• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Atya Úr Isten ez a csaj, komolyan nagyon cuki, és ahogy a fotóssal dumált, profi is,- áradozott mellettem a húgom a szupermarketben, míg én a kosárba pakoltam, hiszen mára már mindennel készen vagyok, amit a pályán belül és kívül kellett intéznem- és mi az, hogy különleges vele a kapcsolatod?- néz rám csillogó szemekkel a lány, én pedig jelenleg neki fogok megnyílni, Violet bár segített egy ajándékot összedobni, de nem hiszem, hogy ez hosszú távon is működne.

- Valójában az annyit takar, hogy felpofozott.

- Tessék?- ejti ki húgom a kezéből az addig benne lévő dobozt, én pedig szemforgatva teszem azt bele a kosárba- Azonnal nem olyan szimpatikus.- fonja össze maga előtt kezeit durcásan.

- Valójában minden oka meg volt rá.

- Hogy mi? Mit csináltál Lando Norris? Követelem, hogy most azonnal mondd el!- támaszkodik a kocsi elejére, akit így nem tudok tovább tolni, így lemondóan felsóhajtok.

- De nem mondhatod meg anyának, különben megöl.

- Lehet megteszem én helyette.- forgatja meg szemét a lány, de elengedi a kosarat, én pedig részletesen elmondom neki, hogy mi volt eddig, ennyi idő alatt pedig a pénztárhoz is odaérünk.

- Azt a dobozt ki tette ma reggel Instagramra, láttam is, amikor délelőtt rákerestem.

- Letiltott.- tárom szét kezeim, amolyan mit tehetnék én stílusban, Flo pedig kérdőn néz rám- Lehet kicsit úgy nézhetett ki, mintha zaklatnám, öm mindenhol.

- Lehet? Kicsit?- hüledezik a húgom- Azt hány újság hozná le, ha most én is megpofoználak?

- Nem fogsz, anya arra tanított, hogy tiszteld az idösebbeket.- tolom előrébb a kocsit, majd elkezdek felpakolni a szallagra.

- Téged meg arra, hogy becsüld meg a nőket!- vág vissza csípőből Flo, én pedig döbbenten nézek rá kezemben egy doboz fagyival- Te kezdted.- ránt vállat azonnal a lány, majd elém mutat, ahol a néni éppen fizetett, így a fagyit is a többi dolog közé helyezve megyek még előrébb- De ha az én véleményem is érdekel,- jelenleg még az sem érdekelne, ha maga a Gonosz boszroka adna tippet, feltéve, hogy beválik- akkor egy doboz nem lesz elég, ide valami nagy gesztus kell. Amire nem számítana tőled.

- Nem akarok neki autót venni, a lánykérésre pedig szerintem igen csak nemmel felelne.

- Majom vagy Norris. Egyik se kellene neki, pláne nem a gyűrű.- forgatja szemeit a húgom.

- Vigyázz mert fent akad.- mutatok rá, majd kifizetem a kért összeget, és elveszem a két szatyrot, miközben nem kerüli el a figyelmemet a pénztáros lány pillantása, így kínosan elmosolyodva fordulok a húgom felé- Húzzunk innen, gyorsan.- sziszegem neki, ő pedig majdnem elkezd nevetni.

Bedobom a kocsi utas terébe a dolgokat, amiket vettünk, majd mikor mindketten elhelyezkedtünk elindulunk vissza a hotel felé. A forgalom csapnivaló péntek révén, mindenki bulizni megy, én pedig éppen visszafelé tartok a hotelbe a húgommal, hogy holnap is felkeljek dolgozni, és közben azon agyalok, hogy hogy szerezzek vissza egy olyan lányt, aki soha nem is volt az enyém. Azt sem tudom, hogy mi miatt kell ő nekem. Egy átlagos lány, persze nagyon okos, humora is van, szépen rajzol, kedves és aranyos, és persze nagyot tud ütni, de soha nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen lány fog megfogni. Inkább szőke pártinak mondom magam, meg persze olyan lányokat láttam eddig szinte a többiek, akik nem igényelnek nagy törödést, csak vannak, szerintem nem kell részletezni miért. Persze nem mindenki párja ilyen, de azoké, akiknek nem állandó párjuk van, azok elő szeretettel szednek össze ilyen lányokat. Kicsit nagyon elkanyarodtam, így azonnal vissza ide a kocsiba, amivel éppen a hotel elött parkolok le, így Flo már szállna is ki, de én bezárom az ajtót.

- Hé!- fordul felém a lány felháborodva.

- Mi lenne egy olyan nagy gesztus, ami miatt egy ilyen után hajlandó lennél eljönni vacsorázni?- könyökölök a húgom ülésének a támlajára.

