt szükségem lehet, a lakásból pedig kiürítettük azokat, amik ugyan ennyi idő alatt tönkrementnek. A szobanövényeimet édesanyám a kezei alá veszi szerencsére, ahogy Cappuccino is nála maradhat. Februárban már a csapattal egyeztettem mindent, mit hogyan és mikor, majd alá is írtam egy szerződést, hiszen bár az apám cégének a kampányát viszem, azért még a McLarennek dolgozom papírforma szerint, szerencsére Andreas mellett Chloé bátyja is megnyugtatott, hogy ez csak formalitás, nyugodtan aláírhatom. Márciusban pedig ismét Chloé mellett kötöttem ki, akit elkísértem ismétlten New Yorkba, azonban most csak mint külső szemlélő voltam jelen, és ebből indult az egész bonyodalom...

Itt vagyok, gyere le!- hála istennek, megmenekültem, könyveltem el azonnal amikor csipogott a telefonom.

- Daniel!- ugrottam azonnal a férfi nyakába, aki szorosan magához ölelt, miközben nevetett.

- Ezt, hogy hoztad össze kis pókmajom?- néz rám az ausztrál férfi kíváncsian.

- Nem tudom, nagy volt a kavarodás, sietnem kellett, nem néztem csak azt, hogy Ausztrália, és ez- mutatok körbe- Ausztrália, csak éppen nem Melbourne.

- Jézusom...- ingatta a fejét még mindig nevetve, én pedig elnéztem a válla felett mögé, ahol csapattársa állt velem szemben.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Zoe úgy ugrott Daniel nyakába, mintha megmentette volna, ami lehet részében igaz is, de jelenleg éppen egy irigy kutya vagyok, irigylem újdonsült csapattársam. Bár Zoe velem is jó viszont ápol, sőt jobbat, mint amire számítottam volna, de akkor sem olyan vele a kapcsolatom, amilyent szeretnék vele, így tepernem kell, de nagyon. Bár azt mondta, hogy nem lesz velem más kapcsolta a munkahelyin kívül, én akkor is meg fogom próbálni, tudom, hogy neki sem vagyok közömbös én...

- Szia Lando.- mosolyog rám a lány, amikor elengedte az ausztrál pilótát.

- Szia Zoe, hogy vagy?- mosolygok vissza a barna lányra, aki csak vállat ránt, majd átadja a csomagjait Danielnek, aki a csomagtartóba teszi azt.

- Megvagyok, köszönöm.- mosolyog rám a lány szinte már félénken, amikor Daniel lecsapta a csomagtartót, ezzel megszakítva a pillanatot.

- Na fiatalok, húzzúnk vissza Melbournebe, mert Andreas leszedi a fejünket.- ül be a volán mögé, Zoe pedig hátra pattant be, így nekem maradt az első ülés, ahová lassan én is beülök.

- Amúgy beszéltem Andreasszal, azt mondta örül, hogy eljöttetek értem.- hajol előre a lány a két ülés között.

- Kösz Zuzu,- a becenév hallatán a lány megforgatta a szemeit, azonban továbbra is mosolygott, és még ugyan úgy a két ülés között előre hajolva figyelte az utat, hatalmas csillogó kék szemekkel, amelyeket egy szemüveg védett, már éppen megkérdeztem volna, arra mióta van szüksége, ám az ausztrál férfi ismét magához ragadta a szólás lehetőségét- amúgy Norris te miért mozogsz ilyen lassan, mintha nyugdíjas lennél?- néz rám egy pillanatra, majd vissza is fordul az út felé, de a lány továbbra is engem figyel, én pedig zavaromban beharaptam az alsó ajkam, és lejjebb csúsztam az ülésen, már csak azt nem tudom, hogy a lány miatt vagyok zavarban vagy a magyarázat miatt.

- Fáj a fenekem.- motyogom az orrom alatt, a lány pedig pár pillanat múlva nevetni kezd, de kezét a szája elé tette, mintha vissza akarná fojtani azt.

- Fáj a feneked? Komolyan?- néz rám még mindig nevetve, Daniel pedig még mindig kíváncsian tekint rám pár másodperc erejéig.

- És miért fáj a segged, persze csak ha szabad tudnom, vagy ha akarom tudni...

- Ez fájt!- kapok a szívhez drámaian- Az is, hogy azt mondtad seggem van, maximum fenekem, vagy popsim, de nem seggem, a másikról meg ne is beszéljek, szeirnted mitől fájna a fenekem?- fordul a sofőrünk felé, aki csak vállat ránt.

- Kifejtsem?- néz rám felvont szemöldökkel egy piros lámpánál.

- Inkább ne.- emelem fel kezeimet, ő pedig nevetni kezd, majd ismét az út felé fordul, és én is előre nézek.