- Veled? Max ha zacskót húzol a fejedre.- tör ki nevetésben a lány, én pedig unottan nézek rá, és várom, hogy lassan abba hagyja a nevetést.

- Ha megfulladsz, nem megyek veled sokra, drága húgom.- indítom be ismét az autót, és kikanyarodok a forgalomba vissza a péntek esti forgalomba.

- Hová megyünk? Hét óra van.

- Megyünk nagy gesztust tenni, vagyis összeszedni, azt, ami kell hozzá.- teszem ki az indexet, és azonnal balra is kanyarodok.

• ɀꪮꫀ •

- Oké, akkor ma mit is nézünk?- teszem le a hatalmas francia ágy közepére a porcelán tálat benne karamellás pattogatott kukoricával, és egy másik tálat tele vajas popcornnal.

- Supernatural vagy Gilmore girls?- csapkodja a tévét Chloé a két opció között, én pedig elvetem magam az ágyon.

- Jöhet bármelyik.- rántok vállat, majd az ablakhoz lépek, hogy behúzhassam a függönyt, ám lent nagyobb nyüzsgésre figyelek fel, mint az megszokott lenne. Hunyorogva próbálok rájönni arra, vajon mi is lehet az, de végül betudom annak, hogy a pilóták ebben a hotelben vannak elszállásolva, és összerántom a sötétítő függöny két részét, így a vastag királykék drapéria eltakarja előlem a kilátást.

- Oké, nem tudok dönteni,- szólal fel barátnőm kétségbe esetten ezzel visszarántva engem teljesen az első emeleti hotel szobába- Jared Padalecki mind a két sorozatban zseniális, a Supernaturalban Sam Winchester, a Gilmore girlsben meg

- Dean Forester, igen tudom Chloé, ezt a beszélgetést, már vagy kismilliószor lejátszottunk, és mindig ott lyukadunk ki, hogy nem bírod a horrort, így éjszakára jegeljük a Sam Winchester témát, és maradunk a Gilmore családnál.- veszem el tőle a távkapcsolót, majd már el is indítom a sorozat egyik részét, hiszen mindketten láttuk már vagy milliószor.

Én is befekszem az ágyba, majd teljesen kényelembe helyezve magunkat élvezzük a rögtönzött csajos esténket Chloéval. Három részt néztünk meg, amikor valaki kopogott az ajtón, ez nem is lett volna baj, ha nem éppen aludtunk volna már mind a ketten, így én ijedtemben leestem az ágyról, míg Chloé olyan hirtelen ült fel, hogy ő is lepottyant csak a másik oldalon.

- Öld meg bárki is az, én addig veszek az eBay-en ásót!- jelenti ki Chloé, engem pedig ez nevetésre késztet, így mosolyogva megyek ajtót nyitni, ami előtt egy nem várt személy fogad.

- Hát te?- nézek döbbenten a pilótára, akinek kezében egy hatalmas csokor virág van, és egy bonbonos doboz- Nem fizetnek jól a McLaren-esek, fel kell mellé csapni futárnak is?- nevetem megint el magam, a pilóta pedig csak megforgatja szemeit.

- Legalább a humorod jó.- konstatálja a férfi, majd felém nyújtja az eddig kezében tartott dolgokat- Ezt viszont valóban neked küldték.

- Mégis ki?- veszem el tőle a tárgyakat, míg ő beengedi magát a szobába- Tessék csak, nyugodtan.- mutatok be utána, hiszen ő már a nappaliban jár.

- Köszi, édes vagy, de gyere már, ennyire nem fizetnek jól.- utal az előbbire, így én a komódra lepakolva megyek a pilóta után, aki célirányosan halad a háló felé, ahol Chloé még mindig a földön ül, amikor a férfi belép oda.

- Szia, Chloé igaz? Carlos vagyok, örülök a találkozásnak.- ezzel a spanyol oda is lép a függönyhöz, ami az erkély ajtót takarja el, és azonnal szétrántja a két anyagot.

- Carlos, tök kedves vagy meg minden, de te ittál?- nézek rá furcsán, ő pedig döbbenten bámult vissza rám. Déjá vu?

- Mint mondtam édes vagy Zoe, de te csak gyere.- forgatja meg szemét, majd az erkély ajtót is kinyitja, így engem megcsapa a még nyár közepén is hűvös angol esti levegő. A spanyol azonnal ki is lép az ajtón, én pedig kérdőn Chloéra nézek, aki csak vállat ránt, amolyan rám ne nézz stílusban, így kénytelen vagyok én is kilépni a spanyol férfi után.

- Nagyon szép a kilátás Carlos,- húzom össze magamon vékony pulóverom- de ezt eddig is láttam.

- Nekem főleg arra tetszik a kilátás.- mutat lefelé a spanyol, így én is a korláthoz megyek, és lefelé nézek.

- Ennyit én se ittam!- dörzsölöm meg a szemem, Carlos pedig nevetni kezd mellettem.

- Nem ennyit biztos nem ittál.

- Mi a jó Isten?- néz le mellettem Chloé is.

Lent a hotel előtt, éppen az én erkélyem alatt állt szinte egy egész nagyzenekar. Két hegedűs, egy csellós, egy fuvolás, egy kalrintétos, és ami még váratlanabb volt, egy versenyzongora is állt a járda szélén, és ennek a kialakított félkörnek a közepén ott állt Lando Norris.

- Valaki lőjjön le.- temetem arcomat kezeim közé, a spanyol pedig még mindig nevet mellettem, Chloé pedig még mindig döbbenten néz le.

A felnézett az erkélyre, amikor konstatálta, hogy mind ott vagyunk, vagy legalábbis én, jelzett az egyik hegedűjét szorongató férfi felé, aki tovább adta a dolgot a többi embernek, így lassan egy dallam kezdett összeállni a hangszerek megszólalásából.

- Ez borzalamas kínos.- motyogom számat még mindig eltakarva egyik kezemmel.

- Ez?- mutat le a mellettem álló pilóta- Nem Zoe, a kínos része még csak ezek után jön nyugi.- nevet fel ismét mellettem, és milyen igaza lett, hiszen a következő akkordokkor a brit pilóta elkezdett énekelni is.

- Ne!- tartom kezemet még mindig szám előtt, miközben elkezdtek a könnyeim is folyni az arcomon- Mennyire veszi ki rosszul magát, ha én is elkezdek nevetni?- kérdezem halkan, mire a sapnyol méginkább rákezd, és már Chloé is nevet mellettem.

- Nevetek én helyetted is kislány.- veregeti meg a vállamat a spanyol, és megkapaszkodik a korlátban, ugyanis félő, hogy máshogy leesne- Amúgy ez csak az első szám.- törölgeti könnyeit a férfi.

- Az első?- nézek rá megszeppenve, ő pedig csak bólogat.

- Uram istenem, mi az hogy az első?- szinte már cincogok mellette, így abban sem vagyok biztos, hogy meghallotta, de szerencséte igen.

- Itt a dallista.- vesz ki egy darab papírt a farzsebéből, majd felém nyújtja azt, én pedig úgy marom ki kezei közül, mintha az életem múlna rajta.

~ Please Forgive Me
~ Forgive Me
~ Baby Come Back
~ Apologize
~ Sorry Seems to Be the Hardest Word
~ I Want It That Way

- Jézusom ez nem rendes.- pislog lefelé Chloé, hiszen ő is elolvasta a dalok listáját.

- Nem az, de melyik szerelmes férfi rendes?- ránt vállat a spanyol.

- Nem hinném, hogy szerelmes.- támaszkodok meg a korláton, és úgy nézek lefelé. Ez egy nagy gesztust, de nem tudom, hogy el tudom e felejteni, azt hogy hazudott nekem. Nem is ismerem igazán, szinte semmit nem tudok róla.

- De az,- erősödik mellettem a spanyol férfi- jóvá akarja tenni a taknyos, engedd meg nekik, max megint felpofozod, te is jól jársz, én is.- nevet megint mellettem a férfi.

- Öt évvel fiatalabb csak, mint te.

- Attól még taknyos.- ránt vállat Carlos- Egy taknyos, aki kockára teszi érted azt, hogy felsül mindenki előtt,- mutat körbe, így én is körbe nézek, mostmár az egész Forma 1-es mezőny azt figyeli, hogy Lando Norris mit szerencsétlenkedik össze ott lent- pedig még csak az sem volt biztos, hogy kijössz az erkélyre. Nem érdemel meg egy esélyt?- utálom, ha valaki a saját fegyveremet fordítja ellenem, az érvelést. Persze igaza van a spanyolnak, ezt én is tudom, valahol bent, nagyon-nagyon bent. És itt a nagyon bent-en volt a hangsúly.

- De, azt hiszem, de.- motyogom magam elé.

- Akkor megbocsájtasz neki?- lelkesedik azonnal mellettem Chloé.

- Így ismersz te engem?- nézek rá- Virág, bonbon, és meg van oldva a keleti kérdés nyugaton?

- A szerenádot kihagytad.- komolyan szeirntem Carlos csak azért jött, hogy kinevethesse magát egy évre előre.