- Amúgy engem még mindig érdekel,- szólal meg a lány még mindig a két ülés között, így mindekette felé fordulunk- mármint, hogy miért fáj a segged. Bocs feneked.

- Max, Charles, Pierre és én versenyeztünk.- dünnyögöm az orrom alatt, remélve, hogy ennyivel beérik, de persze ismerem már mindkettőjüket annyira, hogy tudjam ez csak olaj volt a tűzre.

- És min? Hogy ki csúszik le gyorsabban a hátsófelével a lépcsőn?- nevet fel csapattársam miközben kikanyarodik az autópályára.

- Nem, a medencébe ugráltunk.

- És a feneked azért fáj, mert?- néz rám a lány még mindig kíváncsian.

- Mert azzal kellett érkezni a vízbe.

- Mindent értek.- emeli fel a kezeit a lány megadóan, majd elterül az autó utasterében, hiszen neki van három ülésnyi helye erre, én pedig az ausztrál tájat figyeltem, ahogy haladtunk egyre előrébb az ausztrál tájon.

A Syny Melbourne út alapból lenne hét vagy nyolc óra, de szerencsére Danynek elég volt ehhez a távhoz mindössze öt óra, így nem is kellett olyan sokat ülöm a fájós fenekemen. Amikor az ausztrál férfi leparkolt, hátraforudltam az eddig csendes lányhoz, és azonnal rá is jöttem, miért is volt olyan csendben. Elaludt. Amikor sokáig nem szólaltam meg, Daniel is hátra fordult, és konstatálta a helyzetet.

- Melyik csomagot viszed?- fordul előre nevetve a férfi, majd ki is szállt az autóból, így én is követtem, és kinyújtóztattam magam.

- Fáj még a segged?- nézett rám nevetve a férfi, én pedig fintorogva fordultam felé.

- Fáj, de én viszem Zoet.- válaszra sem várva nyitom ki az autó ajtaját, majd óvatosan kiemelten belőle az alvó lányt, majd elhelyezem úgy a kezemben, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen a szobájáig vezető út- Fogyott.- motyogtam az orrom alatt, de pechemre Daniel már ott sétált mellettem így mindet hallott.

- Ezt honnan tudod?- fordul felém a férfi telefonjának nyomkodását abbahagyva, én pedig gyorsan végigpörgetem a fejemben a németországi történéseket, az edzést, utána a tust, a lány nátháját, és a vasárnapi állapotomat, ahogy beállítottam hozzá.

- Látszik rajta.- feleltem a logikusnak tűnő választ, inkább mint ezt az egész kálváriát előadni a férfinak, amin keresztül mentem a kezemben fekvő lánnyal, aki éppen a mellkasomhoz bújva szuszog nyugodtan.

Daniel elment, hogy felvegye a lány kulcsait a pultnál, én addig a halban állok vele a lánnyal a kezemben, kicsit sem bámulnak meg az emberek.

- Hey!- jön oda hozzánk Max és Carlos, majd a holland oda is hajol a kezemben fekvő lányhoz- Jaj de kis aranyos kicsi lányka, egyem is meg a szívét.-kezd el a holland úgy gügyögni a lánynak, mintha az kisbaba lenne, mi pedig döbbenten nézünk rá a spanyollal.

- Haver szólj a csajodnak, hogy sürgősen újítsatok be egy babát.- eszmél fel először volt csapattársam kis társaságunkból, a holland pedig durcásan néz fel rá, hiszen még mindig le van hajolva Zoehoz, aki ebből semmit sem vesz észre. Vajon mikor aludhatott utoljára nyugodtan?

- Nagyon vicces vagy Sainz.- forgatja meg szemeit a Red Bullos, ekkor azonban nagy hévvel Daniel is visszatér köreinkbe.

- Srácok, van egy kis baj.- húzza el a száját, ki pedig kérdőn néznk rá, még Zoe is mocorogni kezd kezeim közt, így mind felé fordulunk, de amikor ismét kényelmesen elhelyezkedik, akkor folytatja eddigi zavartalan alvását.

- El is mondod mi az?- néz rá Max volt csapattársára.

- Igen, öm hát a McLaren kicsit elnyomta a dolgokat,- vakarta meg karkóját az ausztrál- nem foglaltak szobát Zoenak.

- Aludhat egyikőtök sajtósával.- ránt vállat a spanyol, és a telefonját nyomkodja a kezében lévő készüléket.

- A földön? Csak mert a két lány egy szobában van. Szóval ki fogadja be a lányt?- mutat Zoera vigyorogva csapattársam.

- Nekem boldog párkapcsolatom van.- emeli fel azonnal kezeit Max, ahogyan teszi azt Carlos is, így maradtunk Daniel és én.