- Ah ezt inkább hagyjuk is.- nevetek fel mostmár én is, amikor valaki lekiabál a pilótának.

- Rómeó, Rómeó szerintem ennyi már elég lesz, szerintem vette a célzást!

- Ez Charles Leclerc,- magyarázza a pilóta- és szerencsére csak szivatja. Dehogy volt elég, még van két dal te agyhalott.- hajol ki a korláton Carlos, és felfelé kiabál a másik pilótának.

- Mint az állatkertben.- ingatom a fejem, majd előveszem telefonom, és a lent lévő pilótának integet vele, aki szerencsére veszi az adást.

z.z.morgenstern

egy esély.

mcl.l.n

ezt most komolyan mondod?

z.z.morgenstern

végighallgattam ezt az, inkább hagyjuk, szóval szerintem ez nem kérdés... De nem esek hanyadt egy csokor viragtól meg egy doboz bonbontól, szóval inkább gyere be, mert valaki feljent csendháborításért...

Amikor elküldtem az üzenetet, láttam, hogy lent a brit nevetni kezd, majd pötyögni.

mcl.l.n

mondani könnyű

Kíváncsian nézek le rá, ő pedig körbe mutat, és körülötte izgatott emberek állnak. Gondolom a rajongók, nevetve rántok vállat, amolyan te csináltad módon, majd ismét a mellettem álló spanyolra nézek, aki még mindig a monacóival kommunikál.

- Majom vagy Leclerc, engedd, hogy befejezze. Te is voltál ilyen idős!- kiabál még hangosabban a spanyol, én pedig megfogom a vállát, majd felnézek arra az erkélyre, ahova a mellettem álló is néz.

- Charles igaz?- nézek az ott állóra, aki csak bólint egyet, bár elég furcsán méreget- Azt hiszem, nyugodtan mehetsz pihenni, nem lesz már semmi érdekes.- mutatok lefelé, ahol a brit férfit szinte megtámadták a rajongók.

- Köszi kislány.- int nekem, majd már be is megy saját szobájába.

- Azt hiszem megtaláltad a doboz eredeti feladóját.- szólal meg valaki a mellettünk lévő erkélyről, így mind a hárman arra fordulunk, ott pedig Max áll nekidőlve a korlátnak.

- Hát, vagy inkább az talált meg engem.- nevetek fel, ő pedig csak bólogat.

- Jogos, de szerintem menjetek aludni, ha nem hív biztoságiakat, akkor még egy darabig el lesz ott.- int lefelé, majd ellöki magát addigi helyéről- Jó éjszakát.

- Lehet megyek segítek neki.- vakarja meg tarkójat a sapnyol, majd elgondolkodik- Mondjuk az ráér még egy órácskat.

- Carlos!- néztek a férfira nevetve.

- Jó na, csak tizenöt percet.- elgondokodva csücsörítek, majd mosolyra húzom ajkaim.

- Igen, annyi rá fér.- bólintok helyeslően.

- Ezaz.- tartja pacsira a kezét, én pedig belecsapok- De megyek, hagylak aludni titeket, jó éjszakát.- ezzel el is hagyja az erkélyt, majd a szobát is.

- Ez azért nem volt semmi, valljuk be.- mutat lefelé Chloé.

- Nem, nem volt az.- nézek le mosolyogva, ahol a pilóta forgolódik a rajongói gyűrűjében- Menjünk, pihenjük ki a mai napot.

••

Reggel kidobott az ágy, így sétáltam egyet a városban, ahol vettem festéket, ecsetet és vásznat, mert elfogott a festhetnék, reggel hatkor. Még jó, hogy egy hobbi bolt, már akkor is nyitva volt, vagyis nem jó, hanem inkább Isteni csoda, de amikor visszatértem a hotel szobába Chloé még mindig aludt, így leültem a nappali közepére, és nekiálltam kiadni magamból mindazt, ami bennem kavargott.

- Te már megint mit csinálsz?- sétál be a szobába nyúzottan Chloé, nos szerintem őt így maximum a családja és én láthatjuk.

- Unatkoztam, gondoltam alkotok.

- És elfogyott a vászon?- mutat a kezemre, én pedig csak vigyorogva vállat vonok.

- Az emberi test az egyik legjobb alkotó felület. Úgy tökéletes ahogy van, minegy hogy néz ki, mégis ha alakítasz rajta, akkor csak még különlegesebb-bé teheted, elrontani soha nem lehet!

   z.z.morgenstern

   12 340 ember kedveli

   @ mcl.l.n

   8 908 hozzászólás

•🐝•