- Haver én nagyon bírom Zuzut, de ő egy nő, tudod te milyen egy nővel együtt élni? Nekem ez a hazai versenyem, bocsi Lando.- néz rám bűnbánóan, így én nézek le a lányra félve. Ebből még bajom le, ha felébred. Borzalmasan nagy bajom...

Daniel felkísért a szobámba, felhozta Zeo bőröndjét és táskáját, majd pihenésre hivatkozva ott is hagyott a szobába kezemben a lánnyal, akire tehetetlenül néztem. Bebattyogtam vele a hálóba, óvatosan az ágyra fektettem, majd egy vékony nyári taparót is ráterítettem, biztos, ami biztos, majd ott is hagytam egyedül a szobában, én pedig helyet foglaltam kint a kanapén, ahol nagy valószínűséggel aludni is fogok majd, így gondoltam jobb időben megbarátkozni a hellyel.

Eltelt egy óra, kettő, és a lány még mindig aludt, lassan már azon gondolkodom, meg kéne nézem, biztos jól van, és él e még, de ekkor nyílt a szoba ajtaja, de ahogy megjelent az ajtóban Zoe, szinte úgy akart vissza is fordulni, amikor meglátott a kanapén.

- Te?- mutat rám, majd arra felé, ahonnan éppen most jött ki, de arca tökéletesen tükrözi zavarát.

- Ez az én szobám.- adom meg a szerintem logikus választ.

- Ó, értem, és merre is van az én szobám?- áll egyik lábáról a másikra, kínosan érzi magát.

- Hát, izé,- kezdem el idegesen turkálni a hajam- az nincs. Lassan mély levegőt vesz, és pislog párat, miközben hatalmas kikerekedett szemekkel néz rám.

- Tessék?- találja meg egy pillanatnyi kiesés után a hangját, de még ez is csak árnyéka önmagának, olyan vékony.

- Hát Daniel azt mondta, a csapat egyel kevesebb szobát foglalat, de egy lánynál sem volt már hely, neki ez a hazai futama, Max és Carlos párkapcsolatra hivatkozva kiestek, így maradtam én, aki akkor ott volt.- nem mondott semmit, csak átgondolta, amit hallott, majd bólintott, hogy mindent értett, de ha szeretett volna sem tud semmit hozzáfűzni, mert a szobába azonnal benyitott az ausztrál pilóta.

- Szervusztok fiatalok!- jött be, majd őt követte Leclerc, Sainz, Verstappen és a sort Hamilton zárta, aki azonnal oda is lépett a szobában lévő lányhoz, és megölelte őt- Megyünk edzeni, ti jöttök?- dobta le magát csapattársam mellém, én azonban még mindig a britet nézetem, ahogy a lánnyal társalog- Zoe?- fordul felé Daniel, amikor én nem válaszolok neki.

- Tessék?- néz rá kérdően a lány, hiszen ő eddig nem ide figyelt.

- Azt kérdezte jöttök-e edzeni.- segítette ki holland barátunk felnézve a TV-ből, amit idő közben a monacóival üzemeltek be, csoda, hogy nem ölték közben meg egymást.

- Nekem dolgoznom kell, amúgy is csak konc lennék a nyakatokon.- ingatja a fejét a lány, de a válaszát hallva Charles is felé fordul.

- Ne már Zo, szenvedj már velünk együtt, tudod az a fura szó, igen empátia.- csapja magát homlokon a Ferraris, mi pedig furán nézünk rá- Légy már velünk empatikus.

- Az nem a lelki állapotra vonatkozik?- néz még mindig furán a lány a monacóira, aki megforgatja szemeit.

- Ne a szavakon lovagoljunk, érted a lényeget nem? Csak gyere el velünk.- legyint majd vissza is fordul a TV felé, amiben éppen egy focimeccset közvetítettek.

- Köszi srácok, de passzolok, dolgoznom kell, meg amúgy is most keltem fel, majd legközelebb.- mosolygott a lány.

- Te most keltél?- hajol el előttem csapattársam, kezében egy csomag chipsszel, amit az előbb kerített magának valahonnan, Sainz társaságában, aki eddig csendben volt, de sajnos csak eddig.

- Mivel fárasztottad le ennyire Lando?- neveti el magát a spanyol, mibe a szobában mindenki csatlakozott, csak Zoe és én nem, míg én unottan, ő fintorral nézett a körülöttünk lévőkre.

- Óvodások.- ingatta a fejét- Remélem Sainz azok után az edződ nem gondol könnyű feladatokat adni.- szólja el magát a lány, mert tudja, hogy erre Charles ugrani fog, és így is lett, a férfi csillogó szemekkel fordul először felénk, majd a lányra nézett.

- Csak bízd ide Zo.- vigyorgott a lányra, majd elcsalta a TV-t, ami iránti nemtetszését a holland egy morgással fejezte ki, de ő is felállt addigi helyéről.

- Majd találkozunk Zoe.- intett a lánynak, majd elhagyta a szobát, a még mindig vigyorgó monacóival.

- Majd beszélünk Zoe, szia.- intett a brit is a lánynak, majd nyomában a spanyollal és ausztrállal elhagyta a szobát, miután azok is elköszöntek újdonsült szobatársamtól, így már csak én maradtam ott vele.

- El leszel?- fordulok félő, ő pedig lassan bólint.

- Azt hiszem,- ekkor fordul csak felém, hiszen eddig az ajtót nézet- tényleg dolgoznom kell,- mosolygott rám- de te érezd jól magad velük.- ezzel ott is hagyott a szobában, hiszen elindult a fürdőszoba irányába.

••

- Vigyázzatok éjszaka!- veregetett hátba Max, amikor a szobám elé értünk, amit hatalmas nevetés követett.

- Vagy inkább csak hagyd, mert Andreas megöl, ha az apja itt hagyja a csapatot.- gondolkodik el Daniel a holland mellett.

- Tudod milyen jó, hogy ezen már nem nekem kell idegeskednem?- néz nevetve Carlos az ausztrálra.

- Jó fejek vagytok.- veszem elő a szobakulcsot.

- Bocs Lando, de valljuk be, elég szerencsétlen vagy a lánnyal.- ránt vállat a spanyol, erre pedig mindenki bólogatni kezd, én pedig nem tudok mit mondani, igazuk van, de erről nem csak én tehetek.

- Menjetek a picsába.- nevetem el magam, majd belépek a szobába, ahol egy kanapén elterülő, dolgozó Zoe látványa fogad. Nem éppen a legelviselhetetlenebb látvány, amiben már részem volt, mit ne mondjak...

- Hello!- néz fel rám, amikor beértem a szobába, majd ismét a laptopján nyomkodott valamit. Dolgozik, szóval nem csak le akart rázni bennünket.

- Szia.- mosolygok rá, majd megindulok felé, így ő is felül, hogy kényelmesen helyet tudjak foglalni mellette- Zavar, ha nézem a TV-t?- először rám néz, majd a még fekete lapos készülékre a falon.

- Természetesen nem.- legyint- Amúgy meg a te szobád.- teszi hozzá mosolyogva, mielőtt ismét belefolyna a táblázatai világába, én pedig a fejemet ingatva nyomom be a TV-t.

••

Este tíz van, Zoe már régen elkészült az alváshoz, sőt lehet, hogy már alszik is, én pedig még csak most megyek be a hálóba összeszedni a fürdéshez szükséges dolgaimat. Remélve, hogy ezzel nem ébresztem fel a lányt, aki békésen alszik megállapításom szerint. Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem a dolgaimat, majd ugyan ennyire gyorsan és csendben jutottam vissza a szobába, hogy az alváshoz szükségesnek ítélt tárgyakat is magammal vihessem a nappaliba, ami jelen esetben egy párnát, és egy takarót jelentett.

Kényelmesen befúrtam magam a kanapéba, majd kikapcsoltam a szobában az egyetlen zajforrást a TV-t is, amikor lábak csattantak a padlón, majd elkezdtem kicsoszogni a hálóból, és pontosan mellettem álltak meg, így a hold fénye tökéletesen megvilágította a kócos lány arcát felettem.

- Hé!- háborodtam fel azonnal, amikor a lány álmosan a szemét dörzsölve nézett le rám, és lerántotta rólam a takarót, és azt maga után húzva indult el vissza a hálószobába.

- Na húzd azt a nagy és fájós segged vissza a hálószobába.- dünnyögte az orra alatt rekedt hangon, majd a pokrócot egy fotelre dobta.

- Nem is nagy a fenekem.- indultam azonnal utána, a pokrócot felkapva, a párnámat pedig a hónam alá csapva, de ő már ismét az ágyban feküdt a nagy paplan alatt elveszve, amikor beértem.

- Dehogynem az, és most aludj, jó éjszakát Lando.- ezzel le is csapta a felőle lévő éjjeli lámpát, így már csak az ágy másik oldalán lévő lámpa világította meg a szobát, így abban a halvány fényben sétáltam el a hatalmas franciaágyig, és én is helyet foglaltam a paplan alatt.

- Álmodj szépeket Zoe.- helyezkedtem el az ágyon mostmár teljesen kényelmesen.

- Lando?- motyogja a lány, én pedig nem vagyok benne biztos, hogy ébren van-e, vagy már alszik.

- Igen?- fordulok meg, hiszen eddig mindketten a másiknak háttal feküdtünk.

- Köszönöm, hogy befogadtál.- csak suttog, szinte már vissza is aludt, de én majd kicsattanok. Vigyorogva fordulok vissza eredeti helyemre, és várom, hogy elnyomjon az álom.

•🐝•